HELYZET VAN ( POÉNSAROK 17.)

Kedves Blogolvasó!

Semmiképpen sem az Őze Lajos által felejthetetlenül eljátszott Virág elvtársnak - az azóta szállóigévé vált - rövid helyzetjelentését kívánom kölcsönvenni. Még ha netán úgy is tűnik e fenti címből. Nem azt akarom felemlegetni véle, amit intencióként mondott Pelikán József gátőrnek a Tanú című filmben, miszerint "a nemzetközi helyzet fokozódik." 
Jómagam ugyanis ezt a mondást is rendkívül értelmetlennek, magyartalannak, nyelvtanilag helytelennek találom. S hogy miért? Mert semmiképpen nem alkalmas bármiféle tényállás, élethelyzet, politikai viszony jellemzésére. 

 

A nemzetközi helyzet lehet egy adott időszakban jó, rossz, veszélyes, biztonságos, bizonytalan, súlyos, megfelelő, nem megfelelő, számunkra kedvező vagy kedvezőtlen, előre mutató (progresszív) vagy netán haladásellenes (regresszív.) És ez utóbbi esetben nemhogy szolgálná az egyes országok fejlődését, hanem gátolja. Viszont fokozódni  vagy nem fokozódni nem tud. Fokozódni a szél, az árvíz, a meleg vagy a hideg, a gazdasági fejlődés, az ipari vagy mezőgazdasági fejlődés tud - a helyzet azonban nem. Ellenben enyhülni vagy feszültebbé válni, romlani vagy javulni - azt igen.

Nem véletlen, hogy ez a magyartalan mondat éppen egy régi, vezető pártfunkcionárius szájából hangzott el a filmben. Hiszen az ő szóhasználatukat, beszédmódjukat - sajátos "műveltségük" fitogtatását pont egy efféle, megmosolyogtató mondat fejezi ki leginkább. S így ez a kiszólás ugyancsak erősítette a film meglehetősen gúnyos, szatirikus, komikus felhangjait. Amellyel az alkotók nagyszerűen érzékeltették a következő találó megállapítást:"talán azért halad ilyen komikusan előre a történelem, hogy vidámabban tudjunk búcsúzni a múltunktól."  

 

Valószínű, hogy az egykori kiváló rendező, Bacsó Péter (aki a forgatókönyv írásában is tevékeny részt vállalt) ezzel a mondatával kívánta még nevetségesebbé tenni, kifigurázni a Rákosi-korszak politikai vezetőinek beszédmodorát, szóbeli megnyilatkozásait. Azokét, akik  szóhasználatukban sokkal inkább ragaszkodtak az ideológiai sablonokhoz, panelekhez, mint a magyar nyelv  szabályaihoz. Sokkal inkább olvasták, forgatták Kim Ir Szen, Mao és Sztálin elvtárs tanulmányait, mint Arany vagy Petőfi verseit, Móricz vagy Jókai írásait. Nem beszélve a magyar széppróza további örökbecsű remekeiről, aminek olvasására állandó és sűrű közéleti elfoglaltságuk miatt sajnos nem jutott idejük.  

Jómagam sem használom ezt a fenti kitételt, sem szóban, sem írásban. Teljesen másképp, más módon kívánom jellemezni, értékelni a mai külhoni  és hazai életet. Így helyette inkább  a "helyzet van" megfogalmazással élek. Ezt a megállapítást sokkal általánosabbnak, időtállóbbnak és találóbbnak gondolom. Helyzet ugyanis mindig van, így ez a kijelentés mindig, minden időszakban igaz. Helyzet az mindig van - valamilyen. Az alábbiakban következő, itt sorjázó helyzetjelentésekből ki-ki megállapíthatja: jelenleg, most 2018-ban milyen helyzet is van világunkban, országunkban. 

 

Mindezt  - mivel egy újabb poénsarok-összeállításról van szó  -  a humor, a poénok, a tréfa, a szatíra szemszögéből kívánom megvilágítani. Méghozzá úgy, hogy semmiféle elemlámpát nem használtam ehhez, csupán a szavak fényerejét. Hogy sikerült-e vagy nem? - ezt ki-ki eldöntheti. Tehát ismét beültetem a Kedves Olvasót a már megszokott poénsarokba egy röpke időre. Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

1. 2018. augusztus 32. Újra megkezdődtek az orosz-török tárgyalások. Erdogan, a jelenlegi török köztársasági elnök Isztambulban fogadta Putyin orosz elnököt. Papíron mindössze két oldalt tett ki - záradékokkal együtt -  a megállapodás szövege, amit a két államfő pontosan  este hat órakor  a müezzin éneke alatt látott el kézjegyével. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy valóban kétoldalú megállapodás született, melynek előkészítéséhez a legkiválóbb  orosz és török matematikusok segítségét is igénybe vették. 

 

Erre a tanári segítségre azért volt szükség, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény szövegében mindenképpen közös nevezőre jussanak. A találkozó után Putyin elnök Volvo gépkocsijának utánfutójába - mely a repülőtérre vitte az elnököt - több mázsa datolyát, fügét és mandarint pakoltak be a török köztársasági elnök ajándékaként. Így aztán a helyi sajtóorgánumok - köztük a Yni Akit című napilap - nem csoda, hogy rendkívül gyümölcsözőnek nyilvánította a jelenlegi tárgyalásokat. 

2. 2018.április 1-én az egyik hazai vidéki gimnázium folyosóján két diák kedélyesen beszélgetett a délelőtti nagyszünetben. Igen ám, de hogyan? Mobiltelefonon keresztül. Egyikük  - nevezzük Webhely Tamásnak  - a második emeleti lépcsőfordulóban állt, és fennhangon kommunikált kedves évfolyamtársával, Messenger Laurával. A szép szőke leányzót már első osztályos korától ismeri, sőt már az óvodába is együtt jártak.
  

 

Vidám csivitelésüket a kémia tanár szakította félbe, aki  éppen ekkor egy csomó dolgozatfüzettel a hóna alatt érkezett éppen oda a fiúhoz.
- Te Tamás, nem tudod, hogy merre jár ez a Laura? Ő a szertáros a héten, és be kellene segíteni a kísérleti eszközöket. Egyedül nem győzöm. 
- Tanár Úr, van egy ajánlatom. Éppen most beszélek vele, tessék átvenni a telefont! 
- Nade, egy kicsit köhögök, valami vírus kaphatott el. 
- Ó, az nem számít, van a mobilomon védelem, majd a Bull Guard-alkalmazás kiirtja, ha valamit bele tetszik köhögni. Egyébként meg a tűzfal is védi, hiszen itt állunk az iskola tűzfala mellett.
 

 

És lássatok csodát! A tanár úr  felhívta a diáklányt a folyosóról. 5 perc múlva már hozták is ki a szertárból a tálcákat, kémcsöveket, Bunsen-égőt és a többi szükséges kellékeket. A tanár úr örült, hogy nem kellett körberohangásznia az egész hatalmas iskolaépületet, hogy megkeresse elkószált szertárosát. Elragadtatásában egy lájkkal - azaz felfelé tartott hüvelykujjával vonult fel a katedrára és vidáman kezdte el soron következő tanítási óráját. Előtte azonban minden diákot felszólított, hogy szíveskedjék kikapcsolni mobilkészülékét a pad alatt.  

3. Két hajléktalan diskurál az egyik pesti aluljáró betonjára leterített pokrócán. Csendesen filozofálgatnak egymás között.

- Józsikám, itt dekkolunk már hetek óta ezen a hideg flaszteren. Hol bekapunk valamit, hol nem. Hol megszánnak a jó emberek, hol nem. 

- Vigasztalódjunk, hiszen olyan helyzet még sose volt, hogy valamilyen helyzet ne lett volna. Itt van ez az üveg bor mellettünk, ez sosem melegszik meg. Aztán majd csak megsegít a Jóisten.- Tudod - az mindig velünk van!

-  Má, hogyan? Hogy-hogy velünk van? Na, ne má. Hogyan?

- Hát úgy, hogy én is tengődök itt valahogy, meg te is ten-gődsz valahogy. Így aztán megvagyunk, hiszen velünk az Isten.

- Te, ez nem istenkáromlás, amit most mondasz? Így gúnyolódni?

-  Már miért lenne az? Hiszen én hiszem, hogy Isten, a Teremtő az elesetteken is segít.  Régen a csatákban elesettekről sem tudta senki, hogy éppen melyik kard vagy golyó sebesítette meg. És ott is megadta mindenkinek Isten a kegyes halált, hiszen a halálban már mindenki egyenlő. Ott már nem számít ki volt ellenség, és ki nem.  És végül is: ki lehet annak a megmondhatója: ki milyen okból került ide az aluljáróba... 

4. Áprilisban jönnek az újabb választások. Még február van, de már teljes gőzzel megindult a plakátháború, az ajánlószelvények  begyűjtése. Csak azt nem tudom, hogy az a bizonyos szelvény mit is ajánl? Milyen jövővel kecsegtet, milyen reményeket gyújt abban, aki azt átadja valakinek? Az ajánlószelvények lázában besétáltam a helyi Toto-lotto kirendeltségbe. Odaálltam a pult mögött ülő hölgyhöz, s  a következő kérdést intéztem hozzá:
- Kezeit csókolom! Milyen szelvényt tudna ajánlani nekem, ami egy jobb jövőre jogosítana fel?
- Kérem szépen, itt van ez a hatos lottó. Ha sikerül ezt telitalálatosra kitöltenie - akkor ez az egyetlen szelvény is már egy jobb jövőt biztosíthat Önnek! Ráadásul teljesen pártsemleges, független, s ha megnyeri a 800 milliót - Ön lesz a boldog nyertesek között a következő soros... Még kerítést sem kell bontania, mert úgy átmehet a határon, hogy ihaj-csuhaj!  

5. A fővárosi Köztisztasági Vállalat egy januári kormányrendeletre hivatkozva hamarosan az összes utcaseprőt átirányítja és leigazolja a Magyar Labdarúgó Szövetséghez. Megfelelő szervezéssel, technikás, szakszerű edzésekkel kapnak felkészítést  a következő évadra. Melyben természetesen söprögetőként fognak helyt állni a válogatott mérkőzéseken.

2019 nyarától vadonatúj cirokseprőt fognak kézbe kapni az egykori Köztisztasági Légió focistákká avanzsált  munkatársai. Ezekkel fogják a labdát kergetni a hátvédek mögött, oly módon, hogy emberfogásra nem, csakis seprőfogásra kötelezhetik az edzők őket. Természetesen egykori fényvisszaverő mellényüket korszerű, roppant dizájnos mezekre cserélhetik fel. Az MLSZ vezetőinek egybehangzó véleménye szerint az új söprögetők beléptetésével az összjáték színvonala mindenképpen javulni fog. Tekintettel arra, hogy tovább romlani már nem tud.

 

Nyilván akadtak olyanok Kedves Olvasóink között, akik - e hírrel szembesülve - már a közepe táján sejtették, hogy ez csak egyfajta hírlapi kacsa lehet. Az is. Olyan internetes álhír, mely mostanában elég gyakori a világhálón. Hasonló ahhoz, mint amiket a napokban olvashattunk például arról, hogy Svédországban a migránsok ellepték a fővárost, betiltották a karácsonyi világítást vagy a szalonna evését a közlekedési eszközökön. 


Csupa álhír ez is. Azt azonban szerényen hozzáteszem: a svéd esetek - a valóságban bekövetkezve - ott csodaszámba mennének. Nálunk e fenti eseten viszont már nem csodálkozna senki, ha netán mégis megtörténne.  

   
6. Mostanában a hazai kórházak jelentős részére valóban illik ez az elnevezés (mármint ez a jelzős szerkezet: kór-ház.) De nem azért, mert a régi, nagyon jól eltalált kifejezéssel maga az intézmény, a ház ma is a betegségek a kórok kezelésére, gyógyítására szolgál. (Tudjuk: ez ma már csak részben igaz.) Sokkal inkább azért, amiatt nevezhetnénk kórháznak, mert sűrítve tükrözik hazai társadalmunk mindenféle kórját, betegségét, problémáját. Többek között a nagyon rossz, pazarló gazdálkodást, finoman fogalmazva: a helytelen pénzelosztást, a szűklátókörű szemléletet. 

 

A kórházak szegényes finanszírozása miatt nap mint nap hallunk leszakadó mennyezetekről, a köztisztaság, az élelmezés elképesztő állapotáról, a nővérek, ápolók csekély és méltánytalan béreiről. Ez utóbbival kapcsolatban kapott szárnyra a következő poén:  jövőre olyan siralmas lesz a helyzet a kórházakban, hogy a nővérek csak egy hízott liba ellenében adják oda a kacsát a betegeknek.

    

7. És mi a helyzet a másik legfontosabb intézményben? Ott, ahová ugyancsak tízszer ennyi pénz kellene: a hazai, jelenkori iskolákban? Ott sajnos az, hogy akkor is nő a feszültség, ha történetesen fel sem kapcsolják a villanyt. Amikor a szülők panaszkodnak az iskolára - már az is elég baj. Amikor a gyerekek - az még nagyobb baj. Ám a legnagyobb probléma - ahová most értünk el - a következő: már a tanárok is idegkimerültségről, iszonyú fáradtságról panaszkodnak. 

 

Lehet, hogy megtámadható a felfogásom, de az iskola nem azért nevelési intézmény, hogy pácienseket neveljen a jövő ideg-, és elmeorvosai számára...Az az iskola, ahol sem a diák, sem a pedagógus nem érzi jól magát - az nem lehet jó iskola. Nem arról van szó, hogy az iskolából kipihenten menjen haza gyerek és tanár egyaránt, hiszen a gondolkodás erőfeszítéssel jár.

Nem lenne ideális az sem, ha az egyéb munkahelyekről is pihenten, felüdülve érkeznének haza otthonaikba az emberek. Az iskola, a munkahely nem szanatórium, sem pedig üdülő. De nem is kínzókamra vagy unalmas robotmunka színtere, ahonnan utálkozva jön haza mindenki a hetedik óra után. (Mit is írt Comenius a 17. században? "Az iskolát gyönyörűséges mulatóhellyé kell tenni, nem pedig taposómalommá.") 

 

Szerény - és egyesek szerint elavult - felfogásom szerint az iskolát csakis akkor nevezhetjük igazi nevelési (és nem oktatási) intézménynek, ha azt eléri, hogy nemcsak akkor örül a gyerek, ha abból kifelé megy a kapun, hanem akkor is, amikor befelé megy oda reggel...És ebben az esetben lenne élet az iskolában - ahogy Ady utalt rá jó száz éve már. ("Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.") Mert az öröm és az élet tulajdonképpen egy tőről fakad, s végül is ugyanazt jelenti (illetve kellene jelentenie) mindegyik szónak. Egyik a másiktól ugyanis elválaszthatatlan.     



8.  És mi a helyzet a kocsmák tájékán?
   A tájékán semmi. De odabent annál több a tapasztalni, szemlélni való. Az ajtón belül ott aztán van helyzet. Lessük csak el két illuminált, meglehetősen jókedvű férfi dialógusát:
- Na, öregem, mit szólsz ahhoz, hogy itt az előbb ez a hölgy alkoholistának nevezett bennünket?
- Azt, hogy igaza volt. Mert azok vagyunk, ismerd el! Mert bizony van itt ebben az országban adóslista, egyéni lista, közös lista, várólista, futballista,  illuzionista, és van alkoholista - méghozzá szép számmal. És bizony mi is közéjük tartozunk, ezt emelt fővel mondhatom!
- De mi legalább bevalljuk. Nem hamukázunk, mint mások.
- Tényleg, az asszony mit szokott mondani, mit szól, amikor haza állítasz ilyen állapotban?
- Nem szól ő semmit, csak mutatja némán a kezével: kifelé! Már délután is megtörtént ez egyszer.
- És te mit csináltál?
- Visszajöttem ide. Innen még soha nem utasítottak ki.
 

9. Az alkohollal is úgy áll az emberiség, mint a szex-szel: aki nem tudja a mértéket az pórul jár. Mert hogyan is szól a jól ismert latin közmondás? "Minden túlzás árt." S aki nem a helyén kezeli a dolgokat az hamar elveszti az eszét (s talán még egyebet is.) Persze lehet ezzel is poénkodni.
  A hetvenes években - amikor még nagy újdonságnak számított a pornófilm - Bécsben meg Párizsban eldugott kis utcákban jó pénzért vetítették a 8 mm-es szexfilmeket a betévedő úri közönségnek, köztük a rendszeresen kilátogató gazdagabb magyaroknak. Akkoriban mesélte el Kellér Dezső, az egykori híres humorista (akinek a maszek kifejezést köszönhetjük) egy színpadi kabaréjelenetben, hogy osztrák ismerősei - amikor kint jártak - elhívták egy ilyen szexmoziba. 
- Node miért mentél el Dezső? - kérdezte a kollégája nagy érdeklődéssel.
- Mert hajtott a kíváncsiság. Érdeklődő, kíváncsi ember lévén elmentem és megnéztem, hogy milyen is valójában egy ilyen film.
- Nade, hallottam, hogy aztán másnap meg harmadnap megint betértél oda. Igaz ez?
- Igaz, mit tagadjam. Mert egyre kiváncsibb lettem.  

 

10. És végül : mi a helyzet állatok és emberek viszonyában? Talán a következő beszélgetésből megtudhatjuk:

Az erdei tisztáson beszélgetnek az állatok a telihold hangulatvilágításánál. A medve viszi   a szót:
- Brumm, brumm. Én mondom nektek, az emberek butábbak, mint mi! Nincs bennük semmi kreativítás. Az még hagyján, hogy viselkedésükben minket utánoznak, tőlünk lesnek el mindent, de szókincsük, kommunikácóik is tele vannak állati kifejezésekkel, szavakkal.
- Úgy van - szólal meg az őz. Van képük egy könnyű nőcskét őzikepillantással illetni. Ez miránk bizony sértő.
- És a könnyelmű huszonéves férfiak? - vágott közbe a nyuszi. Mindig csak két dolog érdekli őket, s ebben is minket majmolnak: a fű meg a párosodás.
- És az idősebbek? Azok meg berúgnak, aztán fetrengenek a sárban, mint a disznó - szólalt meg a fa mellett a mangalica. 
- Ja, meg a településeiket is nagyrészt rólunk nevezik el, oly kevés fantáziájuk van! - mekegte a kecske. Hogy mindjárt az elsőt mondjam: Kecskemét, aztán a marha hosszú Hódmezővásárhely, Szarvas, Farkaslaka, Keszeg, Szabadkígyós, Szilsárkány, Tengelic, Kiskunhalas - és még sorolhatnám. 



- Ja, így van. Az estélyeikre meg van merszük olyan frakkokat viselni, amiknek szabása olyan, mint a mi farkunk. Ezt is rólunk nézték le, tőlünk szopták - csivitelték a dróton ülő kis fecskék. Mellesleg a farkukról meg ne is beszéljünk, mert egyik-másiknak még a mienk nagyságát sem érik el.
- Arról meg pláne ne szóljunk, hogy a parlamentben meg mindenbe beleugatnak - csaholta a vizsla a tábortűz mellett.
- Sokszor meg olyanokat, hogy azt még mi sem ennénk meg - toldotta meg a bernáthegyi meg egy német juhász a tölgyfa lomkoronája alatt. Legutóbb is olyant hallottam a tv-ben, hogy majdnem megvesztem tőle. 
- Én még abban sem vagyok biztos, hogy mindegyikük a gerincesek közé tartozik! - szólalt meg a háttérben a csiga. Emlékeztek arra, amikor Hofi egy monológjában mihozzánk hasonlította őket?
- Emlékszünk! - kiáltották fel az állatok szinte egyszerre. Azt mondta Hofi - hogy pontosan idézzem: "ezekhez képest még a csiga is egy gerincoszlop!" De most már menjünk aludni, mert holnap sok teendőnk lesz! - tette hozzá a kenguru. Sok mindennel meg kell töltenünk az erszényünket.
- No, ezt is tőletek tanulták el az emberek, az erszények megtöltését! - kiáltott fel a farkas. Aki nagyon is élesen látta a dolgok lényegét. Rá aztán senki nem mondhatta, hogy farkasvakságban szenved. Az csak az emberre jellemző betegség - sajnos. 
- Jobb lesz, ha abbahagyjuk - jegyezte meg dallamos hangjával, szinte énekelve és szerényen a hattyú. És ez a beszólás jelentette a beszélgetés hattyúdalát.  

     

 

És ez most ennek a blogbejegyzésnek is egyben a hattyúdala. Itt, ezen a ponton jobban és okosabban teszem, ha abbahagyom az emberek és állatok összehasonlítását. Ennyi poénkodás - azt hiszem - egyenlőre elég is. Remélem, jól szórakoztak Kedves Olvasóim, állati jó hangulatba kerültek, és senkinek sem raboltam el túl hosszan az idejét. Mindenkinek jó egészséget kívánok, a mielőbbi viszontlátásra! Köszönöm Mindenkinek szíves és megtisztelő figyelmét.