A Z A H R I A H

 

    

 

 

 

PROLÓGUS 

 

Hetven éven felüli nyugdíjas pedagógusként - akinek régóta nem a rock-, és pop-, hanem a klasszikus zene, az irodalom és filmművészet, valamint az istenhit szolgál útmutatásul, s kinek számára mindezek biztosítják a legfőbb vezérlő energiát  - azt kell állítanom: ez a 21 éves újpalotai fiú zenészként és énekes-előadóművészként egyaránt zseniális! Egyértelműen bombasztikus meglepetést okozott, új hangzást, új hangulatot, üdvözlésre érdemes optimista feelinget hozott, tiszta és egészséges vizet öntött az elsekélyesedett magyar könnyűzenei élet posványos folyójába, 

 

Amit tulajdonképpen manapság - nem rosszindulattal, hanem reálisan szemlélve - inkább állóvízként jellemezhetnék, mint életet adó egészséges folyamnak. Alapvetően ez a helyzet, ez az igazság. Mert ha akad is néhány kivétel, akik megpróbálják tehetségük, alapos zenei felkészültségük latba vetésével, hogy friss erővel, új és eredeti zenei mondanivalóval  gazdagítsák, töltsék fel - azaz életet, értéket adó folyóvá változtassák -  ezt a pocsolyát, azok mind csak erősítik a szabályt.

  

Attila egy ilyen kivétel - mégpedig a leginkább figyelemre méltó kivétel - a progresszív zenével és előadásmóddal jelentkező kevesek között. Helyesebben: kevesek közül is kiemelkedve. Az elmúlt években újszerű, minden ízében kimunkált, remek és élvezetes stílusával törte át a magyar popzene sokáig áthatolhatatlannak tűnő, nyomasztó és áporodott ködét; azt, ami itt, nálunk az utóbbi évtizedekben régi nagy és legendás együtteseink, szólistáink eltűnése után ereszkedett le és telepedett rá a hazai rock-, illetve popzene műfajára. 

 

Megakadályozva ezzel könnyű(?)zenei közéletünk megújulását, illetve megújítását, régóta szívósan meggátolva friss hangok, hangzások, új tehetségek és korszerű zenei mondanivalók felbukkanását és elterjedését. "Gyerekkorom belepi a beton /Egy palotai nem vár már csodát" - énekli az egyik dalában. Nem is várt - megcsinálta a csodát! Íme, itt van.  

 

A hivatásos katonaként is dolgozó édesanya és a németországi autógyári munkás édesapa gyermekeként született Baukó Attila első dalait - Youtubos videós bemutatkozása után - 2019-ben jelentette meg. Amiket aztán hamarosan  albumok követtek, majd néhány kisebb nyilvános szereplés után 2023 tavaszán teltházas koncertet adott óriási érdeklődés mellett a Papp László Sportarénában. 

 

Jövő májusra pedig tripla koncertet hirdetnek a fellépésével. Tehát gyakorlatilag nincs öt éve, hogy először zenészként "hallatott" magáról, s ezalatt számára, és körülötte igencsak felgyorsultak az események: hamar közkedveltté, népszerűvé vált ő is, és a zenéje is.    

 

 

MITŐL   ÉRTÉKES   EZ  A   STÍLUS?

 

Először is: Attila éneklése hallatlanul (helyesebben: hallhatóan!) tiszta és kifogástalan. Artikulációja pontos, mindig alkalmazkodik az adott szöveghez, valamint a dalban rejlő érzelmi, hangulati tartalomhoz. Dalai a legeredetibb, legsajátosabb dallamvilággal rendelkeznek, s többnyire dúdolhatók, énekelhetők. A szerelemről szólók semmiképpen sem tekinthetők érzelmes, pláne szentimentális slágereknek a szó hagyományos értelmében, bár nem nélkülözik a líraiságot, a költészetet sem a maguk sajátos módján.  

 

Valamennyi opusz pontosan és jól megtervezett dinamikai ívekkel bír, amit az említett kiváló éneklési mód energikusan, határozottan hangsúlyoz és kiemel. Kevés a lassú, ún. lírai szerzemény, a legtöbb dal sodró, magával ragadó flow-val lódul meg, s energikusan, szélvészként száguldó tempóval robog tovább a befejezésig. 

 

Ezek - motorikusan lüktető színes, változatos ritmusaikkal és tempóikkal - nyomban képesek felspangolni, fellelkesíteni és tüzelni a koncertek  hallgatóit. Attila számai - az ő szólójával és énekes kollégái, vokalistái közreműködésével -  meglepően ötletes, gazdag és bámulatos hangszerelésbe öltöztetve a koncerteken hatnak úgy igazán, de jól átjönnek azért a video-klipekről is. Jómagam úgy hallom és érzem: ezeket a dalokat erősen keleties, törökös, arabos dallamvonalak jellemzik, amit nagyon jó, nagyon élvezetes hallgatni.

 

 

 

 

  Szövegei tartalmasak, roppant érdekesek és értékesek, meglehetős élettapasztalatról, életszeretetről és optimizmusról tanúskodnak.  S bár trágár szavak, kifejezések sem hiányoznak soraiból - ezek sosem öncélúak. Minden helyénvaló ott, ahol éppen van, ahová beépül, minden tudatos, határozott, jól megszerkesztett - s nemcsak szövegeit illetőn, de zenei tekintetben is! Gondolatgazdag dalszövegei nemcsak tartalmi szempontból,  de prozódiai értelemben is kifogástalanok, jól "simulnak" a dallamokhoz, s talán még a nyelvészek sem találnának bennük hibát. 

 

Attila - ha kell - a szövegkiejtésében, hanghordozásában  sem riad vissza az imitációktól, parodizálástól a hitelesebb "szerepformálás" érdekében. Lásd, illetve halld az Introvertált dalt, melyben egy kényeskedő nőt figuráz ki. Itt, ebben a szerzeményében  árul el talán legtöbbet önmagáról: bezártságából, a kevesebb ingerből, ingerszegény környezetéből igyekszik magának energiát gyűjteni és kovácsolni, s nem másoktól várja a megváltást. 

 

Amit  -  zenei életbe való berobbanásával és eddigi működésével -  igazolt és bizonyított is.  A koncerteken, s klipeken elhangzott hangszerszólók mértéktartók, megfelelő arányban jelentkeznek, csendülnek fel az egyes dalokon belül és harmonikusan társulnak, illeszkednek, ölelkeznek az élettől, energiától feszített  énekkel. Dalai  - úgy anblok  - egyszerre és azonnal magával ragadnak, beszippantanak bennünket. Jóindulatúan és kellemesen (nem erőszakosan) befurakodnak tudatunkba, lelkünkbe, s egyszerre elgondolkodtatnak és jó hangulatot, optimizmust árasztanak, változást sürgetnek magunk és mások javítása érdekében.

 

 

Teljesen felesleges itt és most azt elemezni, hogy mennyi az akusztikus és elektromos hangszerek, szintetizátorokkal feljátszott, beépített számítógépes effektek aránya, mennyisége a zenei elemek felrakásában. Pontosan annyi, amennyi, és úgy jó, ahogy az van, mert az így elfogadható, élvezetes és teljesen egyéni, újszerű zenei egységet hoz létre. 

 

 

 

A kikísérletezett, kiválasztott zenei motívumok rendkívül eredeti, tudatosan megalkotott zenei építménnyé állnak ugyanis össze, ami így együtt elementáris, katartikus hatást gyakorol a hallgatóra. S ebben a zenei esszenciában minden apró részletnek - éneknek, harmóniának, gitárjátéknak, elektromos impulzusnak, hangszínnek megvan a maga szerepe, jelentősége az egységes egészben. 

 

S amiben persze és teljesen természetesen sok-sok nagyszerű zenész-kolléga, barát vesz részt és dobja be szaktudását, tehetségét, ötleteit - mind az előkészítésben, mind a hangfelvételekben, mind a nyilvános előadásokon, koncerteken. Nem akarom hosszabbítani hosszú névsorral még a glosszámat, bárki  elolvashatja a Youtube-video alatti stáblistán a nevüket. Itt és most röviden csak annyit: valamennyien irtó tehetségesek! 

 

A hangszeresek játéka, valamint a szólisták éneklési módja, hangszíne kiválóan illeszkedik az egységes egészbe.  Valamennyien méltó módon járulnak hozzá ahhoz, hogy Attila minden egyes itt elhangzó szerzeményének előadása, egész produkciója hihetetlenül magas színvonalú legyen és maradhasson. Ha valaki nem hiszi - járjon utána - ahogy a népmese is mondja: hallgassa meg a Youtube-ról 2023-as koncertfelvételüket! 

 

 

Azahriah zenéje is - mint minden igazán egyéni, nagyon eredeti, sajátos stílusú zene: besorolhatatlan, címkézhetetlen, kategorizálhatatlan. Nem lehet valamiféle műfajba, trendbe, irányzatba, eddig ismert stílusba besorolni, beilleszteni, műfajilag értelmezni. Nem pop, nem rock, nem metál, nem repp, s nem is techno-zene, nem valamiféle alternatív vagy progresszív rock, mainstream-zene vagy akármi  - ez egy erőteljes, dinamikus, sodró lendületű, nagyon élvezhető, hatásos, értékes, progresszív, 21. századi Azahriah-zene.

 

Pontosan úgy, ahogy a 18. századi nagy salzburgi zseni  zenéje sem klasszicista vagy  rokoko, hanem Mozart-zene, vagy a 19. századi Schubert és Beethoven zenéje sem sorolható be a romantikus muzsika korlátai közé, hanem az ő személyiségüket, érzelmeiket tükröző hamisíthatatlanul egyéni mozarti, schuberti, beethoveni zene. Ugyanúgy személyiséget, személyes hangulatokat, érzelmeket és gondolatokat tükröző, kifejező, megfogalmazó zene, akár Attilának a maga zenéje. Volt és marad. S remélem, az Azahriah-zene is éppen ezért (illetve ezért is) maradandó lesz.

 

 

Ez a minden ízében szerethető, szimpatikus, vértehetséges fiú dallamaival, nagyfiús, magas hangfekvésű baritonján zengő énekével és dalszövegeivel ellenállhatatlan energiával dörömböl szívünk tájékán, s őszintén, tisztán, a maga természetes módján, egyéni modorában és kommunikációjával hozza nyilvánosságra zenében megfogalmazott érzéseit, közölnivalóit és gondolatait. 

Tágítva mindezzel értelmünk határait, rugalmasabbá, frissebbé és hajlékonyabbá téve gondolkodásunkat. Dalszövegei, strófái csakis fontos, lényeges - mondhatnám közérdekű - témákról szólnak, felkeltve figyelmünket, felébresztve érdeklődésünket, zenében fókuszálva arra, ami nemcsak néki, de számunkra is fontos lehet. 

 

Generációktól függetlenül mindannyiunknak üzennek ezek a szövegek. S hogy miről? Többek között szeretetről, gyűlöletről, a folyamatos megújulás és változás szükségességéről, szerelemről, halálról, szabadságról, szexről, barátságról, nyitottságról, kapuzárási pánik hülyeségéről és szükségtelenségéről, elidegenedésről, kishitűségről, krízishelyzetbe került egzisztenciáról és még sok minden másról.

 

Ebben a stílusban elkerülhetetlen, sőt szükséges a szavak, szlengek mondatok ismétlése, refrének, visszatérések alkalmazása mind a szövegekben mind a dallamokban. Amiktől egyáltalán nem válik monotonná az egész, hanem nagyon is hangulatossá, derűssé. Előfordul, hogy felnevetünk egy-egy dallam., vagy szófordulaton, jól eltalált, ötletes szójátékon - különösen, ha egy olyan kitűnő videoklip formájában nézzük és hallgatjuk meg mondjuk az Introvertált dalt vagy másokat. 

 

Aki eme szapora ismétlések miatt  egysíkúsággal vádolja ezeket a dalokat - az nagyon rosszul ítéli meg Attila szerzeményeit, s értékelésében rossz nyomon jár. Ennek a stílusnak nem lehetnek nagyívű dallamai és melódiái, azok csakis bizonyos szűk tartományban mozoghatnak. A rövidre szabott, kurtára levágott, hirtelen, váratlanul  megszakadt dallamok mind ennek a stílusnak a sajátjai, s inkább meglepetést, derűt és jókedvet, mint monotóniát generálnak. 

 

A dallam-, és motívumismétlések ehhez a zenei arculathoz, modorhoz éppúgy óhatatlanul hozzá- tartoznak, mint a dübörgő, monoton ritmusok, dobgépek és száguldó tempók. S ez a száguldás a szövegek eléneklésének gyorsaságára is vonatkozik, úgyhogy nagyon figyelni és fülelni kell, hogy minden szót meghalljunk és értsünk azokból. (Hozzáteszem: hadarásról szó sincs, mert Attila minden egyes szót tökéletesen kiénekel és artikulál, nem ken, nem homályosít el semmit.) Éppen ezért fontos, hogy akár többször is hallgassuk meg ezeket a dalokat!

 

A Youtubon látható és hallható koncertfelvételen (2023. március 27.) érzékelhető, tapasztalható csapatmunka rendkívüli profizmusról és zenei tudásról árulkodik, holott maga Attila sosem tanult hagyományos zeneiskolában zenét a szó szoros és szisztematikus értelmében. Ami nem baj, hiszen pl. Vangelis sem tanult még kottaírást sem, s mindent autodidakta módon sajátított el a zene birodalmából, s mégis világnagyság lett belőle és milliókat ejtett és ejt ma is rabul csodálatos zenéjével. 

 

Amit itt e felvételről látunk és hallunk - azt egy napon nem is lehet említeni a mostani magyar zenekarok egyikének zenei teljesítményével sem. E tekintetben is a legnagyobb múltbeli magyar együttesek (Illés, Metro, Omega, Korál, Piramis, Bikini, LGT stb.) kellemes emlékeit idézi fel bennünk az a színpadi összmunka és zenei összhatás amit itt tapasztalunk. Baukó Attila zenéiből és szövegeiből fiatal létére a legmagasabb nívójú profizmus és tehetség árad. Emellett a közönséggel mindig a legideálisabb, legtermészetesebb, legszimpatikusabb kontaktust tudja megteremteni a pódiumon vagy színpadon énekével, előadásmódjával s kétségtelenül nagy tehetségével. 

 

Rajongói egyfajta zenei apostolként tekintenek reá. Olyan személyiségre, aki az ő sajátos gondjaikra is enyhülést, gyógyírt képes nyújtani mind  dalaival, mind kommentáraival, idézeteivel és megszólalásaival,  s fiatal kora ellenére is megfontolandó bölcsességeket tud számukra megfogalmazni és kimondani.. 

 

 

 

HÓDOLAT ÉS RAJONGÁS, ÖNBIZALOM, SZERÉNYSÉG  ÉS  TERMÉSZETESSÉG

 

Attilát a saját korosztályának tagjai - sőt a még nála fiatalabbak is - szinte bölcs, fiatal, de okos prófétaként tisztelik, aki koncertjein a  számaival, előadásmódjával és játékosságával a legjobb bulizós hangulatot képes nékik megteremteni és mindvégig biztosítani. Imádják őt és zenéjét, szinte áhítják, hogy értékes mondanivalóját ne csak zenében, de szóban is fogalmazza meg, és közvetítse hozzájuk. (nem feléjük - hozzájuk!) 

 

Holott ő maga többször is azt kéri közönségétől, hogy "csak" élvezzék az estjét, s bulizzanak egy hatalmasat. Ami eddig még mindig be is jött és teljesült is nyilvános fellépésein. Kénytelen vagyok a közhelyes "Isten áldotta tehetség" kifejezéssel élni, hogy őt jellemezzem produkcióit látva és hallva. 

 

 

 

De ő maga is ezt érzi és gondolja magáról, hiszen nem véletlenül választotta az AZAHRIAH - vagyis "Segített az Isten" elnevezést magának, illetve zenei imidzsének, projektjének. Mintegy "példaképéül" választva magának az 52 évig Judea trónján uralkodó bibliai királyt,  Azariást, akire bizonyos tekintetben valóban fel lehetett nézni, és csodálni is lehetett őt, akkor és ma is.

 

 

S aki öntudatosan mindig azt gondolta és érezte magáról, hogy "felül kell kerekednie saját létezésén, mert  úgy érzi, néki több jár, és többre hivatott." Szívből ajánlom, illetve tanácsolom azonban Attilának: semmiképpen ne kövesse, utánozza mindenben az egykori hadvezért és uralkodót! Ne teljesítse be sorsát teljes mértékben a hajdani királynak, aki megrészegült a sikertől és határtalan önbizalommal Istenné akart válni. S annyi sikerhadjárat és korszakalkotó birodalomépítő tevékenysége után  utolsó éveit magányosan, betegen kellett leélnie. Ismerve Attila személyiségét, szerénységét, optimizmusát és elhivatottságát - nagy a valószínűsége annak, hogy nála mindez nem fog bekövetkezni. 

 

 

 

ZÁRSZÓ

 

Azt kívánom e tehetséges és szimpatikus fiatalembernek: még sokáig szórakoztassa közönségét értékes produkcióival - mint egy mai, modern zenélő, de nem uralkodó  Azahriah. Akiről és maga alkotta zenéjéről, énekléséről, dalairól csakis jót, sőt a legjobbakat lehet mondani. S ha nem is bő fél évszázadig, de akár csak tíz-húsz évig működik ilyen sikerrel, mint amilyen elánnal beindult és meglódult a zenei pályán - már akkor is beírja nevét a hazai könnyűzene nagykönyvébe a sok-sok tiszavirágéletű együttes, illetve énekes közül kiemelkedve.  Akiknél - már most elmondhatjuk - tíz klasszissal jobb teljesítményt produkált eddig is, amit hatalmas rajongótábora is fényesen igazol.

 

Nem tudni mennyi tartalék, zenei ötlet, invenció és önbizalom van még benne, és ebben az általa képviselt  sajátos stílusban - de remélem, nem fullad ki hamar az a vehemencia, az a hatalmas elszántság, egészséges exhibicionizmus és kirobbanó tehetség, ami most tapasztalható minden mozdulatában és megnyilvánulásában. 

 

A rövidebb vagy hosszabb távot befutó tehetséges  előadóművészekre - de különösen a zenei pályán működőkre - az érvényes, hogy éppúgy lehetnek fejlődésre, hosszú időre, kitartásra és szüntelen megújulásra képesek, mint amennyire megvan a lehetősége, veszélye náluk a megrekedésnek, az önismétlésnek és az önelégedettségnek is. 

 

Ami mindig  ott lapul potenciálisan a háttérben még  a legnagyobbaknál is. Vagyis: alapvetően tehetség-, jellem-, és személyiségfüggő az, hogy egy művészpálya valójában meddig is tud, illetve fog majd tartani. S benne a művész meddig tud reflektorfényben tündökölni, újat nyújtani, értéket adni, hatni és érvényesülni, katarzist teremteni a színpadon, vagy a pódiumon.

 

S ráadásul nemcsak egyedül tőle, az előadó művésztől függ: vajon lesz-e a jövőben is megfelelő tömegbázisa, nagyszámú rajongótábora? Lesz-e oly szívós érdeklődés évekkel később iránta, illetve zenéje, s az általa képviselt stílus iránt, mint amekkora és amilyen éppen most van. De ezzel most ne törődjünk! Hallgassuk és szeressük őt, mert megérdemli. 

 

Okuljunk és tanuljunk dalaiból, nézzük, hallgassuk és élvezzük szerzeményeit, mert nagyon aktuális azoknak minden szava, harmóniája, dallama. S nagyon aktuális Attila minden kiszólása, állásfoglalása, szóbeli-, és zenei megnyilatkozása. Személyiségéről, céljairól ő nyilatkozott, fogalmazott eddig a legtalálóbban:

 

"A sztárság a személyiség kultuszáról szól. Nekem viszont nem az a célom, hogy ismerjenek, hanem hogy itt hagyjak valamit az embereknek."

 

Attilának nagyon korszerű és fontos a zenéje, mondanivalója, éneke, előadásmódja. Sok sikert, értékes, gazdag alkotói-, és előadói tevékenységet kívánunk Néki a továbbiakban is!

 

Végül hadd idézzem a Youtube oldalon lelt  egyik értékelő kommentet: "Van 2 új Nobel-díjasunk és egy Azahriahnk. Azt hiszem, van mire büszkének lennünk." 

Szerintem is! De még hozzáteszem: a tudomány, a zene és irodalom terén eddig is volt okunk büszkeségre, és ezután is lesz!

 

 

 

 

 
 

UTÓSZÓ

 

Amikor már közzétettem fenti glosszámat - pár nap múlva rábukkantam a MANDINER-en Ganxsta Zoleee markánsan megfogalmazott állásfoglalására, melyben többek között summázza véleményét az AZAHRIAH jelenségről. Enyhén szólva fanyalgását, nemtetszését fejezi ki e 21 éves fiú stílusáról,  eddig nyújtott előadói-, és zenei teljesítményéről, elért sikereiről. Továbbá arról  a tömeges érdeklődésről és felhajtásról ami megnyilvánul iránta, illetve körülötte.

 

Ha kíváncsi valaki arra, hogy mit is mondott ebben az interjúban - elolvashatja, s videón is megtekintheti azt az adott internetes oldalon. Én a magam részéről az általam fent leírtak minden szavát továbbra is tartom és vállalom, ahhoz - és a közismert, népszerű repper véleményéhez  -  se pro, se kontra semmit nem óhajtok hozzáfűzni. 

 

Tisztelettel és üdvözlettel a blogbejegyzés írója: Végvári András. Budapest, 2023. dec.1.