2015. augusztus 15., szombat

* P O É N S A R O K 8. ( A H ŐSÉG HOZTA... ) *















címben jelzett utalás tényleg arra vonatkozik, hogy muszáj volt valamivel úrrá lenni azon a nagy hőségen, ami 2015 júliusában és augusztusában kis hazánkra rátelepedett. Hogy könnyebben lehessen elviselni - kénytelen voltam poéneket kitalálni, vagy egyes régen hallott poéneket a múltból felidézni melyeket most itt, e helyen teszek közzé. Ez már a nyolcadik poén összeállításom, mondhatom: nekem nyolc!A tíz (+1) poén között akad tehát olyan, amelyiket nem én magam találtam ki, de most találtam alkalmat rá, hogy valamit kezdjek velük, beágyazzam őket egy-egy sztoriba saját megfogalmazásomban. Ezekre mondhatnám azt, amit Kodály a népdalokat feldolgozó színpadi játékairól: "Gyöngyszemek ezek, csak foglalatuk az enyém." 


 
 
Azt persze különböző okokból nem árulom el, hogy melyiknek mi a forrása, melyik honnan származik. Melyik a teljesen eredeti vagy szerzett, melyik ugrott be nékem, melyik pedig másnak, s tőle csentem el valamilyen ravasz módon. Ám mindenkit megnyugtatok: a többségük saját kútfejemből pattant ki, mint ahogy az eddigi Poénsarok összeállításomban olvasottak is.  Egy a fontos, hogy aki szembesül velük az nevessen, de azonnal. Lényeg az, hogy sokaknak vidulására, örömére, szórakoztatására szolgáljon ebben a formában, amelyben itt az olvasó elé tárom. Mindenkinek friss, jó egészséget és jó szórakozást kívánok!








1. Nyugdíjasok beszélgetnek egymás között:
     - Józsikám, néked mennyi a nyugdíjad?
    - Semmi közöd hozzá. Azt nem árulom el, hogy hány Ft-ot kapok. De azt igen, hogy nékem emelt nyugdíjat hoz a postás.
    -  Az mit jelent?
  - Azt, hogy leteszi a pénzt az asztalra, én meg felemelem onnan és egy borítékba helyezem. Nagy részét pedig viszem a postára.
    - Egyébként az asszonnyal mi a helyzet? Múltkor említetted, hogy összevesztetek valamin, kibékültetek már?
      - Sajnos, nem. Szeretnénk mindketten kibékülni, de azóta sem tudunk, mert már mind a ketten elfelejtettük, hogy min vesztünk össze...


                                                                                                    
                                                            *


2. Hazánk egyik legszebb városa Pápa. A belvárosban található Esterházy kastély előtt egykor nagyon dekoratív, míves kovácsoltvas kapu  állt. Ezt Gróf Esterházy Pál vásárolta és hozatta Párizsból és az 1860-as felújítások idején állíttatta fel a bejárathoz. (Megjegyzem e híres család összesen hat Pál keresztnevű családtaggal büszkélkedhetett. Közülük az időben legelső ilyen nevű - a költő-muzsikus és hadvezér - még zenét is szerzett 1711-ben: a Harmonia Caelestic (Mennyei harmóniák) című kantáta-sorozatot. S érdekesség, hogy későbbi leszármazottjuk, a ma élő és alkotó Esterházy Péter ugyanilyen címen írt regényt.) A két kőoroszlán évekkel később került a bejárati kapun belülre a bevezető út jobb, illetve bal oldalára. 
 
A helybéliek különböző elméleteket gyártottak már arra nézve: kik és hová vitték el 1945-ben (mert az időpont az biztos) a gyönyörű vaskaput, amit azóta sem sikerült senkinek megtalálni és visszahozni. De kik vihették el? Ahogyan a városban beszélik: vagy a németek, vagy az oroszok, vagy a magyarok. Egyesek tagadják, hogy  az oroszok voltak - hiszen akkor a két kőoroszlánt bizonyára nem hagyták volna itt... A lényeg: a közeljövőben újra felállításra kerül eredeti helyére ez a kapu (legalábbis az ígéret és a pénz megvan rá...) Igaz, hogy nem az eredeti, hanem annak hű másolata.




Képtalálat a következőre: „Esterházy kastély, Pápa - képtalálatok”
                                                       

                                                                      
                                                                                      Ilyen volt egykor a kastély és bejárata








 És így néz ki most, 2015 nyarán - a teljes felújítás után. Az oroszlánok őrt ülnek balról és jobbról, de a kapu még várat magára. Mindenkit - aki a több éves felújítási munkákban részt vett - a legnagyobb dicséret illeti meg. Ám a kapu hiányáról már nem ők tehetnek.




                                                                                                                    *



3. Sokat hallunk manapság a korrupcióról, összefonódásokról, milliós vagyonok felhalmozásáról, ügyeskedésekről, pénztömegek titokzatos mozgásáról, sikkasztásokról stb. Hazai politikusaink igyekszenek kihasználni minden adódó lehetőséget - s akkor még nagyon finoman és úri módon fogalmaztam. És ami a legérdekesebb: legtöbbször mindent tudnak egymás viselt dolgairól, csak nem mindig sikerül azt bizonyítaniuk. Az egyik parlamenti ülésen valamelyik LMP-s képviselő előtte heverő laptopjával - enyhe célzásként - rafinált módon egy ismert horrorfilmet küldött át linkben FIDESZ-es képviselőtársának. A film címe a következő volt: Tudom, mit tettél tavaly nyáron... 



Képtalálat a következőre: „parlamenti ülés patkóban képek”


                                                    
Képtalálat a következőre: „Tudom mit tettél tavaly nyáron...-  képek”
                                                                                 


                                                            *

4.  Isten nyugosztalja szegény nagyszüleimet, akiktől - akárcsak szüleimtől - nagyon sok szeretetet kaptam gyermekkoromban. Egy poén erejéig most felidézem emléküket. (Az alábbi kép csak illusztráció, s természetesen nem őket ábrázolja. A festményt Egerváry Potemkin Ágost alkotta.)
    
 
Nagyapám nem vetette meg a jó bort, bár mindig tudta azt, hogy mennyit illik inni. Egy-két pohárral elfogyasztott, de mindig baráti társaságban. S ha utána hazajött mindig cudar jó kedve volt, poénkedett, viccelődött. Ilyenkor nagyanyám persze nem mindig értékelte magasra üde, de jóindulatú humorát. Nem úgy, mint mi, unokái, akik jókat nevettünk elmés szóviccein, meglepő bemondásain. Ezért is lehetséges, hogy még most is jól emlékszem egyik jókedvű hazajövetelére, amikor nappapa erősebben megfogván a kilincset belépett a konyhaajtón:
- Anyja, megjöttem! - toppant be jó hangosan, s hetyke bajuszát megigazítva szürke sapkáját vidáman és elegánsan a sarokban lévő székre dobta.
- Aptya, hát borzasztó, ahogyan viselkedsz! - jegyezte meg kontyos fejét csóválva, csipőre tett kézzel a nagyanyám, ami őnála már a komoly haragvás első jele volt.
- És ha sört ittunk volna, akkor mit mondanál? - kérdezte nagy nyugalommal a nagyapám. Hogy sörzasztó a viselkedésem?...   



                                                    
Képtalálat a következőre: „egerváry potemkin ágost”
                                                                               






                                                                                                                   *




5.  Valamikor a hetvenes években kirándultunk a nyugat- dunántúli Zircre, ahol meglátogattuk a ciszterci szerzetesek III. Béla támogatásával 1182-ben alapított rendjének apátsági templomát és a közvetlen mellette lévő műemlékkönyvtárat. Amikor az emeleti könyvtárterem csodálatos falai közé beléptünk éppen egy óvodáscsoportnak tartotta megszokott tájékoztatóját a tárlatvezető. 
- Látjátok, milyen szép ez a mennyezet!? - mutatott fel a plafonra az idegenvezető.Telistele égszínkék kazettákkal rakták ki, s olyan, mintha az ég valami ablakokon világítana be a könyvtárba.
Ekkor az egyik kis óvodásfiú viccesen fülébe súgta a társának:
- Csak azt nem tudom, hogyan játszották le ezeket a kazettákat annak idején, amikor a video-magnót még fel sem találták...   





                                                                                                                  *




6. Talán nem követek el jogsértést, ha elmesélem a következő 44 éves sztorit:  
  Az egyik mikszáthi regény - "A fekete város" kiváló hét részes filmváltozatának két jelenetét Pápán, az Esterházy kastélyban és annak kertjében (az ún. Várkertben) forgatták 1971 májusában. A kihallgatási jelenetet fent a kastély emeleti nádor-termében, a botozást pedig a liget fái között. Ezek a jelenetek a sorozat 5. részében szerepelnek. Zsurzs Éva rendező, a klasszikus regényadaptációk nagymestere igen jó szemmel és érzékkel választotta ki ezt a ligetet a felvétel helyszínéül, ahol is egy botozási ítéletet foganatosítottak a hajdúk. 
 
No meg a legnagyobb  törzskörméretű (1024 cm) akkoriban kb. 250 éves platánfát, ami érdekességképpen pont akkor lehetett facsemete, mikor e regénybeli történet játszódik, azaz 1703 nyarán. Igaz, hogy maga a kihallgatás és a megbotozás nem itt, hanem a fraknói várban és annak udvarán történt (legalábbis Mikszáth szerint, de hát az ő regényes fantáziája is tévedhetett. Mint ahogy a Noszty fiú esete Tóth Marival c. regénye esetében is, amikor azt írta, hogy a büszke és hetyke Noszty Feri fiatalos lendülettel, könnyedén, lazán átsétált gyalog a Somlóhoz, ahol a szüreti bálra készülődtek. Holott ahhoz azért az messze van a pápai belvárostól. Légvonalban, azaz gyalogszerrel, szántóföldeken át is kb. 15-20 km, s ha valóban át is ment, azért nem annyira könnyedén, lazán történhetett ez a szántóföldeken, mezőn keresztül, különösen napnyugta előtt... Node mindez nem is tartozik a lényeghez.)  

Szóval: Bibók Zsiga, a léhűtő, link, ingyenélő kalandor orvul kihallgatta a kandallón keresztül, hogy a kurucok már országszerte szervezkednek. Megtudta, hogy a Görgey János és Esze Tamás vezette kis csapat a bejövetelt előkészítvén fegyverszállítmánnyal megy Rákóczi elé a lengyel határhoz. Sietett is feljelenteni őket a nádornál, Esterházy Pál hercegnél - némi juttatás reményében. (Megjegyzem ő ugyanaz az Esterházy Pál, akit már eme írás 2. fejezetében említettem.) A kapott jutalommal - egy zacskó arannyal - azonban a gaz Bibók elégedetlen volt. Új állást követelt magának az udvarnál, s tovább kekeckedett a herceggel. 
 
Ráadásul amiatt is sértve érezte magát, hogy a nádor szemére vetette: miért nem fogta el ő maga Görgeiéket, ha egyszer tudta, hogy merre és hová mennek. Addig sikerült bőszítenie a herceget, hogy felajánlotta: kinevezi udvari kályhafűtőnek, mivel pályafutása a kályha fölötti kéményből indult el. Addig protestált és méltatlankodott, hogy a herceg lefogatta a hajdúkkal, s végül 30 botütésre ítélte. Amit haladéktalanul nyilvánosan végre is hajtottak a kastély parkjában. Ezt a két jelenetet (a kihallgatást és a megbotozást) filmezték le itt, Pápán. A külső felvétel forgatásakor ennek a fának a törzse mellett állították fel a derest (padot) melyre az áruló Bibókot (akit a remek Avar István alakított) hasra fektették, lekötözték és megbotozták. Az azóta eltelt évtizedek a fa törzsét erősen megviselték. Rongálódott, töredezett, korhadt, de fent az ágak további új hajtásokat, leveleket hoztak! Jelenleg (2015.augusztusában) így néz ki: 
   




  
                                                                            A  fa  Észak  felől




                                                                                                        A  fa  Nyugat  felől


    
Hogy közmént legyen mondva: voltak az Esterházy famíliának olyan tagjai is, akik pozitívabb szerepet játszottak a történelmi haladásban, mint a fent említett herceg. Pl. Esterházy Antal (1676-1722) aki 1704-ben, 28 éves korában császári ezredes létére átállt Rákóczi seregéhez, s ott nemsokára marsalli kinevezést kapott. Igaz, akkorra már Pápán is fordult a kocka, hiszen addigra a város a kurucok dunántúli központjává vált. A szabadságharc bukása után pedig e nagy katonai karriert befutott marsall sok más hűséges emberével együtt követte a bujdosó fejedelmet még Rodostóba is, ahol 13 évvel korábban hunyt el, mint ő.


Node térjünk vissza a filmforgatáshoz: 
 
Az izgalmas eseményen a széles törzsű fa körül összecsődülő, kíváncsiskodó parasztasszonyok és a fekete, zsinóros hajdúruhás  férfiak szerepében a város ma is élő tisztes polgárai statisztáltak - 1971-ben. Közülük azóta már mindenki nyugdíjas korban van, hatvanon vagy hetvenen túl, és ma is szívesen mesélnek eme fiatalkori élményükről. 

  
  
Amikor a 90-es években osztályommal egyszer arra sétáltunk - kipróbáltuk, hogy hány tízéves gyerek éri át nyújtott karral egymáshoz kapaszkodva ennek fának a törzsét. Pontosan 13 gyerek tudta körbeölelni az évszázados, sok történelmi és természeti vihart látott fa  széles törzsét.    





                                                                                                                 *



7.  Kutya meleg van! - szokták említeni, amikor szinte levegőt sem kap az ember a hőségtől. Július 18. és 19-én a napon nem egy helyen + 40 fokot mértek sok helyen az országban. Ezek voltak azok a napok, amikor tulajdonképpen szexuális aktus zajlott fenn a légkörben - ugyanis tetőpontjára hágott a meleg...
      A mi lakásunkban három háziállat él: két macska és egy kutya, akik szegények, a hűvös járólapon elfekve kerestek enyhülést maguknak. Úgyhogy mi nyugodtan mondhattuk: nálunk nemcsak kutya meleg, de macska meleg is volt ezekben a napokban. 





                                                                            

                                                           *



8. Augusztus 8-án 35 fokos melegben kétségbeesetten mentem a számítógép szerelőhöz azzal a panasszal, hogy  az egér által mutatott nyíl megállt a monitor közepén és nem mozdul.
- Hát akkor lefagyott a gép! - mondta a szakember lakonikus rövidséggel.
- Ebben a melegben lefagyott? Az meg hogy lehet?... 
- Hát az úgy lehet, hogy a számítógép is meghibásodhat, hisz ő is csak ember. Őt is csak a számítás vezeti...




Képtalálat a következőre: „Számítógép  - képek”




                                                          *


 9. Hétköznapi pillanatkép - 2015. augusztus 11: 


 - Mit szól hozzá, Sanyi bácsi - azt mondják, hogy ma  
   egyre melegebb lesz az utcán. 40 fölé megy.
 - Akkor egy órakor nem jövök ki az utcára.



                                                                                     *







10. Kismadarak beszélgetnek a fán:

 - Na nézd csak, csiripp-csirip! A fene a jó dolgukat ott lenn azoknak az embereknek! Hogyan fenn hordják az orrukat, olyan borzasztóan büszkén sétálgatnak. Pedig nem tudnak ezek semmit. Mindent tőlünk másolnak el.
- Úgy van, csiripp-csirip. A repülőgép tervezők a szárnyainkat utánozzák, az uzsorások a karmainkat, a punkok meg a színes tollainkat. A frakk-szabók fecske rokonaink villás farkát, az önző férjek a költésünket, az énekesnők a trillázásainkat, a zsebtolvajok szarka testvérünk kedvenc szokását, az új házasok a fészekrakást és így tovább. Rossz és jó szokásainkat egyaránt ellesik tőlünk és utánozzák.
- Bizony, így van, csirip. Summa summárum: nagyon sok köztük a jó madár...
- Igen, csakhogy ami nálunk jó madárnak számít - azoknál nem annak, csirip. Ott a jó madár - rossz madár, s ha rájönnek a cégnél, hogy ki volt éppen jó madár - az repül!
-  Így van, úgyhogy letojom én ezeket nagy ívben!  
- Naná, majd fölfelé. Mert azt sem ők tudják csak egyedül, hogy van nehézségi erő, hanem bizony mi is.
- Na igen, de náluk akkor is működik a nehézségi erő, amikor valamit oly nehéznek tartanak, hogy végül nem is tudják megcsinálni.
- Igazad van, csirip, repüljünk tovább! Mi ketten most már  tuti, hogy bevonultunk a halhatatlanságba.
-  Hogyhogy?
- Hát úgy, hogy ezt a beszélgetésünket leírta valami nyugdíjas pedagógus és ezáltal megörökítette azt az interneten. Látod, én még ezt is tudom! 




3Képtalálat a következőre: „Kismadarak a fán beszélgetnek - kép”






                                                                                          *



+1 Bónusz: 

   Az ötven éves házassági évfordulón az idős pár  egymás kezét fogva néznek ki szobájuk ablakán.
- Látod anyukám, hogy esik az eső! Emlékszel arra, amikor ötven éve a lakodalom után nászútra mentünk - pontosan ugyanígy esett az eső akkor is?!
- Én úgy emlékszem, drágám, akkor sokkal jobban esett! 


Képtalálat a következőre: „Zuhog az eső az ablakon - kép”



Képtalálat a következőre: „50 éves házassági évforduló - kép”



A mielőbbi viszontpoénkodásra! Mindenkinek Minden Jót kívánok!






                                                                                       *