BÖKVERSEK (POÉNSAROK 16..)

 


 

edves blogolvasó! A bökvers olyan irodalmi műfaj, amellyel valakit, valakiket csipkedni, böködni akarunk. Kiemelve nevetséges tulajdonságaikat, cselekedeteiket, megnyilatkozásaikat esetleges szatirikus éllel. (Mert ha már bök - akkor éle is legyen...) Az alábbi sorokban közölt saját bökverseimben inkább a humorizálást, a poénkodást tartottam szem előtt, mint azt, hogy valakit nevetségessé tegyek. (Mert ha egyszer maga az illető úgyis nevetséges - akkor már fölösleges azzá tenni...) Épp ezért igyekszem magára a jelenségre reflektálni, arra, amit viszont igenis muszáj kifigurázni. 

 

"Ön most kinek hódolt? /Nincs poén, de jó volt!" - szokták néha mondani egyesek, akik csak úgy tudnak nevetni valakinek egy-egy poénjén, hogy megvakarják a hónaljukat. Remélem, ezek a poének most nem olyanok lesznek. Szegény, megboldogult, sok műfajban is zseniális Antal Imre szokott a Szeszélyes évszakok tv-műsorban azelőtt ilyen bökverseket szavalni. De azért lehetett azokon is nevetni, ha nem is voltak mind egyöntetűen színvonalasak. Mindig azzal vezette be, hogy következnek Glázser Bozsó rigmusai. Ám ezeket többnyire mindig hivatásos humoristák (Ihos, Maksa, Peterdi, Trunkó, Szilágyi) követték el.

Az utóbbi kiváló humorista - akinek a "Hófehérke és a hét elgyötört törpe" című kacagtató jelenetet és a "Hanyas vagy?" kezdetű, saját évjárata élményeit feldolgozó komoly monológot is köszönhetjük - gyakran írt bökverseket is. Például efféle szösszeneteket:

          

 

 "Ligetben egy ősz anyóka rágcsálgat egy pralinét,

      S szívében egy régi dallam búg, akár egy klarinét."

 

Lehet, hogy egyesek szerint ez kínrím. Én a magam részéről jónak tartom, mert egy nagyon is jellemző, tipikus életérzést foglal versbe. S csattanójával képes megnevettetni is bennünket. Szomorúság, emlékezés, bánat és finom derű vegyül össze ebben a kis életképben. Szinte természetrajzát adja a saját fiatalságukra emlékező, nosztalgiázó idős asszonyoknak. Kevesen képesek egy-egy ilyen életérzést így egyetlen miniatűr pillanatképben megragadni, ilyen lakonikusan és találóan. Arany, Kazinczy, Petőfi, Kisfaludy Károly, Kosztolányi, Villon, Heine, Puskin, Majakovszkíj, Vonnegut  is írtak remek bökverseket. S mivel most Arany-évforduló van - idéznék tőle egyet, amit öreg korában írt: 
                                   
                                                      "Mi vagyok én? Senki Pál,
                                                                        Egy fájó gép, mely pipál." 

 

Ma élő, bökverseket is művelő költőink közül kiemelném Várady Szabolcs és Lackfi János e műfajban írt nagyszerű, ironikus alkotásait. Az utóbbi még saját sírversét is megírta. Íme:

                             "Itt nyugszik békében formazsöng Lackfi Zsán,
                                                                Finomak versei, akár a padlizsán."

 

A 19. század végéről pedig Heltai Jenőt említhetném meg. Az ő humoros, néha fanyar, ironikus és gúnyolódó kis verseiben találkozhatunk efféle bájos, csipkelődő, szellemes életképekkel. Például ahogyan egy színházigazgatónak írt kritikát egy tehetségtelen énekes-színésznőről, még 1894-ben a következő módon:

                    Redaktor úr, ezer bocsánat,

                                          Hogy kis Katónak hangja nincs,

                                                  De oly fölösleges  a hang ott,

                                                          Hol tálentumnak nyoma sincs.”

                                             

S most következik a szokásos bejelentés: ilyen, efféle, ehhez hasonló bökverseket magam is próbáltam kreálni már iskolás koromban, és azóta is. (Persze korántsem azon a zseniális színvonalon, mint a fentiek. S nékem sajnos, nem mindig sikerül megragadni a két-, illetve négysoros formátumnál...) Mostanában elsősorban a mai kor kinevetésre, gúnyolódásra alkalmas jelenségeit igyekszem efféle versikékkel kifigurázni, s próbálok vélük bökölődni. Persze a téma nem csak az utcán hever - hanem tv-ben, rádióban, sajtóban, a média minden területén, szomszédban családban, üzletben, piacon, ligetben, szórólapokon, plakátokon stb. Nekem mostanában ilyenek jutottak eszembe, elnézést kérek értük, ha valakinek a nyugalmát éppenséggel megzavartam volna vélük. S persze jó szórakozást kívánok hozzájuk! 

1. Főzési tanácsok

Amikor levest főz - sose legyen heves,
mert elsózott lesz az a névnapi húsleves.

S biztos, hogy ízetlen lesz sült húsának páca,

ha nem mesterszakács főzi - hanem egy apáca.

 

(nem biztos!)

 

 

2. Fejlődik a közegészségügy

  

 Budapesten jövőre szuperkórház épül,
 hova "bárki" befekhet - várólista nélkül.
 Honatyáink  ott szülhetik költségvetésüket,
 s ott kezeltethetik hajlott gerincüket.
  

3. Hivatali szolgáltatás

Van különbség Német-, és Magyarországban  
a hivatali ügyintézés színvonalában.
In Deutsch úgy ugranak: "sofort!" azaz menten,
nálunk mélabúsan kérdik:"Mit keres ön itten?"

 

4. Szerencsétlen nap


Rossz napom lesz máma
szólt egy macska reggel,
amikor a kapualjból 
kifordult bús kedvvel.
     

Valami szerencsétlenség
fog érni ma engem:
mert egy fekete autó
most ment el előttem.

  

5. Mai magyar mese - 284 sorban: 

 PIROSKA   ÉS   A   FARKAS



 A farkas az erdőben 

 száját kezdte nyalni, 

 mert meglátta Piroskát

 az ösvényen sétálni:  

                  

                      




  




"Kalács, bor, lány, nagyi

mind fűlne nyelvemhez,

de milyen logisztikát 

alkalmazzak ehhez?

                      

Tán kormányközeli 

cégekhez forduljak?

Nem jó! Azok mások elől

mindent elcsakliznak.

Ott ugyanis csak kétféle    
ember van, ki lophat, 

s ugyanez a kettő 

az, ki adót csalhat:

                                  

Az egyik az olyan,
ki tud biciklizni,
a másik meg olyan,

ki nem tud biciklizni.                     20.


Míg a puskázók a suliban
mind lefelé buknak,
érdekes: itt ugyanők
egyre feljebb jutnak.


Míg a suliban a bukottat
nézi le mindenki
itt az "ügyetlen" az,
kit nem tisztel senki.

 
Így az "ügyes"- aki soha
nem csalható lépre,
méltó a politikusi
közmegbecsülésre.


Segítségért nem nyújtom
feléjük a karom,
mert valamennyi gerinc
még énbennem is vagyon. 


Mai mesteremberekhez
bizony nem fordulok,
ők nem segítőkészek,
inkább csak gazdagok.                   40.



Bár régen is jól keresett
a mészáros, a fagyis.
Ha jól belegondolunk:
érvényes ez ma is...                        


De ma van olyan köztük,
ki vág, s elad állatot,
és van olyan, ki gyűjt
gyárat, földbirtokot. 


És kihez gépek, cégek,
százmilliók dőlnek,
ily szürke kis lénnyel 
azok nem törődnek.


S a képviselők, bírák,
banki pénzemberek?
No, hozzájuk aztán
pláne, hogy nem megyek!


Mert kik fűzik a korrupció  
jó erős fonalát,
nem céljuk megszerezni
egy lány fonott kosarát.                     60.


Kik lecsapnak jó zsíros
közbeszerzésekre,
azok csapnának le
nőnemű lényekre? 


Kik elorozzák hazánk sok
kastélyát, festményét, 
azok derítsék fel a nagyi
füstölgő kéményét?                           68.


S kik körbeszimatolnak
bankot, tőkeerőt,
azok cserkésznének be
kisleányt, s nagyszülőt?


Azok, kik elnyelnek
közpénzt és médiát, 
ők segít'nék bekapni
nagyit és Piroskát?


Kik behabzsolnak értékes
ingót és ingatlant,
nem érdekük megetetni
egy nyálcsorgató vad kant!            80.


S kikre sose húzzák rá
a vizeslepedőt,
azok húznák ki egy
anyó alól a lepedőt?


Mert ha minden susmus
itt lelepleződne, 
a bíróságnak nem telne
annyi lepedőre. 


Mert Amerika mellett most már 
büszkélkedhet hazánk: 
nemcsak nekik - nekünk is
van ám már panamánk!                     92. 
















De míg ott a Panama
két óceánt köt össze,
itt politikusokat
hoz, fog és köt össze.



Az ottani átkelést
a hajósok fizetik.
itt viszont a mutyizást    
más pénzből fedezik.                   100.

                    

Az ottani csatornát
hajózni használják
Itt a pénzt, ingatlant
azon átúsztatják.
                          


Ott azon juttatnak át
hajóval terheket,
itt azzal mosnak  át
piszkos nagy pénzeket...                   



Vagy tán újságíróktól
kérjek jó tanácsot?
Kik nem tudják kiharcolni
a sajtószabadságot?



És ha segítséget kérni 
a pártokhoz fordulnék,     
még Piroskát nagyival is
összeveszítenék.                                 116.


Vagy más értelmiségihez,
tanárhoz, jogászhoz?
Politológushoz
sumák közgazdászhoz? 

Hisz leginkább ők azok, kik    

fajomat gyalázzák:
tisztességes nevemet

jelzőül használják.                          124.

Vélem minősítik a politika

silány embereit,

s a parlamenti demokrácia

farkastörvényeit." 

    
Így  dilemmázott

az ordas magában,

további kérdéseket

forgatván agyában.                          132.

"Rókakomát beavassam 

tán beruházónak?

Vagy teljes jogkörű

NAV-tanácsadónak?            

Bár ő ravaszságban
nem győz le ott senkit, 

De  segítőkészségben

lefölöz mindenkit.

Segíthetne felkutatnom
az öreglány lakát,
s a befektetésnél is,

ha már lenyeltem a nyanyát.

De ha alvállalkozónak
venném be a komát?

Az osztalékból megülné

a Rudi-névnap torát.

Ügyes marketinggel eladná

a kosár tartalmát,
s a reklámmal elcsalna

adót, hitelt, áfát.                           152.

   

  
Éppen ezért jobb lesz,

ha itt, most kapok észbe:

s az egész projektet

magam veszem kézbe."       

Így is tett okosan,

s rohant a kis házba, 
alattomban besomfordált
a jó meleg szobába.


Bent lenyelte nagyanyót

s béfeküdt ágyába,
még a főkötőjét is
fejére húzgálta.                           164.
                           

                      







Így várta izgulva
az ártatlan Piroskát,
Hamm! Ülve nyelte le,
s így megülte a gyomrát. 

                        
Nagy busa fejével

a párnára hanyatlott,
s Frontin nélkül is szépen,

mélyen elaludott.

Pont afelé vadászott

államunk titkára,

aki felfigyelt a házból

hangzó horkolásra. 

                       












Hozzá illő módon 
nem ötletelgetett,
hanem férfiasan

nyomban cselekedett:

                    
"Gyermek és nyugdíjas

 a legfontosabbak!
Kormányprogramunkban
priorítást kapnak.                           184.

Ezért aztán csikaszkám,

tudom, mit kell tennem:

Kisleányt, öreget
most, azonnal mentem!"            

                      

Vadászkésével felvágta
az ordasnak a hasát,

S életre keltette
nagyanyót, unokát.

           

Helyettük köveket 

varrt be a gyomrába,
szegény farkas így  mén'

a belgyógyász-osztályra.


Két nővér vezette őt
a folyosón végig,
a vészhelyzetre teljesen
felszerelt műtőig.                          200.


A farkas szinte elhűlt  

e precíz ápolástól,
s csak feküdt megkövülten
a csodálkozástól.                          


Röviden közölte
súlyos panaszait,
ordas-nyelven jelezve
kínzó fájdalmait: 

"Engem alvás közben

megműtött valaki,
s valamit benn hagyott,

Doktor úr, szedje ki!"

Így hát felvágta hasát
a professzor szikéje,
ám ez újabb bajt hozott

szegény ősz fejére.


Egy hónap múlva ugyanis
mikor lábadozott
a zárójelentéshez 
csinos számlát kapott.                    220.

Mert mikor bevánszorgott

akkor este eme klinikára,

nem figyelt a kapu

nagy cégtáblájára.                              

 










Mert biz' oda az volt

szépen kipingálva: 

A Miniszterelnökség
új magánkórháza.


Mobiljára kórlapját
már át is utalták,     
s egy decemberi vizitkor
el is bocsájtották.


Kilépve a kórházból -
bár begyógyult a sebe-, 
azért hasát megcsapta
az utcának hidege.
               

S mert a hiénáktól 
mindig óvakodott:
gyalog indult haza,
taxit nem fogadott.                      



Nagy mínuszok dühöngtek
ezért  ordított a koma
így farkasordító hidegben
ballaghatott haza.    



Amikor hazaért
s leült kanapéján,
megnézte leveleit
okos-telefonján.                          248.

Azt hitte most kapott
farkasvakságot,
mert zavarosan látott
több hatjegyű számot.


Ám homályos látását
nem szembaj okozta:
vérnyomása szökött fel,
ez volt, mi okozta.


Zárójelentése jelent meg
egyik üzenetként,
egy 7 jegyű szám meg
kijött végösszegként.                    260.


A másik  azt javasolta 
néki    SMS-sel:
"Rendezze számláját
svájci frank-hitellel!"


Eszébe jutott, hogy
tán jobb lett volna, 

ha mégis a rókával 

szövetkezett volna.

S mert a honoráriumot

fizetni nem tudta,
így az okos-mobil tanácsát

másnap elfogadta.                         

 
S mikor évről évre részlete
nőtt, nőtt egyre tovább,
akkor jött rá, hogy mobilja 
még nála is butább!                             276.

 

 












Az ő számára tehát

e mese csúf véget ért:

Hitelt törleszthetett, 
míg élete véget ért.

S hogy tanulságként mit lehet    
e meséből levonni?
Semelyik korosztályt
sem szabad zaklatni!                    284.    

                          

              *

6. Nyelvőrködés


Gyakran hallani a magyar tévében:
"munkatársunk jelentkezik a térről élőben."
Felvetődhet a kérdés a hűséges nézőben:
Tudna tán jelentkezni másképp, mint élőben?


A másik még rondább szó, mit hall az ember:   
egyenesben jelentkezik a kiküldött riporter.
A helyes az lenne: "adásunk lesz élő"
mert a riporter az mindig egyenes és élő!

 7.Közlekedési dilemma



A Kossuth Rádió sem épp nyelvi hatalom:
a minap halljuk: "Az Egér úton áll a forgalom."
Ez állítás  nonszensz, ilyen nem létezhet,
a forgalom csak mozgásban jelentkezhet.     


Mint ahogy a futó s a folyóvíz sem állhat,
ugyanúgy a repülő se sétálhat, csak szállhat. 
Hát akkor hogy fejezzük ki ezt nyelvileg hűen?
"Állnak a járművek."  - csak így egyszerűen.

Ennyi volt egyenlőre. Remélem, hogy sikerült valakit (valakiket) megnevettetni - talán poén is volt itt-ott a szellemesség mellett. A mielőbbi viszontolvasásra, mindenkinek minden jót kívánok!



                                                                                 *

 


Felhasznált forrásmunkák, segédanyagok, irodalom:


Arany János összes költeményei - II. kötet (Unikornis K. Bp. 1992.)

Heltai Jenő: Versek 1892-1923. (Atheneum, Bp.1927.)

Magyar szininimaszótár (O.Nagy-Ruzsiczky) - Akadémiai K. Bp. 1991.