"GYERE, TE BÁRKI"

 

VAN  OKUK  A  BIZAKODÁSRA

Tegnap (2025. november 20-án) ismét emlékezetes élményben lehetett részünk mindannyiunknak, akik eljöttünk a B32 galéria nagytermébe, ahol a SZIÁMI AND FRIENDS zenei formáció a "Gyere, te bárki" című legfrissebb albumát mutatta be az érdeklődőknek. De természetesen az est során a teljes album track-jein kívül elhangzottak még korábbi nagy sikerek is a több mint kétórás jó hangulatú koncerten. S mintegy bónusz-ajándékként a szemfülesebbek még eredeti dalszövegekhez is hozzájuthattak, amit Péter készségesen lenyújtott a színpadról a dal előadása után a legfürgébbeknek. 

 

A koncert színvonalát, barátságos, közvetlen hangulatát, profi hangosítását és előadásmódját valamint a zeneszámok rendkívül gazdag szövegtartalmát, annak mondanivalóját illetően most sem ért senkit meglepetés. Mindezeket ugyanis már régen megszokhattuk a népszerű együttestől. Másfelől pedig azért sem számíthattunk semmiféle kellemetlen meglepetésre, mert a koncert helyszíne a Bartók Béla úton volt. Ahol Sziámi egy korábbi számának ('68) szövege szerint: "Ma már a Bartók Béla úton / Nem lakik összeesküvő..." (Énekli Tolcsvay László a Kapcsolj át című albumán, amely talán a legjobb szólólemeze.)

 

Sziámiék zenei világában, dalaik előadásában és közölnivalójában számomra az a legmegkapóbb, hogy ugyanúgy szólnak a fiatalabb, mint az idősebb korosztály értékes zenei produktumok iránt érdeklődő, józanul és rugalmasan gondolkodó tagjaihoz. Mindenki - akár teenager, huszonéves, vagy legyen akár felnőtt, idősebb korú - megtalálja azokban a hozzá szóló, saját életében felhasználható, megszívlelendő üzeneteket, intenciókat, s azokat a gondolatokat, amikkel azonosulni tud.

 

Egyfajta, mindenki számára befogadható, egyáltalán nem bonyolult, sőt élvezetes ritmus-, és dallamvilággal és dalszövegekkel képesek "megfogni" bennünket. Hol elgondolkodtatni, hol elérzékenyíteni, hol feldobni, hol pedig elandalítani a hallgatóságot. Dalaiknak, és azok előadásának közlésmódja, helyenként humoros, helyenként ironikus hangvétele távol áll mindenféle fennkölt és szájbarágó didaktikus módszertől.

S mégis képesek azokkal tanítani, nevelni, világunkról alkotott szemléletünket formálni, alakítani. Mindenféle direkt módszerek nélkül is tudnak vélük - finom utalásokkal, kedélyesen, szinte észrevétlenül, de hatásosan - politizálni, állást foglalni, véleményt formálni. Békés hétköznapi életünk szépségeinek megéneklésével, a barátság, a szerelem, a szolidarítás értékének és fontosságának zenei és költői megfogalmazásával szólnak hozzánk a reájuk jellemző eleganciával és közvetlenséggel.

Sajátos zenei világuk, szövegeik tartalma és mondanivalója olyannyira egyedülálló, közönséggel való kontaktusuk annyira megkapóan egyéni, szimpatikus és sajátos jellegű, hogy egyáltalán nem hasonlítható semelyik más hazai pop-együttes művészetéhez és előadásmódjához sem. Az előadott számok között rövid megjegyzések, narrációk hangzanak el, amiket mindig az együttes frontembere, Sziámi intéz a hallgatósághoz. 

Ezek a hangulatos, elmés megjegyzések tökéletesen passzolnak a dalok elénekelt szövegeihez; hozzájuk hasonlóan ugyanúgy elgondolkodtatók, poénkedők, élcelődők, finom humorral, s némi filozófiával megspékeltek, s erőszakoltságtól mentesen és kellő arányban szétszóródva  hangoznak el két szám között. Ezek a kiszólások (vagy ha tetszik: beszólások) mintegy kiegészítik, a próza eszközeivel is színesítik, gazdagítják a koncertet, s méginkább feldobják a már egyébként is jó hangulatot, amit már a zenéjükkel sikerült megteremteniük.

 

A határtalan, könnyed, de senkit sem bántó, vagy gátló természetes emberi szabadságnak, az értelmes cselekvésnek, összetartozásnak és a szeretetnek az értékét, jelentőségét, értelmét és szükségességét hangsúlyozzák dalaikban. S azt mindenki számára meggyőzően tudják közölni és előadni - zenei világukon, szövegeiken, verseiken keresztül. Szinte "észrevétlenül" természetes és laza eleganciával teszik mindezt, miközben valamennyien élvezettel, sőt néha akár táncra is perdülve hallgatjuk, kóstolgatjuk, ízlelgetjük dallamaikat, harmóniáikat, éljük át sajátos ritmusvilágukat, s értelmezzük teljesen sajátos szójátékokkal és szókészletükkel megfogalmazott szövegeiket.

 

 

Erre az utóbbira remek példa a "Kicsi, kicsiszolt kő" című rendkívüli érzékenységgel, meghatóan megfogalmazott és előadott, szívhez szóló opuszuk, ami akár egy imaként, egyfajta lamentációként is felfogható. Annak szimbolikus, költői kifejezésmódjával, blues-os, balladai tónusával, különleges stílusával és sanzonszerű előadásmódjával - amely keveri a recitativot, a dallaméneklést és a narrációt - válhatott egyik kedvencemmé. 

Ezért is választottam éppen ennek a számnak az előadását video-mellékletként az alábbiakban. Mint amatőr fotós készítettem a helyszínen ezt a felvételt, aminek értéke nem a minőségben, hanem az egyszeri, és megismételhetetlen élmény nagyszerűségében rejlik. A szám legnagyobb erénye a szellemes, leleményes, invitáló szójátékokban, s azok ismételgetésében rejlik. (kicsi-kicsiszolt, követ, követelező, követ leelőzve stb.) Az efféle szavakkal történő dobálózás, játszadozás egyébként nagyon is jellemző Sziámi szövegeire, de talán legpregnánsabban itt, ebben a dalban nyilatkozik meg. (Egyébként teljes egészében meghallgatható a Youtube csatornán is, érdemes rákeresni.)

Ilyenfajta, e verssorokban is megjelenő szójátékok alkalmazása - a szavakkal való élcelődés, zsonglőrködés, játszadozás - nagy költőnk, József Attila kedvenc stílusgyakorlatai közé tartozott. De hát a mesterhármas névválasztással bíró Müller Péter Sziámi maga is a rendkívül gazdag és választékos szókinccsel, kifejező készséggel rendelkező és alkotó költőink közé tartozik. („Minden kincsem a szókincsem, egy jó szónál jobb nincsen" - énekli egyik dalában.) Amit más egyéb zenei műfajban és területen, pl. a színházi produkciók dalszövegeinek, seregnyi popdal verseinek, továbbá mintegy húsz saját albumának, s más énekesek (Tolcsvay, Koncz, stb.) dalaihoz írt szövegeiben is megcsodálhattunk már. De bizonyítja és igazolja ezt a nem dalszövegekként létező, hanem a Facebook-on is előadott és közkinccsé tett önálló költeményeivel is. De teszi ezt ha kell, akár prózában - az eredeti és öt örökbe fogadó családja, s önmaga életrajzának megírásával, amit nemrég könyv formájában közzétett. Ám most térjünk vissza a dalszövegeire, s hadd idézzem a "Kicsi kicsiszolt kő" néhány sorát, mellékelve az említett videofelvétellel, amit talán csonkasága ellenére is érdemes volt  felraknom. 

 

"Kicsi, kicsiszolt kő

 

Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!

 

Kicsi, kicsiszolt kő

 

Te vagy az, aki fölfelé zuhan

 

És zuhantában nem követ

 

Ismert pályát, másik követ.

 

Sőt, minden más követ leelőzve

 

Zuhansz hozzám,

 

Követelődzve bennem.

 

Ó, követelődző kicsi kő

 

Hívlak és követellek

 

Mert nem lehet már

 

Nem veled lennem."

 

 

 Köszönjük a szép élményt, a maradandó, színvonalas zenei estet az egész együttesnek, melynek tagjai: Bakos Zita (billentyű, vokál) Kónya Csaba (basszusgitár) Tóth Marci (dob) Balla Róbert (hangmérnök) Kirschner Péter (gitár) és Müller Péter Sziámi (ének)

Az együttes Örkénytől származó rituális csatakiáltása, melyet a színfalak közt hangoztatnak minden fellépésük előtt: "Nézzünk bizakodva a jövőbe!" Ha ezt arra is értik, hogy reménykednek hosszú fennállásukban, abban, hogy még sokáig tudnak színvonalasak és sikeresek maradni - akkor én a magam részéről csak annyit mondhatok: van okuk a bizakodásra! Ismerve tehetségüket, hallva nagy műgonddal megszerkesztett, jobbnál jobb dalaikat, alapos felkészültséggel előadott, roppant hangulatos és élményszámba menő koncertjeiket -  biztos vagyok benne, hogy zenében és gondolatokban még évekre elegendő tartalékaik, mondanivalójuk van és lesz  a számunkra.

"NICSAK, KI BESZÉL?"

 

 

" Kelj föl, és mondd meg nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne riadj meg tőlük, különben én riasztalak meg téged előttük." (Jeremiás próféta k. 1.) 

EGY INTERJÚ MARGÓJÁRA

Mindannyiunk számára nagy meglepetésként hatott, hogy az ATV meghívta 2025. november 11-re hazánk jelenlegi miniszterelnökét egy interjúra, ahol aktuális közéleti, bel-, és külpolitikai kérdésekről esett szó. Orbán Viktor 15 éve nem adott interjút e televíziós program (s nem csatorna!) stúdiójában. Ezért a felfokozott érdeklődés miatt sokakat sikerült képernyő elé ültetni ezen az estén Rónai Egonnak, aki jól felkészülten szerkesztette meg és tette fel kérdéseit az ötödik ciklusát a kormány élén töltő miniszterelnökhöz (és nem felé, mint ahogy sokan helytelenül mondják.) 

A Facebook oldalát alkalmatlannak tartottam (azt hiszem helyesen) egy ilyen hosszú elemzés közlésére. Ezért folyamodtam ahhoz, hogy itt, a Szimfonia Blog hasábjain tegyem bármikor és bárki számára elérhetővé, olvashatóvá ezt a glosszát, amiben saját gondolataimmal, észrevételeimmel kívánok reflektálni az interjúban elhangzott kérdésekre és válaszokra. Természetesen nem kell minden megjegyzésemmel egyet érteni, ami bizonyára így is lesz. Mert meggyőződésem, hogy azokat másképp fogják értelmezni az ellenzékhez tartozó és a kormányhoz lojális olvasók, akik veszik a fáradságot ahhoz, hogy végig olvassák elemzésemet, reflexióimat.    

Mint ahogy én magam is vettem a fáradságot ahhoz, hogy jó magyar emberhez méltóan végignézzem ezt a mindenképpen érdekes és gondolatébresztő, másfél órás ORBÁN VIKTOR-RÓNAI EGON interjút. Ami ebből először is szemet szúrt - az a következő volt: Orbán a népünk számára roppant hátrányos huszadik századi magyar történelmet és a most zajló orosz-ukrán háborút okozza azért, hogy országunk gazdasági fejlődése nem volt megfelelő sem régebben, s nem kedvező most sem. Hogy "nékünk mindig nagyobb erőfeszítésekbe került és kerül most is, hogy lépést tartsunk a környező országokkal. S hogy gazdasági mutatóink mindig is alatta maradnak más országok statisztikai adatainál, az mindezekből következik." - fogalmazott sokunkat meghökkentve a miniszterelnök.

"Ezért aztán siralmasabb a helyzetünk másokénál" - summázta rövid történelmi áttekintését a miniszterelnök. Még jó, hogy nem ment vissza a tatárjárásig, vagy a mohácsi vészhez. S jó, hogy nem a törököket, vagy a Habsburgokat tette felelőssé azért, hogy oly rosszak a mostani gazdasági mutatók - s a kormány ezért kénytelen emelni a kenyér, vagy a benzin árát. (Mert azt ugyan nem tagadta, hogy az árak bizony emelkednek, de hozzá tette: azokat emelni kell, s az ársapkára, árakkal való manipulációkra szükség van.)

S még jó, hogy nem próbálta elmagyarázni azt, hogy azért kellett az amerikai védőpajzshoz folyamodniuk, és még további súlyos dollármilliárdokkal sújtani, eladósítani a késő nemzedékeket, azért kellett újabb hitelek jövőbeli visszafizetésére kényszeríteni szegény (a szó szoros értelmében szegény) így is már sokféle hitelből tengődő hazánkat, mert a Rákosi-, és a Kádár-rendszer a  rossz tervgazdálkodásával, vagy a lakásépítéssel, a gyáron belüli munkanélküliség stabilizálásával (ami most nincs) elgyengítette az országot. És mindemiatt az 1989-es  rendszerváltáskor egy kifosztott államkassza s eladósodott nemzet fogadta az akkor felálló kormányt.

 

Arra azonban hamis, és faramuci, egyértelmű mentegetőzésnek tekintendő történelemidézése során egy árva szóval sem tért ki, hogy mindez azért történt így, azért lett egyre rosszabb népünknek, mert országunk mindkét világháborúban a vesztesek oldalán állt. Vagyis a kialakult rossz helyzet az akkori politikai vezetésünk tehetetlenségének, gerinctelenségének, az erőszakos nagyhatalmakkal történő kollaborálásának, behódolásának következménye volt. Helyesebben: ez is jelentős szerepet játszott benne. Sorsunk, mindennapi életünk egyre rosszabb lett, amin azért lehetett volna javítani, ha az ország vezetői hajlandóak lettek volna együttműködni az ellenzékkel, a néppel. Ettől azonban viszolyogtak. Akárcsak most! – kiálthatott volna fel Rónai, de nem tette. Inkább hallgatott.

 

Mert történelmünk során mely időszakokban is volt bizonyos jólét, biztonság,  rend és nyugalom? Akkor, amikor az ország vezetői, korábbi uralkodói, királyai betartották és betartatták a mindenkire érvényes törvényeket, szigorúan és mindenkire kihatóan. (Gondoljunk a Mátyás királyról szóló legendákra, pl. a kolozsvári bíró történetére.) Ám a NER ebből nem tanult semmit húsz év alatt (vagy inkább nem akart) Ehelyett Orbán a többszázezer ártatlan honfitársunk bevagonírozásáért és kivégzéséért is felelős Horthy Miklóst emlegeti az interjúban az elnöki rendszer indoklása kapcsán: „volt már nékünk kormányzónk az ő személyében, mért ne lehetne most is:?” (Na, attól mentsen meg az Isten, hogy itt kormányzó legyen, így is elég nagy hatalma van már a kormányfőnek.) És hozzáteszi: „de hát itt parlamenti rendszer van, ehhez kell igazodnunk.”

 

Mintha ő aztán igencsak igazodott volna párttársaival egyetemben ehhez! Hisz 20 év alatt teljesen ellehetetlenítette, kabarévá züllesztette, kiüresítette a parlamenti demokráciát. S mivel sikerült mindezt elérnie? A hozzászólások, ellenvélemények folyamatos kigúnyolásával, pocskondiázásával, büntetési szankciók bevezetésével, ellenvélemények lesöprésével, mikor valaki csak egy szóval is bírálatot gyakorolt ellenük, és kimondta az igazságot. 

És persze a felálló bizottságok elől történő kormánypárti távolmaradásokkal, újságírók elől menekülésükkel, amikor érdemi kérdésekre kellett volna szemtől szembe válaszolniuk. Ámha az pl. szóba került volna  itt, ebben az interjúban, hogy mi is az oka az uniós források konkrét megvonásának - már lehet, hogy szembekerült volna Rónai újabb kérdéseivel, amire választ kellett volna adnia. Mert Rónai – annak ellenére, hogy bizonyos kérdéseket nem tett fel – lehet, hogy erre is rákérdezett volna…

 

S ha már megemlítettem: mik is voltak azok a bizonyos, elmaradt kérdések? Például az is elmaradt: „Elnök Úr, egyet ért azzal, hogy Putyin háborút indított Ukrajna ellen? Na, vajon erre mit mondott volna Orbán? És azon a ponton, amikor arról beszélt a miniszterelnök, hogy az Unió „ellenségként tekint Hazánkra” –én bizony Rónai helyében rögtön megkérdeztem volna: az ellenségeskedést jelent, ha egy szervezet nem juttat forrásokat annak a tagállamának, amelyik rendre megszegi azokat a szabályokat, amiket a többiek mind betartanak? (mármint pl. a jogállami kritériumokat) 

Ha bárki egy klubba, társaságba belép – annak be kell tartania az oda vonatkozó előírásokat, szabályokat, törvényeket. S éppen, hogy önmaga és a többiek védelme érdekében, és az igazságosság nevében. Igaz, akkor megfagyott egy-két mp-re  a levegő, amikor Orbán fejtegetésére, hogy Magyarországot sújtja a pénzforrások elvonásával az Unió – Rónai beleszólt: „nem az országot! A kormányt, mert a kettő nem azonos.” Erre Orbán leszögezte: „De, a kettő azonos, hiszen az ország érdekében én járok el Brüsszelbe tárgyalni.”

 

Öreg fenéket! Azért mert eljár érdekünkben, az már azt jelenti, hogy a kormányfő azonos a néppel? Könyörgöm: ha az apuka elmegy a szülői értekezletre a gyerek érdekében eljárni -  attól már azonossá válik a gyerekkel? Mint ahogy az apuka bűneiért nem lehet a gyereket büntetni, úgy nem lehet a gyerek bűneiért sem az apát. Hogy miért? Mert a kettő nem azonos! Ergo: Brüsszel nem a magyar népet hibáztatja, hanem annak felelőtlen, izgága és gőgös kormányát, mert lebontotta az egész alkotmányos rendszert. 

Magát a korrupt magyar hatalmat teljesen jogosan bünteti - a demokratikus intézményeket, médiát bekebelező és ellehetetlenítő autokrata módszereiért, amelyekkel a többi becsületes, törvényeket rendre betartó tagállamnak is rossz példát mutatnak. S azok jogosan tiltakoznának, ha ugyanúgy megkapná egy ilyen kekeckedő, hetyke, önző és maffia-módszerekkel kormányzó rezsim az uniós pénzét, amikor ők viszont betartanak mindent, ahogy az illendő és természetes. 

A szomorú valóság azonban sajnos mégis az, hogy az uniós pénzek elmaradását viszont  - a jó magyar szólással: végső soron a nép szívja meg. Vagyis mi, adófizető honpolgárok. A kormány pedig sajnos tovább lophat az uniós pénzek elmaradása mellett is, ahol csak tud és lehet. És sajnos, a naív, szemellenzős honpolgárokat meg folyamatosan sikerül elkábítaniuk  különböző igéretekkel, osztogatásokkal. Mert ugye tengerünk hiányában igazi cunami az itt hála Istennek nincs, de ígéret-cunami az zúdulhat a népre - különösen választások előtt.

 

De folytatva az előbbi gondolatmenetet - ugyanígy elmaradtak a Zsolti-bácsi üggyel, a gyermekvédelemmel, az egyház és állam összefonódásával, a pápalátogatással, az egészségüggyel, a fiatalok kivándorlásával kapcsolatos fontos kérdések is. Pedig szó eshetett volna pl. arról, hogy a bicskei és a Szőlő utcai nevelőotthonok vezetői miért pont a legrosszabb amerikai mintát követték akkor, amikor saját irodájukat Ovális Iroda helyett orális irodává alakították át, s vajon miért hunyt szemet mindezek felett a nyomozóhatóság, az ügyészség, s minden minisztérium? 

Persze azzal a nagy különbséggel zajlottak ezek az esmények éveken át, hogy ők kiskorú gyermekeket kényszerítettek eme gyalázatos cselekedetekre, s nem érett nő állt az események középpontjában önként és dalolva, mint Bill Clinton botránya esetében. És ez bizony még annál is súlyosabbá és visszataszítóbbá tette bűnös üzelmeiket. Azért ezek a sajnálatos, fenti ügyek is némi időt és lehetőséget kaphattak volna esetleg a fociról történő csevegés helyett. Amire maga Orbán mondotta: "Kit érdekel a miniszterelnök hobbija?" No, ebben az egyben - s talán ebben az egyben - igaza volt.

 

Ámha netán szóba került volna például, hogy mi is az oka az uniós források megvonásának, vagy igazságos-e, ha valaki területek szerzése céljából legyilkoltat katonáival  ártatlan emberek ezreit, ami mindig is jellemző volt a diktátorokra, akik fejükbe vették, hogy újrarajzolják a térképeket - már lehet, hogy szembekerült volna Rónai újabb kérdéseivel, amire választ kellett volna adnia. Mert Rónai – annak ellenére, hogy bizonyos kérdéseket nem tett fel – lehet, hogy erre is rákérdezett volna…

 

Mit gondol, miért nem ad évek óta pénzt Brüsszel? – kérdezhette volna Rónai. S amit erre válaszolt volna  Orbán – akkor vált volna nyilvánvalóvá Orbán igazi arca. Ami azért nyilvánvalóvá vált egyébként is a jó megfigyelőnek. Mert az azért akkor is felsejlett, amikor pl. üzleti erőszakosságról, „ökölszabályról” vagy "kézfogás alapján történő bizalomról” beszélt. Mert milyen is az, mit ér is az a "kézfogásos bizalom", az az élőszóban történő megegyezés akkor, amikor bármikor változhat a politikai helyzet, s bármikor változhat az elnök személye, támogatottsága és hatóköre?

Puzsér Róbert többek között arról híres, hogy egy-egy jelenséget élőszóban vagy írásban mindenkinél választékosabban és humorosabban tud megfogalmazni. A Magyar hang hasábjain e szavakkal jellemezte ezt a kézfogással fémjelzett megállapodást:  "...a washingtoni kézfogás, amelyről Orbán Viktor diadalmasan számolt be legfeljebb a semmit garantálja. Írásbeli megállapodás nem született, csak egy emlékkártya "Viktor, te vagy a legnagyobb!" felirattal. A megígért mentesség nem Magyarországnak szól, hanem személyesen Orbánnak birodalmi ajándékként hűséges szolgálatáért. A magyarság sorsa zseton a miniszterelnök pókerasztalán - akit pedig ez a szerep nem sért, az többet, vagy jobbat aligha érdemel."

És ami nékem is (mások mellett)  még szemet szúrt ebben az interjúban -  az a   folytonos rajzolgatás, vonalak, körök firkálása, ami sokszor már kínos volt a néző számára, s amire nem tudom, hogy mi szükség volt…(Pedig de, tudom.) S mi lett volna, ha maga Rónai is ugyanezt teszi: jegyzetelget, firkálgat, miközben hallgatja a válaszokat. S két firkálgató néz egymással farkasszemet a stúdióban…

Egyébként erre reagált Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, aki egyenesen jelentős biztonsági kockázatot lát abban, hogy ez az ábrahalmaz, firkálmány kikerülhetett a nyilvánosságra, közszemlére lett téve. Még közös foto is készült, ahol Rónai és Orbán büszkén mutatják: mit is rajzolgatott a miniszterelnök válaszai közben a papírra. 

”Elemi érdekünk, hogy lezárjuk ezt a háborút.” - hangzott el Orbán szájából. Mire Rónai megkérdezhette volna: „Hogyan képzeli ezt el, milyen eszközöket tart arra ideálisnak, hogy ezt lezárják?  De ez a kérdés is elmaradt.

„Mindig azt kell nézni, hogy mi a jó a magyaroknak!” – ezt olyannak a szájából hallhattuk az interjúban, aki 15 év alatt kétharmaddal sem tudta (helyesebben nem akarta) egyetlen népgazdasági ágazatot sem fejleszteni, sőt: lezüllesztette, egyre szegényebbé tette a népet, az egészségügyet, az oktatást, a mezőgazdaságot, a vidéket, miközben maga és családja, továbbá rokonai, puszipajtásai milliárdosok lettek; fenntarthatatlan stadionokat húzott fel, miközben a gyermekotthonokban sorozatos bűncselekmények zajlottak, amiket eltussoltak. 

Egy kézbe összpontosította az igazságszolgáltatás (?) az oktatás, az egészségügy irányítását, semmire normális választ nem adott, a médiában folyamatosan hazudott, elhallgatott, beszédeiben uszított, fenyegetőzött, gyűlöletet szított, szórta a milliókat határon túlra, a fővárostól meg szinte csak elvont, és a többi, és a többi. stb.”Brüsszel elhibázta az egészet” – jelentette ki. Ám az, hogy az ő miniszterei, vagy ő maga elhibázott volna valamit, felelős lenne valamiért – azt bizony nem hallottuk. ”A magam fajta keményfejű, kálvinista ember nem mond le céljairól” – mondta.

Erre azt mondanám, maradva a vallásnál: hála Istennek, hogy nem minden kálvinista azért makacs, hogy rossz célokért legyen szívós. Mert nagyon sokan vannak, akik jó és nemes célok érdekében makacsok. S ők vannak a többségben. Mert nézzük csak: miben makacs Orbán? A teljhatalma további megtartásában, a véleményétől eltérő hangot megütőkkel szembeni harcos kiállásban és támadásban, a brüsszelezés fenntartásában, ami tulajdonképpen bosszúállás, mert  ott nemzetközi szinten is nyilvánosságra hozzák azt, ami itt a korrupció és jogtiprás szintjén folyik. 

S hiába is mondja: néki nem Magyar Péterrel van vitája, nem igaz. Igenis: neki ő a legnagyobb ellenfele, kihívója, amit magának sem akar bevallani. Mert tudja jól: ő az, aki ismeri az egész NER és FIDESZ természetrajzát és viselt dolgait – s ezért ő az, akitől leginkább kell tartania (hogy ne mondjam: félnie.)„Nekem már van kihívóm: az Brüsszel és nem Magyar Péter. A szavazók nem Magyarra, hanem Brüsszelre fognak szavazni. A Tisza párt egy projekt, amit Brüsszelből építettek fel. Ott vannak az erőközpontok, amik életben tartják, onnan finanszírozzák a Tiszát. Aki a Tiszára szavaz – az Brüsszelre szavaz.” – hangoztatta itt is Orbán.

Nem igaz! A Tisza erőközpontja itthon van. Mégpedig a FIDESZ egész embertelen mentalítása, korruptsága, képmutató hatalmi politikája és tehetetlen gazdaságirányítási rendszere ellen felháborodott hatalmas tömeg lelkületében, elméjében és józan itélőképességében. És innen van a támogatottsága is, részben erkölcsileg, részben anyagi tekintetben. És kérdezem szeretettel: ha valaki Brüsszelre szavaz, aki annak elveivel egyet ért - az miért lenne baj a jövőre nézve. Hát nem Európához tartozunk Szent István óta?

S nem minden normális, nemes hagyományokat tisztelő, hazáját szerető ember most is oda akar tartozni? A Tisza elvei alapvetően ugyanazok, mint az Unióé: humánus, békepárti, az emberi jogokért és a szabadságért küzd. Ez a baja Orbánnak? (Ez!) Hazánk az unióhoz tartozik, Európához akarunk kötődni. S csak azért tekintsük Brüsszelt ellenségnek, mert Orbán azzal hadakozik? (tudjuk, miért.) Hát nem fogunk!

 

Teljesen szívem, eszem, elgondolásom szerint nyilatkozott nemrég Romsics Ignác, a rendkívül mély, átfogó és széleskörű tudással rendelkező történész, aki a következőket mondta: ”A magyar kormány markáns EU-ellenességével és oroszbarátságával nem értek egyet. Magyarország a XI.század  óta Nyugat-, és Közép-Európa  része, amelyhez ma is ezer szállal kötődik. A magyar nemzet 2003-ban népszavazással erősítette meg, hogy helyünk az Európai Unióban – tágabban a nyugati demokratikus országok közösségében, nem pedig különböző eurázsiai szerveződésekben, illetve az agresszív és autokrata Oroszország mellett van. Éppen ezért  legfőbb ideje, hogy véget vessünk annak a bűnbakképző és bűnbakkijelelölő propagandának,amely történelmi kudarcainkért és jelenlegi helyzetünkért egyoldalúan a „Nyugatot” és a felvilágosodás eszméit teszi felelőssé.”

Mindehhez a magam részéről annyit teszek hozzá: a FIDESZ-kormányzat önmagát árulja el azzal, amikor keresztény-demokrata jelzővel illeti ún. „Nemzeti Kormányát” akkor, amikor annak minden gondolatával és tettével ellentétesen cselekszik. E kormány vezetőinek és tagjainak szájából keresztény erkölcsről beszélni nagyjából ahhoz hasonló, amikor az utcasarki kurva mondjuk tisztességes, szerető családmodellről, a nemi élet harmóniájáról és tisztaságáról prédikál. Mert e kormány se nem keresztény, se nem demokrata – a kettő együtt meg aztán pláne nem!  

Ám ez csöppet sem akadályozza meg Orbánt és párttársait abban, hogy szüntelenül a keresztény-nemzeti kormányról papoljanak, amit már senki nem hisz el, hiszen szavaikat nem nehéz tetteikkel szembesítenünk. Ha csupán egyetlen törvényét emeljük ki a Tízparancsolatnak: ne lopj – akkor máris megbukott az egész fideszes garnitúra vezetővel, beosztottaival, minisztereivel, államtitkáraival,  frakciójával egyetemben. 

S ugyan mi lehetne annál dühítőbb számukra, mint az, hogy  - a nép szemének kinyílását, felháborodását és szervezkedését látva - egyértelműen és mindannyian veszélyét érzik annak, hogy a jövőben ettől meg lesznek fosztva. Mert az az ember - aki hozzászokott a csaláshoz, lopáshoz, képmutatáshoz, gyors, tisztességtelen és gátlástalan meggazdagodáshoz, a luxus életmód minden előnyéhez – annak számára egyenesen bosszantó, ha a legkisebb előjelét is érzi annak: holnaptól mindettől és minderről le kell mondania. Márpedig ha jövő tavasszal veszítenek – akkor bizony mindez megszűnik számukra. 

Magyar Péter – aki belülről jött -  tudja: leggjobban mit hibázott,  mit szúrt el igazán a Fidesz-rendszer. Hogy mik  annak a legnagyobb vétkei, sőt bűnei. Ám mikor már igazán rájött arra, hogy ezt a tüzet csak azért gyújtotta meg ez a kormányzat, hogy a nép nagy részét attól minél messzebbre lökdössék és megfagyásra kényszerítsék – akkor betelt a pohár. S számára akkor nyilvánvalóvá vált: mi a teendő és elindult a jó úton, következetesen és energikusan. 

Mert rájött, hogy ez a tűz, a NER összetartó, lojális, gyalázatos és összetartó tüze - amelynél igaz, hogy ő is melegedett egy ideig - már semmi másra sem alkalmas, csakis az önvédelemre, a korrupció fenntartására. Csakis arra, hogy megőrizze ezt az embertelen lojalítást, hogy bebetonozza az egyszemélyes diktatúrát, a nemzet pénzének lenyúlását, a közpénzzé tétel mechanizmusát, az uram-bátyám politikát. És megőrizze következetes szisztémáját, mely a kezdezektől jellemző a politikájukra. 

Amire már 2006-ban rájöttek a legélesebb szemű értelmiségiek, s bár eredmény nélkül, de szóvá tették ahol csak lehetett mindezt. Köztük pl. Friderikusz Sándor is, aki ugyan barátja nem, de igen jó ismerőse volt Orbánnak és családjának, s jól meg tudta ítélni személyiségét és vezetői taktikájának lényegét.  Ő már akkor a következőt hangsúlyozta: 

"A racionális érvelésnek és vitának a FIDESZ politikájában csak elvétve van nyoma, hogy minden, amit mondanak és tesznek, az kizárólag a tagadásról szól. Hogy penetráns hangon beszélnek mindenkiről, aki nem az ő táborukat erősíti. Azonnak bunkóval rontanak rá mindenkire, aki másként mer gondolkodni, más véleményt mer alkotni, mint ők. Ez bizony bűn, amelynek a következményeit húsz-harminc évig biztosan nyögni fogja ez az ország! Nem egyszerűen ketté osztották az országot, hanem attól a kevés tartásától, józanságától, hétköznapi kultúrájától is megfosztották, amit a kádárizmusban nagy nehezen elsajátított." 

Hát mit mondjak? A legpontosabb, legigazabb jellemzést fogalmazta meg a kiváló médiaszemélyiség Orbánék politikájának karakteréről, s még azt az ún. "húsz-harminc" évet is jól behatárolta, mert az éppen jövőre fog lejárni...

Magyar Péter - aki a tűz közeléből jött - a legjobban tudja: hol, mit kell tenni, hol a legnagyobb a baj, hol, miben a legtöbb a teendő, s hol kell megfogni a pénzt, mielőtt a jól simuló alvállalkozók hadának és a strómanoknak a zsebeibe csúszna! Mert miért nincs elég pénz az állami „kincstárban” és a Nemzeti bankban? Mert odáig már nem jut el, addig kézen-közön eltűnik. S a befizetett adóforintok nem utakra, közlekedésre, gyógyászatra, iskolára – hanem magáningatlanokra, többszintes házak építésére, kastélyokra stb. szóródnak szét. Úgyhogyha az az ősi magyar mondás elhangzana egyszer a budai hegyek alatt, a Balatonnál vagy az Adria partján: „lopott holmi kifelé!” – akkor 8-as erősségű földrengés lenne Európában...

És ezt mind jól tudja Magyar Péter. Mert „nem az számít, hogy „ki honnan jött, hanem az, hogy mit hozott magával.” – mondta egykor Horváth Teri színésznő. És Magyar ezt hozta magával: azt a szándékot és tetterőt, amivel le tudja küzdeni és rombolni mindazt, amit megutált. Amiből elege lett, akárcsak azoknak, akik – most már százezrével mellé álltak. S azt is tudja: hogyan, s mi módon, kikkel tudja mindezt elérni. Adja Isten, hogy legyen hozzá kellő energiája és kitartása. És nem olyanfajta makacssága, mint amilyen Orbánnak van, aki csak a maga érdekében makacs, hiába is magyarázza másképp. És meggyőződésem szerint Magyarnak azért lesz hozzá energiája, mert ő most már jó és nemes célokért küzd. 

 

Csak meg kell hallgatni beszédeit, követni útját az országban, emberekkel való bánásmódját, kapcsolatát, megfontoltságát, közgazdasági tudását, nép iránti elhivatottságát, ami kialakult és megerősödött benne az idő során. Mert egy ember jellemi fejlődésénél mindig azt kell tekintenünk: hová, merre tart és hova érkezett. Hogy kinek, s minek szolgálja az érdekeit. S ha nem egyedül csak magának és meggazdagodásának érdekeit tartja szeme lőtt, hanem másokét – akkor útja, törekvése poztívnak mondható, és lehet benne bíznunk.

 

 

Orbánnak, viszont - aki az elmúlt évek során is annyi mindent megígért és beharangozott, amiből nem teljesült semmi, aki többször bejelentett és jósolt már repülőrajtot, bár még a repülő zúgását, s motorjának melegítését sem hallottuk eddig – már nem tudjuk elhinni sem az interjúban beígért adócsökkentéseket, vállalkozói támogatásokat, a sokszor belógatott repülőrajtot, a jövőben éllovasként száguldó ipari ágazatot, az űrnagyhatalommá váló Magyarországot és semmit már. S nem tudunk bízni a választás előtti hetekben kiosztandó 14. havi nyugdíjban sem (ennyi hónap nincs is egy évben) mely „lépcsőzetesen” lesz bevezetve. 

Kesernyés humorral poénkodva azt mondhatnám: a lépcsőzetes bevezetési ciklus első lépcsője talán az lesz, hogy elmarad… „Nézzük, mi volt a legnagyobb csapás a nyugdíjasoknál? – kérdezi egyszercsak Orbán, mintegy bevezetve a nyugdíjakról szóló blokkját. Erre Rónai rögtön rávághatta volna: „amikor a Fidesz kormány a magánnyugdíj–pénztárakat beszántotta! És abból több millió Ft-ot kaszáltak mindazok, akik „közel voltak a tűzhöz.” 

Csak kérdezzük: hol van az most?”

De Egon nem ugrott erre, pedig ugorhatott volna.  S hogy "nem vesztették el a nyugdíjak az értéküket, mert nem az árakhoz kell ezt viszonyítani” – hangoztatta Orbán az interjú során… Hohó! Éppen azért vesztették el az értéküket, mert az árakhoz kell mérni. Most ugyanis sokkal kevesebbet vehet egy nyugdíjas a nyugdíjából a boltban, mint mondjuk tavaly, vagy azelőtt - tehát csökkent a nyugdíjak értéke! Még Orbán se tudja megmagyarázni, hiába is próbálja, hogy ilyen mérvű áremelkedések  és infláció mellett a nyugdíjasok pénze – ami 2-3 százalékkal szokott emelkedni évente -ugyanannyit ér, mint azelőtt, vagy még többet.

 

„Novák Katalinnak a hibája az itélőképesség hiánya volt. Nem kellett volna magára vállalnia azt, hogy a bíróság helyett (!) döntsön egy ilyen morális kérdésben” – mondta Orbán. (Azt még véletlenül sem ejtette ki: baj volt, hogy egy bűnösnek kegyelmet adott.) Itt is hiányzott Rónai kérdése: „Mit gondol, miért adott kegyelmet Novák?” Könyörgöm: a bíróság már döntött, bűnösnek nyilvánította K. Endrét, azért kegyelmezett meg neki. A kegyelem tehát azután jött a köztársasági elnök részéről, s nekem ugyan senki ne mesélje, hogy ebben „egyszemélyben” döntött. Érdekes: Orbán ebben is és a Matolcsy ügyben is mintegy „kivülállóként” nyilatkozik. 

Hiszi a piszi, hogy ehhez nem volt semmi köze egy kormányfőnek, s aki - mint tőle függetlenül cselekvő, súlyosan hibázót - le is váltja őt, Varga Judittal, az igazságügyminiszterrel egyetemben. Miközben azóta is függőben a Wöllner-Shandl ügy - aminek egyik vádlottja házi őrizetben jelenleg is jobban él, mint bármely ártatlan honpolgár ebben az országban..) A köztársasági elnök, vagy az igazságügyminiszter-asszony addig sem tett soha semmit a FIDESZ kormány ellen, majd pont ebben szegült volna velük szembe? Na, ne.

 

S hogy manapság az ország lakosságának húsz százaléka szegény, s hogy a nyugdíjasok a létminimum szintjén, vagy az alatt élnek – azt bizony nem ismeri el a kormányfő. S hogy szerinte a mélyszegénységben, vagy „annak fenyegetettségében élő gyerek” az nem ugyanaz (szerintem ugyanaz!) s hogy „a helyzet e tekintetben jobb, mint volt - ahhoz már csak azt lehet hozzá tenni: sokkal rosszabb! De Orbán szerint "az a lényeg: hogy kell a számokat nézni." – mondja Egonnak. Szerintem a számokat csak egyféleképpen lehet nézni: csökkentek vagy emelkedtek, s ennek megfelelően romlott, vagy javult a helyzet az előző évekhez képest. 

De Orbán ezt még tovább fokozza: „azt kell nézni, földrajzilag hol van a gyerek, s cigánygyerekekről vagy magyar gyerekekről beszélünk.” (!) Nos, földrajzilag hol van? Hát Magyarországon! És a szabolcsi gyerek éppúgy éhes, mint a budapesti, szegedi vagy pécsi. De Orbán tovább magyarázkodik és megpróbálja elszólását Rónai értékes közbeszólására visszavonni, ami még feltűnőbb és riasztóbb: „persze, persze, a cigány gyerek is magyar…”

„Ha nincs rend a nyelvben, nincs rend a gondolatokban sem.” – idézi valahonnan a miniszterelnök. Szerény véleményem szerint ez inkább fordítva igaz: a gondolkolkodási zűrzavar, a hamis állítások hangoztatása magával hozza a nem világos, nem logikus, nem adekvát nyelvi formákat és visszatetszést kelt. Amit jócskán tapasztaltunk Orbán megnyilatkozásaiban itt eme interjúban is, és máskor is, amikor a nyelvi formula elárulja rosszindulatú, hamis gondolatainak struktúráját. Mind több pénzt elvonni a fővárosi költségvetésből s utána aztán elmarasztalni a főpolgármestert, hogy rosszul gazdálkodik és nem érti az idők szavát – ez aljasság. Megvonjuk a támogatást – aztán rájuk olvassuk: ők felelősek a csődért! 

 

Ez pont ahhoz hasonlít, mint amikor a szülő – aki elfelejtette betenni a tízóraiját gyermeke táskájába - felelősségre vonja őt, hogy miért nem evett aznap délelőtt rendesen. És hozzáteszi: "pedig még zsebpénzt is kaptál" - holott már régen nem adott szegény kölyöknek. Vagy hibáztatjuk és kárhoztatjuk azt, akinek feltörték az adatbázisát: miért nem vigyázott rá jobban! Kéremszépen: ha nekem a hekkerek feltörik a Facebook-fiókomat – akkor én vagyok a hibás? Ha az utcán hátulról a sötétben fenéken billentenek – akkor engem kell felelősségre vonni, s nem azt, aki seggbe rúgott?

 

„Trükkök százaival elkerülhető a csőd!” – hangoztatja itt Orbán. Igen? Nem trükkök százaira lenne itt szükség, hanem a sok ellopott milliárdból – amik magánkézbe kerültek – talán ADNI kellett volna a kétmilliós Budapestnek ahhoz, hogy működni tudjon a közlekedés, infrastuktúra stb. Nem pedig folyamatosan elvonni tőlük, és utána kárörvendően kijelenteni: már régen csődben vannak, s azt mondani: „hibás az az attitűd, ahogy kormányozzák a várost.” 

Szerintem meg az az attitűd a hibás, ami szerint Hatvanpuszta felépítése és számtalan stadion felhúzása fontosabb, mint a települések működésképességének fenntartása és a szegénység csökkentése! Az országos beruházásoktól, hatalmas várbeli építkezésektől még nem fognak simábban menni a villamosok, az impozáns spanyol lovarda nem tudja fizetni a közigazgatásban dolgozó alkalmazottakat, a szaporodó irodaházak nem tudják megjavítani az elrepedt vízvezetékeket stb.

 

Nem lehetne megegyezni Budapesttel? – kérdi Rónai. Mire a válasz: „Nem  megegyezni kell. A megegyezés az fölmentést ad  a város rendes kormányzása alól.” (No kérem: itt jelentkezik az, amikor a hamis gondolkodás – tisztátalan, logikátlan nyelvi formulákkal dolgozik. Ha nincs kompromisszum – nincs semmiben előre lépés. Ez az igazság. S nem csipőből elutasítani a megegyezést, ami a demokráciának is lényege. De hol van itt demokrácia?

 

„Nem látok tisztán a Matolcsy-féle ügyben.” – mondja nyugodtan Orbán. Igen? Egy kormányfő nem tudja elérni azt, hogy tisztán láthasson egy 500 milliárdos bankrablásban? Vagy tán nem is akar tisztán látni hónapok óta? Vagy mindent tisztán lát, mindent tud és azért inkább ezt mondja egyszerűen: „nem látok tisztán."  Ha tényleg nem lát tisztán, vagy ha nem akar tisztán látni - mind a kettő nagy baj! Ilyen esetben bármely más ország kormánya már rég belebukott volna ebbe. Szerintem: 1. nem is akarják megtalálni a valódi felelősöket és tetteseket. Vagy 2. nagyon jól tudják, mi hogyan történt, s ezt nyilvánosan nem akarják közölni, sem Orbán, sem az egész kormány. És biztos vagyok benne, hogy ha így van - soha nem is fogják tudatni a köznéppel. 

„Ez egy másik Magyarország. Fantasztikus dolog, ami itt 2010 óta történt. És ebben sokat köszönhetek személy szerint is Matolcsynak." Hát igen, ez egy másik ország, fantasztikus dolog, ami itt van, ezt mind látjuk és tapasztaljuk. És azt is tudjuk, nem csak sejtjük: mit köszönhet Matolcsynak...Fantasztikus, hogy egyesek úgy meggazdagodtak 15 év alatt, hogy rendes munkából ezt még 800 év alatt sem tudták volna elérni, miközben hazánk Európa legszegényebb országa lett! Ezt bizony, mind látjuk. S azt a legjobben, hogy a mai NER-rendszer nem más, mint egy családi, rokoni nagyvállalkozás, ami az adófizetők pénzéből és folyamatos szegényedéséből működik. No, de meddig még?  

  

Ezzel szemben mit is hangoztat Orbán ebben az interjúban? „Európában Magyarországnak van a legstabilabb kormánya, aki tárgyismeretében, cselekvőképességében, nemzetközi kitekintésében felbecsülhetetlen, sőt óriási.” Te, Úristen! Mit mondjak: nap mint nap látjuk és tapasztaljuk ennek az állításnak az igazságtartalmát….Hát szóval: ez tényleg fantasztikus gazdaság – ahogy Orbán mondta. S még hozzáteszi: ”Ez egy ütésálló gazdaság!” – fogalmazott. (No, itt is jelentkezik a gondolkodás és a nyelv „összhangja”) Ütésálló – csak kérdés, hogy kit üt agyon…És még ezt is fokozza: "A méltányosság nálunk a legfontosabb erény! – ezért el kell ismerni Matolcsynak a korábbi érdemeit. Azt, hogy helyre hozta a gazdaságot.” No, igen , de hát utána meg kirabolta az egész bankot! Hát akkor merre ment el, merre fajult el ez az ember?

 

Az imént emlegettem: egy embernél mindig az számít, hogy hova tart, merrefelé halad, s főként hová érkezik. Oda, ami kizárólag a saját érdekeinek kedvez, a maga számára hoz megnyugtató megoldást, vagy egy nagyobb közösség, ne adj Isten egy egész nemzet számára. Ez Magyar Péternél éppen fordítva történt, mint ahogy  Matolcsynál (vagy Orbán esetében.) Aki egy neves és tehetséges pénzügyi szakemberből, egy unortodox gazdaságpolitikát kidolgozó és alkalmazó kiváló közgazdászból lényegében egy fehérkesztyűs, mindent felhabzsoló bűnözővé vált pár év alatt. S milyen pályát futott be emberileg és politikusként Orbán? Egy 1990-ben még nagy reményekre jogosító, baloldali értékeket hangoztató, nemzetünk függetlenségét, a parlamenti demokráciát propagáló, oroszoknak utat mutató kiváló, karizmatikus szónokból és pártvezérből szépen lassan minden ígéretét eláruló, önmagával meghasonló, az egész baloldalt lesajnáló és lefitymáló, folyton ellenségképet kreáló, minden véle ellentmondót megfenyegető, unió ellen riogató, végtelenül arrogáns, cinikus, képmutató milliárdossá vált. 

Olyan antidemokrata, népével már mit sem törődő oroszbarát diktátorrá és ázsiai autokráciák kiszolgálójává, nevetséges, hamis frázisokat pufogtató, hazug és tévhitekben élő,  a magyar valóságot semmibe vevő, és csak  önmaga hatalmát féltő basáskodó kényúrrá degradálódott, aki még a háborús helyzetet is eszköznek használja fel hatalmának megerősítésére és jogkörének szélesítésére. S aki mások felelősségét előszerettel hangsúlyozza, s bátran eltávolítja ezeket maga mellől - ám a saját hibáit, tévedéseit soha be nem ismeri, hiszen belátása szerint kormánya, országának szociális, erkölcsi, gazdasági helyzete stabil, amire mindenki csakis büszke lehet. 

De láthatóan  már 2022-re a külpolitikában is minimális tényezővé vált önteltségével, jellemtelenségével, gyerekes játszmáival, ún. pávatáncaival, amiben még a legnagyobb népi táncosokat, s a világhírű balettművészeinket is  lefölözi. "Orbán egykor gondolkodó és sokra hivatott ember volt! - emlékezett egy 2007-es interjúban Friderikusz, akinek alább idézett véleménye még inkább igazzá vált az azóta eltelt csaknem húsz évben. "Hol hagyta az önreflexióját? Sok mindenben csúszott el a személyisége, s készültem is megmondani: merrefelé lenne ebből kiút - de erre sajnálatos módon - nem az én hibámból - erre nem került sor. Baráti beszélgetéseinkkor más volt a hanghordozása  és az arckifejezése. Nem ült rajta egy bizonyos rókamosoly. 

Ha a 2006-os választás után felhagyott volna a politizálással - ha szobor nem is, de legalább egy talapzat maradt volna utána, így már talapzat sem lesz. A mai FIDESZ nem más, mint Orbán legrosszabb személyiségjegyeinek kivetülése és intézményesülése. Ez a párt Orbánhoz idomított politikusokból áll, akiket eleve aszerint választottak ki, hogy alkalmasak-e feltétel nélküli klónjaivá válni az első embernek.....Nagyon sajnálom, nagyon nagy lehetőségek vesztek el benne, és ezzel Magyaroszág számára is"  

A legérdekesebb - ezt már én gondolom és írom - hogy Orbán úgy beszél a Nemzeti Bank gazdálkodásáról, mint egy kívül álló, aki nem tud és nem tudott semmiről. „Folyik a vizsgálat, de amit eddig láttam: nem néz ki jól.” Hát bizony, nem néz ki jól az egész rendszer, amiben és ahol ilyen MEGTÖRTÉNHET. Ide a rozsdás bökőt, hogy erről soha nem fog kiderülni semmi, mert a rendszertől függetlenül nagymérvű pénzmozgást biztos, hogy nem lehet végrehajtani. Hogy erről a legfelsőbb vezetés ne tudjon semmit – az elképzelhetetlen. „Ha eltűnt egy Ft is szabálytalanul – akkor valakinek ezért szorulni kell.” – mondta Rónainak. Édes Istenem, de hát eddig a 15 év alatt hány millió Ft tűnt el szabálytalanul, amiért senki nem szorult, sőt, még meg is dícsérték érte, hogy milyen ügyes. Megjósolom: ezért sem fog szorulni senki.

 

„Maga szerint miért hívtak vissza bennünket 2010-ben? Mert az emberek akkor nem a szívükre hallgattak, nagy részük az eszére hallgatott, azért szavaztak rám. S most is azért fognak kitartani mellettünk, mert az eszükre fognak hallgatni.” Csak azt felejti el Orbán, hogy jövőre éppen azért fognak Magyarra, s a Tiszára szavazni az emberek, mert nemcsak az eszükre, hanem a szívükre is hallgatnak. Mert a kettő együtt ér igazán valamit! Akik már nem hisznek Orbánnak, amikor ilyeneket mond: „a mi gazdaságpolitikánk lényege, hogy teljesítmény nélkül senkinek nem adunk pénzt.” Hajaj! Hány és hány ember él ebben a kis országban, aki mindenféle teljesítmény nélkül, csupán pártállásának és nagyfokú lojalításának köszönhetően olyan milliárdos lett, hogy ihaj-csuhaj! S akik mindezért még magas kitüntetésben is részesülnek!

 

És a miniszterelnök úrnak nem ez a fenti volt az egyetlen nettó hazugsága, ami elhangzott az interjúban, s amit már a 8 éves gyermek sem hisz el, mert mást lát a valóságban. Csak azon csodálkoztam, hogy a stúdió mennyezete le nem szakadt azon nyomban. Úgy látszik, ezt még valószínűleg olyan építész tervezte, aki a teljesítménye alapján kapta fizetését, és az még régebben volt…”János egy melós ember, ő abból él, amit csinál, abban hisz:  édes barátom, mit tettél az asztalra. S ő úgy vélekedik, hogy aki egy morális tartalmú ügyet elhibáz – annak menni kell." – mondta Lázár János sajátos felfogásáról.. 

(Csak zárójelben: ha itt megvalósulna, hogy morális tartalmú ügy miatt mindig mindenkit menesztenek – akkor már szinte senki sem maradna állva a jelenlegi kormányban…) Hát igen, kedves Lázár úr! Mi meló volt azt a rengeteg kastélyt, ingatlant, erdőt stb. megszerezni kemény munkával. Nekünk, munkátlan, tehetetlen, ügyetlen, hitvány és tohonya gazembereknek, akik "csak" 40-50 évig dolgoztunk és fizetésünkből éltünk, közben rendszeresen, tisztességesen fizettük a járulékokat - én magam még a katonaadót is – ez nem sikerült, és nem is sikerülhet már soha. S mi munka volt azt magvalósítani, hogy a vasúti közlekedés ily zökkenőmentesen, flottul működjön, mint ahogy azt mostanában látjuk.

 

A saját kormányalakításáról Orbán így nyilatkozott: „Várat építek emberekből – az összes erényükkel és esendőségükkel együtt.” Hozzáteszem: no meg rendkívüli lojalításukkal! S hogy ebbe a bizonyos várépítésben ő - személy szerint mikor, milyen hibát követett el, vagy esetleg tévedett volna - azt nem hallottuk egy árva szóval sem. Bár "vezéráldozataik" hibáit szépen kiemelte, azért azt is hozzátette: távozásuk fájdalom és veszteség volt..(Megintcsak poénkedek: hogy a várépítésben milyen hibákat követett el, azt bizony a nép saját bőrén tapasztalta húsz éven át - de azt el kell ismernünk: a falazásban, s a kövek közé szórt ügyek elmeszelésében mesteri munkát végzett.)

Végül Rónai megkérdezte Orbánt:  méltó kihívójának tartja-e ellenfelét,  Magyar Pétert? Mire a miniszterelnök így válaszolt: „Kérdezze meg erről a kedves, volt feleségét!”  Végül Rónai invitálására, hogy eljön-e egy interjúra, ahol fociról beszélgetnének majd -  így válaszolt: azt kérem, hogy  az ATV semmiképpen ne fogadjon el külföldről pénzt az interjúért – és akkor eljövök.

 

Jómagam ezek után azzal zárnám soraimat: ha valaki meg akarja ítélni, hogy Orbán Viktor méltó miniszterelnöke-e ennek az országnak, hogy ez a nép igazán őt érdemli-e meg– kérem, hogy szíveskedjen végignézni, végighallgatni nagyon figyelmesen ezt az egész interjút – ától cettig.

Köszönöm az olvasó szíves türelmét, remélem, ne bánta meg, hogy rászánta idejét elemzésem mélyebb tanulmányozására. És ezúttal közlöm: elemzésemet nem a mesterséges, hanem a természetes intelligencia eszközeivel írtam meg. Minden jót kívánok Mindenkinek!

Felhasznált irodalom, segédanyagok: 

Friderikusz - eddig (Interjúkötet, készítette Mihancsik Zsófia - 2008. Alexandra)