Azonosságok és különbségek
A sikerszéria azóta is tart - már túl vannak a századik előadáson is. Az édesanya ezt a bemutatót már nem érte meg, mivel 5 évvel korábban 88 évesen elhunyt egy Los Angeles melletti öregek otthonában. Máté és Ihász életéről eddig még senkinek nem jutott eszébe zenés darabot írni, de egy-egy évfordulójuk kapcsán azért mindig sor kerül valamilyen emlékkoncert szervezésére, ahol a szakma színe-java énekli örökzöld dalaikat.
E három remek énekes megegyezik abban, hogy valaha az 1970-es, 80-as években - a hazai popzene aranykorában - sokakat elbűvöltek hangjukkal és kivételes előadói erényeikkel. És sajnos abban is, hogy már egyikőjük sem szórakoztat tovább bennünket, hiszen örökre elköltöztek "átigazoltak" égi színpadaikra. Ott kápráztatják el az angyali nézősereget, mennyei hallgatótáborukat szép, kifejező, színvonalas éneklésükkel, tiszta, képzett hangjukkal, nemesen egyszerű, sajátos színű, egyénileg kimunkált, behízelgő hangjukkal és kulturált előadásmódjukkal.
E három remek énekes megegyezik abban, hogy valaha az 1970-es, 80-as években - a hazai popzene aranykorában - sokakat elbűvöltek hangjukkal és kivételes előadói erényeikkel. És sajnos abban is, hogy már egyikőjük sem szórakoztat tovább bennünket, hiszen örökre elköltöztek "átigazoltak" égi színpadaikra. Ott kápráztatják el az angyali nézősereget, mennyei hallgatótáborukat szép, kifejező, színvonalas éneklésükkel, tiszta, képzett hangjukkal, nemesen egyszerű, sajátos színű, egyénileg kimunkált, behízelgő hangjukkal és kulturált előadásmódjukkal.
Mert mindezekben szintén megegyeztek - sajnos most már múlt időben kell ezt leírnunk, bár felvételeik szép számmal fennmaradtak és tanúskodhatnak minderről. Élőben azonban soha többé már nem hallhatjuk őket, mivel mindhárman bevonultak a halhatatlanságba - annak ellenére, hogy rendkívül fiatalon, hirtelen vagy tragikus körülmények között hunytak el. A popzene érzékeny, lírai vonalát képviselő dalaikban megkapó közvetlenséggel, őszinteséggel, derűs optimizmussal de nem banálisan szóltak, illetve énekeltek a hétköznapi élet egyszerű, de nagyon fontos érzelmeiről: barátságról, szerelemről, csalódásról, féltékenységről, szeretetről, a zene, a sport, a játék szeretetéről, ifjúságról, elmúlásról.
Témaválasztásuk során mindhárman ügyesen messzire elkerülték a napi politikát, s közülük egyedül Máté evezett néha mélyebb vizekre komolyabb, összetettebb harmóniákat megpendítő s gondolatgazdagabb szerzeményeiben - érintve a hazaszeretet felemelő érzését, az emberiség mai és jövőbeli gondjait, problémáit. Lényegében azonban könnyen énekelhető dallamaikhoz jól illeszkedő szövegeikben mindig arról énekeltek, amit talán Ihász egyik dalszövege fogalmaz meg a legtalálóbban: "Egyszerű dolgokról énekelek - tisztán és egyszerűen."
Azt a a színvonalat, amit ők hárman produkáltak éneklésükkel és szerzeményeikkel annak idején - ma már csak egy valaki képes elérni férfi szólóénekeseink közül ebben a szakmában. Őt úgy hívják, hogy Demjén Ferenc. Amit ő fél évszázad alatt letett az asztalra - az egészen egyedülálló manapság. (Nagy a valószínűsége annak, hogy róla hamarosan egy külön tanulmányt fogok írni.) Hogy lesz-e néhány évtized múlva a ma itt-ott felcsillanó, ígéretes férfi hangok közül olyan, aki ennyi ideig és ily magas színvonalat képes produkálni - az még a jövő titka. Ezért róluk most, még nem bocsátkozom jóslatokba. Annak az egyedülállóan őszinte, természetes és közvetlen éneklési módnak, amit ők hárman produkáltak anno - ma már nyoma is alig van nálunk ebben a műfajban.
Azt a a színvonalat, amit ők hárman produkáltak éneklésükkel és szerzeményeikkel annak idején - ma már csak egy valaki képes elérni férfi szólóénekeseink közül ebben a szakmában. Őt úgy hívják, hogy Demjén Ferenc. Amit ő fél évszázad alatt letett az asztalra - az egészen egyedülálló manapság. (Nagy a valószínűsége annak, hogy róla hamarosan egy külön tanulmányt fogok írni.) Hogy lesz-e néhány évtized múlva a ma itt-ott felcsillanó, ígéretes férfi hangok közül olyan, aki ennyi ideig és ily magas színvonalat képes produkálni - az még a jövő titka. Ezért róluk most, még nem bocsátkozom jóslatokba. Annak az egyedülállóan őszinte, természetes és közvetlen éneklési módnak, amit ők hárman produkáltak anno - ma már nyoma is alig van nálunk ebben a műfajban.
Az a fajta közönség iránti tisztelet, az énekhangnak ama tisztasága, kifejező és meggyőző ereje - ami az ő előadóművészetüket leginkább jellemezte - mára már szinte teljesen eltűnt ebből a műfajból, a férfi szólóénekesek tekintetében. (A dőlt betűvel azt emeltem ki, hogy itt és most ebben a kategóriában gondolkozom, mert a rock-, és más együttesek szólistái között ma is akadnak remek énekesek.) Azt az összhangot, melyben egyéniségük és dalaik találkoztak, összeolvadtak és ezáltal hitelesen szólalhattak meg - ma már nagy ritkán találhatjuk meg itthoni előadóinknál. S ez az egyik fő oka, hogy éppen hármukat választottam blogbejegyzésem témájául. Hogy álljon itt örök példaként előttünk: a nagy műgonddal, tehetséggel megalkotott és elénekelt szerzemények, dalok fennmaradnak, örökzöldekké válnak előadóikkal együtt - akár a fenyőfák a sok-sok lombhullató növény között.
"Ki mondja meg dalaimból mennyi marad?" - énekli kérdő hangsúllyal a ma is nagyszerű Balázs Fecó, s rögtön válaszolok is kérdésére: az idő, s az értéket megbecsülő hallgatóság az mondja meg - magabiztosan és kérlelhetetlenül! Az a telt házas koncert mondja meg, árulja el, amit ő is produkált nemrégiben itt, Pápa városában és másutt.) A másik pedig - amiért e három szólista mellett döntöttem - érdekes, különös és egyben végtelenül szomorú élettörténetük, sorsuk, barátságuk, összefonódó pályájuk, ami alkalmat kínált az összehasonlításra, hiszen sok-sok azonosságot és különbséget is tartalmazott.
"Ki mondja meg dalaimból mennyi marad?" - énekli kérdő hangsúllyal a ma is nagyszerű Balázs Fecó, s rögtön válaszolok is kérdésére: az idő, s az értéket megbecsülő hallgatóság az mondja meg - magabiztosan és kérlelhetetlenül! Az a telt házas koncert mondja meg, árulja el, amit ő is produkált nemrégiben itt, Pápa városában és másutt.) A másik pedig - amiért e három szólista mellett döntöttem - érdekes, különös és egyben végtelenül szomorú élettörténetük, sorsuk, barátságuk, összefonódó pályájuk, ami alkalmat kínált az összehasonlításra, hiszen sok-sok azonosságot és különbséget is tartalmazott.
Mindez talán némi tanulságul is szolgálhat a mai kor emberei számára is, amellett, hogy énekesekként is példát jelenthetnek a ma színpadára lépő kollégáiknak. Egyikőjüknél a gyógyíthatatlan betegség, másikuknál a túlhajszolt életmód, harmadikuknál pedig a kábítószer-függőség, az élet gondjainak elviselhetetlensége és megoldatlansága törte derékba gyorsan elindult és hirtelen felfelé futó karrierje további folytatását és nemzetközi mezőnyben történő kiszélesítését.
Meggyőződésem, hogy mindhármójuknál potenciálisan adva volt annak a lehetősége, hogy előbb-utóbb világsztárrá váljanak. Szécsi már a kezdeteknél többször szerepelt külföldön, ám ennek nem lett folytatása. (Amikor bánatában - szerelmének, Domján Editnek 1972-ben történt öngyilkossága után Németországba disszidált, majd hamarosan hazatért - akkor sem sikerült kinti karriert csinálnia. Ma sem tudjuk, hogy miért, milyen okok játszottak közre ebben.) Ihász is csak egy-egy alkalommal mutatkozott be a határon túl. Máté már a pályája elején, a 70-es években énekelt - igaz, csak egy-egy alkalommal - Szocsiban, Kubában és Kanadában is, de eszébe sem jutott, hogy kint maradjon s ott csináljon karriert.
Meggyőződésem, hogy mindhármójuknál potenciálisan adva volt annak a lehetősége, hogy előbb-utóbb világsztárrá váljanak. Szécsi már a kezdeteknél többször szerepelt külföldön, ám ennek nem lett folytatása. (Amikor bánatában - szerelmének, Domján Editnek 1972-ben történt öngyilkossága után Németországba disszidált, majd hamarosan hazatért - akkor sem sikerült kinti karriert csinálnia. Ma sem tudjuk, hogy miért, milyen okok játszottak közre ebben.) Ihász is csak egy-egy alkalommal mutatkozott be a határon túl. Máté már a pályája elején, a 70-es években énekelt - igaz, csak egy-egy alkalommal - Szocsiban, Kubában és Kanadában is, de eszébe sem jutott, hogy kint maradjon s ott csináljon karriert.
Pedig nagyon közel állt a kiugrás lehetőségéhez. S ez a szituáció akkor forrósodott fel igazán, amikor Elmegyek (zene: Máté, szöveg: S.Nagy) című számát több világsztár is műsorára tűzte saját anyanyelvén. A Silvie Vartan énekelte francia változat pl.hónapokig vezette az ottani slágerlistát. 1976-ban az írországi castlebari fesztivál után - ahol harmadik díjat nyert - a BBC akkori főnöke órákig győzködte Pétert, hogy maradjon kint, ő azonban határozott és erősen megindokolt nem-et mondott.
Ha történetesen idősebb korukat megérik mindhárman - akár Bécaud, Montand, Elton John, Jürgens vagy mások - nyugodtan énekelhettek volna sikeresen tovább, hiszen hangjukban bőven volt még annyi tartalék energia, s tehetségükben annyi invenció, mely akár évtizedekre elegendő lett volna. Ráadásul mindegyiküket zeneszerzői, költői tehetséggel is megáldotta a sors (persze nem egyenlő mértékben) és egymásnak is írtak dalokat (vica-verze) sőt szövegeket is.
Szécsi jobbára szövegeket írt, illetve jó nyelvérzékkel fordított, így olyan számot, melynek zenéjét ő szerezte csak kettőt fedeztem fel az internetes bázisokban. De - mivel ő énekes volt - ez nem kisebbíti érdemeit. A barátai által neki írt dalok közül kiemelném talán a két legszebbet: Ihász-S. Nagy Hidd el... című számát, melyet ő vitt sikerre, aztán a Válaszolj nekem című Ihász szerezte és énekelte dalt, melynek szövegét viszont Szécsi írta. Vagy az Éjszakák és nappalok című csodálatos Máté-Szécsi közös dalt is említhetem, ami ugyan egy Szécsi nagylemezre készült, de Pali hirtelen halála miatt Péter lemezére került aztán fel, hisz úgy érezte, tartozik ezzel barátságuknak, illetve annak emlékének.
Szécsi jobbára szövegeket írt, illetve jó nyelvérzékkel fordított, így olyan számot, melynek zenéjét ő szerezte csak kettőt fedeztem fel az internetes bázisokban. De - mivel ő énekes volt - ez nem kisebbíti érdemeit. A barátai által neki írt dalok közül kiemelném talán a két legszebbet: Ihász-S. Nagy Hidd el... című számát, melyet ő vitt sikerre, aztán a Válaszolj nekem című Ihász szerezte és énekelte dalt, melynek szövegét viszont Szécsi írta. Vagy az Éjszakák és nappalok című csodálatos Máté-Szécsi közös dalt is említhetem, ami ugyan egy Szécsi nagylemezre készült, de Pali hirtelen halála miatt Péter lemezére került aztán fel, hisz úgy érezte, tartozik ezzel barátságuknak, illetve annak emlékének.
Vagy említhetném a ma is gyakran, sokak által énekelt dalt (mely ha nem itthon születik bizonyára világszám lehetett volna) az "Azért vannak a jóbarátok" című szerzeményt, mely a Máté-S.Nagy barátság ékes bizonyítéka. Vagy a Hazám című himnikus vallomást, melyet egykor régen jómagam is énekeltem kórustagként (s emlékszem, hogy mindig ügyeltünk arra, amit Máté előadásából is kihallottunk: a szövegben ne az itt, hanem az ez szón legyen a hangsúly. (EZ itt az én hazám.)
De nemcsak legjobb barátainak hanem egyéb zenész kollégáknak is szívesen írt Szécsi dalszövegeket. Így Cserháti Zsuzsának, Delhusa Gjonnak, Vámosi Jánosnak, az Express együttesnek és Toldi Máriának is. (Ez utóbbi kiváló énekesnő férje egyébként Malek Miklós volt, Andrea és az ifjabb Miklós apja, lám, mily kicsi a világ...) S később Toldi-Szécsi magyar nyelvű duettjével vált közismert slágerré az "Egy férfi és egy nő" című híres film betétdala is.
De nemcsak legjobb barátainak hanem egyéb zenész kollégáknak is szívesen írt Szécsi dalszövegeket. Így Cserháti Zsuzsának, Delhusa Gjonnak, Vámosi Jánosnak, az Express együttesnek és Toldi Máriának is. (Ez utóbbi kiváló énekesnő férje egyébként Malek Miklós volt, Andrea és az ifjabb Miklós apja, lám, mily kicsi a világ...) S később Toldi-Szécsi magyar nyelvű duettjével vált közismert slágerré az "Egy férfi és egy nő" című híres film betétdala is.
Megjegyzem: Malek - aki Ihásznak is írt dalokat (de Szécsinek nem) egyik legszebb számát S. Nagy szövegére írta Máténak. Ennek címe: Hull az elsárgult levél. S folytatom a gondolatsort tovább: Hármójuk (Szécsi, Ihász és Máté) szoros összetartozását, szakmai és magánéleti barátságát, együttműködését mutatja pl. még két dal: egyik az "Olyan jó lenne tudni...". Zenéjét Ihász, szövegét Szécsi írta - Máté számára. S ugyancsak az ő számára és az ő zenéjére írta az "Úgy ég, úgy fáj..." című szám szövegét is Ihász.
Szoros összetartozásukról, feltételeket nem ismerő barátságukról, hallatlan empátiájukról, egymás folyamatos segítéséről és támogatásáról bizony példát vehetnének a ma színpadra, illetve pódiumra lépő énekeseink. S nemcsak az énekesek, de a mai "slágerek" zene-, és dalszerzői is, akik sokszor perre vagy ölre mennek jogdíjakért, zsírosabb felkérésekért, másoknak adott színházi munkákért, vagy személyes sérelmeik "orvoslásáért." Különösen akkor, ha még politikai hovatartozásukat, pártállásukat is belekeverik vitáikba, pengeváltásaikba. E három jó barát és kolléga altruista jellemvonását ékesen bizonyítja az is, hogy mennyire megrázta a másik kettőt Pali 1974-ben bekövetkezett halála, öngyilkossága.
Együvé tartozásukat - sajnálatos módon a sors még azzal is illusztrálta, hogy kevés idővel egymás után mentek el. Mintha sem élni, sem halni nem tudnának egymás nélkül. Persze azt egyikőjük sem tudhatta biztosan - miként hálaistennek, senki sem tudja előre, hogy mikor és hogyan - hogy Pali barátjuk után 10 év múlva Péter (1984) őutána pedig 5 esztendővel (1989-ben) Gábor követi majd őket az égi színpadokra.
S ha már a sajnálatos tragédiáknál tartunk: Csongrádi Kata ( az idén elhunyt S.Nagy felesége) - aki Máté egyik rockoperájának főszereplője is volt - előre megjósolta Péter barátjuk halálát. A színésznő egy cigányassszonytól tanulta meg a tenyérjóslás tudományát, amelyet felhasznált a zenész-kolléga és jóbarát jövőjének előrevetítésére. S jellemző az énekes intelligenciájára, kedves humorára, hogy a jóslásért cserébe egy igazi roma-dalt írt Csongrádi számára. Ja, igen, a szakmai féltékenységnek akkoriban nyoma sem volt: mindenki örült, hogy alkothatott és énekelhetett. Az ideális színésznő-szövegíró házaspár a legmélyebb, legszorosabb barátságot Szécsivel ápolta, de Mátéval is nagyon jóban voltak.
S ha már a sajnálatos tragédiáknál tartunk: Csongrádi Kata ( az idén elhunyt S.Nagy felesége) - aki Máté egyik rockoperájának főszereplője is volt - előre megjósolta Péter barátjuk halálát. A színésznő egy cigányassszonytól tanulta meg a tenyérjóslás tudományát, amelyet felhasznált a zenész-kolléga és jóbarát jövőjének előrevetítésére. S jellemző az énekes intelligenciájára, kedves humorára, hogy a jóslásért cserébe egy igazi roma-dalt írt Csongrádi számára. Ja, igen, a szakmai féltékenységnek akkoriban nyoma sem volt: mindenki örült, hogy alkothatott és énekelhetett. Az ideális színésznő-szövegíró házaspár a legmélyebb, legszorosabb barátságot Szécsivel ápolta, de Mátéval is nagyon jóban voltak.
Ihásszal csakis jó szakmai ismeretségük alakult ki, barátságuk valami miatt nem mélyülhetett el oly mértékben, mint az előző kettővel. A továbbiakban eltekintenék az egyéb olyan - pl.Szécsivel, Csongrádival és férjével kapcsolatos - sajtóban megjelent sztorik elemzésétől, amik pletykaízűek és -szintűek, túl mennek a jó ízlés határán, s ma már nem is deríthető ki azok igazságtartalma, s szerintem nem is fontosak. Számomra a lényeg - amire tanulmányom címe is utal: az ő halhatatlan művészetük, barátságuk, kollegiális kapcsolatuk, amiből van mit tanulnunk, van mit megszívlelnünk.
Ezért hát térjünk vissza a három énekes életrajzának, valamint alkotó-, és előadóművészetének további összehasonlításához. Hármójuk intuícióját tekintve - a szerzett dalok mennyiségében (de nem minőségében) nagy volt a különbség köztük. Szécsi csak néhány dalt jegyzett, mint dalszerző, de - mint említettem - szövegeket is írt, illetve fordított. Az ő legfőbb profilja, vénája maga az éneklés, a nemes, intelligens, nívós előadásmód volt - kifogástalan hangképzéssel, helyes artikulációval, a szövegek érthető, szép, érzelmekkel teli, de semmiképpen nem bájolgó vagy szentimentális prezentálásával. (Ez persze mindhármójukra igaz volt, persze az egyéniségükből fakadó eltérésekkel.)
Ezért hát térjünk vissza a három énekes életrajzának, valamint alkotó-, és előadóművészetének további összehasonlításához. Hármójuk intuícióját tekintve - a szerzett dalok mennyiségében (de nem minőségében) nagy volt a különbség köztük. Szécsi csak néhány dalt jegyzett, mint dalszerző, de - mint említettem - szövegeket is írt, illetve fordított. Az ő legfőbb profilja, vénája maga az éneklés, a nemes, intelligens, nívós előadásmód volt - kifogástalan hangképzéssel, helyes artikulációval, a szövegek érthető, szép, érzelmekkel teli, de semmiképpen nem bájolgó vagy szentimentális prezentálásával. (Ez persze mindhármójukra igaz volt, persze az egyéniségükből fakadó eltérésekkel.)
Egy internetes oldal szerint Szécsi 183 dalt énekelt el összesen, ami persze nem azt jelenti, hogy mindegyiket örökösen műsorán is tartotta. Volt olyan, amelyiket csak esetleg egyszer, vagy csak lemezen adott elő. Talán egy harmada volt az, amit rendszeresen énekelt, elsősorban azokat, amik slágereknek számítottak. Ihásznak - aki legtöbb dalát saját maga is írta (szerezte) sokszor még szövegét is - nem volt ennyi dala. Viszont Máté Péternek 200-nál is több. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyiknek a dallamát és szövegét is ő írta.
De túlnyomó részét ő maga szerezte, legtöbbjének versét is, s ezeket ő is adta elő. Amiket aztán más énekesek is műsorukra tűztek később, s akkor derült ki igazán, milyen remekül hangzanak ezek a szerzemények valaki másnak az ajkán is. Ami azt bizonyította: dalai énekesüktől függetlenül is "megálltak a lábukon", hiszen mind dallamukban, mind pedig szövegükben remek darabok voltak.
S ma is állíthatom: csak az az igazán jó dal, amely megállja a helyét más köntösben, más előadóval is, s új színekben tud felragyogni akkor, ha valaki más adja azt elő (akár férfi, akár nő) vagy esetleg más hangszerelésben, változatban szólal meg. Sőt - még egy rosszabb előadásból is kivillannak annak értékei, azaz: még egy rossz előadó sem tudja azt elrontani! Manapság, amikor a különböző tehetségkutató show-műsorokban fiatal kezdő (sőt teenager) énekesek előadják mondjuk Máté, Szécsi, Ihász vagy akár Balázs Fecó, Presser Gábor, Demjén Rózsi szerzeményeit - oltári szerencséjük van. S hogy miért? Pont a fentiek miatt: az örökzöld, remekül megkomponált, csodálatos dal még a leggyengébb előadásban is felragyog, kinyílik és hat.
S ma is állíthatom: csak az az igazán jó dal, amely megállja a helyét más köntösben, más előadóval is, s új színekben tud felragyogni akkor, ha valaki más adja azt elő (akár férfi, akár nő) vagy esetleg más hangszerelésben, változatban szólal meg. Sőt - még egy rosszabb előadásból is kivillannak annak értékei, azaz: még egy rossz előadó sem tudja azt elrontani! Manapság, amikor a különböző tehetségkutató show-műsorokban fiatal kezdő (sőt teenager) énekesek előadják mondjuk Máté, Szécsi, Ihász vagy akár Balázs Fecó, Presser Gábor, Demjén Rózsi szerzeményeit - oltári szerencséjük van. S hogy miért? Pont a fentiek miatt: az örökzöld, remekül megkomponált, csodálatos dal még a leggyengébb előadásban is felragyog, kinyílik és hat.
Ennél fogva, mindezen okokból szinte mindenki (sokszor még a zsűri is, bárhogy tagadná) magára a dalra figyel, s nem magára az előadásra. Mintegy nosztalgiázásként, ifjúságukat visszahozva sokan az egykori dalt vélik hallani annak egykori előadásában, s nem az akkor felcsendülő, annak esetleg jóval gyengébb, akkori előadását. Így tehát az a furcsa helyzet áll elő, hogy maga a dal elfedi az éneklés hiányosságait, hibáit. Vagyis: nem az előadástól csábul el a dal, hanem a daltól csábul el az előadás. És ezzel hálás feladatnak bizonyul a kezdő, éretlen hangú előadó számára is.
A közös alkotómunka Ihász Gábor műhelymunkájában olyan meghatározó volt, hogy ma már több általa énekelt dalról megállapíthatatlan: ki mennyi részt vállalt abban. Ki mennyiben vett részt a dallam komponálásában, harmonizálásában, hangszerelésében, szerkesztésében, s a szövegalkotásban. De bárki is írta egy-egy dalának dallamát, vagy szövegét - Gábor azt sajátos éneklésével olyan egyénivé, mindenki mástól eltérővé, személyessé tudta varázsolni, hogy azáltal, onnantól lett az teljesen az övé.
A közös alkotómunka Ihász Gábor műhelymunkájában olyan meghatározó volt, hogy ma már több általa énekelt dalról megállapíthatatlan: ki mennyi részt vállalt abban. Ki mennyiben vett részt a dallam komponálásában, harmonizálásában, hangszerelésében, szerkesztésében, s a szövegalkotásban. De bárki is írta egy-egy dalának dallamát, vagy szövegét - Gábor azt sajátos éneklésével olyan egyénivé, mindenki mástól eltérővé, személyessé tudta varázsolni, hogy azáltal, onnantól lett az teljesen az övé.
A közös műhelymunkák ellenére ő (akárcsak Szécsi) mindig is igazi szólóénekes volt. Sok dalánál előfordult, hogy akár három szerzőt is feltüntettek a lemezein, úgy látszik, ők maguk sem tudták igazán eldönteni, hogy melyiküknek mennyi a szerepe a dal megszületésében, létrehozásában. (pl. A Fürdőszobám Heilig-Ihász-Latzin, vagy a Bolond kis életünknél és az Egyszerűen c dalnál Heilig-Malek-Ihász neve egyaránt szerepel. S hogy a leglényegesebb: maga a dallam melyiknél vajon kinek a fejéből pattant ki - nem tudjuk. Egyik internetes oldal szerint az utóbbi dalnak - ami írásom végén is hallható - Malek Miklós a szerzője, a szöveg azonban kétségtelenül Ihászé.)
E közösen megtervezett, kollektív zenei tevékenység ellenére Ihász (akárcsak Szécsi) két évtizedes pályája során mindig is igazi szólólénekes volt, igazán és valójában soha nem tartozott egyikük sem egyetlen zenekarhoz sem. A mellettük fellépő zenei együttesek, mint pl. a Fonográf, az Express - vagy Szécsi mellett meglehetősen gyakran szereplő szimfonikus nagyzenekar - csakis kísérőként, de semmiképpen nem alárendeltként szerepeltek, gazdagon szinesítve csodálatos éneklésüket. És hát Máté számai is nagyszerűen és hatásosan kibomlottak, amikor azok - különösen a fesztiválokon - szimfonikus harmóniákkal szólaltak meg (előfordult, hogy saját hangszerelésében.)
Hazai popzenénkben azóta keresve sem lehet találni a férfiak között három olyan önálló szólistaként fellépő és működő énekes-előadóművészt, akik még akárcsak megközelítenék hangi adottságaikkal, szép, ízléses artikulációjukkal és közvetlen előadókészségükkel azt a művészi teljesítményt, amit ők produkáltak anno. Az artikuláció, prozódia gondos, hibátlan alkalmazása jellemezte pl. Máté éneklésében (de a másik kettőnél is!) a rövid szótagok szép kiéneklését, lekerekítését (nem pedig nyújtását) is. Az "Azért vannak a jóbarátok" című opusz szövegében található álmok, perc, kor, por, álmodni stb. rövid szótagokat még véletlenül sem nyújtja meg a mondat végén - mint ahogy manapság gyakran tapasztaljuk egyes énekeseknél - hanem röviden énekli azt ki.
Hazai popzenénkben azóta keresve sem lehet találni a férfiak között három olyan önálló szólistaként fellépő és működő énekes-előadóművészt, akik még akárcsak megközelítenék hangi adottságaikkal, szép, ízléses artikulációjukkal és közvetlen előadókészségükkel azt a művészi teljesítményt, amit ők produkáltak anno. Az artikuláció, prozódia gondos, hibátlan alkalmazása jellemezte pl. Máté éneklésében (de a másik kettőnél is!) a rövid szótagok szép kiéneklését, lekerekítését (nem pedig nyújtását) is. Az "Azért vannak a jóbarátok" című opusz szövegében található álmok, perc, kor, por, álmodni stb. rövid szótagokat még véletlenül sem nyújtja meg a mondat végén - mint ahogy manapság gyakran tapasztaljuk egyes énekeseknél - hanem röviden énekli azt ki.
S azt is jól tudja, hogy a a refrénben egyformán hangsúlyos mind a négy szó: azért vannak a jóbarátok...tehát egyik sem kaphat nagyobb nyomatékot, mert mind egyaránt fontos! Mellesleg ennek a dalnak a verse egyenesen szövegírói remeklés S. Nagy részéről - de ilyen az "Elmegyek" szövege is is - s még arra is alkalmas, hogy popzenei slágerekben nem igen található mélyebb gondolatokat is megpendítsen soraiban: ujjaid közt a kor / úgy száll, mint szürke por / és a perc hordja el...
A három énekes interpretációja abban egyezett meg, hogy mindegyikük nagyon szépen, tisztán, férfiasan, természetes egyszerűséggel énekelt a maga hangfekvésében. (S mint tudjuk: a művészetben éppen az egyszerűség megvalósítása a legnehezebb.) Máténak volt egy kellemesen lágy, mélyebb zengésű hangszíne, ő többet is "játszott" a hangjával, dalai is ezt igényelték. E színezés közben a magasabb hangoknál néha egy kis érces csengést érzékelhetünk, ami másik két társánál nem tapasztalható.
Ihász és Szécsi egymáshoz hasonló, kissé magasabb, már tenorba hajló orgánummal rendelkeztek, de Szécsinek több volt a mélyebb, bársonyosabb színezet a hangjában, mint Ihásznak. Ám egyiküknek a hangjából sem hiányzott a határozott, férfias szín és energia, bár nem tartoztak a kifejezetten erőteljes hangú férfi énekesek közé. És ez akkor is hallható, észrevehető volt, ha prózában szólaltak meg.
Ám - ahogy dalaik is bizonyos tekintetben különböztek, úgy tért el színpadi kiállásuk, éneklési kultúrájuk, előadási módjuk is. Ihász minden számát egyfajta kisfiús bájjal, hamvas humorral és kedves mosollyal fűszerezve énekelte el ("bevallom, így igaz, én nem lettem komoly..." - árulja el magáról egyik dalában) Szécsi minden dalát rendkívül elegánsan, kissé talán mereven, kevés mozdulattal, peckesen, időnként az ég felé tekintő büszke fejtartással - mondhatnánk: előző foglalkozásához "illően" - adta elő.
Máté pedig nagyon komolyan, méltóságteljesen, sokszor patetikusan énekelte saját szerzeményeit. Talán ő volt a legkevésbé humoros és rugalmas közülük, Szécsi már oldottabb volt, s a leglazábbnak a színpadon Ihász mutatkozott, aki dalai eléneklése között rendszeresen poénkedett, sztorizott. Mindez azonban így volt helyénvaló és jó, mert ez eltérő egyéniségükből eredt.
Amikor azt írtam le, hogy ma nem találhatunk hasonló "kaliberű", képességű férfi énekest, akkor csak a popzene műfajára értettem ezt, hiszen az opera, az operett vagy a musical műfajában hálistennek szép számmal vannak ma is kiváló és még kiválóbb énekeseink - férfiak és nők egyaránt. Napjainkban az egyetlen kivétel - aki a popzene műfajában oly módon erősíti a szabályt, hogy még hatvanon túl is megtartja és igazolja azt - az Demjén Ferenc (Rózsi.)
Ő az a kivételes eset, aki már harminc éve egyformán a csúcson van, s még hosszú, boldog életet és sikereket kívánunk néki. S írom ezt annak reményében, hogy a ma élő, maguk idejében ugyancsak kiváló, de előadói fénykorukon már rég túl lépő énekeseink - pl. Koós János, Korda György (alábbi képünkön Szécsivel láthatók) vagy Aradszky László akiknek ugyancsak jó egészséget és hosszú életet kívánunk - talán nem sértődnek meg. Azt meg kell jegyeznünk, hogy négyőjük között soha semmilyen rivalizálás, szakmai féltékenység nem volt.
Egyébként is az 1957-60-tól indult másik három előadóművészi pálya már "jól beindult", mikor Szécsi épp csak elkezdett énekelni. Amikor '74 nyarán Szécsi temetésén "a fájdalomtól megzavarodott rajongók mindenáron be akartak menni a ravatalozóba a megvadult tömeg útját maga Koós állta el kétségbeesetten" - olvashatjuk a mivanmareblog.hu internetes oldalon Kis Márta 2011-ben írt visszaemlékezésében.
Azt ugyanis el kell ismernünk - folytatva fenti gondolatomat - hogy az emberi énekhang frissessége, ereje, színe évtizedek után, különösen sokat foglalkoztatott előadók esetében nem marad változatlan. Halványul, romlik, szürkül, kopik, mattá, jellegtelenné, erőtlenné, tisztátalanná válik. És ez semmiképpen sem rajtuk múlik, hanem a természet törvényein, mert mindez az emberi szervezet anatómiai sajátosságaiból következik. E tanulmányom témájául választott három énekesünket akkor veszítettük el, amikor még énekesi teljesítményeik teljében voltak valamennyien. S ha történetesen még most is élnének - hangjuk időközben ugyanolyan minőségi romláson ment volna át, mint itt említett kollégáiké.
Az
összehasonlítást tehát nem közöttük - a három tíz évvel idősebb
kollégájuk és ők között - tettem, ami irreális is lenne, hanem az újabb
nemzedék felhozatalával vetettem őket össze. Ami viszont elég lehangoló
(hogy e témához passzoló kifejezéssel éljek...) Vagyis amikor azt írom: manapság nem lehet hozzájuk hasonlót találni azzal azt is burkoltan kifejezem, hogy elvileg ma is lehetne hozzájuk
hasonlóan jó énekes - de sajnos nincs. Amikor ma kiáll valaki egyedül
énekelni a színpadra - már nem azok a döntő szempontok (sajnos) mint Szécsi, Ihász és Máté idején anno.
Az ún. magyar popzenei aranykor óta sajnos, a hallgató-közönség ízlése is romlott, akárcsak az emberek általános étkezési szokásai, melyek nagyon elmentek a gyorséttermek irányába. Ahogy a felgyorsult élettempó diktálta hirtelen és kapkodó evés, ivás a jellemző sok ember életére - ugyanúgy jellemzi sok embertársunk zenei kultúráját is a könnyed igénytelenség. Nagyon sok esetben meghatározó a könnyen befogadható szegényes és nívótlan dalok bekebelezése.
A kereskedelmi rádiók, tévéprogramok diszkók és még sok egyéb más fórum zenei ízlés tekintetében inkább rossz, mint jó irányba vitték el a popzene fogyasztóinak népes táborát (persze már akit...) A zenés televíziós-programok (és nem csatornák!) adásaiban láthatjuk, hogy milyen színvonaltalan, zeneileg igénytelen, jellegtelen és érdektelen énekesi teljesítményeknek csápol a színpadra szinte rátelepedő rajongósereg. E zenei, előadói nívótlanság láttán, illetve hallatán sokszor csóváljuk a fejünket, helyesebben a fülünket.
A monoton ritmusával és három-négy akkordjával villogó, sokkoló, vigyorgó mulatós nóták, repzenék stb. bolondítják és kábítják a mélyen tisztelt hallgatóságot, sok esetben hatalmas rajongótábort toborozva maguknak. Ma már a szépen énekelő, egyéniségként feltűnő, zenei tehetséget eláruló, jó mozgással kiálló férfi előadó oly ritka, minta fehér holló. Ám ha a negyedik-ötödik számnál tart a fellépéseinél - akkor jövünk rá, hogy ő is tulajdonképpen fekete holló és nem fehér. Akkorra már ugyanis többnyire kifullad és sem énekelni, sem repülni nem tud már...
Nem arról van szó, hogy ezekre a fenti műfajokra nincs szükség. Kellenek. Megfelelő helyen ott lehetnek és ott is kell lenniük - mondjuk diszkóban, lakodalomban, utcabálon, falunapokon, gasztronomiai fesztiválokon vagy bornapokon, majálisokon, vurstlikban - de színpadon, igényes közönség előtt semmi keresni valójuk. Az az énekes, akinek a legcsekélyebb előadói erényei sincsenek, s akinek a műszaki boltban se illene kezébe adni a mikrofont még megtekintés céljából sem - az ne álljon ki a pódiumra mikrofonnal a kezében.
Nem arról van szó, hogy ezekre a fenti műfajokra nincs szükség. Kellenek. Megfelelő helyen ott lehetnek és ott is kell lenniük - mondjuk diszkóban, lakodalomban, utcabálon, falunapokon, gasztronomiai fesztiválokon vagy bornapokon, majálisokon, vurstlikban - de színpadon, igényes közönség előtt semmi keresni valójuk. Az az énekes, akinek a legcsekélyebb előadói erényei sincsenek, s akinek a műszaki boltban se illene kezébe adni a mikrofont még megtekintés céljából sem - az ne álljon ki a pódiumra mikrofonnal a kezében.
Vagyis: a színpadnak és a mikrofonnak, az énekes előadóművészetnek adjuk meg a becsületét, a tiszteletét! Másképp fogalmazva: nem kell mindenkinek színpadra törekedni, aki feltétlenül énekelni akar - csakis annak, akinek ehhez hangja és megfelelő képzettsége van. A tehetségröl már nem is beszélve... Mert ha önjelölt szólistaként mindenáron kiáll a publikum elé - csak a közízlést rontja, a hallgatóság zenei érzékét rongálja és tévútra viszi a közönséget. Mert - mint Kodály mester is mondta - "a zenét hallgató közönséget is nevelni kell és nem kiszolgálni, hanem ellenkezőleg: szolgálni."
Egy pillangó, mely kiszabadult a világhálóból. Iderepült és itt ragadt...
Ők hárman azonban - Szécsi, Ihász és Máté - a nagy magyar zenepedagógus-komponista szellemében még ezt és így és eszerint tették. Színvonalas dalaikkal, éneklésükkel gyönyörködtették, nevelték, esztétikai-intellektuális élményben részesítették a koncertjeikre látogatókat és a lemezeiket hallgatókat. Szép zenei élményt nyújtottak fényjátékok, lézershow, ugra-bugráló táncosok, milliós led-fal és felszálló szmog nélkül is. Még kivetítő se nagyon volt akkor, amin minden szájmozdulatokat és arcjátékukat figyelhette a rajongó hallgatóság.
Egy pillangó, mely kiszabadult a világhálóból. Iderepült és itt ragadt...
Ők hárman azonban - Szécsi, Ihász és Máté - a nagy magyar zenepedagógus-komponista szellemében még ezt és így és eszerint tették. Színvonalas dalaikkal, éneklésükkel gyönyörködtették, nevelték, esztétikai-intellektuális élményben részesítették a koncertjeikre látogatókat és a lemezeiket hallgatókat. Szép zenei élményt nyújtottak fényjátékok, lézershow, ugra-bugráló táncosok, milliós led-fal és felszálló szmog nélkül is. Még kivetítő se nagyon volt akkor, amin minden szájmozdulatokat és arcjátékukat figyelhette a rajongó hallgatóság.
Sajnos, hogy nem maradtak tovább a pályán, mert továbbra is ékesen és meggyőzően bizonyíthatták volna, hogy hazánkban a rangos előadóművészetnek (akárcsak a nívótlannak) igenis van vonzereje, közönsége, formáló és nevelő ereje. Bizonyíthatták volna továbbá azt is, hogy az éneklés szépségének mindig is volt és lesz létjogosultsága. Lesz, mert az emberekre, azok egészségére, kultúrájára fontos élettani, mentális hatással bír, és ösztönöz más egyéb művészeti ágak megismerésére és befogadására is.
Mind a hárman viszonylag rövid ideig gyakorolták ezt a szakmát (Szécsi hét, Máté és Ihász pedig húsz-húsz évig) ami nyugodtan lehetett volna akár duplája vagy triplája is, hiszen pl. Bécaud, Matthieu vagy Jürgens is ötven évig aktívan énekelt, s még akkor sem kiégetten hagyta ott a színpadot. S ma is ismerünk olyan popénekeseket, akik 3-4 évtizede énekelnek. Ám ezt hármójuk esetében lehetetlenné tették, megakadályozták különböző okok, amiknek legnagyobb része nem személyiségük hibáiból vagy gyengeségeiből eredt. De mik is voltak ezek az okok, amelyek derékba törték ennek a három nagyszerű fiatal művésznek az életét és pályáját?
A Szécsi.(balra) Máté (jobbra) és az Ihász-család (lent)
A Szécsi.(balra) Máté (jobbra) és az Ihász-család (lent)
A három énekes sorsát, pályáját formáló történelmi, családi, magánéleti viszonyok
Hogy a történelmi események mi módon rondítanak bele családok életébe, szórják szét annak tagjait s teszik tönkre életüket és személyiségüket - arra sajnálatos és meggyőző példát szolgáltat a Szécsi-család hányatott élettörténete is. (A Máté-család életébe is erősen beleszóltak az akkori rendszer negatív, embertelen viszonyai, s közvetve még halálesethez is vezettek később. Az Ihász-családnak is kijutott az 50-es, 60-as évek nélkülözéseiből. Ám egyikben sem okoztak annyi szenvedést, olyan szörnyű következményeket, mint Szécsiéknél.)
A kis Palika sorsa nem volt különleges és egyedi eset abban az időben, hiszen nagyon sokan élhettek át hasonlóan gyötrelmes, szenvedésekkel, kínzó lelki terhekkel sújtott gyermekéveket, de valamennyiről nem tudunk, sőt nem tudhatunk. Ám olyan országszerte híres művészeknek, mint pl. Latinovits vagy Szécsi - ismertségük, népszerűségük miatt magánéletük is jobban reflektorfénybe került - így aztán több információval bírunk róluk, személyiségükről, életük, pályájuk alakulásáról. A gyermek Pali ugyanúgy járt, mint 13 évvel idősebb honfitársa, Zoltán. Mindketten édesapjukat veszítették el.
Egyikük azért maradt apa nélkül, mert a háborúban zsidó származása miatt agyonlőtték szegényt (Pali egy éves sem volt még ekkor) másikukat pedig egyszerűen otthagyta az apja, aki aztán később egy sajnálatos baleset következtében meghalt. Sőt a később országos hírű énekessé vált fiút még édesanyja is elhagyta, s közelségétől és szeretetétől is örökre megfosztotta!
A csonka család érzelmi szegénységének, hátrányainak, az elhagyatottságnak, a fél-, majd a gyakorlatilag teljes árvaság gyötrelmeinek és a rájuk zúduló történelmi viharoknak minden szenvedését át kellett élniük mindkettőjüknek fiatal éveikben. Ez a gyermek és ifjúkorban cipelt súlyos lelki trauma már jó előre kódolta személyiségükben annak valószínűségét, hogy problémáikat, lelki, szociális gondjaikat a jövőben sem tudják feldolgozni és inkább az öngyilkosságot választják majd menedékül, végső megoldásul. És ez bizony menetrendszerűen be is következett, igazolódott mindkettőjük életében - Szécsinél többször is, mire az utolsót már nem sikerült túlélnie.
A csonka család érzelmi szegénységének, hátrányainak, az elhagyatottságnak, a fél-, majd a gyakorlatilag teljes árvaság gyötrelmeinek és a rájuk zúduló történelmi viharoknak minden szenvedését át kellett élniük mindkettőjüknek fiatal éveikben. Ez a gyermek és ifjúkorban cipelt súlyos lelki trauma már jó előre kódolta személyiségükben annak valószínűségét, hogy problémáikat, lelki, szociális gondjaikat a jövőben sem tudják feldolgozni és inkább az öngyilkosságot választják majd menedékül, végső megoldásul. És ez bizony menetrendszerűen be is következett, igazolódott mindkettőjük életében - Szécsinél többször is, mire az utolsót már nem sikerült túlélnie.
Igaz, sokan véletlen balesetnek könyvelik el Latinovits halálát; magam is olvasmányaim alapján ezen a véleményen vagyok, mint a "szabályszerű" öngyilkosság verziója mellett - de tény az, hogy nála is és Szécsinél is előbb vagy utóbb valamilyen tragédia bekövetkezése sajnos várható volt. Erről még többet írtam ennek a Blog-nak "132874" című írásában.) Domján Edit (1932-72) színésznővel folytatott viszonyáról rengeteget írtak, beszéltek, cikkeztek - ám az egészből egyetlen dolog ami biztos és igaz: nagyon szerették egymást fél éven át, Kovács Kati szerint igen jól is illettek egymáshoz, s kapcsolatuk azért szakadt meg, mert a színésznő nem tudta elviselni az énekes iszákos és meglehetősen éjszakázó, viharos életmódját.
Ám hogy az akkor éppen negyven éves művésznő éppen őérte lett volna öngyilkos 1972 karácsonyán - az így nem igaz. És hogy milyen egyéb konfliktusok játszódtak le közöttük - arra sok találgatás született, ami vagy igaz, vagy nem. Hiszen a művésznő maga is kijelentett és leírta, hogy pályája csúcsáig óhajt élni. S azt is el tudjuk képzelni, hogy mily szörnyű lehetett Szécsi számára szerelme öngyilkosságát megtudni, átélni és utána lelkifurdalással gyötrődni két éven át. Azon keseregni, hogy magzatát a színésznő elvetette, majd utána a halálba menekült. S kétségek közt találgatnia azt (de választ nem lelni arra) hónapokon keresztül, hogy mi az igazság: vajon bonyodalmas szerelmük nélkül is véget vetett-e volna életének, amikor a művészvilágban köztudott volt kijelentése: "ha eléri a negyven évet, már nem óhajt tovább élni, mert nem akar öreg színésznő lenni."?
Nem csoda, ha Szécsi igazán már énekelni sem tudott, nem volt kedve ezután - mint ahogyan testvére állította. S még inkább nem találta helyét, szerepét az életben. Harminc sem volt akkor, de ötvennek látszott, nyugtatókon és alkoholon élt. Önmagát hibáztatta szerelme halála miatt, '73 telén elszökött az országból s Hamburgból hívta fel édesanyját, hogy szeretné meglátogatni őt. Az asszony válasza az volt: nem azért ment el Amerikába, hogy gyerekei utána jöjjenek. Ez a bűntudattal, gyötrődéssel terhes életmód szükségszerűen vezetett el 1974 tavaszán a nyolcadik öngyilkosságához, amiből már senki és semmi nem tudta visszahozni.
Tény az is, hogy határozatlansága, nyugtalansága, labilis idegrendszere, depresszióra hajlamos kialakulatlan intellektusa és jelleme miatt sok futó kapcsolata, szerelme volt, de egyik sem volt az igazi, olyan, akivel leélte volna akár az egész életét is. Pedig nagyon is vágyott egy tartós kapcsolatra, de ez "pestiesen" szólva: sehogyse jött össze neki. S épp ezért - szemben másik két kollégájával - önálló családot nem alapított, s így saját gyermek, utód nélkül maradt.
A huszonéves modell, aki "mellesleg" még énekelt is.
Dehát hogy lehet az, hogy egy olyan kivételes tehetségű előadóművész, aki emberek ezreit akarta és tudta boldogítani éneklésével, dalaival - az önmaga boldogtalan maradt? - kérdezhetnénk. (Két barátjának magánéletére - teljesen másféle életrajzuk miatt - ez szerencsére nem volt jellemző: ők alapvetően boldog családi életet éltek mindhalálig.) Hogy lehet az, hogy Szécsinél a dalaiból és énekléséből fakadó energia mind elégtelen volt a saját boldogságának megteremtéséhez? Hát nem tudta őt kárpótolni a kollégák, barátok elismerése? Nem tudta kárpótolni a közönsége - melyben lehet, hogy sok hasonló sorsú honfitársa is ott ült - a rajongótábor felé áradó szeretete, ragaszkodása, annak tudata, hogy őket az ő művészete örömével ajándékozhatja meg?
A huszonéves modell, aki "mellesleg" még énekelt is.
Dehát hogy lehet az, hogy egy olyan kivételes tehetségű előadóművész, aki emberek ezreit akarta és tudta boldogítani éneklésével, dalaival - az önmaga boldogtalan maradt? - kérdezhetnénk. (Két barátjának magánéletére - teljesen másféle életrajzuk miatt - ez szerencsére nem volt jellemző: ők alapvetően boldog családi életet éltek mindhalálig.) Hogy lehet az, hogy Szécsinél a dalaiból és énekléséből fakadó energia mind elégtelen volt a saját boldogságának megteremtéséhez? Hát nem tudta őt kárpótolni a kollégák, barátok elismerése? Nem tudta kárpótolni a közönsége - melyben lehet, hogy sok hasonló sorsú honfitársa is ott ült - a rajongótábor felé áradó szeretete, ragaszkodása, annak tudata, hogy őket az ő művészete örömével ajándékozhatja meg?
Az előzményeket, eseményeket ismerve azt válaszolhatjuk: sajnos nem. Ezek a kiskorában elszenvedett és egyre mélyülő lelki defektusok, sebek olyan szívósak és kiirthatatlanok voltak, olyan elementáris erővel zúdultak rá nap mint nap egész élete során, hogy ezeknek a legyőzésére saját, belőle fakadó művészetének minden ereje is gyenge és hatástalan volt. Sajnálatos, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor ez sem segít. Szécsié ilyen volt. Amit nyújtott a hallgatóságnak az maga a művészet, a művészember csodája és egyben az emberi élet egyik ellentmondása is volt egyben.
Miért? Mert bebizonyította azt, hogy az igazi tehetség, aki folyamatos belső konfliktusokkal küszködik, s ezért magánéletében harmóniátlan - a művészete hatalmával és eszközeivel mégis képes arra, hogy harmóniát teremtsen és sugározzon másoknak. Talán éneklésével, dalainak optimista hangulatával önmagát is nyugtatta, mintegy figyelemelterelésként, bizonyos fokig kompenzálva, feledtetve hétköznapi szorongásait, az idővel sem csökkenő bánatát, kínzó hiányérzetét. Talán. De ezt mi csak sejthetjük, de sajnos, megkérdezni Tőle már nem tudjuk.
Az az energia, amit a közönség számára éneklésével átadott - az nékik sok volt és hálásak is voltak érte - önmaga számára azonban még ez is mind kevésnek bizonyult. Kevés volt állandó mardosó hiányérzetének, gyötrő magányának leküzdéséhez, újra és újra rászakadó gondjainak feloldásához. Dehát nem voltak barátai, olyan kollégái ismerősei, rokonai akik megoszthatták volna vele gondjait, segítették volna abban, hogy kilábaljon kétségbeesett, őt hínárként lefelé húzó állapotából? De igen, voltak. Még pedig sokan, még egyik testvére, az itthon maradt Katalin is többnyire mellette volt. Mert ha nem lettek volna ennyien körülötte, és nem figyeltek volna rá, akkor hogyan sikerült volna őt visszahozniuk hétszer is az életbe és közös erővel segíteni abban, hogy újra talpra álljon.
Az az energia, amit a közönség számára éneklésével átadott - az nékik sok volt és hálásak is voltak érte - önmaga számára azonban még ez is mind kevésnek bizonyult. Kevés volt állandó mardosó hiányérzetének, gyötrő magányának leküzdéséhez, újra és újra rászakadó gondjainak feloldásához. Dehát nem voltak barátai, olyan kollégái ismerősei, rokonai akik megoszthatták volna vele gondjait, segítették volna abban, hogy kilábaljon kétségbeesett, őt hínárként lefelé húzó állapotából? De igen, voltak. Még pedig sokan, még egyik testvére, az itthon maradt Katalin is többnyire mellette volt. Mert ha nem lettek volna ennyien körülötte, és nem figyeltek volna rá, akkor hogyan sikerült volna őt visszahozniuk hétszer is az életbe és közös erővel segíteni abban, hogy újra talpra álljon.
Mert mindig ezt akarta, újra és újra élni. Voltak körülötte tehát sokan, akik igenis törődtek vele, ám egyikük sem az volt, akire leginkább szüksége volt: az édesanyja. Nyilvánvaló az, hogy nagyon fájhatott neki - még akkor is, ha tudatosan nem fogta, s nem is foghatta fel a nyugatra távozás indító okait - már gyermekfejjel átélni, megszenvedni azt, hogy anyja egyszerűen otthagyta őt, magára hagyta a nagy bizonytalanságban.
Gondoljunk csak bele: az akkor általános iskolás kisfiú mit érezhetett, amikor azt látta, hogy osztálytársaiért a tanítás után jönnek a szülei (kiért az anyja, kiért az apja) őérte pedig senki. Nincs soha senki, aki ölelésével fogadja, szeretettel néz reá és ezt így kellett elviselnie éveken át reménytelenül, szörnyű hiányérzettel küszködve, keserűen leélni hétköznapokat és ünnepnapokat.
Az 1956-os drámai események (illetve azok következményei) arra késztették a három gyermekét anyjával együtt nevelő, külkereskedelmi levelezőként dolgozó, özvegy Szécsi Ferencnét (fenti képen) hogy elhagyja az országot. Nagyobbik lányával, az akkor 18 éves Máriával elindult Amerika felé.Nagyanyjuknál hátrahagyva itthon másik két gyermekét, az akkor 12 éves Palit és a 15 éves Katalint. Végül is aztán egyedül érkezett meg a tengeren túlra, mert a bécsi pályaudvaron búcsú nélkül hátrahagyta (!) megszeppent lányát. Mária azonban nem rémült halálra a kétségbeeséstől: fiatal lány létére "férfiasan" tette túl magát az elhagyatottság szörnyű érzésén.
Az 1956-os drámai események (illetve azok következményei) arra késztették a három gyermekét anyjával együtt nevelő, külkereskedelmi levelezőként dolgozó, özvegy Szécsi Ferencnét (fenti képen) hogy elhagyja az országot. Nagyobbik lányával, az akkor 18 éves Máriával elindult Amerika felé.Nagyanyjuknál hátrahagyva itthon másik két gyermekét, az akkor 12 éves Palit és a 15 éves Katalint. Végül is aztán egyedül érkezett meg a tengeren túlra, mert a bécsi pályaudvaron búcsú nélkül hátrahagyta (!) megszeppent lányát. Mária azonban nem rémült halálra a kétségbeeséstől: fiatal lány létére "férfiasan" tette túl magát az elhagyatottság szörnyű érzésén.
Tovább utazott ő is, de másfelé.Kanadában telepedett le, ahol évekkel később üzletasszony lett belőle. A következő évtizedekben ő közelebb lévén anyjához - egészen haláláig szinte naponta látogatta őt - nővére pedig évente. Mielőtt gyorsan és indulatosan pálcát törnénk az édesanya tette felett - gyakoroljuk a "ne ítélj, hogy ne itéltess!" bibliai elvét véle szemben! Hallgassuk meg, hogy mit mondott a TV 2 riporterének, Sváby András-nak, aki - egy kaliforniai öregek otthonában kereste fel 2001-ben.
Sváby - beavatva az interjú előkészítésébe Szécsiné két élő gyermekét - megszervezte az idős asszony találkozását lányaival. Elvitték hozzá testvérük hangját egy CD korongon, amit nem az ő, hanem a lányai kérésére hallgatott meg. Fia énekhangját az anya ekkor hallotta életében először! A megható találkozás minden pillanatát rögzítette a magyar tv-stáb egy arra kiválasztott szállodában.
Sváby - beavatva az interjú előkészítésébe Szécsiné két élő gyermekét - megszervezte az idős asszony találkozását lányaival. Elvitték hozzá testvérük hangját egy CD korongon, amit nem az ő, hanem a lányai kérésére hallgatott meg. Fia énekhangját az anya ekkor hallotta életében először! A megható találkozás minden pillanatát rögzítette a magyar tv-stáb egy arra kiválasztott szállodában.
Az akkor 85 éves édesanya könnyek között gyakorolt bűnbánatot: bevallotta, hogy mindig rossz anya volt, rosszul nevelte gyermekeit. Elismerte, hogy gonoszság volt az, amit cselekedett. S azt is hallotta '56-os eltávozása után, hogy az ő anyja is nagyon helytelenül nevelte otthon maradt unokáit. Nagyanyjuk is rosszul bánt velük - s így aztán Palika egy mezőtúri nevelőotthonba került. Katalin pedig temesvári nagyapjához.
Innen később Pestre felköltözve szinte pótanyjaként nevelte öccsét, Palit felnőtt koráig. Szécsiné zokogva mondta el a kamerák előtt, hogy az ő szülei a két háború közti években gyermekként őt csak kényeztették. Igazán nem is nevelték,legfőképpen nem tanították meg az életre. (Talán ennek is tudható be, hogy ugyanúgy ő sem találta helyét - mint énekessé lett fia később - felnőttként.9 férjjel "próbálkozott" az életben, ami bizony nagy bizonytalanságot, folytonos keresést, nyugtalanságot árul el.)
Nagyon, nagyon megbánta, hogy örökre elhagyta gyermekeit. (E tettét, bevallom jómagam se értem, hiszen később visszajöhetett volna értük, vagy évekkel később ő maga is hazajöhetett volna hozzájuk, még ha látogatásképpen is.) Hazája elhagyásának konkrét, valódi okát nem ismerjük. Az is lehet, hogy akkor, elutazásának perceiben még szándékában volt, hogy maga után viszi a gyermekeit. Ám később - különböző okokból - erről megfeledkezett, vagy letett.
Megjegyzem: a történelem viharai, emberekre mért szenvedései miatt azidőben és máskor is sokan elhagyták az országot, de sokan - vagy még többen - itthon is maradtak...S mint azt megtudhatjuk Szécsi Katalin könyveiből és nyilatkozataiból: anyjuk depresszióban szenvedett fiatalabb korában is, s korábban Pali nagyapja is öngyilkos lett - s mindezek a rossz, átokszerű, fátumként működő családi motívumok talán tovább munkáltak az utódok ösztöneiben is. Az említett amerikai szállodai találkozáskor az anya fia felvételét, énekhangját hallgatva - mint elmondotta - nehezen viselte el, hogy Palikája vidáman énekel neki a lemezről, ő viszont ezt nem érdemli meg, hiszen csak fájdalmat és szenvedést okozott néki.
Végül reményét fejezte ki, hogyha odafönt találkoznak - akkor megbocsájt majd néki és örökre béke lesz közöttük. "Nem tudunk reá haragudni - mondta Katalin lánya a találkozás után hazatérve - mert amilyen állapotban, amilyen megtörtnek láttuk ott, az minden gyűlölséget, minden vádaskodást kiirtott a szívünkből. Mi mindketten békében jöttünk el, békét hoztunk haza. De hogy békét hagytunk-e ott - azt nem tudom. Hiszek a lélekvándorlásban és úgy gondolom, hogy azok a lelkek, akik már eltávoztak bizonyára nem akarják, hogy mi, itt a földön bármilyen okból gyűlölködjünk."
Szécsi Pál édesanyja és lánya, Katalin a tv-felvételen
Hogy még tovább árnyaljuk e bűnbánó anya személyiségképét el kell mondanunk még valamit. Palinak - aki a hatvanas években segédmunkásként dolgozott - iszonyatos lelki fájdalmat okozott apja után édesanyja hiánya is, amit évtizedekig hordozott magában. Nem csoda, ha sem ifjan, sem felnőtt férfiként nem találta igazi helyét sem a közéletben, sem magánéletében. A sors charmos, gigolós külsővel, jó és elegáns mozgással, szép arccal, jó modorral és kitűnő hanggal áldotta meg. Így aztán a szakemberek, meanegerek - hamar felfedezték és kamatoztatták eme tulajdonságait. (Később, mikor énekesként kiállt a színpadra akkor is mindig úgy festett, mint aki skatulyából lépett volna elő.)
Szécsi Pál édesanyja és lánya, Katalin a tv-felvételen
Hogy még tovább árnyaljuk e bűnbánó anya személyiségképét el kell mondanunk még valamit. Palinak - aki a hatvanas években segédmunkásként dolgozott - iszonyatos lelki fájdalmat okozott apja után édesanyja hiánya is, amit évtizedekig hordozott magában. Nem csoda, ha sem ifjan, sem felnőtt férfiként nem találta igazi helyét sem a közéletben, sem magánéletében. A sors charmos, gigolós külsővel, jó és elegáns mozgással, szép arccal, jó modorral és kitűnő hanggal áldotta meg. Így aztán a szakemberek, meanegerek - hamar felfedezték és kamatoztatták eme tulajdonságait. (Később, mikor énekesként kiállt a színpadra akkor is mindig úgy festett, mint aki skatulyából lépett volna elő.)
Először modellként, férfi manökenként dolgozott három évig Lengyelországban, ahol már megpróbálkozott a táncdalénekléssel is. Mikor 1965-ben hazatért, már komolyan hozzákezdett a tanuláshoz. Majláth Júlia növendéke lett, a hangképzését pedig Fábri Edit irányította. Az énektanulás mellett fő elfoglaltságaként a Luxus áruházban és számos egyéb helyen mutatta be az újabb és újabb elegáns ruhákat. Sétálgatott oda-vissza a kifutón a divatszakma iránt érdeklődő nagyközönség előtt.
Amikor Szécsi a kifutóról egyszer a Gellért szálló bárjába átment énekelni - onnantól már sima útja vezetett a hazai zenekedvelő közönség szeretetéhez és rajongásához. Közben nyelveket, színpadi táncokat tanult. Az olasz állt hozzá legközelebb - ezért is tudta úgy beleélni magát az általa magyarul előadott híres olasz slágerek hangulatába. Példaképe Bobby Solo és a német Udo Jürgens volt. A 60-as években egy újságíró kérdésére - amikor afelől érdeklődött, hogy meddig szeretne énekelni - ezt válaszolta: "Azt mondják, a mi munkánk nem nyugdíjas állás, én mégis azt mondom: innen szeretnék nyugdíjba menni."
Neveltetése, hányatott sorsa, a szülők hiányzó erkölcsi, mentális támogatása miatt eleve elrendeltetett számára, hogy olyan problémák özönével fog szembesülni, amiket képtelen egyedül kellőképpen értékelni, megoldani és feldolgozni. S mind a magánéletében, mind pedig szakmájában, s a siker elviselésében ez mind be is következett. 1967-ben háta mögött egy eszperantó fesztivállal és a salgótárjáni dalverseny megnyerésével - ahogy mondani szokták - üstökösként tűnt fel a hazai Táncdalfesztiválon.
Ide akkori énektanárnője, Majláth Júlia ajánlotta be a szervezőknek. A fiatal, szerény, roppant megnyerő énekes nemcsak egyéniségével, de hangjával is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hatalmas sikert aratott: Csak egy tánc volt című versenydalával meghódította a nagyérdeműt és a zsűrit is, hiszen második díjas lett. (Igaz, a fesztivál dalverseny volt, de azért az ő előadása is jócskán szerepet játszott abban, hogy az élvonalban végzett a dal.)
Mind a hat fesztiválon énekelt, de díjat előadott dalával csak 1971-ben nyert ismét. Akkor is másodikat - a Pillangóval. Előadói díjat azonban soha nem nyert. Rengeteg kislemezen énekelt, de életében mindössze kettő önálló nagylemeze jelent meg, a többi poszthumusz. Mintha a szakma be akarta volna pótolni azt, amit a szerencsétlen sors megakadályozott - halála után kiadtak jónéhány bakelit lemezt, sőt CD-t, a legutóbbi 2006-ban jelent meg.
Szécsinek - akárcsak másik két említett kollégájának és jóbarátjának - nem volt nagy hangterjedelme. Csak egy-egy számukban haladták meg a két oktáv (22 hang) terjedelmét. (Pl. nagyon szépen, gond nélkül megy át a harmadik oktávba Szécsi a "Két összeillő ember" c. dalban.) Dalaik sem eleve azzal a szándékkal születtek, hogy széles és magasan szárnyaló melódiákkal kápráztassák el a hallgatókat, és virtuóz módon csillogtassák előadóik énektudását.
Tudták ezt maguk a dalok szerzői és hangszerelői is, akik Ihász és Máté esetében ők maguk voltak. Érezték, hogy mire, meddig képesek, s amikor a dallamvonalat komponálták - nyilván nem vitték fel az egekig, hanem egy bizonyos hangterjedelmen belül - úgy két oktávban - maradtak. Ám ebben a tartományban is csodálatos teljesítményeket produkáltak - mind a dalok megszerkesztésében, mind pedig előadói kvalitás tekintetében.
S mint tudjuk: a hang terjedelme az csak egy tényező a sok közül, ami az előadói minőséget jellemzi. Sokkal lényegesebb az, hogy egy énekes mit kezd a hangjával, hogyan bánik vele, akárcsak a színészeknél. (Eklatáns példa erre a női előadóknál Koncz Zsuzsa. Ő viszonylag szűk hangterjedelme ellenére is nagy énekesnő, sőt jelenség lett a magyar popzenében. Ellenkező példa Katona Klári vagy Cserháti Zsuzsa, akiknek nagy, széles skálán mozgott a hangjuk, s azt tettek vele, amit csak akartak. Node, a hölgyekről majd később, mert róluk is tervezek egy tanulmányt a közeljövőben...)
A fővárosi Kölcsey Gimnázium egykori diákja, Ihász Gábor - barátjához, pályatársához, Szécsi Pálhoz hasonlóan - nem készült zenésznek vagy énekesnek, s mégis az lett a sors különös fordulatából. (Fenti képe is sajátos, játékos humorérzékéről árulkodik, ahogyan a pályán a labdának énekel.) Ellentétben Máté Péterrel, aki kettőjükkel szemben ambiciózusabb volt e tekintetben, s klasszikus zenei tanulmányai után már az érettségi után önálló zenekart alapított. Ihász - akinek katonatiszt édesapja hobbiként focimeccseket vezetett és sport-masszőrként dolgozott - már pici gyerekként gyakran megfordult a Vasas pályán, hiszen Kálmán bátyja ott játszott a csapatban, ő a magyar, majd az olimpiai bajnoki címet is megszerezte.
A fővárosi Kölcsey Gimnázium egykori diákja, Ihász Gábor - barátjához, pályatársához, Szécsi Pálhoz hasonlóan - nem készült zenésznek vagy énekesnek, s mégis az lett a sors különös fordulatából. (Fenti képe is sajátos, játékos humorérzékéről árulkodik, ahogyan a pályán a labdának énekel.) Ellentétben Máté Péterrel, aki kettőjükkel szemben ambiciózusabb volt e tekintetben, s klasszikus zenei tanulmányai után már az érettségi után önálló zenekart alapított. Ihász - akinek katonatiszt édesapja hobbiként focimeccseket vezetett és sport-masszőrként dolgozott - már pici gyerekként gyakran megfordult a Vasas pályán, hiszen Kálmán bátyja ott játszott a csapatban, ő a magyar, majd az olimpiai bajnoki címet is megszerezte.
Szüleik a két fiút nagy-nagy szeretettel, lemondással nevelték. Sorsa ennyiben különbözött Szécsijétől, aki - mint fent utaltam rá - mindezt nélkülözte. A gyermeki szeretet őt is arra késztette - akárcsak Mátét - hogy édes szülei iránti érzéseit zenében is megfogalmazza. Amikor édesanyja 1984-ben meghalt "Az elmúlt év" című szerzeményével búcsúztatta (ezt itt, Pápán is előadta) mely egyértelműen a legmeghatóbb dala lett. Szövegének megírását egyik barátjára, Matus Imrére bízta, s benne a hozzá illő keresetlen egyszerűséggel, de meghatóan bájos módján barátja, Máté Péter haláláról is megemlékeznek, mely ugyancsak erre az évre esett. A dalszöveg ugyanolyan meghatóan szépre sikerült, mint annak dallama, ami már természetesen Gábor műve.
Nehéz volt az elmúlt év, szomorú volt a nyár
Anyám csendesen itthagyott és elment apám után
Csendesen elment apám után
Az a kedves szó, az a simogatás még hiányzik nekem
A régi fénykép az asztalon áll és beszélget velem
Hozzám szól és átmelegíti szívem
S közben kérem tőle:
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama mondj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Egy jóbarátom is elköszönt - csak a hangja él ma már
Oly sok ember szerette Őt, dúdolgatta dalát
Nagyon fáj, hogy Ő is elment már,
Nagyon fáj, hogy szomorú volt az a nyár
S hogy vigasztalj vele
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama mondj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Anyám csendesen itthagyott és elment apám után
Csendesen elment apám után
Az a kedves szó, az a simogatás még hiányzik nekem
A régi fénykép az asztalon áll és beszélget velem
Hozzám szól és átmelegíti szívem
S közben kérem tőle:
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama mondj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Egy jóbarátom is elköszönt - csak a hangja él ma már
Oly sok ember szerette Őt, dúdolgatta dalát
Nagyon fáj, hogy Ő is elment már,
Nagyon fáj, hogy szomorú volt az a nyár
S hogy vigasztalj vele
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama mondj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Ugyancsak két fiú született a Máté-családban is (Péter és Pál) akár Ihászéknál (Kálmán és Gábor) s a fiúk és szülők kapcsolata ugyanolyan szeretetteljes volt, akár Ihászéknál. Egyikőjük magánéletében sem voltak annyira elszomorító események - sem gyermek-, sem felnőttkorukban - s hála Istennek ők közel sem küszködtek annyi lelki problémával, mint Szécsi. Sikerült megtalálniuk életük párját, akitől két gyermekük született, s boldog családi életük volt életük végéig. A sors hozzájuk kegyesebb volt: bár korán, de mindketten természetes halállal hunytak el.
Péter szüleivel való való viszonya is - akárcsak Gáboréknál - mindvégig igen békés és ideális volt: minden szeretetet és megbecsülést, segítséget megkapott tőlük otthon, még dalaiba is később belefoglalta őket. Fellépéseire gyakran elvitte mindkettőjüket. (Testvére emlékei szerint "szinte nem lehetett megállapítani, hogy vajon a szülők voltak-e büszkébbek fiukra, vagy Péter a szüleire.") Annyiban különbözött Szécsitől, hogy ő már felnőttként veszítette el édesapját, akivel a rákbetegség végzett 73 évesen, s ettől sajnos edzett életmódja sem mentette meg.
Még 48 évesen is focizott, innen származott Péter nagy fociszeretete is. Az apa halálos betegen, utolsó óráiban is zsebrádióját fülére szorítva a meccsközvetítést hallgatta. "Anyánk drukkolt, hogy ne kapjon ki kedvenc csapata s legalább ezzel a tudattal haljon meg. Szerencsére egyenlített a csapat." - emlékezett vissza Pál, a testvér a szomorú pillanatokra.
Péter barátja s kollégája Gábor eljutott ugyan már egészen fiatalon a válogatottságig, ám szívproblémái miatt orvosi javaslatra abbahagyta a labdarúgást. (Persze, hobbiból azért még néha pályára lépett a haverokkal.) Hát igen, akkor még lehetett rajongani a fociért, ahol és amikor még a játék, a mozgás öröme volt a lényeg. S itt hadd tegyek még egy összehasonlítást, ami nagyon is kézenfekvő és a témához stílusosan illik: amennyire más volt akkor a maihoz képest a labdarúgás, és annak színvonala - annyira volt más akkor, mint manapság a színpadi éneklés színvonala, értéke és becsülete is.
Nagy csalódást okozhatott Ihász számára a labdajátékról való kényszerű lemondás, hiszen - mint ahogy Heilig Gáborral írt közös dalukban éneklik - gyerekkorukban "a zuglói grundokon órákig rúgtuk a port." Ráadásul ugyanebből a dalból az is kiderül, hogy kedves druszájával - a még ma is aktívan működő jóbaráttal és szerzőtárssal - egy "ócska gitáron játszottuk a rock and rollt." - már abban az időben.) Tán ezek a barátságok, majd a későbbi egyre szorosabbá váló művészkapcsolatok és ezek példája, hatása (S.Nagy, Malek Miklós, Solymos Tóni, Szécsi, Máté, Payer, Cserháti Zsuzsa stb.) is hozzájárultak ahhoz, hogy az előadói pályára lépett. S ahol egyre nagyobb sikereket aratott.
Nagy csalódást okozhatott Ihász számára a labdajátékról való kényszerű lemondás, hiszen - mint ahogy Heilig Gáborral írt közös dalukban éneklik - gyerekkorukban "a zuglói grundokon órákig rúgtuk a port." Ráadásul ugyanebből a dalból az is kiderül, hogy kedves druszájával - a még ma is aktívan működő jóbaráttal és szerzőtárssal - egy "ócska gitáron játszottuk a rock and rollt." - már abban az időben.) Tán ezek a barátságok, majd a későbbi egyre szorosabbá váló művészkapcsolatok és ezek példája, hatása (S.Nagy, Malek Miklós, Solymos Tóni, Szécsi, Máté, Payer, Cserháti Zsuzsa stb.) is hozzájárultak ahhoz, hogy az előadói pályára lépett. S ahol egyre nagyobb sikereket aratott.
Kifejezetten énektanárhoz nem járt, előadásának, énekhangjának csiszolásban baráti köre segítette, s bár önálló szerzeményei voltak - sokszor hajnalig alakították, csiszolták zenésztársaival a dalokat, beszélték meg a legmegfelelőbb hangszerelést. Igaz, hogy fociról le kellett mondania - de továbbra is ott maradt a csapattal s elkísérte a játékosokat a rangadókra. Utazás közben előkapta gitárját és szórakoztatta egykori csapattársait, barátait.
Első dala 1968-ban a Kék csillag volt, amelyet aztán Szécsi is előadott. Autodidakta módon tanulta a zenét, s mindaddig gyakorolta, amíg nagy szorgalmának kitartásának eredményeként egyszer csak hivatásos zenészként ott állt a dobogón 1977-ben a Metronom fesztiválon, ahol - Szécsihez hasonlóan - egycsapásra országos hírű lett - Múlnak a gyermekévek című számával, ami Pivárcsi István, egyik életrajzírója szerint "egyfajta védjeggyé vált számára, minden fellépésén elénekelte egészen haláláig."
A következő években népszerűsége és rajongótábora ugyanakkora volt, mint Szécsinek és Máténak. Egyenletesen felfelé ívelő nyugodt és töretlen karrierje építéséhez, illetve fenntartásához jó hátteret biztosított néki mindkét házassága, melyekből egy lánya (Adrienn) és agy fia (Gábor) született. Egyik fellépésén két szám között arról mesélt, hogy lányának - mielőtt elindult egy-egy házibulira, vagy diszkóba - mindig csak egy intenciót szokott adni: "Érezd nagyon jól magad, de azt ne feledd, hogy én ilyen fiatalon még nem szeretnék nagypapa lenni!"
A következő években népszerűsége és rajongótábora ugyanakkora volt, mint Szécsinek és Máténak. Egyenletesen felfelé ívelő nyugodt és töretlen karrierje építéséhez, illetve fenntartásához jó hátteret biztosított néki mindkét házassága, melyekből egy lánya (Adrienn) és agy fia (Gábor) született. Egyik fellépésén két szám között arról mesélt, hogy lányának - mielőtt elindult egy-egy házibulira, vagy diszkóba - mindig csak egy intenciót szokott adni: "Érezd nagyon jól magad, de azt ne feledd, hogy én ilyen fiatalon még nem szeretnék nagypapa lenni!"
Ám amikor már férjnél volt a lánya - akkor már boldog nagyszülő lett. (Bár még akkor is fiatalon, negyven évesen, s ő lett ezáltal a szakma első ún. "popnagypapája.") Lánya, erre az eseményre így emlékezett 2004 júniusában: "Apám néhány szerzeményében mintha azt érezte és tudta volna, hogy nem sok időt ad neki a sors. Amit mégis megélhetett az az unokája születése, melyet a hozzám írt dalában korábban megjósolt: jön majd egy kisfiú és úgy köszön rám: szia, nagyfater! Azt mondta, hogy hatalmas ajándék ez számára."
Az éneklésen, focin és családja szeretetén kívül a legnagyobb hobbija a különleges autók iránti rajongása volt. Még azt az orosz Csajka gépkocsit is felkutatta és megvette, amely Gagarint, az első úrhajóst szállította nagy ovációval a reptérről a belvárosba budapesti látogatásakor. Ugyancsak Pivárcsi szerint ez az autómániája volt az, ami a fennálló rendszer szemében szemet szúrt. Irigykedtek rá, különcnek bélyegezték, holott mindenkivel szemben kedves, megnyerő, udvarias volt. "A kádári rendszer prűd és gyanakvó légkörében igyekeztek őt elhallgattatni, de ez nem egészen sikerült, hiszen lemezei nagy sikert arattak."
Az éneklésen, focin és családja szeretetén kívül a legnagyobb hobbija a különleges autók iránti rajongása volt. Még azt az orosz Csajka gépkocsit is felkutatta és megvette, amely Gagarint, az első úrhajóst szállította nagy ovációval a reptérről a belvárosba budapesti látogatásakor. Ugyancsak Pivárcsi szerint ez az autómániája volt az, ami a fennálló rendszer szemében szemet szúrt. Irigykedtek rá, különcnek bélyegezték, holott mindenkivel szemben kedves, megnyerő, udvarias volt. "A kádári rendszer prűd és gyanakvó légkörében igyekeztek őt elhallgattatni, de ez nem egészen sikerült, hiszen lemezei nagy sikert arattak."
Nehéz kideríteni, mennyi ebben az igazság - tény az, hogy Máténak ugyan sok, de Szécsinek sem jelent meg életében több nagylemeze. Viszont voltak olyanok (különösen együttesek) akik szinte félévente piacra dobtak egy egy új albumot ( akkor még 66 Ft-ba kerültek ezek.) Az viszont igaz, hogy mindhármójuk halála után megszaporodtak újra kiadott lemezeik, majd az életükben megjelent számaikból összeállított új válogatás CD-ik. Sőt: Mintha a kulturális vezetés pótolni szerette volna egykoriban elmaradt támogatásukat.
1985 nyarán (tehát éppen harminc éve) Ihász pápai vendégszereplésére egy hosszú, Mercedes-Benz 200-as autóval érkezett előző fellépése színhelyéről az Esterházy-kastély mögötti szabadtéri színpadhoz. (A mellékelt képen ez látható már erősen leromlott, lepusztult állapotában. A másik képen pedig az egykori kis házikó roskadozik, melynek öltözőhelyiségeiben annak idején a fellépő művészek átöltöztek, sminkeltek szereplés előtt. Bizony, az eltelt évtizedek, s annak időjárási viszonyai láthatóan megtették hatásukat, így mindkettő már megérett a lebontásra.) Az emlékeket és a hozzá kapcsolódó zenei élményeket azonban nem lehet lebontani. Azok megmaradtak és élnek tovább sok-sok pápai lakosban, akik rendszeresen idejártak egy-egy színházi élményt szerezni, koncertet hallgatni.
E kis épület mellé hajtott be kocsijával a népszerű énekes, amikor annak idején ott vártam rá, hogy dedikálja frissen megjelent nagylemezeit. Ő akkor 39 éves volt, jómagam pedig 35. S mivel a popelőadók és rajongók között azidőben is divat volt a tegeződés, s egyébként sem volt nagy köztünk a korkülönbség - bátran letegeztem. Sőt ő előzött meg engem egy vidám "szevasz" köszönéssel és nagy örömömre barátságosan nyújtotta kezét. Mint elmondotta - a Balatonról érkezett városunkba. S azt is hozzátette: "Ne haragudj, de kissé nehezen szállok ki, mert megkóstoltuk az ottani ízletes borokat, s egy kicsit talán fejbe is vágott." - Váljék egészségedre! - mondtam néki és megkértem: dedikálja a két borítót, amit nagyon készségesen meg is tett. Pár percig nyugtatta tekintetét a kastélykert dús lombú, akkor épp a legzöldebben virító platánfáin, és a színpadon, ahol már készülődtek a technikusok a hangfalak és mikrofonok beállításával.
1985 nyarán (tehát éppen harminc éve) Ihász pápai vendégszereplésére egy hosszú, Mercedes-Benz 200-as autóval érkezett előző fellépése színhelyéről az Esterházy-kastély mögötti szabadtéri színpadhoz. (A mellékelt képen ez látható már erősen leromlott, lepusztult állapotában. A másik képen pedig az egykori kis házikó roskadozik, melynek öltözőhelyiségeiben annak idején a fellépő művészek átöltöztek, sminkeltek szereplés előtt. Bizony, az eltelt évtizedek, s annak időjárási viszonyai láthatóan megtették hatásukat, így mindkettő már megérett a lebontásra.) Az emlékeket és a hozzá kapcsolódó zenei élményeket azonban nem lehet lebontani. Azok megmaradtak és élnek tovább sok-sok pápai lakosban, akik rendszeresen idejártak egy-egy színházi élményt szerezni, koncertet hallgatni. 
E kis épület mellé hajtott be kocsijával a népszerű énekes, amikor annak idején ott vártam rá, hogy dedikálja frissen megjelent nagylemezeit. Ő akkor 39 éves volt, jómagam pedig 35. S mivel a popelőadók és rajongók között azidőben is divat volt a tegeződés, s egyébként sem volt nagy köztünk a korkülönbség - bátran letegeztem. Sőt ő előzött meg engem egy vidám "szevasz" köszönéssel és nagy örömömre barátságosan nyújtotta kezét. Mint elmondotta - a Balatonról érkezett városunkba. S azt is hozzátette: "Ne haragudj, de kissé nehezen szállok ki, mert megkóstoltuk az ottani ízletes borokat, s egy kicsit talán fejbe is vágott." - Váljék egészségedre! - mondtam néki és megkértem: dedikálja a két borítót, amit nagyon készségesen meg is tett. Pár percig nyugtatta tekintetét a kastélykert dús lombú, akkor épp a legzöldebben virító platánfáin, és a színpadon, ahol már készülődtek a technikusok a hangfalak és mikrofonok beállításával. Szabadkozott, hogy szeretne kicsit lepihenni az öltözőben, hisz még a kezdésig van két óra. Ő volt az első, aki megérkezett a fellépők közül. (A többiek - az akkori haknik jól bevált és bejáratott szokásai szerint még az előző helyszínen voltak. Akadt köztük, aki még az utolsó számait valahol Lellén vagy Siófokon énekelte a színpadon, amikor Gábor Veszprém felől megérkezvén már itt volt. Azidőben ugyanis nem volt ritka, hogy egy nap alatt akár 3-4 különböző helyen is felléptek a haknizó művész-csoportok.)
E néhány perces, röpke találkozás alapján állíthatom: kevés ilyen barátságos és jó modorú művésszel beszéltem életemben. A sors úgy hozta, hogy hármójuk közül csak véle találkozhattam személyesen. Élőben sem Szécsit, sem Mátét nem hallottam énekelni, s ők akkor ebben a műsorban nem szerepeltek. Gábor persze itt is hozta a megszokott formáját, színvonalát: első körben vagy tíz számot elénekelt szépen egymás után vállára akasztott csengő hangú, csodálatosan szóló gitárjának kíséretével. Az utolsókat már együtt a közönséggel: "Ilyenkor elszáll a gondom...; Tisztán és egyszerűen...; Szomorú volt az elmúlt év...;
Senki nem sejtette akkor még, hogy utoljára látjuk és halljuk így színpadon, mert a következő években elhatalmasodtak szívbántalmai, melyeket gyermekkora óta hordozott, és négy év múlva itt hagyott bennünket. Örökül hagyva számtalan örökzöld dalt, slágert, melyeket nem csak önmagának, de többek között Szécsinek, Máténak, Szűcs Juditnak, Cserhátinak és másoknak írt.
Máté Pétert is a szíve vitte el, de ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen Szécsit is, hiszen az állandó szeretetéhségbe halt bele. Talán legjobban az ő dalai árulkodnak erről: "Bús szívvel énekelni kellene, oly nehéz oly nehéz / Nevetek, de néha könnyezem..." Máté viszont rendkívül gyors, hajszolt életritmusával, mindent nyújtani akaró adakozásával, szívósságával, tehetségének sok-sok irányba történő kibontásával pörgette fel önmagát. "Ha egy gyertyának négy vége lenne, te biztosan egyszerre égetted volna akkor is mindet." - írja egy évvel az énekes halála után megjelent könyvében a legjobb barát és szerzőtárs: S. Nagy István.
Máté Pétert is a szíve vitte el, de ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen Szécsit is, hiszen az állandó szeretetéhségbe halt bele. Talán legjobban az ő dalai árulkodnak erről: "Bús szívvel énekelni kellene, oly nehéz oly nehéz / Nevetek, de néha könnyezem..." Máté viszont rendkívül gyors, hajszolt életritmusával, mindent nyújtani akaró adakozásával, szívósságával, tehetségének sok-sok irányba történő kibontásával pörgette fel önmagát. "Ha egy gyertyának négy vége lenne, te biztosan egyszerre égetted volna akkor is mindet." - írja egy évvel az énekes halála után megjelent könyvében a legjobb barát és szerzőtárs: S. Nagy István.
Nem elégedett meg azzal, hogy dalainak zenéjét megkomponálta, még sokszor szövegeit sem hagyta másra, legtöbbször meg is hangszerelte azokat. Sőt elő is adta - méghozzá nem is akárhogyan: rendkívül kulturáltan, maximális muzikalitással - tehát profi módon. A londoni előadást látva s azon felbuzdulva hazánkban először hangszerelte meg a Jesus Christ Superstar - t, még Júdást is elénekelte, majd saját színpadi zenés darabokkal is előállt: a Krízis és a Kaméleon nagy sikert értek el. Nem tudom ma miért nem játssza ezeket valamelyik színház?
Bár Ihász is több hangszeren játszott, de kétségtelen, hogy Máté volt hármójuk közül - előképzettsége miatt - a legmagasabban képzett, legrutinosabb muzsikus. S nyilván emiatt volt szélesebb a működési területe, hogy még a színházra is kiterjedt. (Tudomásom szerint Szécsi nem játszott egyetlen hangszeren sem, amit nem róhatunk fel néki, hiszen ő énekes volt, s tudvalévő, hogy a hegedűművésztől sem vesszük zokon, ha pluszban még nem énekel...) Máté teherbíróképességéről, hallatlan energiájáról szintén S. Nagy mesélte a következőt: egyszer a dublini fesztiválon rosszul adták meg a zenekari felállást, erre Péter leült az ágy szélére este, a gitárjával az összes zenekari szólamot hajnalig meghangszerelte, s reggel átnyújtotta leírva a zenekari tagoknak.
Bár Ihász is több hangszeren játszott, de kétségtelen, hogy Máté volt hármójuk közül - előképzettsége miatt - a legmagasabban képzett, legrutinosabb muzsikus. S nyilván emiatt volt szélesebb a működési területe, hogy még a színházra is kiterjedt. (Tudomásom szerint Szécsi nem játszott egyetlen hangszeren sem, amit nem róhatunk fel néki, hiszen ő énekes volt, s tudvalévő, hogy a hegedűművésztől sem vesszük zokon, ha pluszban még nem énekel...) Máté teherbíróképességéről, hallatlan energiájáról szintén S. Nagy mesélte a következőt: egyszer a dublini fesztiválon rosszul adták meg a zenekari felállást, erre Péter leült az ágy szélére este, a gitárjával az összes zenekari szólamot hajnalig meghangszerelte, s reggel átnyújtotta leírva a zenekari tagoknak.
Még két nappal halála előtt is fellépett, és senki nem gondolt arra, hogy szervezete egyik pillanatról a másikra felmondja a szolgálatot. Bár mindenki tudta a környezetében, hogy hajtja magát. Amellett napi 40 cigaretta s az ital... Barátja, S. Nagy szerint véle elsősorban nem az volt a gond, hogy mértéktelenül ivott, hanem az, hogy hónapokra abbahagyta fogadalomból, s amikor ez lejárt - akkor mindent bele, tehát a rendszertelenséget, aránytalanságot, diszharmóniát nem viselte el a szervezete. És ez másik két kollégájára is érvényes volt (Szécsire és Ihászra is) És ez az, ami számunkra is tanulságként szolgálhat!
Mindenkinek ugyanis - foglalkozástól, szakmától függetlenül - tisztában kell lennie azzal, hogy mit, mikor és mennyit visel és bír el a szervezete, a lelkiereje. Mert mindenkinek más és más a teherbírása (amihez nagy önismeret kell!) mind a munkában, mind a magánéletében, mind a szórakozásban, mind az alkotásban, mind az evésben, mind az ivásban, mind az éjszakai, mind a nappali életének sodrában. Tudni és érezni kell mindenkinek azt a pontot, amikor abba kell hagyni a csapongást. Amikor le kell állni egy időre a további erőfeszítésekkel, pihenni - s ahogy Hofi énekelte: "lazítani"!
Talán mindhárman szenvedtek abban a hibában, hogy nem mindig és nem mindenütt találták el a megfelelő összhangot szervezetük teherbíróképessége és az alkotómunka között, mert - különböző okokból - nem volt helyes önismeretük. Szüntelenül hajtotta őket tehetségük, s alkotóerejük motorját képtelenek voltak néha-néha takarékra állítani. Mindent egyszerre és hirtelen, azonnal akartak megragadni és kiaknázni: életet, tehetséget, emberi erejükkel s előadóművészetük minden energiájával.
Pedig az életben, s a művészi alkotómunkában is be kell iktatni szüneteket, közjátékokat. Meg kell találni, meg kell tanulni a feszített tempó és a kikapcsolódás egyenletes elosztását megfelelő egyensúlyát, arányát. Néha tudni kell pihenni, erőt gyűjteni, meditálni, várni. Mert hogyan is írta Ady? "Tartsd magad, / Mert most az a leggazdagabb, / Ki várni érez, várni tud."
Ha erre képesek lettek volna, ha meg tudták volna ezt fogadni - talán még ma is köztünk lehetnének és gazdagíthatnának bennünket és magukat is alkotó-, és előadóművészetük varázslatos szépségével, dalaik hitet adó erejével. Segíthetnének élni bennünket ma is, mint ahogy mindig is segítette az embert élni a dal a zene és a költészet összhangjával. El kell azonban ismernünk, hogy így is egyedülálló és halhatatlan életpályát futottak be mind a hárman. Olyant, ami maradandóságával, szépségével csak keveseknek sikerült az énekesi pályán hazánkban ily rövid idő alatt. Olyant, amelyen mindig szem előtt tartották a magas mércét, amihez minden körülmények közt ragaszkodtak.
Máté is így volt ezzel (akárcsak társai) ő is mindig tartotta, illetve fejlesztette a művészi színvonalat - szerzeményekben, előadásban, hangszerelésben. S igyekezett megfelelni otthon is, apaként és férjként egyaránt. Gyermekei csak a második házasságából (Edit) születtek, mert az elsőnek (Dékány Saroltával) hamar vége lett. (Az énekesnő később Koós János felesége lett, akivel "jobban járt", hiszen immár 44 éve élnek együtt boldog házasságban.)
Persze hosszú volt az út a zeneiskolai tanulmányoktól, a klasszikusok zongorázásától (Bágya András és Balassa P. Tamás növendéke volt) a zenei pályfautását meghatározó első zenekarától, a Főnix-től, az első dalok mellett bábáskodó Illés-től, az Elvis-daloktól, a blues-, és soul stílusú nótáktól, majd az Express és a Bergendy együttestől, aztán az első szerzeménytől, az Ünneptől (Vass Valéria szövegével) - az önálló albumokig és a fesztiválokon való rendszeres szereplésekig.
Persze hosszú volt az út a zeneiskolai tanulmányoktól, a klasszikusok zongorázásától (Bágya András és Balassa P. Tamás növendéke volt) a zenei pályfautását meghatározó első zenekarától, a Főnix-től, az első dalok mellett bábáskodó Illés-től, az Elvis-daloktól, a blues-, és soul stílusú nótáktól, majd az Express és a Bergendy együttestől, aztán az első szerzeménytől, az Ünneptől (Vass Valéria szövegével) - az önálló albumokig és a fesztiválokon való rendszeres szereplésekig.
A zenekedvelők ma is felsóhajtanak: milyen jó, hogy Péter a Külkereskedelmi Főiskola után nem azt a szakmát választotta. S milyen jó, hogy szüleinek eszébe jutott, hogy magnóval ajándékozzák meg, mert az meghatározta döntését. Végleg eldöntötte hogy ő mire is hivatott igazán. Szóval, mindez így jól, helyesen és megfelelően alakult, mert ellenkező esetben lehet, hogy a világ egy rossz külkereskedővel gazdagabb lesz, viszont egy nagyszerű énekessel meg szegényebb... 1983-ban éppen csak hozzákezdtek S. Naggyal a Máté passzió c. ötletes című ötödik nagylemezük felvázolásához, de ez csak sajnos terv maradt.
Húsz év alatt így is szinte annyit dalt írt, amennyi elosztva 50 évre is elegendő lett volna. És egyéb máson is dolgozott, énekelt, komponált, hangszerelt. S közben példás családfő volt, két lányának szerető édesapja. Nagyszüleitől és szüleitől "örökölte", a családi összetartás erejét, ami a legnehezebb háborús, majd önkényuralmi időkben is mindig jellemző volt a Máté-famíliára. Akkor is, amikor a könyvügynökből lett főkönyvelőként dolgozó apját feljelentették és meghurcolták. Mindez persze tartós nyomokot hagyott az ő és családja idegrendszerén, s persze anyagi helyzetükön is.
Az akkor még éppen cseperedő két testvér - Péter és Pál - lelkületére is hatottak ezek az események. Ám ezzel még inkább erősödött ragaszkodásuk szüleik iránt. Ihászhoz hasonlóan ő is dalt (sőt dalokat) szentelt szülei emlékének, az irántuk érzett szeretetének.("Még meg sem köszöntem; Ott állsz az út végén... - szól a gyermeki vallomás az 1980-as Szívhangok című lemezén.) S milyen furcsa a sors: a lemez igazi, magnóra vett szívdobogással indul, élete és pályája pedig éppen ennek a szervnek a megállásával zárult...
Személyiségük, egyéniségük, habitusuk, lelkületük összehasonlítása
E három égi dalnokról írt soraimból kiderült, hogy sok egyező, de sok eltérő vonással rendelkeztek. Mind személyiségük, mind éneklésük, mind művészi mondanivalóik tekintetében. Ugyanúgy különböztek egymástól, mint ahogyan a természet színei különböznek egymástól, de mindegyik valami egyezőt is rejt magában, ami a másikra is érvényes.
A három - most már égi dalnokként működő - férfiú személyiségét, lelkivilágát, elénekelt dalaik harmóniavilágát, szövegi tartalmát s nem utolsósorban hangjukat vizsgálva zárásul felteszem magamnak a furcsa kérdést: vajon melyiküket melyik szín jelképezné igazán? Ha Isten kegye ott fent egykor szárnyaló hangjukkal együtt színné változtatná át őket - vajon milyen színben jelennének meg e különös metamorfózis által?
Úgy érzem és gondolom, hogy világmindenség színei közül Máté Péter - hangjának és számainak hangulata alapján a legszebb barna lenne, Ihász Gábor akár egykori autója - kék, Szécsi Pál pedig narancssárga. Szerintem életük és pályájuk során ezekkel a színekkel, és ezek árnyalataival éltek és dolgoztak. Rózsaszínben ők sosem látták, illetve láthatták a valóságot, hiszen ahhoz elég sok szürke és fekete árnyalattal találkoztak, elég sok lemondást kellett elviselniük életük során. De lelkiviláguk, életszemléletük, hangjuk és személyiségük talán azt a színt adta vissza, tükrözte leginkább, amire fent utaltam.
Ihász volt közöttük a legoptimistább, leglazább, legbohókásabb természetű. Mátéra már kevésbé volt jellemző a derűs életszemlélet, bár nem mondhatjuk, hogy megkeseredett ember lett volna, hiszen dalaiban egyaránt ott találjuk az elégikus, szomorkás, fátyolos hangulatot a vidámmal elegyítve. Nem szomorú volt, inkább komoly. Talán Szécsi volt kissé szomorkásabb, könnyen melankóliára hajló, amellett, hogy egyfajta bohémság, könnyelműség is jellemezte. Aminek következménye volt, hogy könnyen belevetette magát az éjszakai életbe, önmaga kábításába, amit párkapcsolatai is megsínylettek.
Az ő példája is igazolja, hogy lehet valaki akár az éjszaka császára, nők bálványa (mert ez igaz volt reá is) de ha nincs rendben a lelki élete, ha kusza, rendezetlen, megoldatlan problémák zúdulnak rá, ha nem tudja lezárni, félvállról venni a múlt sérelmeit - mert van, akinek ez sikerül - akkor mindezt csak hurcolja, görgeti a hétköznapjaiban és sodródik a tragédia felé. Ő azonban nagyon is "anyás" volt, hiányzott néki a családi élet melege, a törődés, a folyamatos szülői szeretet.
És ez bizony mi korunk emberei számára is bizonyos tanulságokkal szolgál: hogy minden ember felnőttkorát a gyermekkorában megélt és átélt, rendezett vagy rendezetlen családi viszonyok alapoznak meg. Szécsi megoldatlan problémáinak örvényében az öngyilkossági kísérletekhez fordult. Ezek aztán végül is olyan mélyre húzták le, ahonnan már nem volt többé felemelkedés.
Zaklatottságát, határozatlanságát azonban az is bizonyította (mint pályatársai, barátai állítják) hogy minden egyes öngyilkossági kudarca után újra és újra élni akart. Ám az utolsóból már sajnos nem volt visszatérés. Ő távozott el hármójuk közül legkorábban: 30 évesen. Máté még nem volt 38 amikor meghalt, Ihász pedig a 42-t töltötte be, mikor végleg elment.
Szakmai és magánéletük tehát nem szűkölködött konfliktusokban, problémákban és drámai eseményekben - bár ezek mennyisége és súlya mindegyiküknél más és másféle volt. Azok feldolgozását is másképpen tudták megoldani sorsuk különbözősége miatt. Ám ezeket a gondjaikat mindhármójuknál ellensúlyozta egészséges önkifejezési hajlamuk, exhibicionizmusuk, éneklési, előadói tehetségük, rendkívüli muzikalitásuk, a közönség folyamatos szolgálata, amit a zene, az éneklés örömével maximálisan teljesítettek. És maximálisan, profi módon tudtak hallgatósságuknak, hűséges rajongótáboruknak örömet, zenei élvezetet, művészi élményt nyújtani mindhárman.
Sőt, még ma is okoznak örömet, zenei élvezetet és művészi élményt mindannyiunk számára - csupán hangjuk szépségével, s sajnos már nem személyes megjelenésükkel - ha hallgatjuk dalaikat. Amiknek a legnagyobb része maradandónak bizonyult még évtizedekkel haláluk után is. Ők ama ritka előadók, énekesek közé tartoztak, akik művészi tevékenységüket örömmel végezték (s ez látszott is rajtuk) miközben élményt és örömet adtak, nyújtottak hallgatóságuknak is.
És zárásul még annyit is megemlíthetnék: mindhárman megegyeztek abban is, hogy néhány fesztiváldíjon, szakmai elismerésen kívül soha semmiféle állami kitüntetést nem kaptak. Igaz, ez nem is nagyon hiányzott egyikőjüknek sem.Többet ért számukra a közönség szeretete, rajongása, elismerése. Az, hogy sok-sok éven át a zene szépségét és értékes mondanivalójukat hinthették szét országszerte az emberek között. Az ún. átkos rendszer három t-s beosztása (tűr, tilt, támogat) szerint ők hárman inkább a tűr címkével jelzett kategóriába estek: az akkori rendszer nem támadta őket szisztematikusan soha, de nem is hordozta éppen a tenyerén egyiküket sem.
És zárásul még annyit is megemlíthetnék: mindhárman megegyeztek abban is, hogy néhány fesztiváldíjon, szakmai elismerésen kívül soha semmiféle állami kitüntetést nem kaptak. Igaz, ez nem is nagyon hiányzott egyikőjüknek sem.Többet ért számukra a közönség szeretete, rajongása, elismerése. Az, hogy sok-sok éven át a zene szépségét és értékes mondanivalójukat hinthették szét országszerte az emberek között. Az ún. átkos rendszer három t-s beosztása (tűr, tilt, támogat) szerint ők hárman inkább a tűr címkével jelzett kategóriába estek: az akkori rendszer nem támadta őket szisztematikusan soha, de nem is hordozta éppen a tenyerén egyiküket sem.
Hála Edisonnak és Berlinernek, hogy e három égi dalnok hangjában és énekművészetében haláluk után is még mindig gyönyörködhetünk. Sok-sok felvételük közül három olyant választottam, amelyik legjobban illusztrálja róluk írott véleményemet és éneklésükről, előadóművészetükről megfogalmazott, summázott értékelésemet. Vagyis olyan felvételeket, ami mindhármójuk életét és művészetét szerintem legjobban jellemzi. Sorrendben: Ihász, Máté majd végül Szécsi énekel. Fogadja mindenki szeretettel és Mindenkinek Minden Jót kívánok!
*
Felhasznált forrásmunkák, irodalom:
S.Nagy István: Elmegyek (Máté Péter emlékére - Editorg GM. Bp, 1985.)
Fenyves György: Csak fiataloknak II. (Zeneműkiadó, Bp. 1968.)
Szécsi Pál, Ihász Gábor és Máté Péter hanglemezei, CD-i, felvételei a Youtub-on
In Memoriam Szécsi Pál - A Magyar Televízió ZRT. DVD-kiadványa (2002.)
Internetes oldalak, blogok, wikipédiák stb.
*
S.Nagy István: Elmegyek (Máté Péter emlékére - Editorg GM. Bp, 1985.)
Fenyves György: Csak fiataloknak II. (Zeneműkiadó, Bp. 1968.)
Szécsi Pál, Ihász Gábor és Máté Péter hanglemezei, CD-i, felvételei a Youtub-on
In Memoriam Szécsi Pál - A Magyar Televízió ZRT. DVD-kiadványa (2002.)
Internetes oldalak, blogok, wikipédiák stb.
Adrika nevében is köszönjük a megható sorokat.
VálaszTörlésKedves Viktor! Nagy örömet okozott, hogy elolvasta írásomat és reagált arra. Mindig is az a hit éltet, hogy gondolataim valakinek vagy valakiknek örömet, élményt szereznek. Emiatt is közlök különböző tanulmányokat, elemzéseket ennek a Blognak a hasábjain. Köszönöm elismerő sorait, minden jót, jó egészséget kívánok! Végvári András, nyugdíjas pedagógus.
TörlésIhász Gabi személyes jó barátom volt.. 1973 óta ismertem mind hármukat Szécsi Palival és Máté Péterrel együtt Hármójuk barátsága több volt mint egy átlagos barátság. Gabi autodidakta módon tanult gitározni.. Péter érezte Gabiban a tehetséget és minden segítséget megadott neki, hogy megtanulja a másik kedvenc hangszere a zongora alapjait. Szécsi Pali kitünően Játszott trombítán.. Zsoldos Imre tanitotta ... Őkhárman Máté Szécsi, Ihász egymásnak is írtak dalokat.. Néhány cím közös dalaik közül.. Ihász- Szécsi Válaszolj Nekem. Ihász S Nagy Kék csillag- Szécsi Palinak Ihász S Nagy Mióta egyszer Szécsi Palinak Máté Ihász úgy ég úgy fáj.. Máté Ihász Azt súgta a szél...
TörlésTisztelt Végvári úr!
VálaszTörlésAdrikával együtt szeretettel várjuk Gabi honlapján. www.ihaszgabor.hu
....
VálaszTörlés....
VálaszTörlésKedves Adél! Köszönöm megjegyzését, melyet a HÁROM ÉGI DALNOK című írásomhoz küldött. Elgondolkodtam: vajon mit jelent a .... ? Ez a tetszés jele? Másik kérdésem: Hol és hogyan lehet az Ön Blogját megtekinteni és olvasni? Üdv. Végvári András, Szimfonia Blog (www.blogspot.com)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTisztelt Végvári úr! Adrika nevében is sívből köszönjük a honlapra küldött bensőséges gondolatokat.
VálaszTörlésNagyon jól esett. Jó egészséget további sikereket kivánunk az életben önnek és kedves családjának.
Őszinte tisztelettel: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
Tisztelt Végvári úr! Kérem engedje meg, hogy Szécsi Paliról írt gondolatait kiegészítsem annyival, hogy Malek Miklós is írt dalt Palinak.. Malek- Szécsi: "Éjszakai hangulat"..Malek- S Nagy "Pamparapam"... Pali "Violák" című lemezét teljes egészében Miki hangszerelte...
VálaszTörlésTovábbi sikereket kívánva baráti tisztelettel üdvözlöm: Lendvai Viktor.
Kedves Viktor! Hálásan köszönöm reagálását és az információkat. Úgy látszik, nem mélyedtem bele elég alaposan a dalok pontos szerzőinek felkutatásába. Igaz, hogy a szándékom hármójuk életének és munkásságának összehasonlítása, a hasonlóságok és különbözőségek feltérképezése, a találkozási pontok felmutatása volt. Szeretném még azonban megkérdezni: Gábor lánya, Adrienn jelenleg mivel foglalkozik, hol él - mert erre az interneten nem találtam adatokat. Köszönettel és további jó munkát kívánva: András
TörlésTisztelt Végvári úr! Adrikával együtt szíből köszönjüka megható méltatást... Gabi Valóban így éltahogy egyik dalában megírta... "Tisztán és egyszerűen.. Ez a dal Személyes KedvencünkAdrikának és nekem is Gabi dalai közül..Szinte hihtetlen de igaz Gabi idén 2016 október 29.n lenne 70 éves.. Adrikával napi kapcsolatban vagyunk és néha eljátszunk a gondolattal mi lenne Gabi véleménye a mai rohanó tempojú életről...S arra jutunk, hogy ezt már nemkedvelné.. Gabi inádta a jó társaságot sokat jelentet számára az igaz barátság.Gabi engem születésem óta ismert az életem nyitott könyv volt a számára.Nem a megszépítő messzeség mondatja velemde Gabi valóban kivételes ember volt.Az unokája "Lacika" érkezésekor volt életében talán a legboldogabb még egyik Adrikához írt dalában is megírta nokája érkezését.. "Jön majd egy kisfiú és úgy köszön rám szia nagyfater"...Minden volt számára, hogy Adrikát boldognak lássa.. E pár sort egy csodálatos Édesapára és egy igazbarátra emlékezve írtam le. Tisztelt Végvári úr! Köszönöm, megoszthattam önel e néhány gondolatot. Jó egészséget kívánunk önnek és családjának Baráti tisztelettel: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Végvári úr! Gabi néhány dalának születésekor jelen lehettem.. Kérem engedje meg, hogy felidézzem Gabi talán legnépszerübb dalának a "Múlnak a gyermekévek" című dal születésének körülményeit. 1977 nyarán Julius 2.n délután 3 órára hárman Gabi, Adrika és énmeghívást kaptunk S Nagy Istvántól "Pityus"-tl akkori Karinthy Frigyes uti lakásába Tudni kell Pityusról, hogy általában ha "Gurúlt" a dal ő hívta így az ihletet akkor hamar megszületett az adott dal.. A "Múlnak a gyermekévek"-nél nehezen kapta el a fonalat Pityus... Gabi játszotta gitáron még szöveg nélkül a dallamot.. "Pityus nézegette magát az előszoba tükörben...Belépett a szobába Margit "Pityus" akkori felesége... "Pityus" megkérdezte Margittól "Mond, hogy nézek ki?.... Margit válaszolta "Hát Pityus nem vagy már gyerek"... "Pityus mondta "OKÉ"... És megszületett Gabival a közüs daluk.. Ihász Gábor- S Nagy István "Múlnak a gyermekévek". Tisztelt Végvári úr! Tisztelettel üdvözöljük: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Végvári úr! Örömmel tájékoztatjuk, hogy Vaszaron egy kis faluban a falú zene tagozatos általános iskolája 2016 szeptember 1- től Gabi emlékére és tiszteletére (Gabi idén lenne 70 éves) a nevét viseli. "IHÁSZ GÁBOR ÁLTALÁNOS ISKOLA".. Tisztelettel: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Végvári Úr! A napokban rendezgettük Adrikával a családi archívumban Gabi dalait. 27 év után került elő egy eddig még soha sehol nem hallott dal zGabi zenéjévelés szövegével... Fel szerette volna még éneklni szalagra, de sajnos a sors közbe szólt...De hála Alex Tamás barátunknak Adrika és az én kérésemre Tamás felénelte a dalt az Kaszás Péter barátunk stúdiójában.Gabi élete utolsó szerzeményének címe melynek zenéjét és szövegét is ő magaírta 1988 ban mint később kiderült már súlyos betegen... Ihász Gábor: "Titokban várok rád".. Tisztelettel üdvözöljük: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Végvári úr! Kérem engedje meg, hogy Gabiról írt tanulmányan elhunytával írt gondolatait kiegészítsem annyival, hogy valóban voltak szívpróblémái egy gyermekkori madula gyúlladásból kifolyolag, ezért is kellett abhagynija Gabinak imádott spotrját a labdarúgást ahol ifjusági válogatott volt és jégkorongban szintén.. szóval egy végtelennek tünő kiméletlen betegség okozta korai halálát.A személyes érinttség folytán Adrikának és nekem is a mai napig nehéz erről beszélni. megértését tiszteletttel köszönjük Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésKedves Viktor! Köszönöm értékes megjegyzését - Adriennek és Önnek is, valamint Kedves Családjuknak jó egészséget, minden jót kívánok! Üdv: Végvári András, Pápa.
TörlésTisztelt Végvári Úr ! Tisztelettel köszönjük kedves reagálását Családunk nevében mi is kívánunk önnek és kedves családjának minden jót sok örömet boldogságot. Tisztelettel : Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
TörlésTisztelt Végvári úr! Tisztelettel köszönjük keedves sorait Szívből köszönjük megindító méltatását a szeretet Édesapáról Nagypapáról apósról a "mi Gabinkról"..További sikereket kívánva önnek és kedves családjánakTisztelettel: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Végvári úr! Családunk nevében kívánunk önnek és kedves családjának
VálaszTörlésÁldott, békés karácsonyi ünnepeket! Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
Tisztelt Végvári úr ! Egy megtisztelő meghívást kaptunk Adrikával a Budavári önkormányzattól abból az alkalomból, hogy barátunk Máté Péter 2017 február 4.n 70 éves lenne... Ebből az alkalomból a Budavári önkormányzat Péter szülőházán a budapesti Krisztina krt 75 ben egy emléktáblát helyez el... Varga Mátyás szobrászművész alkotását egy elszakadt magnószalagot ábrázola mű utalva a tragikusan korán félbeszakadt éle és művész pályára... Tisztelettel üdvözöljük önt: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés
VálaszTörlés17:55 (5 perce)
címzett: Viktor
Kedves Adrienn és Viktor! Hálásan köszönöm szíves tájékoztatását erről a szép és megható eseményről. Jómagam betegségem miatt most nem tudok ott jelen lenni - bár szívesen elmentem volna - de a közeljövőben hamarosan felutazom és ígérem, hogy megtekintem az emléktáblát. Minden tiszteletem a Budavári Önkormányzat vezetőségének, hogy ilyen módon is ápolják és megbecsülik kulturális értékeinket és jelentős személyiségeinket. Üdvözlettel: Végvári András, Pápa.
Tisztelt Végvári úr! szívből kívánunk mielőbbi jobbulást s kívánjuk, hogy mielőbb szeretet családja körében legyyen. Tisztelettel üdvözöljük családunk nevében : Ihász Adrienneés Lendvai Viktor.
VálaszTörlésKedves Adrienne és Viktor!Nagyon köszönöm a jókívánságokat, Önöknek is Minden Jót, jó egészséget kívánok! Üdv. Végvári András, Pápa.
TörlésTisztelt Végvári úr! Engedje meg, hogy egy újabb megtisztelő eseményről tájékoztassam. Adrikámmal Aradszky Laci barátunktól és Budapest második kerületének önkormányzatától meghívást kaptunk egykori jó barátunk Szécsi Pali temlékére és tiszteletére készített emléktábla avatására. Pali 2017 Március 19.n lenne 73 éves... Ebből az alkalomból Kerül elhelyezésre egykori lakóháza a budapesti Margit u 25 homlokzatán az emléktábla. Aradszky Laci kezdeményezésére. Tisztelettel üdvözöljük családunk nevében: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlésTisztelt Lendvai Úr!
TörlésA Szécsi Pál emléktábla teljesen magankezdemenyezes és kivitelezes útján jött létre. Aradszky is meghívott vendég volt, csak a meghivaskor értesült az eseményről. Az Önkormányzat pedig a tábla kihelyezésének engedélyezésével jarult az eseményhez.Ezek a tények.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1526731114034071.1073741997.202343026472893&type=3
Törléshttps://hirtv.hu/ahirtvhirei/szecsi-pal-emlektablat-avattak-1390828
Törlésvalamint az RTL Klub és más orgánumokat ajánlom figyelmébe...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz igaz, a zenetanarno otlete, kezdeményezése költsége révén lett felállítva a tábla!! Minden segítség nélkül és rengeteg utanajarassal..
TörlésAradszky, Koós,Soltész Rezső, Bakacsi - és mások meghívott vendegek voltak a rendezvényen.sokan nem tudtak eljönni, hívás ellenere sem . Szecsi Pal emlektablaja magan kezdeményezés és kivitelezés reven lett felállítva!
TörlésAz emlektabla felallitasat nem Aradszky Laszlo kezdemenyezte.
TörlésŐ mint meghívott és emlékező volt jelen,!
Tisztelt Vegvari úr!
VálaszTörlésÍrását bongeszgetve- amely ugyan hatalmas és kétségtelen jószándékú munka, rengeteg pontatlansagot, mi több igaztalan dolgot fedezek fel.
Szecsire fokuszalva: Szécsi Pál kimagasló tehetség volt, különleges egyedi hanggal.Hangterjedelmere vonatkozó megjegyzése teves, vagy nem hallgatta meg minden dalát.
Kapásból vitte a három oktavot a hangja.Siman basszusban is énekelt, nem tenor hanem bariton hangja volt!! Mindhármuk közül neki volt a legjobb ritmuserzeke, hallasa, hallatlanul kreatív volt és nagyon igényes eredeti előadásmódja.(Az viszont igaz, Mathe Péter gyerekkorában zenei képzést kapott, valamint tovább élt mint Szécsi és más körülmények között)
Szécsi Pál polgári értelmiségi családból származott, nyelvész kutató apa, több nyelven beszélő anya, orvos és lapkiadó nagyszülőkkel.A történelem és az anyai nemtorodomseg azoban nagyon beleszólt az életébe.
Sok minden bánata volt, ami a tehetséget is adó tulerzekenysege is generált, s amit nehezen vagy nem tudott segítség nélkül feldolgozni..
Az hogy ivott, ki, mikor és mennyit..kinek hogy ártott meg - méltatlan bulvarfecseges!!
Azonban, hogy utolsó hónapjaiban amikor a legnagyobb bajban volt es amit nem csak saját magának koszonhetett- magára hagyták az amúgy is tarstalan, abszolút magányos nagyon szenzitív sok problémával egyedül küszködő embert, - megbocsájthatatlan tény.
Írásában keveri az időszakokat az eseményeket és a neveket. Pl.Csongrádi meg nem volt felesége S. Nagynak Szécsi eleteben, stb.stb.tobb más is zavaros.
Sajnalom, de így joszandeka,hiteltelen lesz.
Érdekes és jobbára tartalmas írása nagyon informatív, mindezzel egyutt.udv.
Tisztelt Ismeretlen, illetve Névtelen! Köszönöm megtisztelő véleményét és azt, hogy időt szakított írásom elolvasására. Mint minden hozzászólást és véleményt - ezt is igyekszem a magam módján megfontolni és hasznosítani a jövőben. További jó egészséget kívánok, valamint érdeklődést Blogom más egyéb írásai iránt is. Üdvözlettel: Végvári András - nyug. pedagógus.
TörlésTisztelettel üdvözlöm. Köszönöm válaszát.Nem igen vagyok jártas kommentelo és ezután sem szándékszom ilyen jellegu elfoglaltságban részt venni, időm nem igen engedi. Gratulálok blogjahoz, igen tartalmas és érdekes. Sok és alapos munka, ismeret van benne.
TörlésNyugodtan torolheti, igazából kérem is erre a "Névtelen" bejegyzeseket. Udvozlom.
Tisztelt Lendvai Viktor!
VálaszTörlésA Szécsi emléktáblát egy "civil", zenetanar allittatta, kezdeményezte és kivitelezte saját költségén. Az Önkormányzat, azzal járult hozzá, hogy engedelyezte a tabla elhelyezését, valamint Képviselő úr részt vett a megemlekezesen.
Mindez dokumentumokkal igazolhato.Aradszky Laszlo meghívott vendég volt, csak a meghivaskor értesült az eseményről.( Mindez, dokumentált!!)
Tisztelt Érdeklődő Hozzászólók! Kérem, hogy a személy szerint nem nekem szóló megjegyzéseket ne ide írják, hanem a címzett e-mail címére - bármennyire is kapcsolódnak ehhez az íráshoz. Köszönettel: Végvári András, nyug. pedagógus.
VálaszTörlésRendben! Igaza van , elnezessel, kérem törölje mindet,!!
TörlésNahát, micsoda zagyva krealmany ...tele téves és hamis infokkal...összevetni a három embert, muveszt, nagy tévedés!
VálaszTörlésEgyben valóban triász,, mindhármat S.Nagy pumpolta és itatta, hogy pumpolhassa őket..
Kedves Névtelen Olvasó!Régi igazság: aki szelet vet - vihart arat. Természetesen tiszteletben tartom véleményét, de azért nem bánnám, ha felsorolná az említett tévedéseket és hamisságokat. Jómagam az életrajzi adatokat, tényeket könyvekből, interjúkból, internetes lapokról stb. idéztem, gyűjtöttem össze. Ha azokban valaki hamisat, hazugságot írt, vagy mondott - lelke rajta. Tanulmányomnak lényege nem is ez volt, hanem éneklésüknek, művészi tevékenységüknek, egyéniségüknek az összehasonlítása. És az ezekben megfogalmazottak tükrözik egyedül saját állásfoglalásomat. És ebben azt hiszem, nem követtem el "zagyvaságokat", és kegyeletsértést sem.További érdeklődést kívánok a Blog egyéb írásai iránt, jó egészséget és minden jót kívánok! Üdvözlettel: Végvári András, a Blog gazdája. (2018. márc. 9.)
VálaszTörlés...szivesen felsorolom, - de attól félek itt ez a felület nem alkalmas rá...azon felül óva intenem a bulvármédia megnyilvánulásainak kritikátlan atveteletol..az puszta szenzációkeltest szolgál..messze van a hitelességtől..
VálaszTörlésÖsszevetni ezt a három embert, nagy merészség..- nem is tanácsos..
Mármint ha a művészi értékuk és a tehetségük mibenlétét kívánja ecsetelni..egy egészen biztos, hogy közös..mindhárman.S.Nagy hálójában jöttek össze, S.Nagy érdekei mentén...
Ami pedig az adatokat illeti pl.Szecsinel tárgyi tévedések vannak az írásaban...de zeneileg is hibás az értékítélete..ha közvetlen elérhetőséget megkapom, elmondom reszletesen is....tisztelettel üdvözlöm.
Tisztelt Végvári úr! Örömmel tájékoztatjuk, hogy "Apu" wmlékének méltó életbentartására szülőházán egykori otthonu otthonunk 1143 Budapest Stefánia út29 előkészületek folynak emléktábla elhelyezésére. Tisztelettel: Ihász Adrienne és Lendvai Viktor.
VálaszTörlés