"GYERE, TE BÁRKI"

 

VAN  OKUK  A  BIZAKODÁSRA

Tegnap (2025. november 20-án) ismét emlékezetes élményben lehetett részünk mindannyiunknak, akik eljöttünk a B32 galéria nagytermébe, ahol a SZIÁMI AND FRIENDS zenei formáció a "Gyere, te bárki" című legfrissebb albumát mutatta be az érdeklődőknek. De természetesen az est során a teljes album track-jein kívül elhangzottak még korábbi nagy sikerek is a több mint kétórás jó hangulatú koncerten. S mintegy bónusz-ajándékként a szemfülesebbek még eredeti dalszövegekhez is hozzájuthattak, amit Péter készségesen lenyújtott a színpadról a dal előadása után a legfürgébbeknek. 

 

A koncert színvonalát, barátságos, közvetlen hangulatát, profi hangosítását és előadásmódját valamint a zeneszámok rendkívül gazdag szövegtartalmát, annak mondanivalóját illetően most sem ért senkit meglepetés. Mindezeket ugyanis már régen megszokhattuk a népszerű együttestől. Másfelől pedig azért sem számíthattunk semmiféle kellemetlen meglepetésre, mert a koncert helyszíne a Bartók Béla úton volt. Ahol Sziámi egy korábbi számának ('68) szövege szerint: "Ma már a Bartók Béla úton / Nem lakik összeesküvő..." (Énekli Tolcsvay László a Kapcsolj át című albumán, amely talán a legjobb szólólemeze.)

 

Sziámiék zenei világában, dalaik előadásában és közölnivalójában számomra az a legmegkapóbb, hogy ugyanúgy szólnak a fiatalabb, mint az idősebb korosztály értékes zenei produktumok iránt érdeklődő, józanul és rugalmasan gondolkodó tagjaihoz. Mindenki - akár teenager, huszonéves, vagy legyen akár felnőtt, idősebb korú - megtalálja azokban a hozzá szóló, saját életében felhasználható, megszívlelendő üzeneteket, intenciókat, s azokat a gondolatokat, amikkel azonosulni tud.

 

Egyfajta, mindenki számára befogadható, egyáltalán nem bonyolult, sőt élvezetes ritmus-, és dallamvilággal és dalszövegekkel képesek "megfogni" bennünket. Hol elgondolkodtatni, hol elérzékenyíteni, hol feldobni, hol pedig elandalítani a hallgatóságot. Dalaiknak, és azok előadásának közlésmódja, helyenként humoros, helyenként ironikus hangvétele távol áll mindenféle fennkölt és szájbarágó didaktikus módszertől.

S mégis képesek azokkal tanítani, nevelni, világunkról alkotott szemléletünket formálni, alakítani. Mindenféle direkt módszerek nélkül is tudnak vélük - finom utalásokkal, kedélyesen, szinte észrevétlenül, de hatásosan - politizálni, állást foglalni, véleményt formálni. Békés hétköznapi életünk szépségeinek megéneklésével, a barátság, a szerelem, a szolidarítás értékének és fontosságának zenei és költői megfogalmazásával szólnak hozzánk a reájuk jellemző eleganciával és közvetlenséggel.

Sajátos zenei világuk, szövegeik tartalma és mondanivalója olyannyira egyedülálló, közönséggel való kontaktusuk annyira megkapóan egyéni, szimpatikus és sajátos jellegű, hogy egyáltalán nem hasonlítható semelyik más hazai pop-együttes művészetéhez és előadásmódjához sem. Az előadott számok között rövid megjegyzések, narrációk hangzanak el, amiket mindig az együttes frontembere, Sziámi intéz a hallgatósághoz. 

Ezek a hangulatos, elmés megjegyzések tökéletesen passzolnak a dalok elénekelt szövegeihez; hozzájuk hasonlóan ugyanúgy elgondolkodtatók, poénkedők, élcelődők, finom humorral, s némi filozófiával megspékeltek, s erőszakoltságtól mentesen és kellő arányban szétszóródva  hangoznak el két szám között. Ezek a kiszólások (vagy ha tetszik: beszólások) mintegy kiegészítik, a próza eszközeivel is színesítik, gazdagítják a koncertet, s méginkább feldobják a már egyébként is jó hangulatot, amit már a zenéjükkel sikerült megteremteniük.

 

A határtalan, könnyed, de senkit sem bántó, vagy gátló természetes emberi szabadságnak, az értelmes cselekvésnek, összetartozásnak és a szeretetnek az értékét, jelentőségét, értelmét és szükségességét hangsúlyozzák dalaikban. S azt mindenki számára meggyőzően tudják közölni és előadni - zenei világukon, szövegeiken, verseiken keresztül. Szinte "észrevétlenül" természetes és laza eleganciával teszik mindezt, miközben valamennyien élvezettel, sőt néha akár táncra is perdülve hallgatjuk, kóstolgatjuk, ízlelgetjük dallamaikat, harmóniáikat, éljük át sajátos ritmusvilágukat, s értelmezzük teljesen sajátos szójátékokkal és szókészletükkel megfogalmazott szövegeiket.

 

 

Erre az utóbbira remek példa a "Kicsi, kicsiszolt kő" című rendkívüli érzékenységgel, meghatóan megfogalmazott és előadott, szívhez szóló opuszuk, ami akár egy imaként, egyfajta lamentációként is felfogható. Annak szimbolikus, költői kifejezésmódjával, blues-os, balladai tónusával, különleges stílusával és sanzonszerű előadásmódjával - amely keveri a recitativot, a dallaméneklést és a narrációt - válhatott egyik kedvencemmé. 

Ezért is választottam éppen ennek a számnak az előadását video-mellékletként az alábbiakban. Mint amatőr fotós készítettem a helyszínen ezt a felvételt, aminek értéke nem a minőségben, hanem az egyszeri, és megismételhetetlen élmény nagyszerűségében rejlik. A szám legnagyobb erénye a szellemes, leleményes, invitáló szójátékokban, s azok ismételgetésében rejlik. (kicsi-kicsiszolt, követ, követelező, követ leelőzve stb.) Az efféle szavakkal történő dobálózás, játszadozás egyébként nagyon is jellemző Sziámi szövegeire, de talán legpregnánsabban itt, ebben a dalban nyilatkozik meg. (Egyébként teljes egészében meghallgatható a Youtube csatornán is, érdemes rákeresni.)

Ilyenfajta, e verssorokban is megjelenő szójátékok alkalmazása - a szavakkal való élcelődés, zsonglőrködés, játszadozás - nagy költőnk, József Attila kedvenc stílusgyakorlatai közé tartozott. De hát a mesterhármas névválasztással bíró Müller Péter Sziámi maga is a rendkívül gazdag és választékos szókinccsel, kifejező készséggel rendelkező és alkotó költőink közé tartozik. („Minden kincsem a szókincsem, egy jó szónál jobb nincsen" - énekli egyik dalában.) Amit más egyéb zenei műfajban és területen, pl. a színházi produkciók dalszövegeinek, seregnyi popdal verseinek, továbbá mintegy húsz saját albumának, s más énekesek (Tolcsvay, Koncz, stb.) dalaihoz írt szövegeiben is megcsodálhattunk már. De bizonyítja és igazolja ezt a nem dalszövegekként létező, hanem a Facebook-on is előadott és közkinccsé tett önálló költeményeivel is. De teszi ezt ha kell, akár prózában - az eredeti és öt örökbe fogadó családja, s önmaga életrajzának megírásával, amit nemrég könyv formájában közzétett. Ám most térjünk vissza a dalszövegeire, s hadd idézzem a "Kicsi kicsiszolt kő" néhány sorát, mellékelve az említett videofelvétellel, amit talán csonkasága ellenére is érdemes volt  felraknom. 

 

"Kicsi, kicsiszolt kő

 

Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!

 

Kicsi, kicsiszolt kő

 

Te vagy az, aki fölfelé zuhan

 

És zuhantában nem követ

 

Ismert pályát, másik követ.

 

Sőt, minden más követ leelőzve

 

Zuhansz hozzám,

 

Követelődzve bennem.

 

Ó, követelődző kicsi kő

 

Hívlak és követellek

 

Mert nem lehet már

 

Nem veled lennem."

 

 

 Köszönjük a szép élményt, a maradandó, színvonalas zenei estet az egész együttesnek, melynek tagjai: Bakos Zita (billentyű, vokál) Kónya Csaba (basszusgitár) Tóth Marci (dob) Balla Róbert (hangmérnök) Kirschner Péter (gitár) és Müller Péter Sziámi (ének)

Az együttes Örkénytől származó rituális csatakiáltása, melyet a színfalak közt hangoztatnak minden fellépésük előtt: "Nézzünk bizakodva a jövőbe!" Ha ezt arra is értik, hogy reménykednek hosszú fennállásukban, abban, hogy még sokáig tudnak színvonalasak és sikeresek maradni - akkor én a magam részéről csak annyit mondhatok: van okuk a bizakodásra! Ismerve tehetségüket, hallva nagy műgonddal megszerkesztett, jobbnál jobb dalaikat, alapos felkészültséggel előadott, roppant hangulatos és élményszámba menő koncertjeiket -  biztos vagyok benne, hogy zenében és gondolatokban még évekre elegendő tartalékaik, mondanivalójuk van és lesz  a számunkra.