2014. február 9., vasárnap

P O É N S A R O K 2. (MEGHÖKKENTŐ POÉNEK)



 
 
 
 
 M     E     G     H     Ö     K     K     E     N    -                  
                         
                                                                                             T      Ő                                            
   
                                    P      O 

                                 
                      É   N   E   K                                                                                                                                        


Egy kissé oldottabb hangulatot ígérek Mindenkinek ebben a Blogbejegyzésemben. Rövid szösszeneteket találtam ki, s jegyeztem le (részben ebben az évben, részben már régebben)  melyekben mai életünk egy-egy nevetséges problémáját, gubancát, görcsét, jelenségét igyekszem kifigurázni. Illetve nevetéssel feloldani az egyébként sajnálatos, felháborító és elszomorító dolgokat, eseményeket, történéseket. Tudom, hogy ez utóbbiakat a humor, a nevetés egy élesvágással nem szünteti meg, de a humorizálás nem is erre való. S nem is várja el tőle ezt senki. 

 
Azok a visszásságok, hibás és torz jelenségek, amelyekre a humor a maga sajátos eszközeivel rávilágít - többnyire közös gondolkodást, közös megoldást kívánnak. És ehhez - bízom benne - a nevetés is hozzájárulhat. Ne lepődjön meg senki, ha olyanból is humort kreálok, amiből esetleg nem szoktak. Lehet, hogy tán éppen ezért lesz nevetséges.  S hogy valóban én találtam ki ezeket a poéneket? Hát természetesen, hiszen a poén szóban ezért van benne az én.

 
Ha az itteni oldal olvasásakor egyszer is valaki elneveti magát - akkor már érdemes volt vesződnöm vele. Ha már egyetlen olvasónak is feldobtam néhány percre a napját - már nem volt hiába való erőfeszítés ötletelni rajta, nem volt fölösleges időtöltés ilyen módon poénkodni az élet furcsaságain. Roald Dahl "Meghökkentő mesék" című novellagyűjteményének címét kölcsönvéve Meghökkentő poének-nek neveztem el ezt a mostani kollekciómat. Ha sikeres lesz - akkor szeretném sorozattá fejleszteni a POÉNSARKOT. 


 
S ha valóban sorozattá válik akkor igyekszek egy-egy komolyabb írás után - magam és mások számára pihentető jelleggel  - egy-egy újabb efféle összeállítást közzé tenni. Persze mindig újabb és újabb témákat kibontva a humor, az élc, a tréfa sajátos eszközeivel. És akkor beülhetünk rendszeresen egy-egy újabb poénsarokba, amelyben ott kényelmesen elterpeszkedhetünk. Elképzelésem, terveim szerint mindig egy-egy újabb színt, hangulatot villantanék fel, az életnek mindig egy-egy újabb  területét venném majd vizsgálat alá. Egyenlőre csak tíz poént gyűjtöttem csokorba, ám ha sikere lesz - következik  majd az újabb dózis. Jó szórakozást hozzá!


 
 
1.
Bűnügyi tudósítás:

Sárga polóban és farmernadrágban sétálgató vörös rókát fogtak el a hajléktalanok 2014. március 8-án a visegrádi erdőben. Kezében egy aprópénzzel teli konzervdoboz volt. Amikor a dobozt ki akarták csavarni a kezei közül - magához szorította azt, és mérgesen rájuk ripakodott: - Ezt nem adom nektek, ez a Fundamenta lakáskassza!

                                                                             
Képtalálat a következőre: „Fundamenta róka - képek”



2.
Különös filmélmény:

A múlt kedden (2014. február 2-án) este megnéztem DVD-ről a Derrick-sorozat egyik epizódját, melyben a nagy német detektív hűséges munkatársával, Kleinnel kinyomozta: ki követte el a gyilkosságot és hogyan. Föltűnt nekem, hogy valami nem stimmel ebben a történetben, ezért másnap szerdán újra végignéztem az egész filmet. Ekkor lepődtem meg igazán: egy másik ember volt a tettes, nem ugyanaz, mint kedden! Harmadszor már meg sem merem nézni, nehogy akkor meg feltámadjon a halott...


Képtalálat a következőre: „Derrick kép kép”

                                                                             
 
3.   
Közéleti esemény a fővárosban:

Elfogtak egy postagalambot 2014. február 14-én Budapesten a XIII. kerületben egy parkolóban. Szegény pára leszállása után  teljesen kifáradva egy autó számára felfestett beállóban pihent szárnyait leengedve, pihentetve. Valószínűleg hosszú-hosszú utat tehetett meg, mert nagyon elcsigázottnak, végtelenül kimerültnek látszott. A lábára tekert pergamendarabka már nagyon megviselt, gyűrött, szakadt volt. De azért a polgármester és a közterület-felügyelő egy mobilon odahívott írásszakértővel közösen megfejtették a rajta lévő elmosódott üzenetet: "MEGFENEKLETTÜNK. SEGÍTSETEK!  NOÉ."  


Képtalálat a következőre: „Noé a fehér galambbal - képek”
                                                                            



A galamb után következzen a egy másik kedves és aranyos kis állat:

  
4.       
Kutyasétáltatás:

2014. február 12-én délután 3 órakor sétáltattam PEREC névre hallgató kiskutyámat az árnyas ligetben, amikor találkoztam egyik ismerősömmel. Lehajolt  a barátságos terrierhez és megsimogatta.
 
- Ó, de helyes, barátságos kiskutya! Kisleány vagy kisfiú? - kérdezte érdeklődéssel.
 
- Persze, hogy kislány - válaszoltam néki. A "perec" - amiről nevét kapta  - már eligazításul szolgál e tekintetben. Hiszen - mint tudjuk - annak  a közepén is ott van a két lyuk... 







5. 
Sci-fi. Kép a jövőből:

A BLIKK egyik buzgó újságírója 2250. június 12-én meglátogatta a szakállas, töpörödött és már alig-alig halló és beszélő 270 esztendős nyugdíjas Tisztes Miklós egykori országgyűlési képviselőt. Az egykori honatya frissen elkészült négyszintes, úszómedencés, négy garázsos és mögötte 2000 négyszögöl angolparkkal rendelkező palotájának teraszán adott exkluzív interjút. 


Képtalálat a következőre: „luxus házak a Rózsadombon - képek”

                                                                           (A kép természetesen illusztráció, e történethez nincs köze.)


Mint elmondotta: ő már 2010-ben elhatározta, hogy házát kizárólag munkából keresett tiszta jövedelméből félretett pénzéből építteti fel - s ehhez bizony ennyi időre: 240 évre volt szüksége. S még szerényen hozzátette: sohasem törődött azzal a több száz képviselő- és politikuskollégájával, akik már 2010 táján ilyen fajta házakban laktak, s azóta is azon gondolkodik: ők négy év alatt vajon honnan tudták ehhez megteremteni a szükséges összeget?


 
 
6.
Kép a múltból:

Alfréd Hitchcock, a neves filmrendező iskolásgyermek korában pajtásait gyakran szórakoztatta különböző játékos, ám abszurd ötletekkel. Pl. azzal, hogy a tanítási szünetekben az udvaron hol a bokorból, hol a fal mellől, hol a folyosó lépcsőkorlátja mellől ugrott elő különféle álarcokban, kezével madarat, zuhanyozórózsát formálva, vagy egyszerűen nekiállt üldözni az utcán egy barátját hirtelen felindulásból. 

Képtalálat a következőre: „Hitchcock - képek” Amikor egyszer a farsangon varjú-jelmezbe öltözött és osztályfőnökét hátulról megijesztette - az mérgesen ráripakodott: 
- Ugyan Alfi, nem szégyelled magadat? Mindig csak az ijesztgetésen, rémísztgetésen jár a eszed! Mi lesz így belőled? El fogsz veszni a világban, senki sem fog ismerni és emlegetni. Sőt évtizedek múlva  még poénkodni sem fognak Rólad! 
    Nagy zseni lehetett ez az osztályfőnök. S mint tudjuk: a nagy zseniknek is vannak, lehetnek tévedései. 



                                                                           


 7.
Egy reklám kapcsán:

A minap (2011. március 11-én) hallom a tévéből a következő gyógyszerreklám-szöveget: "Itt a PROSTATA UNO a remek gyógyszer! Megkönnyíti folyóügyeit!"  
 
Hát ez enyhén szólva nem igaz, ezt a saját tapasztalatomból mondom. A múlt hónapban is egész végig szedtem, és az összes hivatalos ügyemet ugyanolyan sok idegeskedéssel és ugyanolyan hosszú ideig tudtam elintézni, ugyanannyi packázást tapasztaltam a hivatalok részéről, mint eddig. Semmi különbség nem volt - nekem ugyan nem könnyítette meg a folyó ügyeimet.



                                                                              
Képtalálat a következőre: „Prosztata uno gyógyszer- képek”


 
 
8.
Kép a jövőből:


2064. május 27-én a Mennyországban Szent Péter magához hívatja Soós Dezső volt gyári  munkást, aki nagylétszámú családot és szerető feleséget hagyott hátra, amikor néhány évtizeddel ezelőtt elhalálozott. Péter egy imát mormol el érte, majd a kezében lévő kulccsal kinyitja a Soós személyes kartotékával, dokumentumaival  megterhelt  díszes ládikát, melyet arkangyal-segédeivel a jubileum alkalmából hozatott fel az irattárból. A ládából egy  hivatalos iratot vesz elő, szétnyitja azt, majd lassan, méltóságteljesen olvassa a meglepődött munkásnak a következő szöveget:


Képtalálat a következőre: „csekkek - képek”

 
- Édes Fiam! Mi itt a Mennyországban mindeddig elégedettek voltunk mind Véled, mind pedig az itt végzett munkáddal. Ma jubilálunk. Ugyanis éppen ma van 30 esztendeje annak, hogy idekerültél hozzánk. Ezért - jó viselkedésért, és e szerény jubileum tiszteletére - Gábriel arkangyallal közösen úgy határoztunk, hogy a még ezután esedékes devizahitel-részletedet mi küldjük le innen a Földre. Könnyítvén ezzel lent a Földön élő Kedves családod anyagi helyzetén. 


                                                                             

9.
Kép a jövőből:


2204. február 14-én az amerikai titkosszolgálat vezetője hivatalos levélben közölte a Magyar Köztársaság Kormányával, hogy szisztematikus munkával, a kriminológiai technika valamennyi eszközének bevetésével  sikerült végre kideríteniük, hogy 190 évvel ezelőtt ki robbantotta fel Budapesten a Lehel utcai CIB-bankot. A robogós tettest - akinek motorját még tavaly megtalálta a Maszat 1. magyar műhold a Marson - azonnal őrizetbe vették. A hazai pletykalapok beszámoltak arról is, hogy ez volt az első olyan bankrobbantó, aki ilyen magas kort megélt. Talán az a hit tartotta mindeddig életben, hogy őt aztán soha nem kapják el.


Képtalálat a következőre: „robogóval közlekedés - képek”
                                                                           


 
10.
Kép a jövőből:


 
Újságcikk az "Igaz szó" című napilapból - 2087. február 15. 
   
"A 94528. sz. Nemzeti Dohánybolt vezetője, Narancs József  a minap Szekszárdon írásbeli panasszal fordult a helyi rendőrkapitánysághoz, hogy az ő boltjába már évek óta senki sem tört be. Nehezményezi továbbá azt is, hogy az üzlet környékén sehol egy hangos szót, verekedést, dorbézolást vagy éjszakai hőbörgést már régóta nem tapasztalt. A városban mindenütt kifogástalan a közbiztonság, egyetlen nemi erőszak, állatkínzás, gyilkosság, rablás, autófeltörés vagy kocsilopás egész évben nem volt. Sőt úgy hallotta, hogy szerte az országban is ugyanez a helyzet: Soprontól Hódmezővásárhelyig, Tatabányától Pécsig, Szombathelytől Debrecenig hazánk egész területén mindenütt megszűnt a sikkasztás, a korrupció, továbbá a termőfölddel történő mutyizás és  a kábítószer-kereskedelem is.

 
A régóta munka nélkül maradt dílerek, nepperek szociális munkaprogram keretében az óvodák és iskolák kapuja előtt gyümölcsöt és 100%-os üdítőt osztogatnak a napköziből hazatartó gyerekeknek. Az adócsalás, az ingatlan-maffia hálózat úgy eltűnt, mintha elfújták volna. A roma és a magyar lakosság békés egymás mellett élése olyan szintre jutott, hogy a magyar családok mindenképpen olyan bérlakást követelnek az önkormányzattól, ahol roma család lakik mindkét szomszédjukban. 
 
(A múltkor valaki ezért csúszópénzt akart adni a lakásosztály vezetőjének, aki jót nevetve azt mondta neki, hogy ők akkor  láttak csak csúszópénzt, amikor tavaly az egyik titkárnőjük véletlenül megdöntötte az asztalt...) Az uzsorások tavaly összes addigi hasznukat könnyek között osztották szét az árvaházaknak és az öregek otthona még működő három intézményének. A volt zsarolók számítógépes programmal működő országos szervezetet hoztak létre annak feltérképezésére, hogy a még esetleg valahol hazánkban titokban működő uzsorásokat azonnal likvidálják. 

 
A fővárosi aluljárókból eltűntek a műanyag palackokból kannás pinceszérumot iszogató hajléktalanok, mivel mindenki az állam által finanszírozott közös szállásokon olvasgat, sakkozik. A múlt héten a 135 éves Vágó István újra indított műveltségi vetélkedőjében az egyik hajléktalan társuk tízmilliót nyert győztesként a televízióban. A zene iránt érdeklődők a MEZZO-tv programját nézik,  kosarat fonnak, varrnak, barkácsolnak, kertészkednek, kőművesmunkát végeznek, vagy éppen nyelvet tanulnak. Teljesen felszámolták a munkanélküliséget, a felső tízezer fogalma megszűnt, mert annak nagy része is dolgozik. Így  már csak felső kétezer létezik, amit akár egy afrikai ország költségvetése is el tud viselni. 
 
 
Közmunkást sehol nem lehet látni amióta pár éve bevezették a zéró toleranciát az utcákon. Ez azt jelenti hogy aki egy papírszemetet eldob a járdán - azt egy hét közmunkával és pénzbírsággal sújtják. Azóta sem szemét, sem közmunkás nincs az utcákon, s a járdák oly tiszták és fényesek, hogy a reggel munkába siető nők afölé hajolva fésülködnek és sminkelnek, ha otthon nem jut rá idejük. A betegek könyörögnek a körzeti orvosnak, hogy ne írja ki őket, mert az rontani fogja a statisztikát. Egyébként a táppénz a gyógykezelésben már régóta ismeretlen fogalom - már csak a családi költségvetésben fordul elő, akkor, amikor az asszony elvesz a konyhapénzből 3000 Ft-ot, mert a kutyának tápot kell vásárolni. 

 
Az utolsó cserbenhagyásos gázoló két éve sírva vallotta be a bíróság előtt súlyos vétkét, s az általa elütött, könnyebben sérült nénit azóta otthonában gondozza és tisztes évjáradékot biztosít a részére. Az utolsó  diszkóbaleset már öt éve volt, azóta nincs, mert a szülők egy alapítványt hoztak létre, melyből a taxisokat fizetik, hogy teenager fiaikat és lányaikat hajnalban hazafuvarozzák. Már rég a múlté a családokon belüli erőszak, a családfő sehonnan nem viszi el fizetésének 10%-át suttyomban szerencsejátékokra. 
 
Züllött, garázda alakkal elvétve sem lehet találkozni. A ligetekben, kabátját széttáró férfit csak akkor látni, ha hirtelen pisilnie kell séta közben. A prostitúciót a fővárosban már hírből sem ismerik, a belvárosi utcasarkon helyettük pingvinek állnak, mert ők jobban bírják a sarki légkört, mint a rossz lányok. A kocsmákban kedélyesen viccelődnek a felnőttek, s egy pohár üdítő ital, szörp vagy gyümölcslé elfogyasztása után békésen, derűsen ballagnak hazafelé. Otthon pedig a küszöbön a megértő feleség egy puszival fogadja őket. 

 
A kutyák és az emberek oly szépen és nyugodtan élnek egymás mellett, hogy a bölcsődékben pittbullok nyalják körül a gyerekágyakat, s a dada helyett harci kutyák vigyáznak rájuk a fektetésnél, mert a csöppségek követelik: csak így tudnak nyugodtan elaludni! Sőt az udvari várjátékoknál állatkertből hozott tigrisekkel hömbölögnek, ciróka-marókáznak a füvön a kiscsoportos óvodások. Az iskolán belüli durvaságnak régen nyoma sincs már. Csakis akkor van ott "tanárverés", amikor a délutáni tréfás tanár-diák szabadidős foglalkozásokon a gyerekek az idősebb pedagógusokkal seggrepacsit játszanak. 
 
 
Mindenütt megszűnt a bolti lopás, a piaci zsebtolvajlás, a telefonbetyárkodás. Az emberek a budapesti metrón nemhogy ellopják a másik utas mobiltelefonját, hanem mosolyogva egymásnak ajánlgatják saját okos telefonjukat, ha valakinek sürgős hívása van. A mentők a betegek helyett (mert azok elfogytak) egymást fuvarozzák haza, miután lejárt a munkaidejük. Sőt, a pontos munkába érkezéshez is taxiként használják az esetkocsikat, mert már annyira ritka a baleset mindenfelé, és oly kevés a kivonulás. 
 
A kórházakban az orvosok feljelentik a betegeket, akik a hálapénzről suttognak a hátuk mögött. Az ápolónők pedig a kacsa mellé még egy hízott libát is átadnak a magatehetetlen, szerencsétlen betegeknek. A bögyösebb, fiatalabb medikák ugyanakkor fehér köpenyük alá nem vesznek mellttartót, úgy jönnek be ellenőrizni    a kórtermekbe lázat mérni, hogy ezzel is javítsanak a bent fekvő betegek mentális állapotán valamint állóképességén... 

 
A tv-híradókban csupán nevető gyerekekről, boldog családokról, bicikliző és fittnesszező nyugdíjasokról, vidáman bevásárló anyukákról és nagymamákról, unokájukkal bujócskázó nagyapókról és viháncolva játszadozó állatokról szóló riportokat lehet látni. S az egyéb riportokban, tudósításokban  a férjek, feleségek szinte versengve saját, boldog házaséletük titkát osztják meg a nézőkkel a képernyőn. 
 
 
Az emberek sehol nem csapják be egymást, a szélhámosságot egyedül a meteorológusok emlegetik, ha front van. Szegeden tavaly már olyan is megtörtént, hogy egy boltban vásárló lakos írásban feljelentette saját magát, amikor 100 ft-tal többet adott vissza neki a pénztáros, és ő ezt csak otthon vette észre!"
   
 
A Városi Rendőrkapitányság illetékes munkatársai levélben válaszoltak a panaszos beadványára a következő tömör szöveggel: "Uram, a 2010-ben hivatalba lépő belügyminiszter határozottan megmondta, hogy két hét alatt a közbiztonság tekintetében rend lesz az országban. S nem így is lett? A miniszter úr akkori bejelentése óta pontosan 77 év telt el - és ez pontosan két hét!" 











   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése