"KÖNNYŰ ÁLMOT HOZZON AZ ÉJ..." NEKROLÓG MIKLÓS TIBOR HALÁLÁRA

        
   

 

 

Szomorúan olvastuk a napi hírek között: "66 éves korában elhunyt Miklós Tibor dalszövegíró, a magyar rockzene és a musical-színház történetének kimagasló alakja." 

A rövid egy mondatos közlemény aligha képes érzékeltetni szomorúságunkat és megrendülésünket, melyet e hír kapcsán éreztünk. Viszonylag rövidre szabott életén végiggondolva aligha tudjuk jelentőségében akárcsak felvázolni hirtelenjében mindazt az erőfeszítést, gigászi és áldozatos irodalmi, zenei, és színházteremtői tevékenységet, amit Tibor évtizedek alatt kifejtett. 


Azt a felbecsülhetetlen, elévülhetetlen művészi-, és szervezői munkát, amivel a  különböző színpadokon sikerre vitt mintegy 113 (hazai és külföldi) bemutató kapcsán hívta fel magára mind a szakma, mind pedig a közönség figyelmét. S amikkel egyértelmű tetszést és elismerést váltott ki hazánk színházi életében. Hálásak vagyunk néki a megszámlálhatatlan előadás színreviteléért mint szerzőnek, rendezőnek, dalszövegírónak, fordítónak, művészeti vezetőnek és iskolaalapítónak. S mint egyik olyan úttörőnek, aki a zenés színpadok utánpótlás-nevelésében is rendkívül sokat tett, s jelentős eredményeket tudott felmutatni.


 

 

Úgy gondolom, nem túlzás azt állítanom: szinte megváltóként  tűnt fel a 70-es években a külföldi rock-operák, musicalek itthoni elfogadtatásában és népszerűsítésében. Nagy érdemeket szerzett azok hazai meghonosítójaként, az ilyen műfajú magyar zenés darabok meggyökeresztetőjeként és elterjesztőjeként. S lám, a sors és a számmisztika különös összejátszása folytán éppen 33 évesen alapította meg a budapesti Rock Színházat, s pontosan ugyanennyi időt, harminchárom - küszködéssel, újrakezdésekkel, csatározásokkal, de hatalmas sikerekkel teli - esztendőt töltött el a művészetnek ezen a területén felbecsülhetetlen tevékenységével. (S talán ezért is merészeltem őt egyfajta megváltóként nevezni pár sorral fentebb.)

  
Igaz, a hazai zenés színháznak, a betétdalokkal és zenei közjátékokkal "megspékelt" színműveknek voltak szórványos próbálkozásai már a 60-as években is. A musicalek amerikai térhódítása után jó 40 évvel  ezek a darabok akkor - nem is titkoltan - a közönség nem lebecsülendő, könnyed szórakoztatását voltak hivatottak kielégíteni ún. "zenés komédia" címszó alatt. 

 

Az Imádok férjhez menni, A potyautas, vagy a Kaktusz virága és más ilyen jellegű zenés darabok sikerszériáiban elsősorban a Petőfi Színház, a József Attila Színház, az Operettszínház és a Vidámszínpad járt élen. Ám ezeknek a musical műfajához nem sok közük volt, az előadott betétdalok inkább csak színesítették, de nem határozták meg az egész színpadi produkció egészét. 

 

A zene ezekben itt szinte csak járulékos, mellérendelt - bár nem kihagyható - elem volt, s nem játszott főszerepet az előadott darabban. Legfőbb szerepük itt a daloknak, táncoknak az volt, hogy a sok prózát valahogyan feloldják, s valamiképpen feldobják a nézők (és a szereplők) hangulatát, s nem szerves folytatásul szolgáljanak, hogy érzelmileg, gondolatilag megemelik, hangsúlyozzák a darab dramaturgiáját - mint ahogy az a musicalekben "kötelező". Bodrogi, Voith Ági, Kaló Flórián, Darvas Iván és sok népszerű prózai színész csillogtathatta ezekben a színdarabokban ének-, és tánctudását - minden estben zúgó vastapsot bezsebelve ezekkel, no meg egyéb színészi kvalításaival.



Kivételnek számított az olyan fehér hollóként feltűnő musical, mint az Egy szerelem három éjszakája (Ránki György zenéjével) melyből filmet is  készítettek. Ezt  már  igazán önálló, eredeti magyar alkotásként könyvelhetjük el a magyar színjátszás történetében ebben a  műfajban. Szövegét és verseit a rangos, nemzetközileg is


elismert két író-költő-műfordító, a két éve elhunyt Hubay Miklós és az 1991-ben eltávozott Vas István írták.) Ráadásul háborús témájánál és kesernyésen szomorú hangvételénél fogva sem illett bele a "szórakoztató komédia" kategóriájába. Ez már tényleg musical volt.

 

Utána azonban sok-sok évig nagy űr maradt, nem születtek ehhez hasonló, új musicelek. Kétségtelen, hogy a musical, a rock-opera műfaja a 70-es, de még inkább a 80-as években kapott nálunk nagy "lendületet" - részben a külföldi sikerekre és mintákra felfigyelve. S ebben óriási szerepe volt Miklós Tibor zenei és alkotói tehetségének, igyekezetének, szorgalmának, áldozatkészségének és határozott, megfontolt művészi elképzeléseinek, szervezői  tevékenységének. 


Tibor nagyszabású terveit, elképzeléseit természetesen nem tudta volna egyedül, elvhű barátok, kitartó segítőtársak nélkül megvalósítani. Nem tudta volna az oly sok bemutatót, előadást sikerre vinni, ha nem rendelkezett volna egy majd két évtizedes rock-zenei "előélettel". Már 17 évesen, szinte életvitel-szerűen belevetette magát az itthon akkor fellendülő, egyre népszerűbbé váló beatzene áramlatába középiskolás barátaival, akikkel minden koncerten ott volt. ("Megszállottan követtük - mint törzsrajongók az együtteseket buliról-bulira." - írja a Keresem a szót c. könyvében.) Ezzel a rajongással teli életmóddal számos jóbarátot, kollégát sikerült szereznie, összegyűjtenie. 


Ők aztán egyfajta munícióként, mint erkölcsi és valóságos segítők, támogatók, s nem utolsósorban mint szereplők, zenei munkatársak is szolgáltak abban a küzdelemben, amelyet a neves szerző-, és rendezőbarátjuk vívott folyamatosan és kitartóan színpadi elképzelései realizálásáért, előadásai, darabjai megalkotásáért és igényes színpadra állításáért. 


 

Közéjük tartozott többek között Victor Máté, Várkonyi Mátyás, Vikidál Gyula, Bódy Magdi, Csuha Lajos, Novai Gábor és, Dancsák Gyula. A ma már aktívan nem működő Sakk-Matt, Korong és a legendás Generál együttes számainak dalszövegeit túlnyomórészt ő írta, s számos énekes szólista (Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judit, Homonyik Sándor, Charlie, Szűcs Judit) is neki köszönhette befutott slágereinek sikerét - kiválóan megírt, a zenéhez tökéletesen illő szövegük miatt. (pl: Boldogság, gyere haza; Könnyű álmot hozzon a szél; Különös szilveszter; Álmodj királylány; Mit tegyek, hogy érezd ... stb.)     

      

       
Miklós Tibor azonban nem elégedett meg a slágerszövegek -  egyébként nagyszerű, átgondolt, pontos és színvonalas - alkotásával. Ő nagyobb formátumokban gondolkozott, magasztosabb célok vezérelték, többre, magasabbra törekedett, színházi előadások létrehozása izgatta mindig is gazdag fantáziáját. Ezért is folytatott színházi tanulmányokat - a jogi egyetem elvégzése után Varsóban, József Szajnánál. "Muszáj új utakat keresni, ha nem akarunk állandóan a közízlés alá menni, vagy a közízlést folyamatosan kiszolgálni." - nyilatkozta egyik véle készült interjúban. 


Világos és lényegre törő, szimpatikus álláspont ez: a közönséget tehát nevelni, ízlését fejleszteni, érdeklődését tágítani kell! Ez teljesen egybecseng azzal a kodályi hitvallással, amit a nagy zeneszerző és nemzettanító is hangsúlyozott már 1927-ben:"A közönségnek nem azt kell eladni, amit keres, hanem a közönség azt fogja keresni, amit az előadóművész vagy zeneszerző kínál, aki nem szegődik az uralkodó zenei ízlés kiszolgálói közé, hanem megváltoztatja a zenei világot új és eredeti művészi produktum kínálásával." 


Ezek szerint az elvek szerint élt és dolgozott Miklós Tibor! A nagy áttörést, számára ideális művészi munkát és feladatot az jelentette - nemcsak maga, de a zenés műfajt kedvelő közönség számára is - amikor hazánkban először szólalhatott meg  a Jézus Krisztus Szupersztár magyarul, az ő fordításában 1972-ben, nem sokkal a külföldi bemutató s a dupla album megjelenése után. Igaz, csak oratorikus formában, de magyar nyelven mutatták be, a címszerepet az azóta szinkronszínészként is közismert Csuha Lajos énekelte, a válogatott dalokból álló magyar hanglemezfelvételen azonban - ki tudja milyen okból -  teljesen mások szerepelnek, mint a hazai premieren. 


Az első hazai  bemutató után azóta persze még sokszor, sok helyen és szereposztásban hangzott fel Webber rock-operája országszerte (most felújításban, módosított szöveggel, új rendezésben - igaz, nem folyamatosan - megy a Madách Színházban.) Tibornak és kollégáinak ezek után még jó nyolc évet kellett küszködniük, míg a Rock Színházat sikerült megalapítaniuk. Ám még ez sem azt jelentette, hogy állandó és önálló kőszínházi épülettel rendelkeztek volna. Hiszen hol itt, hol ott állították színpadra produkcióikat, legtöbbször szabadtéren. 

A sok nehézség, ellenségeskedés, intrika ellenére számos szép és sikeres színházi előadást vittek színre az eltelt évtizedekben, a legutóbbiak közé tartozik a Báthory Erzsébet és a Tom Sawyer musicalek bemutatása. Nem lehet csodálkozni azon, hogy 2002-ben éppen Tibor, a musical szerelmese jelentette meg a hazai piacon először a zenei könyvtermés hézagpótló munkáját, a Musical Lexikont. Az igényes, szakmailag kifogástalan, érdekes stílusban megírt gazdag kiállítású kötet a musical műfajának egész világtörténetéről nyújt átfogó és részletes képet rajongóknak és szakmabelieknek egyaránt - egészen a 18. század elejétől napjainkig. 


Kedves Tibor! Pedagóguskollégáimmal, egykori tanítványainkkal s szüleikkel együtt még élénken és meghatottan emlékszünk 1993. április 30-ra. Nevezetes nap volt ez iskolánk és városunk történetében is, amikor meghívásunkra Pápára jöttél a Jókai Mór Művelődési Központba. Ezen az estén óriási érdeklődés mellett  az akkori Zalka Máté Általános Iskola (jogutódja: Tarczy Lajos ált. iskola) 56 szereplőjével: 43 gyerek, 12 tanár és 1 szülő - rengeteg próba és lázas készülődés után - iskolai előadásként mutathattuk be az itteni színházteremben  a "Légy jó mindhalálig" c. musicaledet. 

Az előadás betanításában, megteremtésében ezenkívül még 3 tanár és seregnyi szülő is közreműködött, hiszen a rendezést, a koreográfiát, díszleteket és jelmezeket is mind iskolán belül hoztuk létre. Szerzőtársaddal, Kocsák Tibor zeneszerzővel ültetek le az abszolút táblás ház protokoll hetedik sorába. Mi persze valamennyien felgyorsult pulzussal figyeltünk Benneteket a függönyrésen át: hogyan reagáltok, milyen arcot vágtok előadás közben. S a végén izgatottan vártuk: Ti - mint a legilletékesebbek - vajon mit szóltok e kis, vidéki amatőr próbálkozáshoz? 

   

Amikor már a nézőközönség szétszéledt, mi összegyűltünk az emeleti különteremben. Itt és ekkor tudtunk meg Tőletek néhány "műhelytitkot" a Légy jó...megszületéséről. Többek közt azt is, hogy egy kellemes nyári üdülésen merült fel először az ötlet, hogy megzenésítitek, színpadra viszitek ennek a csodálatos Móricz-regénynek zenés színházi adaptációját. 

 

 

S már ott, a nyaralás alatt papírra is vetettétek az első verssorokat és kottafejeket. Egymás után elmondtátok véleményeteket az előadásról - s akkor szinte leesett az álunk! A hosszan zúgó vastapsból ítélve persze mi is éreztük, hogy sikerünk volt, de ahogyan Te summáztad véleményedet - annak bizony nagyon örültünk, s nagy megelégedésünkre szolgált: 

 

"Kocsák Tiborral már sok amatőr Légy jó... előadást láttunk szerte az országban, ám úgy gondoljuk, hogy az összes között eddig  ez volt a legjobb!" - foglaltad össze röviden kettőtök egyöntetű véleményét az előadásunkról. Ezután szívből gratuláltatok mindenkinek, szétosztottál számtalan dedikált példányt a frissen megjelent Szívek melegében könyvedből, amely az elmúlt 25 év musicaldaltermésének legjavát tartalmazza. S amelyet azóta is ereklyeként őrzünk mindannyian. További sok sikert kívántatok - ami nem is maradt el, hiszen még további 17 (!) telt házas előadást sikerült színre vinnünk. 

 

 

(Ebből kettőt ún. "tájelőadáson", a körmendi Művelődési Házban adtunk elő, ott is óriási sikerrel. Az alábbi fotón az előadás - kissé megviselt - színlapja látható, amiből a helyi nyomda néhány száz darabot nyomott, s ebből szórólapokként osztogattuk szét a városban, hogy minél nagyobb legyen a reklám. s ami be is jött, hiszen voltak olyan előadásaink, amikor a nézőtéren még a csilláron is lógtak - volna, ha lett volna a színházterem ülései fölött csillár...)


 

 

 

A Légy jó... zenéjének és szövegeinek alapos megismerése után már korábban, a próbák során mindenki úgy gondolta: a dalszövegíró Miklós Tibor emberként is ugyanolyan melegszívű, érzelmekkel teli, barátságos, kedves és mosolygós egyéniség lesz ha megismerjük, akár a szavai, amiket a dalaiban leír, amit szövegével képvisel. A személyes találkozás aztán tökéletesen igazolta is előzetes elképzelésünket: kevés ilyen mindig mosolygós, optimista, életvidám, közvetlen és hallatlanul kedves embert ismerhettem meg eddig életemben. 

 

S amikor a következő években  nagyon kellemes, meghitt és gyümölcsöző munkakapcsolatot sikerült kialakítanod városunk Művelődési Központjának (azóta Jókai Mór Művelődési-, és Szabadidő Központ) munkatársaival s a helyi musicalrajongókkal - ez a kölcsönös barátság még tovább mélyült, gazdagodott. Hatalmas elfoglaltságod, temérdek szervező munkád mellett mégis vállaltad, hogy éveken át visszatérő musical-tábort szervezel az itteni fiatal tehetségek képességeinek fejlesztésére. Ami aztán nagyon eredményesnek bizonyult. 

   

Az együttműködés ugyanolyan sikeres és örömteli volt, mint a Pápán is többször megrendezett  Scherzo nevű  országos fesztiválon évről-évre visszatérő megjelenésed, megható érdeklődésed és részvételed. Mindig rendkívül impulzív, érzékeny és figyelmes hallgatója voltál az itteni amatőr előadásoknak. A szakmai zsűriben ülve, lelkiismeretesen hallgattad és tanulmányoztad a kezdő tehetségeket. A tőled megszokott mély emberséggel, szakmai és emberi korrektséggel, megértéssel, elismeréssel és lelkesedéssel és őszinte segítőkészséggel értékelted a színre lépő fiatalok produkcióit. 

 

 

Mindig megtaláltad minden fellépő egyéniségében, képességeiben a dicsérni valót. Soha, egyetlen alkalommal nem hangzott el a szádból a színpadi és előadói produkciók értékelésénél (még ha netán rossz is volt egyik-másik) ilyen mondat: "Te nem idevaló vagy!" Mindenkivel szemben a maximális jóindulat és segítőkészség vezetett, s ha gyakoroltál is bírálatot, kritikát - az mindig építő volt.     

    

Tibor munkásságára visszatekintve elmondhatjuk:  mindig az olyan színházi előadások színvonalának emelése volt a legfőbb célja, ahol a zenének, a szövegnek, a táncnak, a mozgásnak a dramaturgiának, a színészi alakításoknak, az énektudásnak és az egyéb technikai eszközöknek egyformán, egyaránt fontos szerepük van az előadott darabban. Ahol minden és mindenki együtt él, egy célért küzd a színpadon azért, hogy a közönségnek minél maradandóbb élményt nyújtson. 

 

 

Ahol az előadás minden alkotórésze szinte fogaskerékként kapcsolódik egymásba és lendíti előre az előadást, s amik együtt, harmonikus szintézisben a produkció működését, mozgását, lendületét, izgalmasságát segíti, erősíti, s mindez a közös élményt biztosítja. S mindig fontos volt számára, hogy ez a közös élmény mind az előadás szereplőire, mind a hallgatóságra érvényes legyen, ahol mind a szereplők, mind a nézők élvezzék az előadott zenés darabot. Mindig az volt célja és szándéka, hogy a próza és muzsika, rendezés, szöveg, zene, tánc, koreográfia, színészi alakítások egységes és harmonikus egészet alkossanak, s mindezek összhatása jelentse, szolgáltassa a katartikus élményt a néző-, illetve hallgatósereg számára.  (A bal oldali mellékleten dalszövegei gyűjteményes kötetének címlapja látható. A könyv egyik példányát, melyet pápai látogatása alkalmából dedikált nekem - természetesen ereklyeként őrzöm.)


 

Ezen a téren, ebben az irányban kifejtett erőfeszítéseivel, elért sikereivel meg tudta győzni a közönséget afelől, hogy a musicaleknek igenis van jelentősége, szerepe, korunkhoz szóló mondanivalója. Talán ez is egyik titka annak, hogy bármely más színházban is nagy tömegeket vonzanak ezek az előadások, amelyekben a zene a szöveget, a szöveg pedig a zenét oly módon tudja kölcsönösen erősíteni, hogy az el tud jutni, hatni tud "lélektől- lélekig" (ahogy a Légy jó szereplői éneklik...) anélkül, hogy érzelgőssé válna. 


Az emberi érzelmek fontosságát, életképességét, győzelmét hangsúlyozzák a  mi  világunkban  is  jelenlévő lelketlenséggel, közömbösséggel, kegyetlenséggel, vadsággal, hidegséggel szemben ezek a musical-, és rock-opera-előadások - akármilyen helyszínen, témában, vagy időben is játszódnak. Nyilas Misit ugyanazok az igaz, őszinte és tiszta érzések motiválják és becsületes szándékok vezérlik életútján, mint a Tibor egyéb színpadi produkcióinak szereplőit: a Sztárcsinálók főhőseit, Vörös Malom Jánoskáját, az Anna Karenína Levin-jét, a Szegény gazdagok Anicáját, az igazságosztó Robin Hood-ot, vagy Abigélt a Matula-intézet zordon falai közt. 

 

 

 

  

De ugyan ki tagadná az érzelmek rendkívüli, sorsokat eldöntő szerepét az általad fordított darabokban is. Mint  pl. a Miss Saigon-ban, a Szupersztárban, a Nyomorultakban, vagy akár a Vámpírok báljában is? Zseniális dalszövegeid mindegyikben váltig azt erősítik bennünk, hogy az igaz és becsületes emberi érzelmek, a jóság, a segítőkészség, a szeretet, a remény ereje, a jó ügy érdekében kifejtett szívós akarat és őszinte jószándék mindig  győzedelmeskedik a gonosz erők felett. S mindezek arra intenek bennünket: ne hagyjuk, hogy akár ideig-óráig is, de a rossz, gyűlöletes érzések felülkerekedjenek rajtunk és mérgezzenek bennünket és másokat.

  
Fájó szívvel búcsúzunk Miklós Tibortól. Isten kegyelmébe, s gondviselésébe ajánljuk, nyugodjon békében! Tőle búcsúzunk, de amit  művészi tevékenységével, alkotó munkájával képviselt - attól semmiképpen nem tudunk és nem is akarunk búcsúzni. Azt a fajta hitet, meg nem alkuvást, töretlen lelkesedést és munkaképességet, amit Ő képviselt és gyakorolt évtizedeken át - attól nem vagyunk hajlandók elbúcsúzni. "A lélektől lélekig" elvéről nem vagyunk hajlandók lemondani - azt tovább akarjuk vinni és adni. "Az élet szép, az élet minden, / Ha rangod, pénzed, semmid nincsen, / A legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!" - énekli az összes szereplő a Légy jó...fináléjában.


Mi ennek szellemében szeretnénk ezután is élni, s másokat is erre nevelni, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Ezzel a hittel és optimizmussal fogunk tovább is dolgozni a jelenben és a jövőben bármi felé is fordul a világ! Ezzel fejezhetjük ki legtökéletesebben Tibor iránti őszinte részvétünket, tevékenységének, személyiségének megbecsülését. Bízunk benne és reméljük, hogy munkásságát kiváló kollégái hozzá méltó szinten tudják majd folytatni a jövőben. És aki majd az Ő tragikus hirtelenséggel abbamaradt, megtört színházszervezői és művészi tevékenységét fogja a jövőben folytatni - annak az Ő szellemei örökségét kell szem előtt tartania. 

 

 

" Hogy mi álmok jőnek a halálban..." - taglalja kétségeit Shakespeare... Kedves Tibor! Nem tudom, hogy jőnek, vagy nem jőnek ott álmok,  ahová most jutottál de ha valóban vannak ott álmok, ahová kerültél - azt kívánom Számodra és Néked saját szavaiddal: "Könnyű álmot hozzon az éj."