POÉNSAROK 28. (KÖZÉLETI POÉNEK)

 

PROLÓGUS

edves poénekre éhes honfitársaim! Köznapi-, és  főként politikai életünkben mostanában annyi mosolyra, nevetésre, fejcsóválásra ingerlő esemény, gúnyolódásra ösztönző narratíva hangzik el, mint eddig még sosem. Annyi felháborító megszólalás, kiszólás, beszólás, kijelentés, megfogalmazás; annyi botrányos eset, oly sok eddig teljesen elképzelhetetlen balhé, sőt balhék sorozata fordul elő, ami arra készteti az embert, hogy tollat (helyesebben leptollat, leptopot) ragadjon. 

 

És az sem ritkaság, hogy a közerkölcs fellazulásával - úgy a közbeszédben, mint az újságok, hetilapok, a Facebook hasábjain, s a  különböző médiákban - megannyi mocskolódás, rágalmazás, gyalázkodás tör utat magának. Annyi csípőből jövő rosszindulat, annyi irigykedő és gyűlölködő fröcskölődés szóródik szét és árad reánk, annyi baromság és ízléstelenség nyer magának utat és teret manapság - amit nem lehet megszokni. 

Normális embernek nem lehet elviselni ezeket szó nélkül; nem lehet figyelmen kívül hagyni reagálások, megjegyzések nélkül. A legkörmönfontabb és ördögi módon kiagyalt lejáratások, karaktergyilkosságok, illetve annak kísérletei bombázzák a jobb sorsra érdemes  állampolgárokat és azok hozzátartozóit, s mindezeket nem lehet közönyösen, egy-egy vállrándítással elintézni. S hogy miért nem? Mert azokra is vonatkozik, akiket esetleg személy szerint, név szerint nem érint.   

 

És mindezek ráadásul könnyen megtéveszthetik azokat, akik nem látnak tisztán, nem olvasnak világosan a sorokban és sorok között. A világosan-t nem úgy értem, hogy nappal - mert lámpafénynél is ugyanolyan ocsmány, aljas és rosszindulatú feltételezések ezek, mintha tűző napfénynél olvasnánk, hallanánk valamennyit. 

Hanem arra értettem, hogy sokan vannak, akik azonnal nem látják át, vagy nem akarják átlátni mindezeknek a támadásoknak a mögöttes tartalmát és indítékait. Arra vonatkozott fenti megjegyzésem, hogy vannak, akik nem gondolkodnak józanul és rugalmasan, nem rendelkeznek természetes intelligenciával a sokszor mesterséges intelligenciával kreált anyagok között. S ők ezért, és így könnyebben megtéveszthetők. 

 

Szerény véleményem szerint nem hagyhatjuk ki a humor, a gúnyolódás, a bökölődés különböző eszközeit sem akkor, ha ezekkel szemben hatékonyan kívánunk fellépni, tiltakozni. S ezekben az esetekben  joggal élhetünk a poéngyártással is, ha már nemtelenül, vagy aljasan vádolnak bennünket valamivel. A bosszú eszközeit és fegyverét azonban semmiképpen nem ajánlom, mert azzal csakis ellenkező hatást érhetünk el. 

 

Normális körülmények és egészséges, természetes észjárás szerint  az lenne a leghelyesebb, hogyha az ezekre adott első reakciónk nem a védekezés, a legtöbbször valós igazságtalanság bizonygatása lenne. Hanem ehelyett azonnal a leghatározottabb, legegyértelműbb tiltakozás kapna minél nagyobb nyilvánosságot a lehető legtöbb helyen, a lehető legtöbb fórumon - élőszóban és írásban egyaránt. Mert a megtámadottaknak igenis joguk van tiltakozni  az említett ócska, színvonaltalan, aljas, nemtelen és hitvány eszközök bevetése ellen. 

 

     

Ennek kell hangot, kifejezést és megfogalmazást adnunk! Így kell és így érdemes felemelnünk szavunkat, a saját, fent jelzett eszközeinkkel és stratégiánkkal - az emberi méltóság, humánum és tisztesség nevében, s persze a saját méltóságunk és jóízlésünk megőrzése mellett. S át kell látnunk: mindezekkel az alpári és primitív fogásokkal és támadásokkal mi is valójában az igazi céljuk és szándékuk mindazoknak, akik ellenünk lépnek fel - nem egyszer orvul. S akik ilyen eszközökkel, modorral és stílussal képesek élni; akik ily eszközökkel akarnak, és - helyzeti előnyüket felhasználva - tudnak is támadni.

Fontos, hogy mindezekben az ellenünk indított támadásokban, hadjáratokban ne csak véljük, hanem határozottan tudjuk is felismerni a minden áron történő hatalommegtartásnak, a tömegek kézben tartásának legnemtelenebb eszközeit és módszereit. Hogy a megfélemlítés minden korban (és ideig-óráig sajnos bevált) aljas és fortélyos módszereit legyünk képesek meglátni és felismerni azok rafinált, ellenszenves stratégiájában, undorító karakterében, felénk forduló ocsmány arcában. 

Hogy átlássuk a lényegét annak a hatalmi mechanizmusnak, ami egyértelműen a tömegek lenézésére és további elnyomására törekszik, mind szellemi, mind fizikai, mind pedig lelki terrort is bevetve. Ezek a törekvések, ezek a tamadások és rágalmazások minden áron ezt célozzák és szorgalmazzák. S amelyeknek gyakorlására azért van egyre inkább szüksége a fennálló erőszakos rezsimnek, mert vesztét és végét érzi. Ily eszközökkel azért élnek és nyomulnak, mert - ahogy Puzsér Róbert írja: "Orbán Viktor negyedik ligás kihívóiból telepített kicsiny bonsai-ligete a Tisza áradásától kirohadt."  

Annak idején, még az 1920-as években Kodály mondotta sokak által megrágalmazott kollégájának: "semmiképpen ne védekezzen, mert akkor rögtön azonosítják magát azzal, ami ellen védekezik." S ő maga is tartózkodott ettől, amikor igaztalanul megtámadták, ami bizony elég sokszor előfordult életében. Helyette ő is tiltakozott szóban és írásban - feltárva a támadó személynek, s cselekvésének természetrajzát, annak célját, valódi szándékát és elveit.

 

S nagyon helyesen és pontosan így tesznek és cselekszenek  napjainkban is sokan. Vagyis tiltakoznak és nem védekeznek. Így tesz Dr. Perintfalvi Rita, így tesz Mérő Vera, így tesz Péterfy Novák Éva, így reagál Renner Erika, így gondolkodik és cselekszik Bódis Kriszta, Magyar Péter vagy Hadházy Ákos és még szerencsére sokan mások. Akik  mindannyian és minden szinten egyértelműen tiltakoznak az aljasságok, rágalmazások, nemtelen támadások ellen - nem pedig védekeznek. 

Nem önmagukat védik, nem önmaguk - támadójukénál sokkal egyenesebb és szilárdabb - jellemét igyekeznek tisztára mosni, amire egyébként nincs is szükség. Hanem az emberi méltóság, a normális, erkölcsös élet sérthetetlensége, az igazság és szabadság nevében és érdekében tiltakoznak, szólalnak fel. S a gyűlölködéssal szemben a szeretet fontosságát, a gonoszsággal szemben az emberi jóság értelmét és hasznosságát hangsúlyozzák.  

Mert e kettő - a védekezés és a tiltakozás - bizony nem ugyanaz! Mindegyiknek más az indítéka, tartalma, s más a célja és szándéka. A védekezésnek a középpontjában  a csapdába csalt vagy kényszerített, kiszemelt és ártatlan személyiség kétségbeesett mentegetőzése, védekezése, igyekvő kimagyarázása, önmaga jellemének folytonos tisztázása áll. Ellenben a tiltakozás lényege nem más, minthogy lerántsa a leplet a támadó jellemének és koncepciójának velejéig aljas és gonosz voltáról. Határozottan reflektorfénybe állítsa az aljas támadás, vagy támadássorozat mögöttes indítékait, szándékát és célját.

A tiltakozó személy célja és szándéka az, hogy a közvéleményt meggyőzze annak - első pillanatban látható, sokaknak szemet szúró, igazságtalan, rágalmazó tartalmáról. A védekezés és a tiltakozás egymástól különböző jellemet, emberi magatartást, erkölcsi hozzáállást és álláspontot feltételez, illetve jelenít meg. A felháborodott tiltakozók az őket ért, ellenük irányuló rágalmazó hadjáratokra, sorozatos lejáratási kísérletekre észérvekkel, világos okfejtéssel tiltakozva reagálnak, illetve válaszolnak. Megfontoltan, higgadtan, komolyan, elszántan és határozottan. Tartásukkal, jellemükkel és reagálásukkal egyértelműen Bálint György (Radnóti Miklós egyik legjobb barátja) híres mondását szimbolizálják, miszerint: "Felháborodom, tehát vagyok."

Viszont előfordulnak napjainkban olyan helyzetek, történnek olyan események, elhangzanak olyan beszólások (vagy kiszólások) amelyekkel szemben, amelyeken felülemelkedve - szerintem - a humor, a szatírikus gúny is hatásos eszköznek bizonyulhat  a tiltakozásra. (Úgy elgondoltam: ha Gogol ma élne itt, nálunk - bőséges anyagot és megírnivalót találna, és jókat gúnyolódhatna napjaink jelenségein és személyiségein, ha alaposan körülnézne.)

 

Előfordulhat, hogy a legnagyobb ostobaságot, hülyeséget, átlátható hazugságot, a legprimitívebb megfogalmazást ilyenkor már csakis egy-egy gúnyos, csipkelődő, jól eltalált poénnel tudjuk reflektorfénybe állítani. S csak ezáltal vagyunk képesek annak szürreális jellegét nevetségessé, gúny tárgyává tenni. Ahogy jómagam is sok esetben ezt a fajta reagálást helyezem előtérbe, ezt a fajta módszert tartom legideálisabbnak és legcélravezetőbbnek. 

 

Mert a humor és jóízű poén, az élc, a gúnyolódás, a jól megrajzolt, személyt vagy jelenséget jellemző, hatásos karikatúra, a jól eltalált szatíra kihegyezett, nem egyszer vitriolos fegyvere sokszor célba tud találni. (Már azáltal is, hogy megnevettet bennünket és másokat is, bár azt valószínűleg nem, akire éppen vonatkozik.) S ha nem is mindent, de van, amit nagyon is el tud érni a jól eltalált poénkedés. De csak a jól eltalált! S leginkább azokat képes megnevettetni s elgondolkodtatni, akik mindezt olvassák. Így hát én is  ezt alkalmazom, ezt a metódust választom az alábbiakban a magam szerény képességével és eszközeimmel itt, e Szimfonia Blog hasábjain is. Jöjjenek tehát a poének:

 

1. A 2025-ös augusztus 20-i ünnepnapot megelőzően azt olvashattuk Dr. Perintfalvi Rita teológusasszony Facebook-os posztjában: "ez az ünnep jó alkalom lenne arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök (aki már többször átlépte a vörös vonalat)  és a Fideszesek - mint "igazi keresztények" - bűnbánatot tartsanak és megtérjenek." Én erre a magam részéről így reagálnék:

Orbán és nertársai akkor fognak bűnbánatot gyakorolni, amikor az erdőben elkezdenek beszélgetni egymással az állatok. S a róka arról fogja meggyőzni állattársait, hogy a kormány mikor lépte át a vörös vonalat. Mert azt, hogy mi a vörös - ő tudja a legjobban. S hogy ki a ravasz - azt is!

2. Ma, a számítógépezés, az eszeveszett mobilozás hőskorában új és új szavakkal, kifejezésekkel kell megismerkednünk. A Messenger, az Instagramm vagy a Facebook-profil, a szmájli, a szelfi, a pornofogyasztó, a csetelés, transzparens kommunikáció, az adott kontextusból való kiemelés - és még sorolhatnám - mellett meg kell lepődnöm olyan kifejezéseken és fogalmakon, amikre fel kell, hogy kapjam a fejem 75 évesen is. 

Idős nyugdíjasként kell megtudnom, hogy nemcsak búzamező létezik, de kommentmező is. Hogy nemcsak perspektíva létezik már manapság, de narratíva is, nemcsak emberekkel szembeni szimpátia van, de pártszimpátia is. S nemcsak a vállalkozásokban, vezetői testületekben, cégekben van poszt, hanem a Facebook-oldalon is. S nemcsak a kőműveseknél van tömörítés, hanem a számítógépen is. S ma már nem kizárólag csak a férjek készítenek magánéletükben feleségükkel ikrek esetében biztonsági másolatot, hanem a számítógépre írók is. S nemcsak a kártya-csalóknál lehet elrejve bővítőkártya, hanem a leptopon is, ahol még hang-, és hálózatikártya is létezik. 

S hogy a pin-kódot-ot nemcsak a férfiaknak kell figyelembe venni a szexuális életükben, ha be akarnak lépni egy bizonyos helyre. De ennek ismerete mindkét nemnek fontos, ha pl. a bankkártyájukat akarják ellenőrizni. Bárhogy is nézzük - a kód biztos tudása minden téren - mind a magánéletben, mind a számítógépezésnél, s a mobilozásnál egyaránt fontos. Ha ezt nem ismerjük - számunkra a belépés ezekre e területekre technikailag lehetetlen!

Aztán hogy a cilinder az nemcsak egy fejfedőt, hanem sávok kombinációját is jelentheti, továbbá a felbontást nemcsak a konzerveknél alkalmazhatjuk, hanem jelentheti a képpontok (pixelek) számát is. És hogy a protokoll nemcsak az estélyeken és az orvosi praxisban fontos, de egyfajta szovtverszintű leírás is lehet. S magam is bővíthetném a számítógépes szakkifejezések tárházát azzal hogy az országyűlési ülésteremben a képviselők előtt fekvő laptopokat szívem szerint inkább loptopoknak nevezném. 

És még - közeledve a választásokhoz - az internetről olyanokat is megtudhat az ember, hogy nemcsak lebegő mérleghinták, lebegő vitorlások és lebegő óriáskerék-fülkék léteznek, de lebegő körzetek is. Olyanok, ahol vacilálnak azon: hová is szavazzanak.  S megtudhatjuk azt is, hogy manapság már nemcsak mesterséges megtermékenyítés vagy tórendszer létezhet, de intelligencia is, amely borzasztó és ízléstelen videókat is képes letrehozni.   

3. Elszabadult fantázia.

Elgondolkodtam azon: mi lenne, ha a Bibliában leírt negyven napos vízözön előtti bárkaépítés ma történne meg itt kis hazánkban? Valószínűleg az, hogy az emberiség megmenekülne a vízözöntől. Miért? Mert ha Isten - kegyelmesen bízva egy jól menő magyar nagyvállalkozóban, mint újkori Noéban -  őt kérné fel a bárka megtervezésére és ácsolására - abból bizony nagy baj lenne. 

Ugyanis úgy gondolná a Teremtő, hogy az ehhez szükséges pénzforrást inkább egy vállalkozás rendelkezésére bocsájtaná, mert már Ő is kételkedik a kormány szavahihetőségében. A bárkára szánt pénzt nem merné a magát keresztény-demokratának(?) elkönyvelő és beállító Fideszes-garnitúra kezébe adni; egy olyan rezsimre bízni, aki inkább milliárdokat hagy veszni a hazánkat segítő uniós pénzekből. Abból a töméntelen forrásból, amiből már akár tíz bárkát is meg lehetne építeni. 

És hogy miért is tenné ezt az Úr, miért választaná ezt a megoldást? Mert már Ő sem ismerheti onnan fentről teljes egészében azt a hihetetlen  összefonódást és korrupciót, ami a nagyvállalkozók és a  kormány, illetve állampárt között van. Ezt Ő oly magasból és távolból nem látja át. Csakis mi, szerény földi halandók - kik "itt a porban, lelkek és göröngyök közt botolva élünk" (Kosztolányi) -láthatjuk át világosan és egyértelműen, mi tapasztalhatjuk és érzékelhetjük egészen testközelből  nap, mint nap annak minden csínját-bínját, képmutatását és hazugságát. Nemhiába mondjuk nagyon sokan fejcsóválva: ezt már az Isten sem képes átlátni. Mi viszont igen! 

Gondolom, a bárkának már a megtervezése során bekövetkezne, hogy a vállalkozásra kapott összeg nagy része a különböző offshore-cégek számlájára vándorolna! Az ácsolás megkezdése helyett gombamódra szaporodnának a magánházak, balatoni és adriai villák, növekednének az autóparkok, s jelennének meg azok a vízi járművek, melyek távolról sem bárkának néznének ki, hanem inkább jachtoknak...

Aztán kézen-közön eltűnne a sok millió, pénzmosással boltok, üzletek, cégek vállalkozások vagyonába épülne be. Aminek már - szó szoros értelmében - az Isten sem tudna utána járni, aki ezt a pénzt eredetileg bárka-építésre adta. Majd a cégek, vállalkozások szépen sorban egymás után jó okból megszűnnének, úgy, ahogy ebben a fene nagy piacgazdálkodásban azt már megszoktuk.  

Amire az alvállalkozókhoz eljutna a sok pénzből esetleg valamennyi - már régen kormánybarát kezekben lenne a korrupció által. S amit eredetileg Isten adott a bárkára - így már rég elvesztené közpénz-jellegét. Így aztán a bárka sohasem készülne el. Ennélfogva tehát maga a vízözön is elmaradna, okafogyottá válna. 

 

Azonkívül amiatt sem valósulhatna meg a bárka felépítése, mert az állatokat nem sikerülne párosával összeszedni. Erre vonatkozóan soha nem lenne közmegegyezés. (Mint ahogy másban sincs.) Ugyanis széleskörű vita alakulna ki arról, hogy ki melyik háziállatát adja fel a bárkára. S abban is polemizálnának: melyik állat hová, melyik rendbe, fajba, osztályba tartozik. Széleskörű vita, sőt veszekedés zajlana vica-verze a kormány képviselői és a Magyar Tudományos Akadémia tudósai között: mely egyedeket lehet egyáltalán háziállatnak minősíteni?

Mert pl. a szobakutya, vagy esetleg az öleb ugye a NER szerint, jogilag  nem lehet házi állat, hiszen nincs neki háza (legtöbbször a gazdájának se!) csakis szobája. (De  még az sem az övé.) A házimacska pedig legtöbb esetben soha nem házi, hanem szobai, vagy konyhai, sok idős asszony a lakásából ki sem engedi, annyira félti. 

Aztán a dzsenderkérdés is bonyolítaná a problémát és szítaná a közhangulatot, mert nem lenne megegyezés az LMBTQ egységes hazai értelmezésében. Egyesek felvetnék azt, hogy van-e az állatok között is meleg, homoszexuális, biszexuális egyed stb. ami estleg konfliktusokat okozna a bárkán történő hosszú együttélésük során. 

Ha esetleg mégis sikerülne valahogy elhelyezni a vízijármű fülkéiben az állatokat - akkor meg a jobbikosok menten hangos tüntetés keretében állnának neki látványosan lefóliázni az egész bárkát - nehogy a kiskorúak leskelődhessenek annak  hermetikusan lezárt ablakain: vajon mit is művelnek ott az állatpárok?  De ezzel se mennének semmire, mert ha a gyermeké nem is, de ahogy írva vagyon:  "Isten szeme mindent lát".  

Továbbá: még a 132. ügydöntő népszavazás (!) sem döntené el, hogy melyik párt logója kerüljön fel eme vízijármű jobb vagy bal oldalára. S kivetítővel  mennyi reklámfelület jusson ott a kormánypárti, és mennyi az ellenzéki médiának - százalékos arányban. (S még az is előfordulhatna, hogy félreértelmezések következtében nem a pártnak, hanem a párt férfi vezetőjének lógóját akarnák kifüggeszteni egy plakáton, mert nálunk már semmi nem lehetetlen.  

És ha netán félig meg is épülne ez a bárka - az ácsolás minisztériumi intézkedés következtében hirtelen leállna. S hogy miért? Mert közben a 2014-ben megszűnt Bárka Színház jogutódja petíciót nyújtana be a Szerzői Jogvédő Hivatalnak és a Cégbíróságnak. S ezzel párhuzamosan pert indítana a tervező-, és építőcég ellen a hajó önkényes, engedély nélküli elnevezése miatt. 

A sarkalatos problémát a Fidesz-kormány a következő  huszárvágással igyekezne megoldani: felírná a félkész bárka oldalára, hogy  "ez nem bárka, csak egy hajó, ami a legminimálisabb eNERgiával működik, s a leendő indulásától kezdve mindenben rezsicsökkentést élvez." 

 

Ami alá viszont az éj leple alatt az ellenzékiek (?) pirossal odafestenék:  A VÁLASZTÁSOKIG.  Az eset következményeként rohammal megindulna a TEK, és vízágyúval eltüntetnék az ominózus megjegyzést. Majd a meginduló nyomozás - milliós sikerdíjért - évekig kutatná: ki volt a piros felfestés megrendelője és kivitelezője. És akkor minden leállna megint, s nagy valószínűség szerint a bárka elindítása le is kerülne a napirendről.

 

Addig azonban a nyomozás alatt a Zöldek és az állatvédők többször is tüntetést rendeznének - részben az ácsoláshoz szükséges fák eddigi kivágása, részben pedig az állatok nem megfelelő begyűjtése és tervezett elhelyezése érdekében. E tüntetésorozat mellett a kormány halogatási taktikája is lassítaná a bárka további ácsolását és indítását. Mert az lenne a koncepciójuk, hogy feltétlenül meg kell várni, míg a PAKS-2 beruházás is befejeződik, s akkor olcsó atomenergia-meghajtással tudnák működtetni a  járművet.

Úgyhogy összességében a bárka körüli huza-vona egy második Bős-Nagymaros-üggyé terebélyesedne, s e nevezett vízijármű így soha sem készülne el. Következésképpen az özönvíz is elmaradna. A reá szánt pénz viszont már nem lenne akkorra sehol, mert közben mindent elsínkófálnának. Pontosan úgy, ahogy a vasúton, ezért is hiányoznak a sínek itt-ott, az ország különböző régióiban... 

 

4. 

Egy férfi elment az urológiai szakrendelőbe vizsgálatra. Az orvos arra kérte, hogy egy műanyag pohárba friss vizeletet "produkáljon" a bakteriális vizsgálat elvégzése céljából. 

- Hát ez nehéz lesz, mert épp az imént mentem el  vizelni - mondta a beteg. 

Az asszisztensnő mérgesen rárivallt:

- Uram, jegyezze meg egyszer és mindenkorra: az urológia előtt nem pisilünk!

Mire a páciens megszólalt:

- Kedves Hölgyem, én nem is az urológia előtt pisiltem, hanem a mosdóba mentem be a folyosó végén....

5.

A fővárosi tömegközlekedési eszközökön (metron, buszon és villamoson) rendszeresen mondanak be különböző figyelmeztető vagy tájékoztató  felhívásokat. Néhányat kigyűjtöttem ezek közül:

  

- Kérjük kedves utasainkat, hogy valamennyi szabadon lévő ajtót használják a leszállásnál! 

(Kérdezem szeretettel: nem elég egy ajtó ahhoz, hogy valaki leszálljon? Minek kell ahhoz az összes?...)

- Következő megállónk: Kolozsi tér - így zs-vel hangzik el rendszeresen a 9-es busz hangszórójából. 

De mért nem Kolosi - s-sel? 

Ez elég pongyola, mintha a Kossuth-ot Kozsutnak mondanánk, vagy szegény hősszerelmes költőnket, Balassit - Balazzsinak. Pedig Kolosy György igazán megérdemelné, hogy tisztán ejtsék a nevét, hiszen az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei közé tartozott. Egyik vezetője és résztvevője volt annak a dühödt tömegnek, amely Lamberg grófot felkoncolta, amiért aztán később halálra ítélték.   

És még egy nüansz: 

A metro-aluljárókban, ahol az utasok várakoznak a majdan beérkező járatra - rendszeresen bemondják: "a vágányra vonat érkezik. Kérjük a biztonsági sávot elhagyni!"

Kérdezem én egyfajta szőrszálhasogatásként: ha egyszer biztonsági sáv - miért kell azt elhagyni. Ott, azon szorosan állva nem lehet biztonságban az ember? Akkor meg mitől és miért nevezik biztonságosnak, bocsánat: biztonságinak? 

Ha mereven és türelemmel megáll valaki és nem mozdul se jobbra, se balra, akkor éppúgy biztonságban van a sávban és a sávon kívül egyaránt. A biztonság szerintem nem a sávtól lesz, nem attól lesz az utas biztonságban, mert egy csíkot odafestettek. Hanem magától az embertől, önmagától - akkor ha mereven megáll a síntől tisztes távolságban egy helyben és nem mozdul - akárhol is áll. Mert azért senki nem olyan hülye, hogy a sín mellé álljon szorosan.  

6.

Sokaknak szemet szúrt miniszterelnökünknek ama megjegyzése (figyelmeztetése, fenyegetőzése) melyben ellenfeleit, a véle teljesen más platformon lévő, más elveket képviselő állampolgárokat, szervezeteket, pártokat stb. poloskáknak minősítette. Olyan ellenszenves biológiai egyedeknek, akikkel szemben harcot kell indítani, akiket minden áron el kell távolítani, meg kell semmisíteni. Ehhez lenne egy - mindössze egy - megjegyzésem:

 

Mivel jómagam jelenleg abszolút megingathatatlan kormány-, és rendszerellenesnek tartom magamat - így egyértelműen ellenzékinek minősülök. Aki ellen - ezek szerint - eme rezsimnek harcolnia kell, ergo: meg kell semmisíteni. S mert óhajom, akaratom, törekvésem és közéleti tevékenységem is a kormányváltásra, sőt: rendszerváltásra irányul, így minden bizonnyal szerintük én is a poloskák kategóriájába tartozom. 

És tekintettel arra, hogy idős nyugdíjasként nemcsak éjjel alszom, de napközben is ledőlök az ágyba egy rövid sziesztára - így a tisztelt NER tudományos fői engem személy szerint  akár nyugodtan besorolhatnak az ágyi poloskák (Cimex lecturalius) osztályába. Ha valóban így tennének - már azon se lepődnék meg. 

És itt az ideje, hogy poénkedésemet abba hagyjam - megfogadva a jól ismert közmondást, miszerint "aki sokat markol, az keveset fog." Így hát megelégszem azzal, ha akár egyszer (vagy kétszer) elnevette magát valaki a fenti eszmefuttatások olvastán. Szép napot, jókedvet, optimizmust, minden jót kívánok Mindenkinek!