"NICSAK, KI BESZÉL?"

 

 

EGY INTERJÚ MARGÓJÁRA

Mindannyiunk számára nagy meglepetésként hatott, hogy az ATV meghívta 2025. november 11-re hazánk jelenlegi miniszterelnökét egy interjúra, ahol aktuális közéleti, bel-, és külpolitikai kérdésekről esett szó. Orbán Viktor 15 éve nem adott interjút e televíziós program (s nem csatorna!) stúdiójában. Ezért a felfokozott érdeklődés miatt sokakat sikerült képernyő elé ültetni ezen az estén Rónai Egonnak, aki jól felkészülten szerkesztette meg és tette fel kérdéseit az ötödik ciklusát a kormány élén töltő miniszterelnökhöz (és nem felé, mint ahogy sokan helytelenül mondják.) 

A Facebook oldalát alkalmatlannak tartottam (azt hiszem helyesen) egy ilyen hosszú elemzés közlésére. Ezért folyamodtam ahhoz, hogy itt, a Szimfonia Blog hasábjain tegyem bármikor és bárki számára elérhetővé, olvashatóvá ezt a glosszát, amiben saját gondolataimmal, észrevételeimmel kívánok reflektálni az interjúban elhangzott kérdésekre és válaszokra. Természetesen nem kell minden megjegyzésemmel egyet érteni, ami bizonyára így is lesz. Mert meggyőződésem, hogy azokat másképp fogják értelmezni az ellenzékhez tartozó és a kormányhoz lojális olvasók, akik veszik a fáradságot ahhoz, hogy végig olvassák elemzésemet, reflexióimat.    

Mint ahogy én magam is vettem a fáradságot ahhoz, hogy jó magyar emberhez méltóan végignézzem ezt a mindenképpen érdekes és gondolatébresztő, másfél órás ORBÁN VIKTOR-RÓNAI EGON interjút. Ami ebből először is világosan kiderült: Orbán a népünk számára roppant hátrányos huszadik századi magyar történelmet és a most zajló orosz-ukrán háborút okozza azért, hogy országunk gazdasági fejlődése nem volt megfelelő sem régebben, s nem kedvező most sem. Hogy nékünk mindig nagyobb erőfeszítésekbe került és kerül, hogy lépést tartsunk a környező országokkal. S hogy gazdasági mutatóink mindig is alatta maradnak más országok statisztikai adatainál, az mindezekből következik - szerinte. 

"Ezért aztán siralmasabb a helyzetünk másokénál" - summázta történelmi áttekintését a miniszterelnök. Még jó, hogy nem ment vissza a tatárjárásig, vagy a mohácsi vészhez. S jó, hogy nem a törököket, vagy a Habsburgokat tette felelőssé azért, hogy oly rosszak a mostani gazdasági mutatók - s a kormány ezért kénytelen emelni a kenyér, vagy a benzin árát. (Mert azt ugyan nem tagadta, hogy az árak bizony emelkednek, de hozzá tette: azokat emelni kell, s az ársapkára, árakkal való manipulációkra szükség van.)

S még jó, hogy nem próbálta elmagyarázni azt, hogy azért kellett az amerikai védőpajzshoz folyamodniuk, és még további súlyos dollármilliárdokkal sújtani, eladósítani a késő nemzedékeket, azért kellett újabb hitelek jövőbeli visszafizetésére kényszeríteni szegény (a szó szoros értelmében szegény) így is már sokféle hitelből tengődő hazánkat, mert a Rákosi-, és a Kádár-rendszer a  rossz tervgazdálkodásával, vagy a lakásépítéssel, a gyáron belüli munkanélküliség stabilizálásával (ami most nincs) elgyengítette az országot. És mindemiatt az 1989-es  rendszerváltáskor egy kifosztott államkassza s eladósodott nemzet fogadta az akkor felálló kormányt.

 

Arra azonban hamis, és faramuci, egyértelmű mentegetőzésnek tekintendő történelemidézése során egy árva szóval sem tért ki, hogy mindez azért történt így, azért lett egyre rosszabb népünknek, mert országunk mindkét világháborúban a vesztesek oldalán állt. Vagyis a kialakult rossz helyzet az akkori politikai vezetésünk tehetetlenségének, gerinctelenségének, az erőszakos nagyhatalmakkal történő kollaborálásának, behódolásának következménye volt. Helyesebben: ez is jelentős szerepet játszott benne. Sorsunk, mindennapi életünk egyre rosszabb lett, amin azért lehetett volna javítani, ha az ország vezetői hajlandóak lettek volna együttműködni az ellenzékkel, a néppel. Ettől azonban viszolyogtak. Akárcsak most! – kiálthatott volna fel Rónai, de nem tette. Inkább hallgatott.

 

Mert történelmünk során mely időszakokban is volt bizonyos jólét, biztonság,  rend és nyugalom? Akkor, amikor az ország vezetői, korábbi uralkodói, királyai betartották és betartatták a mindenkire érvényes törvényeket, szigorúan és mindenkire kihatóan. (Gondoljunk a Mátyás királyról szóló legendákra, pl. a kolozsvári bíró történetére.) Ám a NER ebből nem tanult semmit húsz év alatt (vagy inkább nem akart) Ehelyett Orbán a többszázezer ártatlan honfitársunk bevagonírozásáért és kivégzéséért is felelős Horthy Miklóst emlegeti az interjúban az elnöki rendszer indoklása kapcsán: „volt már nékünk kormányzónk az ő személyében, mért ne lehetne most is:?” (Na, attól mentsen meg az Isten, hogy itt kormányzó legyen, így is elég nagy hatalma van már a kormányfőnek.) És hozzáteszi: „de hát itt parlamenti rendszer van, ehhez kell igazodnunk.”

 

Mintha ő aztán igencsak igazodott volna párttársaival egyetemben ehhez! Hisz 20 év alatt teljesen ellehetetlenítette, kabarévá züllesztette, kiüresítette a parlamenti demokráciát. S mivel sikerült mindezt elérnie? A hozzászólások, ellenvélemények folyamatos kigúnyolásával, pocskondiázásával, büntetési szankciók bevezetésével, ellenvélemények lesöprésével, mikor valaki csak egy szóval is bírálatot gyakorolt ellenük, és kimondta az igazságot. És persze a felálló bizottságok elől történő kormánypárti távolmaradásokkal, újságírók elől menekülésükkel, amikor érdemi kérdésekre kellett volna szemtől szembe válaszolniuk. Ámha az pl. szóba került volna  itt, ebben az interjúban, hogy mi is az oka az uniós források konkrét megvonásának - már lehet, hogy szembekerült volna Rónai újabb kérdéseivel, amire választ kellett volna adnia. Mert Rónai – annak ellenére, hogy bizonyos kérdéseket nem tett fel – lehet, hogy erre is rákérdezett volna…

 

S ha már megemlítettem: mik is voltak azok a bizonyos, elmaradt kérdések? Például az is elmaradt: „Elnök Úr, egyet ért azzal, hogy Putyin háborút indított Ukrajna ellen? Na, vajon erre mit mondott volna Orbán? És azon a ponton, amikor arról beszélt a miniszterelnök, hogy az Unió „ellenségként tekint Hazánkra” –én bizony Rónai helyében rögtön megkérdeztem volna: az ellenségeskedést jelent, ha egy szervezet nem juttat forrásokat annak a tagállamának, amelyik rendre megszegi azokat a szabályokat, amiket a többiek mind betartanak? (mármint pl. a jogállami kritériumokat) 

Ha bárki egy klubba, társaságba belép – annak be kell tartania az oda vonatkozó előírásokat, szabályokat, törvényeket. S éppen, hogy önmaga és a többiek védelme érdekében, és az igazságosság nevében. Igaz, akkor megfagyott egy-két mp-re  a levegő, amikor Orbán fejtegetésére, hogy Magyarországot sújtja a pénzforrások elvonásával az Unió – Rónai beleszólt: „nem az országot! A kormányt, mert a kettő nem azonos.” Erre Orbán leszögezte: „De, a kettő azonos, hiszen az ország érdekében én járok el Brüsszelbe tárgyalni.”

 

Öreg fenéket! Azért mert eljár érdekünkben, az már azt jelenti, hogy a kormányfő azonos a néppel? Könyörgöm: ha az apuka elmegy a szülői értekezletre a gyerek érdekében eljárni -  attól már azonossá válik a gyerekkel? Mint ahogy az apuka bűneiért nem lehet a gyereket büntetni, úgy nem lehet a gyerek bűneiért sem az apát. Hogy miért? Mert a kettő nem azonos! Ergo: Brüsszel nem a magyar népet hibáztatja, hanem annak felelőtlen, izgága és gőgös kormányát, mert lebontotta az egész alkotmányos rendszert. 

Magát a korrupt magyar hatalmat bünteti, és jogosan - a demokratikus intézményeket ellehetetlenítő, autokrata módszereiért, ami a többi tagállamnak is rossz példát mutat. S azok jogosan tiltakoznának, ha ugyanúgy megkapná egy ilyen  kurzus az uniós pénzét, amikor ők viszont betartanak mindent! A szomorú valóság azonban sajnos mégis az, hogy az uniós pénzek elmaradását viszont  - a jó magyar szólással: végső soron a nép szívja meg, vagyis mi, adófizető honpolgárok. A kormány pedig sajnos tovább lophat az uniós pénzek elmaradása mellett is, ahol csak tud és lehet.

 

De ugyanígy elmaradtak a Zsolti-bácsi üggyel, a gyermekvédelemmel, az egyház és állam összefonódásával, az egészségüggyel, a fiatalok kivándorlásával kapcsolatos fontos kérdések Amik azért némi időt kaphattak volna esetleg a fociról történő csevegés helyett. Amire maga Orbán mondotta: "Kit érdekel a miniszterelnök hobbija?" No, ebben az egyben - s talán ebben az egyben - igaza volt.

Ámha szóba került volna például, hogy mi is az oka az uniós források megvonásának, vagy igazságos-e, ha valaki területek szerzése céljából legyilkoltat katonáival  ártatlan emberek ezreit, ami mindig is jellemző volt a diktátorokra, akik fejükbe vették, hogy újrarajzolják a térképeket - már lehet, hogy szembekerült volna Rónai újabb kérdéseivel, amire választ kellett volna adnia. Mert Rónai – annak ellenére, hogy bizonyos kérdéseket nem tett fel – lehet, hogy erre is rákérdezett volna…

 

Mit gondol, miért nem ad évek óta pénzt Brüsszel? – kérdezhette volna Rónai. S amit erre válaszolt volna  Orbán – akkor vált volna nyilvánvalóvá Orbán igazi arca. Ami azért nyilvánvalóvá vált egyébként is a jó megfigyelőnek. Mert az azért akkor is felsejlett, amikor pl. üzleti erőszakosságról, „ökölszabályról” vagy "kézfogás alapján történő bizalomról” beszélt. Mert milyen is az, mit ér is az a "kézfogásos bizalom", az az élőszóban történő megegyezés akkor, amikor bármikor változhat a politikai helyzet, s bármikor változhat az elnök személye, támogatottsága s hatóköre?

És ami nékem is (mások mellett)  még szemet szúrt:  az a   folytonos rajzolgatás, vonalak, körök firkálása, ami sokszor már kínos volt a néző számára, s amire nem tudom, hogy mi szükség volt…(Pedig de, tudom.) S mi lett volna, ha maga Rónai is ugyanezt teszi: jegyzetelget, firkálgat, miközben hallgatja a válaszokat. S két firkálgató néz egymással farkasszemet a stúdióban…

Egyébként erre reagált Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, aki egyenesen jelentős biztonsági kockázatot lát abban, hogy ez az ábrahalmaz, firkálmány kikerülhetett a nyilvánosságra, közszemlére lett téve. Még közös foto is készült, ahol Rónai és Orbán büszkén mutatják: mit is rajzolgatott a miniszterelnök válaszai közben a papírra. 

”Elemi érdekünk, hogy lezárjuk ezt a háborút.” - hangzott el Orbán szájából. Mire Rónai megkérdezhette volna: „Hogyan képzeli ezt el, milyen eszközöket tart arra ideálisnak, hogy ezt lezárják?  De ez a kérdés is elmaradt.

„Mindig azt kell nézni, hogy mi a jó a magyaroknak!” – ezt olyannak a szájából hallhattuk az interjúban, aki 15 év alatt kétharmaddal sem tudta (helyesebben nem akarta) egyetlen népgazdasági ágazatot sem fejleszteni, sőt: lezüllesztette, egyre szegényebbé tette a népet, az egészségügyet, az oktatást, a mezőgazdaságot, a vidéket, miközben maga és családja, továbbá rokonai, puszipajtásai milliárdosok lettek; fenntarthatatlan stadionokat húzott fel, miközben a gyermekotthonokban sorozatos bűncselekmények zajlottak, amiket eltussoltak. 

Egy kézbe összpontosította az igazságszolgáltatás (?) az oktatás, az egészségügy irányítását, semmire normális választ nem adott, a médiában folyamatosan hazudott, elhallgatott, beszédeiben uszított, fenyegetőzött, gyűlöletet szított, szórta a milliókat határon túlra, a fővárostól meg szinte csak elvont, és a többi, és a többi. stb.”Brüsszel elhibázta az egészet” – jelentette ki. Ám az, hogy az ő miniszterei, vagy ő maga elhibázott volna valamit, felelős lenne valamiért – azt bizony nem hallottuk. ”A magam fajta keményfejű, kálvinista ember nem mond le céljairól” – mondta.

Erre azt mondanám, maradva a vallásnál: hála Istennek, hogy nem minden kálvinista azért makacs, hogy rossz célokért legyen szívós. Mert nagyon sokan vannak, akik jó és nemes célok érdekében makacsok. S ők vannak a többségben. Mert nézzük csak: miben makacs Orbán? A teljhatalma további megtartásában, a véleményétől eltérő hangot megütőkkel szembeni harcos kiállásban és támadásban, a brüsszelezés fenntartásában, ami tulajdonképpen bosszúállás, mert  ott nemzetközi szinten is nyilvánosságra hozzák azt, ami itt a korrupció és jogtiprás szintjén folyik. 

S hiába is mondja: néki nem Magyar Péterrel van vitája, nem igaz. Igenis: neki ő a legnagyobb ellenfele, kihívója, amit magának sem akar bevallani. Mert tudja jól: ő az, aki ismeri az egész NER és FIDESZ természetrajzát és viselt dolgait – s ezért ő az, akitől leginkább kell tartania (hogy ne mondjam: félnie.)„Nekem már van kihívóm: az Brüsszel és nem Magyar Péter. A szavazók nem Magyarra, hanem Brüsszelre fognak szavazni. A Tisza párt egy projekt, amit Brüsszelből építettek fel. Ott vannak az erőközpontok, amik életben tartják, onnan finanszírozzák a Tiszát. Aki a Tiszára szavaz – az Brüsszelre szavaz.” – hangoztatja itt is Orbán.

Nem igaz! a Tisza erőközpontja itthon van! Mégpedig a FIDESZ egész embertelen mentalítása, korruptsága, képmutató hatalmi politikája és tehetetlen gazdaságirányítási rendszere ellen felháborodott hatalmas tömeg lelkületében, elméjében és józan itélőképességében. És innen van a támogatottsága is, részben erkölcsileg, részben anyagi tekintetben. És kérdezem szeretettel: ha valaki Brüsszelre szavaz, aki annak elveivel egyet ért - az miért lenne baj a jövőre nézve. Hát nem Európához tartozunk Szent István óta?

S nem minden normális, hagyománytisztelő, hazaszerető ember most is oda akar tartozni? A Tisza elvei alapvetően ugyanazok, mint az Unióé: humánus, békepárti, az emberi jogokért és a szabadságért küzd. Ez a baja Orbánnak? (Ez!) Hazánk az unióhoz tartozik, Európához akarunk kötődni. S csak azért tekintsük Brüsszelt ellenségnek, mert Orbán azzal hadakozik? (tudjuk, miért.) Hát nem fogunk!

Magyar Péter – aki belülről jött -  tudja: leggjobban mit szúrt el igazán a Fidesz-rendszer. Hogy mik  annak a legnagyobb vétkei, sőt bűnei. Ám mikor már igazán rájött arra, hogy ezt a tüzet csak azért gyújtotta meg ez a kormányzat, hogy a nép nagy részét attól minél messzebbre lökdössék és megfagyásra kényszerítsék – akkor betelt a pohár. S számára akkor nyilvánvalóvá vált: mi a teendő és elindult a jó úton, következetesen és energikusan. 

Mert rájött, hogy ez a tűz, a NER összetartó, lojális, gyalázatos és összetartó tüze - amelynél igaz, hogy ő is melegedett egy ideig - már semmi másra sem alkalmas, csak a korrupció fenntartására. Csakis arra, hogy megőrizze ezt az embertelen lojalítást, hogy bebetonozza az egyszemélyes diktatúrát, a nemzet pénzének lenyúlását, a közpénzzé tétel mechanizmusát, az uram-bátyám politikát.

 

És éppen ezért ő tudja a legjobban: hol, mit kell tenni, hol a legnagyobb a baj, hol, miben a legtöbb a teendő, s hol kell megfogni a pénzt, mielőtt a jól simuló alvállalkozók hadának és a strómanoknak a zsebeibe csúszna! Mert miért nincs elég pénz az állami „kincstárban” és a Nemzeti bankban? Mert odáig már nem jut el,  addig kézen-közön eltűnik. S a befizetett adóforintok nem utakra, közlekedésre, gyógyászatra, iskolára – hanem magáningatlanokra, többszintes házak építésére szóródnak szét. Úgyhogyha az ősi magyar mondás elhangzana egyszer a budai hegyek alatt, a Balatonnál vagy az Adria partján: „lopott holmi kifelé!” – akkor  8-as erősségű földrengés lenne…

 

És ezt mind jól tudja Magyar Péter. Mert „nem az számít, hogy „ki honnan jött, hanem az, hogy mit hozott magával.” – mondta egykor Horváth Teri színésznő. És Magyar ezt hozta magával: azt a szándékot és tetterőt, amivel le tudja küzdeni és rombolni mindazt, amit megutált. Amiből elege lett, akárcsak azoknak, akik – most már százezrével mellé álltak. S azt is tudja: hogyan, s mi módon, kikkel tudja mindezt elérni. Adja Isten, hogy legyen hozzá kellő energiája és kitartása. És nem olyanfajta makacssága, mint amilyen Orbánnak van, aki csak a maga érdekében makacs, hiába is magyarázza másképp. És meggyőződésem szerint Magyarnak azért lesz hozzá energiája, mert ő most már jó és nemes célokért küzd. 

Csak meg kell hallgatni beszédeit, követni útját az országban, emberekkel való bánásmódját, kapcsolatát, megfontoltságát, közgazdasági tudását, nép iránti elhivatottságát, ami kialakult és megerősödött benne az idő során. Mert egy ember jellemi fejlődésénél mindig azt kell tekintenünk: hová, merre tart és hova érkezett. Hogy kinek, s minek szolgálja az érdekeit. S ha nem egyedül csak magának és meggazdagodásának érdekeit tartja szeme lőtt, hanem másokét – akkor útja, törekvése poztívnak mondható, és lehet benne bíznunk.

 

Orbánnak, viszont - aki az elmúlt évek során is annyi mindent megígért és beharangozott, amiből nem teljesült semmi, aki többször bejelentett és jósolt már repülőrajtot, bár még a repülő zúgását, s motorjának melegítését sem hallottuk eddig – már nem tudjuk elhinni sem az interjúban beígért adócsökkentéseket, vállalkozói támogatásokat, a sokszor belógatott repülőrajtot, a jövőben éllovasként száguldó ipari ágazatot, az űrnagyhatalommá váló Magyarországot és semmit már. S nem tudunk bízni a választás előtti hetekben kiosztandó 14. havi nyugdíjban sem (ennyi hónap nincs is egy évben) mely „lépcsőzetesen” lesz bevezetve. 

Poénkodva azt mondhatnám: a lépcsőzetes bevezetési ciklus első lépcsője az lesz, hogy elmarad… ) „Nézzük, mi volt a legnagyobb csapás a nyugdíjasoknál? – kérdezi Orbán. Erre Rónai rögtön rávághatta volna: „amikor a Fidesz kormány a magánnyugdíj –pénztárakat beszántotta és abból több millió Ft-ot kaszáltak mindazok, akik „közel voltak a tűzhöz.” Csak kérdezzük: hol van az most?”

 

De Egon nem ugrott erre, pedig ugorhatott volna.  S hogy "nem vesztették el a nyugdíjak az értéküket, mert nem az árakhoz kell ezt viszonyítani” – hangoztatta Orbán az interjú során… Hohó! Éppen azért vesztették el az értéküket, mert az árakhoz kell mérni. Most ugyanis sokkal kevesebbet vehet egy nyugdíjas a nyugdíjából a boltban, mint mondjuk tavaly, vagy azelőtt - tehát csökkent a nyugdíjak értéke! Még Orbán se tudja megmagyarázni, hiába is próbálja, hogy ilyen mérvű áremelkedések  és infláció mellett a nyugdíjasok pénze – ami 2-3 százalékkal szokott emelkedni évente -ugyanannyit ér, mint azelőtt, vagy még többet.

 

„Novák Katalinnak a hibája az itélőképesség hiánya volt. Nem kellett volna magára vállalnia azt, hogy a bíróság helyett (!) döntsön egy ilyen morális kérdésben” – mondta Orbán. (Azt még véletlenül sem ejtette ki: baj volt, hogy egy bűnösnek kegyelmet adott.) Itt is hiányzott Rónai kérdése: „Mit gondol, miért adott kegyelmet Novák?” Könyörgöm: a bíróság már döntött, bűnösnek nyilvánította K. Endrét, azért kegyelmezett meg neki. A kegyelem tehát azután jött a köztársasági elnök részéről, s nekem ugyan senki ne mesélje, hogy ebben „egyszemélyben” döntött. Érdekes: Orbán ebben is és a Matolcsy ügyben is mintegy „kivülállóként” nyilatkozik. 

Hiszi a piszi, hogy ehhez nem volt semmi köze egy kormányfőnek, s aki - mint tőle függetlenül cselekvő, súlyosan hibázót - le is váltja őt, Varga Judittal, az igazságügyminiszterrel egyetemben. Miközben azóta is függőben a Wöllner-Shandl ügy, akinek vádlottja házi őrizetben jelenleg is jobban él, mint bármely ártatlan honpolgár ebben az országban..) A köztársasági elnök, vagy az igazságügyminiszter-asszony addig sem tett soha semmit a FIDESZ kormány ellen, majd pont ebben szegült volna velük szembe? Na, ne.

 

S hogy manapság az ország lakosságának húsz százaléka szegény, s hogy a nyugdíjasok a létminimum szintjén, vagy az alatt élnek – azt bizony nem ismeri el a kormányfő. S hogy szerinte a mélyszegénységben, vagy „annak fenyegetettségében élő gyerek” az nem ugyanaz (szerintem ugyanaz!) s hogy „a helyzet e tekintetben jobb, mint volt - ahhoz már csak azt lehet hozzá tenni: sokkal rosszabb! De Orbán szerint "az a lényeg: hogy kell a számokat nézni." – mondja Egonnak. Szerintem a számokat csak egyféleképpen lehet nézni: csökkentek vagy emelkedtek, s ennek megfelelően romlott, vagy javult a helyzet az előző évekhez képest. 

De Orbán ezt még tovább fokozza: „azt kell nézni, földrajzilag hol van a gyerek, s cigánygyerekekről vagy magyar gyerekekről beszélünk.” (!) Nos, földrajzilag hol van? Hát Magyarországon! És a szabolcsi gyerek éppúgy éhes, mint a budapesti, szegedi vagy pécsi. De Orbán tovább magyarázkodik és megpróbálja elszólását Rónai értékes közbeszólására visszavonni, ami még feltűnőbb és riasztóbb: „persze, persze, a cigány gyerek is magyar…”

„Ha nincs rend a nyelvben, nincs rend a gondolatokban sem.” – idézi valahonnan a miniszterelnök. Szerény véleményem szerint ez inkább fordítva igaz: a gondolkolkodási zűrzavar, a hamis állítások hangoztatása magával hozza a nem világos, nem logikus, nem adekvát nyelvi formákat és visszatetszést kelt. Amit jócskán tapasztaltunk Orbán megnyilatkozásaiban itt eme interjúban is, és máskor is, amikor a nyelvi formula elárulja rosszindulatú, hamis gondolatainak struktúráját. Mind több pénzt elvonni a fővárosi költségvetésből s utána aztán elmarasztalni a főpolgármestert, hogy rosszul gazdálkodik és nem érti az idők szavát – ez aljasság. Megvonjuk a támogatást – aztán rájuk olvassuk: ők felelősek a csődért! 

 

 

Ez pont ahhoz hasonlít, mint amikor a szülő – aki elfelejtette betenni a tízóraiját gyermeke táskájába - felelősségre vonja őt, hogy miért nem evett aznap délelőtt rendesen. És hozzáteszi: "pedig még zsebpénzt is kaptál" - holott már régen nem adott szegény kölyöknek. Vagy hibáztatjuk és kárhoztatjuk azt, akinek feltörték az adatbázisát: miért nem vigyázott rá jobban! Kéremszépen: ha nekem a hekkerek feltörik a Facebook-fiókomat – akkor én avagyok a hibás? Ha az utcán hátulról a sötétben fenéken billentenek – akkor engem kell felelősségre vonni?

 

„Trükkök százaival elkerülhető a csőd!” – hangoztatja itt Orbán. Igen? Nem trükkök százaira lenne itt szükség, hanem a sok ellopott milliárdból – amik magánkézbe kerültek – talán ADNI kellett volna a kétmilliós Budapestnek ahhoz, hogy működni tudjon a közlekedés, infrastuktúra stb. Nem pedig folyamatosan elvonni tőlük, és utána kárörvendően kijelenteni: már régen csődben vannak, s azt mondani: „hibás az az attitűd, ahogy kormányozzák a várost.” 

Szerintem meg az az attitűd a hibás, ami szerint Hatvanpuszta felépítése és számtalan stadion felhúzása fontosabb, mint a települések működésképességének fenntartása és a szegénység csökkentése! Az országos beruházásoktól, hatalmas várbeli építkezésektől még nem fognak simábban menni a villamosok, az impozáns spanyol lovarda nem tudja fizetni a közigazgatásban dolgozó alkalmazottakat, a szaporodó irodaházak nem tudják megjavítani az elrepedt vízvezetékeket stb.

 

Nem lehetne megegyezni Budapesttel? – kérdi Rónai. Mire a válasz: „Nem  megegyezni kell. A megegyezés az fölmentést ad  város rendes kormányzása alól.” (No kérem: itt jelentkezik az, amikor a hamis gondolkodás – tisztátalan, logikátlan nyelvi formulákkal dolgozik. Ha nincs kompromisszum – nincs semmiben előre lépés. Ez az igazság. S nem csipőből elutasítani a megegyezést, ami a demokráciának is lényege. De hol van itt demokrácia?

 

„Nem látok tisztán a Matolcsy-féle ügyben.” – mondja nyugodtan Orbán. Igen? Egy kormányfő nem tudja elérni azt, hogy tisztán láthasson egy 500 milliárdos bankrablásban? Vagy tán nem is akar tisztán látni hónapok óta? Vagy mindent tisztán lát, mindent tud és azért inkább ezt mondja egyszerűen: „nem látok tisztán."  Ha nem lát, ha nem akar látni tisztán - mind a kettő nagy baj! Ilyen esetben bármely más ország kormánya már belebukott volna ebbe. Szerintem nem is akarják megtalálni a valódi felelősöket és tetteseket. 

„Ez egy másik Magyarország. Fantasztikus dolog, ami itt 2010 óta történt. És ebben sokat köszönhetek személy szerint is Matolcsynak." Hát igen, ez egy másik ország, ezt mind látjuk és tapasztaljuk. És azt is, hogy mit köszönhet Matolcsynak... Fantasztikus, hogy egyesek úgy meggazdagodtak 15 év alatt, hogy rendes munkából ezt még 800 év alatt sem tudták volna elérni, miközben hazánk Európa legszegényebb országa lett! Ezt bizony, mind látjuk.

  

Ezzel szemben mit is hangoztat Orbán ebben az interjúban? „Európában Magyarországnak van a legstabilabb kormánya, aki tárgyismeretében, cselekvőképességében, nemzetközi kitekintésében felbecsülhetetlen, sőt óriási.” Te, Úristen! Mit mondjak: nap mint nap látjuk és tapasztaljuk ennek az állításnak az igazságtartalmát….Hát szóval: ez tényleg fantasztikus gazdaság – ahogy Orbán mondta. S még hozzáteszi: ”Ez egy ütésálló gazdaság!” – fogalmazott. (No, itt is jelentkezik a gondolkodás és a nyelv „összhangja”) Ütésálló – csak kérdés, hogy kit üt agyon…És még ezt is fokozza: "A méltányosság nálunk a legfontosabb erény! – ezért el kell ismerni Matolcsynak a korábbi érdemeit. Azt, hogy helyre hozta a gazdaságot.” No, igen , de hát utána meg kirabolta az egész bankot! Hát akkor merre ment el, merre fajult el ez az ember?

 

Az imént emlegettem: egy embernél mindig az számít, hogy hova tart, merre halad! Ez Magyar Péternél éppen fordítva van, mint Matolcsynál! A legérdekesebb: Orbán úgy beszél a Nemzati Bank gazdálkodásáról, mint egy kívül álló, aki nem tud és nem tudott semmiről. „Folyik a vizsgálat, de amit eddig láttam: nem néz ki jól.” Hát bizony, nem néz ki jól az egész rendszer, amiben és ahol ilyen MEGTÖRTÉNHET. Ide a rozsdás bökőt, hogy erről soha nem fog kiderülni semmi, mert a rendszertől függetlenül nagymérvű pénzmozgást biztos, hogy nem lehet végrehajtani. Hogy erről a legfelsőbb vezetés ne tudjon semmit – az elképzelhetetlen. „Ha eltűnt egy Ft is szabálytalanul – akkor valakinek ezért szorulni kell.” – mondta Rónainak. Édes Istenem, de hát eddig a 15 év alatt hány millió Ft tűnt el szabálytalanul, amiért senki nem szorult, sőt, még meg is dícsérték érte, hogy milyen ügyes. Megjósolom: ezért sem fog szorulni senki.

 

„Maga szerint miért hívtak vissza bennünket 2010-ben? Mert az emberek akkor nem a szívükre hallgattak, nagy részük az eszére hallgatott, azért szavaztak rám. S most is azért fognak kitartani mellettünk, mert az eszükre fognak hallgatni.” Csak azt felejti el Orbán, hogy jövőre éppen azért fognak Magyarra, s a Tiszára szavazni az emberek, mert nemcsak az eszükre, hanem a szívükre is hallgatnak. Mert a kettő együtt ér igazán valamit! Akik már nem hisznek Orbánnak, amikor ilyeneket mond: „a mi gazdaságpolitikánk lényege, hogy teljesítmény nélkül senkinek nem adunk pénzt.” Hajaj! Hány és hány ember él ebben a kis országban, aki mindenféle teljesítmény nélkül, csupán pártállásának és nagyfokú lojalításának köszönhetően olyan milliárdos lett, hogy ihaj-csuhaj! S akik mindezért még magas kitüntetésben is részesülnek!

 

És a miniszterelnök úrnak nem ez a fenti volt az egyetlen nettó hazugsága, ami elhangzott az interjúban, s amit már a 8 éves gyermek sem hisz el, mert mást lát a valóságban. Csak azon csodálkoztam, hogy a stúdió mennyezete le nem szakadt azon nyomban. Úgy látszik, ezt még valószínűleg olyan építész tervezte, aki a teljesítménye alapján kapta fizetését, és az még régebben volt…”János egy melós ember, ő abból él, amit csinál, abban hisz:  édes barátom, mit tettél az asztalra. S ő úgy vélekedik, hogy aki egy morális tartalmú ügyet elhibáz – annak menni kell." – mondta Lázár János sajátos felfogásáról.. 

(Csak zárójelben: ha itt megvalósulna, hogy morális tartalmú ügy miatt mindig mindenkit menesztenek – akkor már szinte senki sem maradna állva a jelenlegi kormányban…) Hát igen, kedves Lázár úr! Mi meló volt azt a rengeteg kastélyt, ingatlant, erdőt stb. megszerezni kemény munkával. Nekünk, munkátlan, tehetetlen, ügyetlen, hitvány és tohonya gazembereknek, akik "csak" 40-50 évig dolgoztunk és fizetésünkből éltünk, közben rendszeresen, tisztességesen fizettük a járulékokat - én magam még a katonaadót is – ez nem sikerült, és nem is sikerülhet már soha. S mi munka volt azt magvalósítani, hogy a vasúti közlekedés ily zökkenőmentesen, flottul működjön, mint ahogy azt mostanában látjuk.

 

A saját kormányalakításáról Orbán így nyilatkozott: „Várat építek emberekből – az összes erényükkel és esendőségükkel együtt.” Hozzáteszem: no meg rendkívüli lojalításukkal! S hogy ebbe a bizonyos várépítésben ő - személy szerint mikor, milyen hibát követett el, vagy esetleg tévedett volna - azt nem hallottuk egy árva szóval sem. Bár "vezéráldozataik" hibáit szépen kiemelte, azért azt is hozzátette: távozásuk fájdalom és veszteség volt..(Megintcsak poénkedek: hogy a várépítésben milyen hibákat követett el, azt bizony a nép saját bőrén tapasztalta húsz éven át - de azt el kell ismernünk: a falazásban, s a kövek közé szórt ügyek elmeszelésében mesteri munkát végzett.)

Végül Rónai megkérdezte Orbánt:  méltó kihívójának tartja-e ellenfelét,  Magyar Pétert? Mire a miniszterelnök így válaszolt: „Kérdezze meg erről a kedves, volt feleségét!”  Végül Rónai invitálására, hogy eljön-e egy interjúra, ahol fociról beszélgetnének majd -  így válaszolt: azt kérem, hogy  az ATV semmiképpen ne fogadjon el külföldről pénzt az interjúért – és akkor eljövök.

 

Jómagam ezek után azzal zárnám soraimat: ha valaki meg akarja ítélni, hogy Orbán Viktor méltó miniszterelnöke-e ennek az országnak, hogy ez a nép igazán őt érdemli-e meg– kérem, hogy szíveskedjen végignézni, végighallgatni nagyon figyelmesen ezt az egész interjút – ától cettig.

Köszönöm az olvasó szíves türelmét, remélem, ne bánta meg, hogy rászánta idejét elemzésem mélyebb tanulmányozására. Minden jót kívánok!