POÉNSAROK 7. (A LEGÚJABB FELHOZATAL)

          


edves Blogolvasóim! Ezúttal mindenféle bevezetés, előszó vagy magyarázkodás nélkül belevágok - mint sanda mészáros a húsba - a poénekbe. Az alábbiakban következzen ismét tíz újabb poén - természetesen a mindennapi élet jelenségeiből - jó szórakozást óhajtván ezzel Mindenkinek. Akik most is előhívták Blogoldalamról ezt az írást - azoknak azt kívánom, mint amit Cervantes kívánt annak idején olvasóinak a Don Quijote előszavában: "Isten megáldjon Téged és rólam se feledkezzék meg!"

endes háziasszonyok gyakran ki szokták teregetni a szabad levegőre kimosott ruhákat. Az ágyneműk teregetését különösen akkor ajánlom, amikor a legjobban süt a nap. A huzatok ugyanis magukba szívják a napsugárból a sok-sok D vitamint, ami tudvalévő, hogy

 

csonterősítő hormonként fejti ki jótékony hatását szervezetünkben. Ezáltal a jó háziasszony biztosítja, hogy kedves férje semmiképpen sem fog rosszcsontként viselkedni az éltető napfénytől megszáradt ágynemű alatt.

  

 

 ilyen e jó is azoknak, akiknek számítógépük van otthon! Bizonyos, hogy az utcán senki nem támadja meg őket, a betegségek kórokozói messzire elkerülik szervezetüket, a hivatalok nem fognak vélük packázni, a cserepek a tetőről nem esnek a fejükre, az adóhatóságok nem fogják őket támadni, pénztárcájukat nem lopják ki a zsebükből, az  üzletekben nem csapják be őket, nem tépi hajukat, ruhájukat a szél, nem omlik össze a házuk, betörők még csak meg sem közelítik lakásukat, mert immunisak minden tekintetben. Reggel ugyanis - amikor bekapcsolják a számítógépüket - a monitoron az "Avast Free antivirus " nevű program kiírja nagy betűkkel a következőt: ÖN VÉDETT. 

árthelyi történelem-vizsgát írnak év végén az egyik vidéki gimnáziumban. Az egyik fiútanuló - akit osztálytársai strébernek csúfolnak, mert a legnehezebb feladatokat is éjjel-nappali szorgalmas tanulása eredményeként játszi könnyedséggel mindig megoldja - már a harmincadik oldalt is túllépte a dolgozatában. Az írásbeli vizsga témája: Hány szovjet áldozata volt a második világháborúnak? Reggel nyolc óta írják már a vizsgázók a dolgozatukat. Mikor delet üt az óra - már a tanulók háromnegyed része rég otthon van, mivel legtöbben egy óra  összecsapták az egészet. 

 

Délután három órakor már csak az a bizonyos diák körmöl a padban a bizottság előtt. Az érettségi elnök odaszól néki csendesen:
- Kedves fiam, azt hiszem, nyugodtan befejezheti az írást, hisz az oldalak számát tekintve mindannyian látjuk, hogy eredményes munkát végzett eddig is.
- De tanár Úr kérem, még csak a K betűsöknél tartok...

lykor előfordulnak az életben előre nem várt események, meglepetések - ezért nem árt az óvatosság! A kórházakban az újszülöttek világrajövetelekor szeretnek az apukák is jelen lenni, de már arra is volt példa, hogy egy szüléskor ugyanannak az asszonykának a vajúdásakor két férfi is várakozott a folyosón föl-alá sétálva, toporogva, kezeit tördelve.  Így aztán nem csoda, ha az orvosok is zavarban vannak egy-egy úgynevezett apás szülés esetében. Az egyik vidéki kórházban történt, hogy a szülészorvos megkérdezte a várandós anyukát, amikor bekerült az osztályára:

- És tessék mondani, kedves asszonyom - apás szülés lesz, vagy férjes szülés?...

eglehetősen gyakran halljuk televízióban, rádióban bűnesetek hírül adásakor a következő helytelen mondatot:" A rendőrség ismeretlen tettes után kezdte meg nyomozását." Miért helytelen ez? Mert fölösleges szót tartalmaz, és így szájbarágásnak hat. Olyan, mintha például azt mondanánk: "A gyalogos a lábával közlekedik", "a buszvezető buszt vezet" vagy: "a színész színpadon játszik." (Mert tudjuk ugye, hogy mind a három oly természetes és magától értetődő.) Elég volna, ha a hír így hangzana el: a rendőrség nyomoz. És utána közölnék a szóban forgó esetet, ami történt, de amelynek tettese természetes, hogy ismeretlen, hiszen különben nem kellene nyomozni utána Tehát: a rendőrság nyomoz. Slussz. 

 

Mert az már kutyatermészetes, hogy ismeretlen után, hisz ezt enélkül is mindenki tudja. Ismert tettes után ugyanis már nem kell nyomozni, csak ismeretlen után. Ha ugyanis már ismert a delikvens - akkor nem kell többé utána nyomozni, hiszen a nyomozást pont azért indították el, hogy ismeretlenből ismertté váljon a rendőrség számára a tettes. Ez a nyomozás célja.  Nyomozati cselekményt folytatni - csak ismeretlen tettes után lehet, ismert után nem. Ismert ember után lehet nyomozni (ha van erre egyéb ok) -- de ismert tettes után semmiképpen. 

 

A világon mindenütt, minden bűnesetnél csakis ismeretlen tettes után folytatnak nyomozást, ismert után sehol. Mert ha a tiszteletre méltó hatóság már tudja, hogy ki a bűn elkövetője (azaz ki a tettes) és ismerik a személyazonosságát - akkor már nem kell utána nyomozni, onnantól a nyomozás már befejeződött. Akkor már csak el kell fogni. 

 

Ha nincs meg, és bujkál valahol a rendőrség által már ismert személy, akiről már tudják, hogy valószínűleg ő lehet a tettes - akkor már a tettes hollétét, ismeretlen tartózkodási helyét keresik. Akkor már az után nyomoznak, őutána már nem. Tehát itt megint valami ismeretlen után nyomoznak: a hely után, ahol éppen tartózkodik a már ismert (de még szemtől szembe nem látott) valószínűsíthető tettes, azaz a bűn elkövetője, aki ellen eddig a hatóság már számos bizonyítékot begyűjtött. Ám csakis a teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatása után lehet rámondani: te vagy a tettes! 

 

 

 

 

S természetesen azért folyik a hely után a nyomozás, mert a rendőrség még eddig nem tudja, hogy az a bizonyos hely hol is van. Előfordul jobb esetben az is, hogy már kézre is került az eddig ismeretlen tettes. Elfogásakor - ami egyet jelent a nyomozás beszüntetésével - azonban egyből, egy csapásra ismert, de még mindig csak feltételezett tettes "minőségébe" lép át, s utána jő a bizonyítási eljárás. S ez mindaddig tart, amíg be nem vallja tettét vagy rá nem bizonyítják (teljes körűen, mint már fent említettem.) Mert akkor már megint megváltozik az eddigi minősítése: vádlott lesz belőle. 

 

De fordítva is lehet: azért vallja be bűnös cselekedetét, mert rábizonyították, s már nem látja értelmét a tagadásnak. Mellyel bizonyos enyhítést is remélhet majd az ítélet meghozatalakor. Mintegy "jutalmul", hogy egyrészt nem "idegesítette" még tovább a rendőri szerveket a folyamatos tagadásával, másrészt a beismerés mindig és mindenhol enyhítő körülménynek számít. 

 

És mindezek után a tárgyaláson elítélik - ennél fogva ismert elítélt, majd a következő lépésben ismert rab lesz belőle. Ugyanis ebben a kategóriában csakis ilyen létezik, ismeretlen rab nem. Mert tettes, ember, rendőrnyomozó is létezhet kétféle: ismert vagy ismeretlen - ám rab, fogoly csak egyféle lehet: ismert. 

 

Ami nagyon dühítő lehet néki személy szerint, hiszen alaposan megnehezíti számára egyrészt a szökést, s az utána történő elrejtőzést is, másrészt megkönnyíti a rendőri szervek számára az esetleges sikeres szökése utáni elfogását is. Akkor ugyanis már mindenki előtt ismertté válik! Mert ha még a szökése után is ismeretlen maradhatna (ami teljességgel lehetetlen már akkor) - az számára kész főnyeremény lenne! (Még ha kísérleti fogoly, akkor is ismert.) Hát nem érdekes, hogy milyen szép, pontos és szabatos a mi magyar nyelvünk?

  


engeteg vicc, poén született a legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan, likvidálhatatlan, félelmetes Chuck Norrisról. Talán az egyik legfrissebb az, hogy "Chuck Norrisnak 12 holdja van - az egyik a Föld." Megirigyelve a több százból álló kollekciót - jómagam is kitaláltam egyet, íme:
            

Amerikában új akciófilmet forgatnak, amelynek egyetlen szereplője lesz: Chuck  (csak) Norris, senki más... 

iderült, hogy a világ legügyesebb és legkitartóbb gyöngyhalászai nem a japánok, hanem az ausztráliai tuamoluk. Az ottani tengerparton férfiak és nők egyaránt űzik ezt a mesterséget és pontos megfigyelések szerint 30 méter mélyre is leereszkednek a tengervízben. S ami a legnagyobb teljesítmény: képesek akár 3! percig is lent maradni levegővétel nélkül. Közben meg kell küzdeniük a nagy víznyomással és a cápákkal is. Úgyhogy senki ne gondolja azt, hogy gyöngyéletük van ott ezeknek a halász-embereknek!

alamelyik pekingi általános iskolában berohant az igazgatóhoz az egyik kedves szülő és azt kifogásolta, hogy kisfiára ferde szemmel nézett  a tanító nénije. Ezt hallva a bölcs direktor azt mondta az anyukának: 
 

- Kedves Szülő! Legközelebb akkor tessék bejönni, ha a tanító néni nem ferde szemmel néz rá a gyerekére. Akkor ugyanis jogában áll feltételeznie, hogy rosszindulatot táplál az ön csemetéje iránt...

apjainkban történt, hogy egy jámbor és jóindulatú, de kevésbé körültekintő férj vásárolt magának egy nadrágot. S amint az esetek nagy többségében az  előfordul: az üzletből hazahozott árucikk nem volt éppen méretarányos. Mert ha a férfiak nadrágot vesznek - az vagy derékban, vagy ülepben, vagy hosszában, vagy más tekintetben nem stimmel. A felesége persze felajánlotta, hogy felhajtja neki, ha türelmes lesz a sokszori próbálgatás, passzítás közben. 

 

A férj így reagált:
- Rendben van, drágám, felhajthatod - de ne csinálj nagy felhajtást! 
(Ez pontosan úgy történt, mint amikor úttörő korunkban táboroztunk és megkérdeztük a táborvezető tanárbácsit, hogy estére csinálhatunk-e tábortüzet. Mire az volt a tanár úr válasza: 
- "Jól van, csinálhattok estére tábortüzet, de nekem tüzet ne csináljatok!")

elfedezte-e már valaki azt, hogy hazánkban minden egyes patikában kapható gyógyszer nevében  benne foglaltatik (vagy teljes vagy becézett formában) egy női név????Hogy csak néhány példát említsek: Antineuralgica, Kalmopirin, Maripen, Kataflán, Vibramicin, Verospiron, Aspirin, Vegacilin, Vitamin, Coderit, stb. Ám, ha valaki mégis meg akarna győzni, hogy ő talált olyan gyógyszernevet, melyben nincs benne egyetlen női név sem - akkor erre én rögtön így reagálnék: az a gyógyszer nem más, mint medicamentum (ami a gyógyszer latin neve) és passz! Tehát mégiscsak minden gyógyszer nevében benne van valamelyik nő neve. Na, ja. S hogy ez vajon miért van? Erre is tudom a választ: - mivelhogy a nő már önmagában véve is gyógyszernek tekinthető. Vagy talán nem?

És még egy bónusz - azoknak, akik idáig elolvasták:

rich Kästner német író a kompromisszum lényegéről egyszer így nyilatkozott: "Feleségem a fehér bort szereti - én viszont a vöröset. Ezért mindketten rosét iszunk. Ezt egyikünk sem szereti - ilyen a kompromisszum"...

Remélem, jót mulattak poénjeimen Kedves Olvasóim. A legközelebbi virtuális találkozásig Mindenkinek Minden Jót kívánok!