POÉNSAROK 5. (ÚJABB MEGHÖKKENTŐ POÉNEK)

              

 

 

 

 

 

 

Alábbi írásomat Nagy Sándor Attilának - egykori gimnáziumi osztálytársamnak, legjobb barátomnak - ajánlom, akivel mindig jókat nevettünk az együtt töltött évek alatt egymásnak mondott vicceinken, tréfáinkon.

gen tisztelt Blogolvasóim! Remélem, eddigi "Poénsarok" összeállításaimmal sem szorítottam sarokba senkit - most sem ez a szándékom. Sőt! Egyetlen célom van ezúttal is: megnevettetni mindazokat, akik ezeket elolvassák, értik és veszik azokat a maguk helyén és a maguk természetes valójában. A poén szó szerinti fordításban egy tréfa, adoma csattanója, éle. Van úgy, hogy csak az egyik van benne - esetleg ártatlan vagy naív dologról is szólhat - de azért ettől még hat és nevettet. Ám előfordul, hogy mindegyiket tartalmazza egy jó poén: csattanója is, és éle is van. S így már szatírikus, kritikai hangvétellel is átszíneződik. S minél inkább valamilyen igazságra (főként társadalmi igazságra) mutat rá - annál inkább éle van a poénnek. 

 

Rámutatni valamire, felhívni a figyelmet, oldottabb formában, a humor eszközeivel megfogalmazni egy-egy visszás jelenséget - elsősorban ez a poének célja. A humor sajátos nyelvezetével egy-egy jelenség nehezen elviselhető, zavaró, felháborító, irritáló jellege miatt indulatba is akar hozni bennünket - ami sokszor sikerül is. Indulatunkat azonban tompítja és szelídebb vizekre viszi a felcsattanó nevetés, ami e poéneket követi. (Hogy is mondta Marton Frigyes? "A humor a nép bosszúja.") Egy effajta írásról mindig úgy vélekedem: ha valaki már egyszer elnevette magát a sorok olvasása közben, s talán még el is gondolkodott a jól ülő (vagy álló) poének valamelyikén - akkor már érdemes volt leírni (hát még hogyha többször is...) 

z alábbiakban sorjázó poének, kis vicces szösszenetek, sztorik - akárcsak az előző "Poénsarok" összeállításaimban írottak - saját kútfejemből pattantak ki. Így aztán elmondhatom: jómagam voltam ezeknek az első hálás célközönsége, aki ezen jót röhögött (persze csak nagyon halkan és belülről.) S úgy gondoltam, ha ez már így adódott - hadd nevessenek rajta mások is. Úgy hiszem, senkinek sem kell magyarázni, hogy napjainkban mindenkinek szüksége van a nevetésre. Arra, hogy legalább néhány percre megszabaduljunk napi gondjainktól, szomorú vagy bosszantó benyomásainktól és minden apró, furcsa jelenségen, eseményen is tudjunk nevetni, vagy legalább mosolyogni.

  
emingway egyik szarkasztikus megjegyzése volt a sok közül: "az a legcsodálatosabb dolog a világon, hogy az összes állat közül csak az ember tud nevetni, pedig neki van a legkevesebb oka rá." Szükségünk van arra, hogy néha felülről szemléljük az eseményeket, konfliktusokat - főként olyanokat, amelyekre legfeljebb rálátásunk, de befolyásunk nincs. Amelyek kijavítására nem nékünk, hanem másoknak lenne módja és lehetősége, vagy tán kötelessége is. Mint ahogy Hofi Géza mondta annak idején: "Akinek nem inge, ne vegye magára! Akinek viszont inge - az végre már öltözködjön fel!" Szerintem a lényeg az, hogy a nevetés igenis egészséges! Hozzájárul testi, lelki harmóniánk elősegítéséhez, fenntartásához.  

 

Persze, van néhány olyan dolog is, amin nem szabad, nem illik tréfálkozni, viccelődni. A hibás, rosszindulatú jelenségeket, eszement ötleteket, törvényeket, rendszabályokat, visszásságokat, faramuci, emberhez méltatlan hülyeségeket, idióta baromságokat viszont - olyanokat, amelyek nem értünk, hanem ellenünk vannak és irányulnak - igenis muszáj kifigurázni, sőt kigúnyolni. Van olyan dolog, jelenség, sőt olyan személyiség is, amit és akit csakis a tréfálkozás, poénkedés, a vicc tesz igazán nevetségessé. 

 

Az hozza felszínre a benne rejlő alantas tartalmat, az emeli ki annak nyilvánvaló ellentmondásosságát, lehetetlenségét, természetellenes vagy hazug voltát, átgondolatlanságát. S tán a viccelődés stílusa, annak sajátos eszköztára is hozzájárul ahhoz, hogy javító szándékkal változtassunk ezeken, távol tartsuk magunkat tőlük, vagy uram bocsá' akár meg is szabaduljunk ezektől a jelenségektől. Ebben a reményben vetettem papírra (helyesebben képernyőre) eme sorokat is. Tehát akkor mindenkinek jó szórakozást kívánok! Húzzuk fel bátran a vitorlákat, poénre fel, jó szelet, jó swungot, jó nevetést mindenkinek!

A dunántúli Erdőfalván működő Parmezán Frigyes Általános iskolában 2015. március 32-én délelőtt ellenőrzést tartott a Klebersberg Intézményfenntartó Központ szakfelügyeleti bizottsága. Az összes szertárt végigvizsgálva legvégül az iskola igazgatójával és tanáraival benyitottak az első emeleti biológiai szertárba, ahol egy nagy, bezárt szekrényt vettek szemügyre. Megkérték a szaktanárt, hogy nyissa ki annak ajtaját - mire három csontváz zuhant a lábuk elé. 

 

A bizottság elnöke azonnali minisztériumi vizsgálatot rendelt el közigazgatási eljárás keretében. A vizsgálat legfőbb szempontja: derítsék ki, hogy lehetséges az, hogy a rendszerváltás után 25 évvel még mindig újabb és újabb csontvázak kerülnek elő a szekrényekből! Különös hangsúlyt fektessenek a jelentésben arra, hogy mely baloldali kormányok hibájából, mulasztásából kerülhettek oda ezek a csontvázak és hogy lehetséges az, hogy még mindig ott vannak. 

Egy szép nap virradóra a fővárosi lakosok nagy meglepetéssel vették észre, hogy az éjjel  a Margit-híd és az Árpád-híd helyet cserélt egymással. Ami azt illeti, a Duna vize ugyanolyan komótosan, békésen folydogált tova a maga útján. A metró is ugyanúgy járt a maga megszokott tempójában, ám a felszíni közlekedésben nem kis fennakadások voltak. Azok az autó-, busz-, és villamosvezetők ugyanis, akik megszokták, hogy eddig az Árpád hídon keltek át - továbbra is ott akartak átmenni, akik viszont eddig a Margit-hídon közlekedtek - ragaszkodtak ahhoz, hogy most is azt vegyék igénybe.  Így aztán nagy dugó keletkezett a két rakparton. A forgalom csak másnap hajnalra állt helyre, amikorra felébredtem és rájöttem, hogy mindezt csak álmodtam. 

Szokásos délutáni sétám közben előttem ment az utcán három gimnazista lány. Egyik szebb volt, mint a másik, a másik meg még szebb volt, mint a harmadik. Aki a negyediknél szebb már nem lehetett, mivel nem volt negyedik. Hosszú, lenge hajukat a könnyű tavaszi szél, fejüket pedig ők saját maguk csapkodták sűrűn, mint a kapcás ló - jobbra-balra. Derűsen, jó kedvvel, mosolyogva korzóztak, parádéztak a sétáló utca verőfényében, meg-megállva, vihorászva, egymás vállát csapkodva szilaj jókedvükben. Mindegyikük a markában szorongatta legmenőbb, legújabb márkás mobiltelefonját, s természetesen e-mail-ezéssel, chat-eléssel, fotózással töltötték az időt. 

 

Úgy jó 10 percig - amíg előttem szép komótosan haladtak  a járdán - óhatatlanul is hallgatnom kellett - ha akartam, ha nem - az egymás közti hangos beszélgetésüket. Röviden csak jelezném: nem éppen népünk színes, gazdag és választékos szókincséből válogatták kedves szavaikat. Azt persze senki sem várta (sem én, sem a körülöttem sétálók) hogy olyan stílusban beszéljenek, mint mondjuk Sütő András 60 éves korában, vagy ahogy Arany írt balladás-korszakában - ez azonban mégis mélyen alatta maradt egy elfogadható, átlagos színvonalnak. Kommunikációjukat megfigyelve rögtön megállapítottam, hogy közülük ki az, aki okos: a telefonjuk! Az mindegyiküknél okosabb volt.

Válóperes  tárgyaláson a bírónő megkérdezi a felperest, hogy miért adta be  a keresetet felesége ellen.

A férj válasza a következő volt:

 - Kedves bírónő, ne haragudjon, de a negyvenedik házassági évfordulómon sokkot kaptam. Rájöttem, hogy amit ennyi év alatt el kellett viselnem - az már sokk! Ennyi idő még a legjobb házasságból is sok, illetve sokk, úgyhogy besokkaltam - ezért is mondom két k-val. És most - ha lezajlott a válóperes ceremónia - fogom magam és elmegyek valami nővel, hogy vigasztaljam magam. Hogy egy k-val, vagy két k-val azt még nem döntöttem el...


  

2016. január elsejétől tervezi a kormány - az előző évi "sikeres" vasárnapi áruházbezárások után - a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű templomok vasárnapi zárva tartását is. S mindezt azon okból és reménnyel, hogy a hívők majd a kisebb templomokba fognak átözönleni. S ez az intézkedés arra lesz jó, hogy óránként elmondhassák a médiában:  

 - Lám, mégiscsak igazunk volt intézkedésünk bevezetésével, mert az emberek a vasárnapi vásárlás helyett tényleg misére mennek csapatostul. Mindenki saját szemével láthatja: tényleg tömve vannak a templomok... 

Az egyik vidéki középiskola magyar tanára dolgozatot iratott tanítványaival a 4.d. osztályban. A téma a következő volt: Hasonlítsátok össze Mikszáth és Jókai regényei közül a Szent Péter esernyője és a Kőszívű ember fiai című regényeket - különös tekintettel a szereplőkre, a helyszínre és az író személyiségére vonatkozóan. Az egyik tanuló aláhúzott elégtelent kapott beadott munkájára. S hogy miért? Ezt a tanár meg is indokolta a következő órán:

- Kedves Bertalan! Kénytelen voltam egyest adni dolgozatodra, mert abban olyan szarvashibákat követtél el, ami kétség nélkül utal arra, hogy el sem olvastad egyiket sem! Holott az egész téli szünet a rendelkezésedre állt. Írásodban egyik tévedés a másikat követi, melyek mindegyikét most fel sem tudom sorolni, mert ezzel nem akarom húzni az órát. Csupán - osztálytársaid okulásául is - csak néhányat emelnék ki közülük. Először is: Bélyi Jánosnak, a glogovai papnak nem nemesfémkereskedő volt a foglalkozása, hanem plébános. Jókai - akit egyébként nem l-ipszilonnal írnak - soha nem volt velencei mór (mint ahogy te leírtad a dolgozatban) mert az Othello volt. S a nagy magyar író  nem megfojtotta a feleségeit, hanem cserélgette inkább őket. (ám ez nem tartozik a témába...) 

 

Továbbá: az öreg Baradlay nem mondta azt a nejének halála előtt, hogy "nagy kő esett le a szívemről"- s egyáltalán nem ezért nevezték kőszívűnek, mint ahogy azt voltál szíves állítani a soraidban. Mert ez esetben inkább az asszonyt lehetne kőszívűnek hívni... Hanem azért, mert konok volt és azt akarta - asszonyával szemben - hogy mindenáron a császárt szolgálja mindhárom fia. Végül pedig Mikszáth nem pokróc, hanem palóc volt származására nézve. Azt az egyet helyesen írtad, hogy Jókai a fővárosban, a Svábhegyen vett magának villát. Az viszont megint csak nagy tévedés részedről, hogy a nagy mesemondó nevezte el így a hegyet, mert ott minduntalan svábbogarakkal találkozott.

Az északi országok zöld szervezete - a Greenpeace Nordie Regionális Iroda - élesen kikelt az ellen, amikor a magyar mozikban bemutatták a "Szomszéd nője mindig zöldebb" című amerikai  filmet. (Nem maga a film, hanem annak magyarított címe ellen berzenkedtek.) Szerintük  ugyanis  téves irányba vezeti az embereket ez a filmcím, amit nálunk adtak a hazai szinkron alkotói. Eredetileg ugyanis "Zsémbes öregúr" (Grumpi old men) címmel került a nemzetközi forgalmazásba a Jack Lemmon és Walter Matthau főszereplésével elkészült remek vígjáték. A zöldek ezért felhívást intéztek az internet hasábjain a magyar mozirajongók ezreinek a következő szöveggel:
   
    "Ne dőljetek be a hazug és megtévesztő propagandának! Nem igaz, hogy a szomszéd nője a zöldebb! Mert a valóság az, hogy azok az erdők zöldebbek, amelyeket még nem támadott meg a környezetszennyeződés. Inkább arra figyeljetek és tegyetek is érte, hogy még több mező, erdő és park legyen zöldebb! Ne a szexre, a szomszéd nőjére koncentráljatok, hanem erre a feladatra, és akkor előbbre jutunk bolygónk megmentése érdekében!" 
    
Úgy tűnik, hogy a zöldek jóindulatú felhívása csak pusztába kiáltott szó maradt - hiszen a film két év múlva leforgatott folytatásának juszt is hasonló címet adtak a hazai filmforgalmazók. Mintha csak azért is provokálni akarnák az említett szervezetet. A második rész - melyben már az örökifjú, 60 éves Sophia Loren is játszik - a következő magyar címet kapta: "Még zöldebb a szomszéd nője."



 

 Két nyugdíjas ballagott a szép, árnyas májusi ligetben, miközben madarak szálltak el felettük vidám csiviteléssel.
-  Milyen jó ezeknek a madaraknak, Miklós! Olyan szédületes magasságból láthatják az egész ligetet a sok gyönyörű fával együtt, s ahogyan letekintenek alattuk terül el a sok- sok zöld lombsátor! Úgy elgondoltam: milyen csodálatos lenne, ha nékünk is lennének szárnyaink, és mi is egyszer láthatnánk mindezt ugyanígy onnan fentről az égből!
-   Ne búsulj, komám - látni fogjuk mi is majd egyszer ugyanígy és ugyanezt.
-   Mikor?
- Akkor, amikor majd meghalunk és a mennyországból letekintünk.

2015. február 29-én hivatalos baráti látogatásra és hosszabb itt tartózkodásra érkezett hazánkba Hófehérke és a hét törpe. A Liszt Ferenc repülőtér 2-es termináljára megérkező különgépük fogadására megjelent a kormány valamennyi tagja, valamint az összes országgyűlési képviselő - mivel hazánkban ők a legautentikusabbak a mesék világában. Az újságírók is úgy nyilatkoztak: őket kell mindenképpen kiküldeni hozzájuk, hiszen ők tudnak majd a magas (illetve alacsony) vendégekkel a legjobban, legstílusosabban kommunikálni. 

 

Ők ismerik és alkalmazzák munkájuk során a mesék szokványos nyelvi eszközeit, fordulatait, sémáit, s mindannyiunk között ők a legjáratosabbak a fantázia világában is. Ők tudnak a valóságtól leginkább elrugaszkodni, a legnagyobb túlzásokkal élni. Oly módon, hogy azzal már csak a gyerekeket tudják esetleg félre vezetni, a felnőtteket már aligha. Mindezt ékesen bizonyították és alkalmazták már az elmúlt évtizedekben kitöltött adó-bevallikban, valamint élőszóban történő megnyilatkozásaikban egyaránt. 

 

Egyes politológusok és külpolitikai szakértők kiszivárogtatták: a 7 törpe mindegyike, valamint maga  Hófehérke is - a fenti okokból - itt, nálunk óhajt munkát vállalni és letelepedni. Tudor a Magyar Tudományos Akadémián kap majd szakértői megbízatást. Vidor a Sas-kabaréban vendégsztárként fog fellépni. Ahol azonban - munkaköri kötelességének megfelelően -  soha nem hazudhat, hiszen szinte már csak ez az egyetlen nyilvános kabaré, ahol a nézők szemébe vágják az igazságot.  

 

Szendi-nek pedig a Való Világ-villában pincéri állást ígértek, mert a hálószobai jelenetekhez szendesége miatt alkalmatlannak bizonyulna. Szundi lesz a Kaschhmir Gold Kft. új arca: jókat alszik, szundít majd a gyajúgarnitúrában, hogy kellőképpen reklámozza a termékeket. Morgót egy tiszántúli menhelyen alkalmazzák kutyafelügyelőnek és biztonsági őrnek, ahol kedve szerint bármikor moroghat együtt a bolhás kutyákkal.  

 

A hatodik törpe, Kuka ügyvezető igazgatónak áll a Fővárosi Közterületfenntartó Nonprofit KFT  élére. Ő ezt azért vállalja, mert jól megfizetik majd hallgatásáért: hogyha bármiről kérdezi az RTL Klub bármelyik riportere - csak kukán hallgasson, és ne beszéljen semmiféle olyan ügyről, mely csak az alvállalkozók elmaradt munkáira, s korrupciós pénzeire vonatkozik. A hetedik, Hapci pedig természetesen a papírzsebkendők reklámkampányát fogja országszerte irányítani. Mint annak egyik aktív főszereplője a szokásos prüsszögésének látványos bemutatásával, a róla elnevezett zsebkendő szemléletes használatával, minőségének illusztrálásával győzi meg a televízió milliós nézőtáborát annak célszerű, biztonságos használatáról.

 

És vajon mire alkalmazzák majd itt nálunk Hófehérkét? Ő lesz a Lehel piac állandó minőségi elleNŐre. Különös tekintettel a felvásárlók által árusított almák bevizsgálására, kóstolására és osztályozására. Róla ugyanis mindenki elhiszi és úgy gondolja: egy pillanat alatt ki tudja szűrni a boszorkányos módszerekkel termelt almákat a többi közül... 

Hófehérke és a hét törpe hazai alkalmazásával, munkájukkal, népszerű tevékenységükkel összességében tehát csakis nyerhet majd a magyar népgazdaság és a fogyasztói társadalom. Nyilvános megjelenésükkel, példamutató viselkedésükkel hasznos munkájukkal és kommunikációjukkal jelentősen javul az országos közerkölcs és mindannyiunk egészsége, továbbá pozitívan formálódik a gyermekek valóságérzéke. Munkálkodásuk népszerűsíti, tudatosítja a mesék esztétikai, művészeti értékét, aktualítását, azok szereplőinek jelentőségét mindennapi életünkben.    

A hazai tehetségkutató versenyek egyikén egy fiatalember jelent meg a zsűri előtt:

- Én kérem nagyon jól tudok táncolni! Már évek óta ezt gyakorolom. Szeretnék maguknak egy népi táncot bemutatni - mondta a zsűrinek, amikor csizmában, fekete nadrágban és rozmaringos kalapjában oda állt elébük. 


- Tessék parancsolni, figyelünk! - mondták az asztal mögött ülő szakértők.   
   
 Az önjelölt, magabiztos és nagy önbizalommal bíró táncos produkciója valami borzasztó volt, de kínnal-keservvel, merő tiszteletből végigunatkozta azt a zsűri. A hujjogató fiatalember össze-visza ugrált, tekergett körülbelül öt percig valami magával hozott népzenei alapra, majd várta az értékelést, ami hamarosan meg is érkezett a zsűrielnök szájából:

 - Nézze fiatalember, hogy ez mozgás volt, az lehet. Talán még valami idegbeteg táncnak is nevezhetnénk. De Ön azt mondta, hogy népi tánc. Szerintem amilyen táncot itt előttünk bemutatott - olyan nép nincs!             

Bónus:  


+1:  A Csongrád megyei 500 lakosú kis településen - Zagyvafalván - tegnap éjjel, az éj leple alatt ismeretlen tettesek megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját.


Itt a vége, fuss el véle! Mindenkinek további jó egészséget, derűs, szép napokat, nyugodt gondolkodást és Minden Jót        kívánok!