EGY SZÉP TELEVÍZIÓS ÉLMÉNY

 

 

2013. június 20.

   Tegnap este teljesen megfeledkeztem arról, hogy fullasztó meleg van és levegőtlenség - és ez is bizonyítja, hogy a művészet mire képes. A DUNA TV adta a Vonzások és választások című  Goethe-regény ki tudja hányadik filmváltozatát egy nem éppen szokványos szerelmi négyszöggel a középpontjában. Úgy tűnik, akárki is veszi kézbe a filmes adaptációt (még magyar alkotók is filmre vitték) elrontani nem lehet ezt a csodálatos szerelmi történetet. Még a leggyengébb feldolgozásban is ott érezzük a zseni lehelletét, s a minden kor számára egyaránt megfontolandó mondanivalót: az érzelmek, szenvedélyek szabályozásának, az ösztönök korlátozásának szükségességét. 

 

 

 

  Nem lehet féktelenül kihasználni, felhabzsolni és önzően magunkévá tenni az élet által kínált gyönyörök, élvezetek minden változatát, ész nélkül belévetni magunkat a szenvedélyek bármily sok örömet, de emellett sok szenvedést is ígérő labirintusába. Nem szabad gondolkodás nélkül engedni az akár véletlenül is elénk került csábítások ("vonzások") magnetikus erejének - mert az bizony előbb, vagy  utóbb megbosszulja magát. Ha felrúgjuk az előző, harmonikus és jól működő kapcsolatainkat a hirtelen reánk törő és más irányból érkező érzelmek kedvéért, ha merészen és vakmerően utat engedünk a vonzások kétségtelenül nagy erejének - azok bizony - úgy, mint itt is - tragikus végkifejlethez vezethetnek. Olyan következményekhez, amelyben már sajnos ártatlanok és kívülállók is bűnhődnek, illetve áldozatul esnek. Mert hogy is írta Vörösmarty? "csak a szerénynek nem hoz vágya kínt." 

 

 

 

 

 

Vigyázzunk nagyon, mert a szerénység és a langyosság nem ugyanazt jelenti. Mert sokan effajta módon érvelnek: ha valaki nem tágítja ki a végtelenségig az érzelmek, szenvedélyek határait - az nem is él igazán. Szemenszedett hazugság! A szerelmi érzés földöntúli örömének hódolhatunk anélkül is, hogy mindent és mindenki felrúgjunk és felperzseljük még magunkat is. Aki szerelmének megélésében, "gyakorlásában" betartja a korlátokat, normákat - attól még nem válik langyos emberré! A forró szerelem és szeretkezés öröme, élvezete olyan embereknél is lehetségessé válik, akik nem vesztik el ennek hatására teljesen a józan eszüket. Ily'gondolatok foglalkoztattak este 11 órakor, miközben a nagyszerű színészi játék és a romantikus filmes megoldások olyannyira lekötöttek, hogy elfeledkeztem még arról is, hogy a szobában +28 fokot mutat a hőmérő. A regénynek ezt az 1996-os filmváltozatát a Taviani-testvérpár készítette, a főszerepeket Isabelle Huppert, Fabrizio Bentivoglio, Jean-Huques Anglade és Marie Gillain alakították. A nagyon szép, bár nem hibátlan alkotás kiváló magyar szinkronjával együtt maradandó élményt nyújtott (legalábbis számomra) s méltó volt a nagy német prózaíró és költő szelleméhez.

 

 

 

  

                                                                                   *