POÉNSAROK 13. CSAK SEMMI BABONA!

 

 

isztelt Blogolvasó! Elérkeztünk a POÉNSAROK címmel jelzett rovatom tizenharmadik track-jéhez. Akárcsak az eddigi 12 csokor viccei - ezek is természetesen saját eszem tokjából ugrottak elő. (Kivéve egyet, ám azt is olyannyira átfőztem saját számízére, hogy szinte "feldolgozásnak" fogható fel.) Az alábbiakban következő poéneket is egy-egy élményszerű szituáció, derűs, vidám élethelyzet inspirálta, hozta létre. Üljenek, kucorodjanak  hát be a 13. poénsarokba is! 

 

 

És senki ne legyen babonás, mert most is ugyanolyan szerencsés helyzetbe kerülünk itt üldögélve, mint az eddigieknél - hiszen nevethetünk. S mint tudjuk: a nevetés sose hozhat senkit szerencsétlen vagy balesetveszélyes helyzetbe. Helyezkedjenek el tehát szép kényelmesen az Önökhöz leginkább méltó, az Önöknek leginkább megfelelő testhelyzetbe a mostani poénsarokban is! S ha ezt megtették - Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok

 

 

1.Biciklizés

Idősebb férfi fekszik a reumatológiai intézet kezelőjében egy kényelmes ágyon. A gyógytornász-hölgy közli a következő, végrehajtandó gyakorlatot: 
- Jobb lábbal tessék biciklizni előre tízszer, majd utána ballal előre ugyanígy, szépen lassan. Addig átmegyek a szomszéd terembe telefonálni, s 3 perc múlva visszajövök. 

- Jó, de addigra már lehet hogy én nem leszek itt, mert a biciklivel eltávolodok valahová messzire - mondja poénkedve a férfi beteg.

2. Viszontlátás

A fiatal férj kiküldetésről tér vissza nyolc hónap múlva. Felesége a repülőtéren kitörő örömmel várja az előcsarnokban. Amikor végre megpillantja, odarohan hozzá, szorosan megöleli és hitvesi csókjaival halmozza el régen látott, szerető férjét.

- Jaj, de jó, hogy megjöttél, szívem! Akkor ugye most minden visszatér a régi kerékvágásba?!

- Hát, én is remélem - kacsint rá nejére pajkos mosollyal a huncut férj. Persze attól függ, hogy mindketten ugyanarra a kerékvágásra gondolunk-e?...


 

  

 

3.Nap

 

Vannak olyan emberek, akik mindig derűsen, vidáman kelnek fel reggelente. (Karinthy egy ízben - amikor reggel tízkor még ágyban volt - azt mondta méltatlankodó feleségének: "Drágám, már fenn vagyok, már tulajdonképpen állok, csak vízszintesen...") Szóval: vannak emberek, akik optimistán tekintenek a következő, reájuk váró napra, s hátra lévő heteik, hónapjaik, éveik elé. Bizakodva néznek a jövőbe, környezetüket feldobják életvidámságukkal, sziporkázó poénjeikkel. És vannak emberek, akiknek életszemlélete, egyénisége ezzel szöges ellentétben áll. Savanyú tekintetükkel, morgolódásukkal, zsörtölődésükkel megkeserítik barátaik, ismerőseik, embertársaik életét. Erről  a megfigyelésről szól a következő történetünk:
 

- Képzeld, mama - mondja az új lakásba költöző fiatalasszony az anyjának - lakik a szomszédunkban egy férfi. Ha ő átjön hozzánk és belép hozzánk a szobába - egyszeriben kisüt a nap.
 

- A mi szomszédunk nem ilyen - mondja a mama. Az egy kiállhatatlan alak. Ha néha átjön hozzánk - akkor süt ki a nap, mikor végre kilép a szobából. 

4. Filmélmény

 

Két fiatal lány beszélget:

 

- Óriási filmélményem volt! Otthon DVD-n néztem egy szép romantikus filmet. Közben többször borsózott a hátam és kirázott a hideg egyes jeleneteknél - újságolta Klári a barátnőjének.
 

- Én is láttam a múlt héten egy szép filmet. Egy sármos, rendkívül csinos férfi volt a főszereplő. Elképzeltem, bárcsak én lehetnék ott a karjaiban, amikor a szerelmét ölelgette! Többször is kirázott a hideg közben, s nem tudtam, mi lehet ennek az oka. Mire észre vettem, hogy annyira a filmre kancentráltam hogy arról is megfeledkeztem, hogy mögöttem nyitva felejtettem a szoba ablakát...



 

5. Kiskutya

 

- Az én kiskutyám az nem fajtiszta, hanem keverék. Csivava, de van benne egy kis tacskó beütés is! - dicsekedett az egyik kutyás gazdi.
 

- Az én kutyám meg foxi. Igaz, hogy fajtiszta, de a múltkor odapisilt a lábtörlőnkre. Erre kapott tőlem a seggére egy nagy csattanós tenyeres frászt, hogy legyen benne egy kis emberi beütés is...

  

 6.  Álom


        

- Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy zsiráf vagyok és eszem a fák friss hajtásait a szavannán - számolt be barátjának az egyik férfi.
   

- Nincs ebben semmi! Én is szoktam hasonlókat álmodni. Hol víziló vagyok, hol sas, hol meg tüzelő bika álmomban.
   

- No igen, de én amikor a zsiráfról álmodtam - közben úgy bevertem a fejemet az ágyam fölötti plafonba, hogy arról koldultam. S amikor meg  felébredtem, akkor éreztem, hogy rettenetesen meghúzódott a nyakam. A tükörbe nézve megállapítottam, hogy csíkos pizsamám foltosra változott, s a nyakam vagy háromszorosára nőtt...Alig tudtam visszaállítani az eredeti helyzetébe...

7. Különbség

 

Tudja-e valaki, hogy mi a különbség a révkapitány és a zeneszerző között? 
  

 

- Mindössze egyetlen l betű a különbség!   A révkapitány kompon áll, a zeneszerző viszont komponál... 

 8. Országhatár  

  

Két szőke hölgy beszélget a presszóban. (Senki ne vegye magára!)  Szóval beszélgetnek, diskurálnak a közelmúltban szerzett élményeikről:
 

- Képzeld, a legutóbb repülőgéppel utaztunk haza Németországból. 
 

-  Szlovákia felől jött át a gép?
  

- Igen. És ahogyan átrepültünk az országhatár fölött - a Duna vonalát szépen láttam végig. De egy valamin azonban nagyon csodálkoztam: a térképen a Duna mellett végig húzódik egy széles piros csík is, ami jelzi az országhatárt. És ezt a piros csíkot egyáltalán nem láttam onnan fölülről. Talán borús volt az idő?...   

9. Tabletta

 

Egyik éjjel álmomban a körzeti orvosnál jártam. Lelkemre kötötte, hogy a Lucetan nevű gyógyszert (ez itt nem a reklám helye!) feltétlenül váltsam ki, s még aznap vegyem is be. Így is tettem. Otthon szépen kikészítettem az asztalra a tea mellé - mindezt, ahogy említettem, álmomban - a tablettát.  

 

Ám abban a pillanatban felriadtam. Feleségemnek elmeséltem, hogy mit álmodtam és hogy a tabletta bevétele előtt hirtelen felébredtem. 

 

- Ne is törődj vele, drágám! Adok én neked a saját készletemből. Itt van, vedd csak be szépen, ahogy a doktor úr előírta...  

10. Relativítás  

 

Az egyik legnagyobb igazság a Földön: minden relatív! Ahogyan Karinthy szellemesen kifejtette: "A cirkuszi kikiáltó fennhangon kiabál. Hölgyeim és uraim! Itt látható mellettem a világ legkisebb óriása és a legnagyobb törpéje. Mindketten egyformák. Két egészen rendes, normális méretű ember." 
  
Tehát minden nézőpont kérdése. Ha egy    mesebeli tündér tőlem például megkérdezné: "Mit választanál, ha egy másik ember lehetnél? Szeretnél-e az lenni, aki a világ legszegényebb polgárai között a leggazdagabbnak számít? -  avagy az, aki a világ legvagyonosabb emberei között a legszegényebbnek számít?"  Mivel utálom a gazdagokat - valószínűleg a másodikat választanám. És így továbbra is szerényen a szegények közé sorolhatnám magam...

 

És hát, aki idáig elolvasta, annak jár egy bónusz:

 

+ 1. Bomba

 A kis elsősöknek magyaráz a tanító néni:
 

- Gyerekek, ha az iskolaudvaron valamit találtok - pénzt, értéktárgyat, játékot, mobiltelefont, ruhát, labdát, szóval akármit - azt azonnal le kell adni a tanáriban vagy az igazgatói irodában! Hiszen gondoljatok bele: ha ti vesztettétek volna el - milyen jól esne néktek is, ha valaki azt is leadná. Ugye, hogy örülnétek neki. Megjegyeztétek? 

 

Különösen figyelni kell olyanra, amiről nem tudjátok, hogy mi lehet az, mert veszélyt jelenthetnek számotokra. A napokban is az egyik iskola udvarsarkában az ott játszadozó, szaladgáló gyerekek találtak egy vasdarabot. Amiről később kiderült, hogy egy nagyon veszélyes, háborús bomba volt. Ha ilyent találnátok esetleg ti is - mit csinálnátok azzal? 
  

Az egyik kisfiú ágaskodva jelentkezik, majd kiesik a padjából:
 

- Tanító néni kérem, én azonnal leadnám az igazgatói irodán!
 

 

Köszönöm Tisztelt Olvasóim figyelmét. S ha nem is volt mindegyik kifejezetten bombajó poén - az utolsó mindenképpen az volt...




                                                                              *