AZ EMBER ÉS AZ Ő KLÍMÁJA

 „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” /2Timóteus 1:7 / 

PROLÓGUS

enki ne gondolja azt - akár a Föld bármely területén vagy országában is él - hogy csakis a nagyüzemi, gyári termelés, az ipari-, és mezőgazdasági környezetszennyezés, a növényzet lelkiismeretlen megszabdalása az egyedüli oka a légkör megbolondulásának, az emelkedő hőhullámoknak, a 40 fokos döglesztő melegnek, s az élővizek folyamatos elapadásának. Mert ehhez a hatalmas méretű, és immár visszafordíthatatlan klímaváltozáshoz jelentősen hozzájárultunk - és sajnos, ma is hozzájárulunk - mi, földi emberek is. Kortól, nemtől, felekezettől, foglalkozástól függetlenül valamennyien. Teszünk érte nem szépen, de alaposan - ki ennyi, ki annyi százalékban - nagyon is helytelen életmódunkkal, táplálkozási és egyéb szokásainkkal, lelkiismeretlen szemeteléseinkkel, hulladékkezelésünkkel, közlekedési-, és egyéb beidegződéseinkkel, emberi kapcsolataink rendezetlenségével, felelőtlenségével stb.

Amikor ún. "klímaváltozásról" beszélünk - tulajdonképpen az egész földgolyót körülvevő, több rétegből álló légkör szerkezetének és viselkedésének globális megváltozásáról van szó. Ami elsősorban és leginkább érzékelhetően a hőmérséklet emelkedésében jelentkezik világszerte. Ezért talán helyesebb ezt a jelenséget globális felmelegedésnek aposztrofálni. Amiben persze - mint következményben - az ember számtalan negatív földi tevékenységének is része van. Sok mindennek kellett ahhoz történnie az évtizedek során, hogy ebbe az állapotba jusson, ilyen katasztrofális módon változzon meg légkörünk, mint amit ma, 2026-ban tapasztalhatunk. 

Sok intézmény, áruház, közlekedési eszközt üzemeltető cég az általuk fenntartott helyszíneken, a  magánszemélyek pedig otthonaikban, autóikban klímaberendezéseket üzemeltetnek. Ezekkel  próbálják "kivédeni", némileg ellensúlyozni, elviselhetőbbé tenni a fullasztó meleget. Így alakult ki az évek során a klíma második jelentése, ami az otthoni, munkahelyi vagy plázákban, buszokon, villamosokon mesterségesen létrehozott légkörre, illetve magára a felszerelt eszközökre, berendezésekre utal. Ám most nem ezekről, hanem az első jelentést hordozó föld feletti légkörről, s az azt produkáló klíma, időjárás megváltozásáról, s e változás okairól fogalmaznám meg állásfoglalásomat az alábbiakban.

Ha kevébé finom akarok lenni, úgy is fogalmazhatnék: valamennyiünknek vastagon felelőssége van mindabban, amit most átélünk, s amiért sopánkodunk, morgolódunk. Ki-ki mentalításától függően szidva a múltbeli vagy jelenkori kormányok helytelen döntéseit, vízgazdálkodásának szakszerűtlenségét, a száguldozó motorosokat és autósokat. Vagy egyesek éppen a Teremtőt, aki - szerintük - büntetésként és figyelmeztetésként rótta reánk erkölcstelenségeink miatt a napokig tartó szélcsenddel párosuló, éjszaka sem mérséklődő hőséget - úgy, mint annak idején a sáskajárást vagy az özönvízet.

EXPLICATIO

Az előző okokat firtatók megjegyzéseiben még lehet igazság (nem is kevés) bár az esőt, a szörnyű meleget, az UV-sugárzást és az aszályt nem az adott politikai kurzusok szabályozzák és öntik reánk. Ám az utóbbi feltételezés (Isten kiszabott szankciója) az már hit kérdése. Aminek tudományos igazolása egyrészt lehetetlen, másrészt fölösleges is. Mert mint ahogy a hitéletben, a vallásban, a teológiában semmit nem lehet, nem kell, s nem is érdemes tudományos, logikai érvekkel egzakt módon bizonygatni, magyarázni  - ugyanúgy a tudományok területén sincs semmi szerepe, jelentősége és értelme a hitnek, a teológiai magyarázatoknak. A kettő ugyanis teljesen különböző alapok, elvek mentén működik évezredek óta. Röviden és cáfolhatatlanul a következővel lehet erre leginkább érvelni: ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a hit. 

De igaz ez fordítva is: a tudományos hipotézis mindaddig a hit területén marad, amíg azt tudományos érvekkel nem támasszák alá perdöntően. A vallásos hit területén viszont nincs szükség hipotézisekre és azok bizonyítására, mert ezzel az értelmetlen próbálkozással a hit egyedi jellege azonnal elveszik. A hit egy belső lelkiállapot, egy mély meggyőződés, egy fejlődésre képes lélektani jelenség, s mint ilyen - nem igényel fizikai bizonyítékot. Mindenféle tudálékoskodás, magyarázgatás, bizonygatás megöli a hit természetes, magától értetődő voltát.

A hit igazságát tanúsítgató személyek ugyanis mindenképpen megpróbálják - erőteljes bizonyításaikkal - az értelemmel levezethető és bizonyítható tudományos tétel jelmezébe öltöztetni a vallást és a hitet, ahol szerintük minden ugyanúgy  megindolkolható, mint a tudományban. Tehát egyfajta megmagyarázható jelenségként könyvelik el magát az egész hitrendszert, s az abból fakadó, hívők által gyakorolt hitet. A bibliai eseményeket, jelenségeket, valamint az abban szereplő személyek tetteit, Isten cselekedeteit és döntéseit természettudományos érvekkel próbálják magyarázni, indokolni mások számára. 

Amit a hittanórák oktatói  "bibliamagyarázat" címkéjével szoktak alkalmazni - az tulajdonképpen nem más, mint bibliai történetek elmesélése a gyerekek részére. Az a helyes, ha az oktatás itt "megáll", s nem lép ezen túl, nem megy bele a hit megmagyarázásába (kvázi hittérítésbe) Az már ugyanis mindenkinek saját személyes, belső ügye lesz - ha majd felnő, és hívővé válik. Igaz, gyermekkorban is előfordulhat a vallásos hit, ami egyes gyermekek lelkében egészen sajátos jelleget is ölthet, de annak erőssége, tartóssága csakis felnőtt korban, a már megszerzett sok-sok információ, átfogó bibliaismeret alapján alakulhat ki igazán, s válhat, rögzülhet mély meggyőződéssé.   

Az Istenben hívő felnőtt embernek már a fent említett  magyarázkodásra nincs szüksége, a nem hívőt viszont képtelenség lenne rávenni, "észokokkal" rávezetni az istenhitre, azaz arra, hogy rendületlenül higgyen Istenben, annak erejében és mindenhatóságában. Legfőképpen azért, mert ateista meggyőződése van. Senki sem tudományos érvek, mások magyarázatai alapján válik hívő emberré, hanem éppenséggel a képzelt dolgok általi meggyőződése és elmélyült bibliaismerete teszik őt hívséges emberré, erősítik meg őt ebben, mint ahogy fentebb is utaltam erre. ("A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” - írja a Zsidókhoz írt levél - 11: 1-3)) Ám azt kell mondanunk: a hit és a tudomány mindezek miatt sem kell, hogy ellentétben legyenek egymással, bizonyos esetekben pl. jól kiegészíthetik egymást.

Amit viszont nem kell különösen bizonygatni - sajnos az, hogy súlyos mulasztások, hanyagság, svendriánság, kényelemszeretet és sok minden egyéb kisebb-nagyobb vétkünk is szerepet játszik e trópusi időjárás kialakulásában. Abban, amiért mostanában szenvednünk kell naponta, s amiért sokan, sajnos életüket is veszítik, mert nem bírják a szervezetükre rótt megpróbáltatásokat. Támolygunk,  szédelgünk nappal és éjjel a szinte kibírhatatlan hőségtől, a levegőtlenségtől, az éjszakai forgolódásoktól, a légszomjtól, a helyenként jelentkező vízhiánytól.

S türelmetlenkedünk, gyötrődünk, kínlódunk (sokan pánikolnak) attól a kritikus állapottól, az energiaszolgáltatás csökkentésétől, megszokott életvitelünk felborulásától. Amelybe ezekben a napokban került szegény, szerencsétlen, már eddig is sok rosszat elviselt népünk. (Akár a többi európai, ázsiai, afrikai, sőt távolkeleti nemzet is, hiszen a klímaváltozás globális, így mindenkit egyaránt sújt, ha nem is egyenlő mértékben.

S aminek természetesen még további következményeivel is számolnunk kell, melyek közt elsősorban az energiadíjak emelkedése nagyon is érint bennünket, továbbá az előző kormányok által megspórolt vízügyi fejlesztések pótlása fog újabb milliárdokat felemészteni. Ami persze évekig tarthat.

Az, hogy a légkör az utóbbi években a háborgó, elromlott, elrontott gyomorhoz hasonlóan viselkedik, azaz: nem tud megnyugodni, s kiszámíthatóbb, arányosabb időjárást produkálni - az ugyanúgy KÖVETKEZMÉNY, mint ahogy egy elrontott gazdaságpolitikának is megvan a súlyos, és nehezen helyrehozható következménye. Ahogy az emberi szervezetben egy rosszul megemésztett, vagy megromlott étel elfogyasztása után nem történik meg rendesen a kiválasztás, a feldolgozás, a kellő méregtelenítés, nem működnek rendesen a "szelek" - ugyanígy az élő és élettelen természetben is VALAMI MIATT alakulnak ki mindezek a jelenségek.

A földet körülölelő légkör bizonytalansága, rendszertelensége, annak kiszámíthatatlan, szélsőséges viselkedése is annak folyamatos mérgezése, széndioxiddal, metánnal megspékelt telítettsége, az állandó motorizáció során elégett üzemanyagok folyamatos felszállása, azoknak folyamatos utánpótlása miatt alakul ki.

Az igaz, hogy a nap tonnaszám szívja fel a vizet a földről a légkörbe, ám a csapadékképződés, a leesett csapadék aránytalan eloszlása tovább bonyolítja a helyzetet. Víz sehol nem tűnik el, csak aránytalanul oszlik szét a földön és a légkörben. S hozzájárulnak még a kiszámíthatatlanul jelentkező vulkáni tevékenységek és egyéb természeti jelenségek, amelyek mérhetetlenül sok szennyező anyagot juttatnak a légkörbe.

S mivel NINCS SZÜNET, nincs akadozás mindezek utánpótlásában, csak ezek megállíthatatlan, folyamatos áradása az, ami jellemző - így nincs nyugalom sem a légkörben. Nincs pihenés,  tisztulás, nincs szelektálódás, nincs kiválasztódás, ami a fölösleges mérgek távozását jelentené; s nincs oly kívánatos gyorsasággal végbemenő transzformáció,  aminek eredményeként mindezek jó sok csapadék (eső, jég, hó, dara stb.) képében hullanának le aztán a földre.

Amik aztán szerencsére már nem egészen olyan formában csapódnak vissza a talajra és a növényzetre, mint ahogy felkerültek (jól is néznénk ki) hanem némileg átalakulva - ami sajnos sokszor több ideig eltart - a légkör sajátos jellegének megfelelően. És mindezek mellett még sok szennyező anyagot is tartalmazva, ezért vannak pl. az ólmos és savas esők is. S amíg megfelelő mennyiségű, folyókból, tavakból felszívott víz nem gyűlik össze a pattanásig a felhőkben - addig ne is várjunk onnan esőt, jégesőt, vihart, dörgést, villámlást. 

Pontosan ugyanúgy van ez, ahogy az emberi szervezetben is mindez történik. Ott például hogy a vizelet, a széklet sürgetően távozzanak onnan, mint már fölöslegessé váló káros anyagok - ahhoz bizony sokféle változásnak kell bennünk bekövetkezni, végbe menni a gyomorban, a vesében, s másutt is. S ugyanígy változásoknak kell lejátszódni a légkörben is a csapadék megindulásához. Mert ott is, akárcsak itt lent, bennünk - minden mindennel összefügg. 

Röviden: amit itt lenn teszünk, amit itt lenn elkövetünk, elszúrunk, ami ellen itt lenn vétkezünk - annak következményei ott fenn a troposzférában, sőt a sztratoszférában is következetesen jelentkeznek. (Az utóbbiban található az ózonréteg.) A földi  békétlenség, a rendetlenség, a hanyagság, sőt az erkölcstelenség is ott fenn megbosszulja magát. 

De ugyanez érvényes fordítva is: a nyugalom, a rend, a béke, az egymás iránti segítőkészség, együttműködés, empátia és a szeretet magában az időjárásban is szemléletesen, érezhetően megjelenik, sőt hasznot hoz - bármily furcsán hangzik is. Az Istenben való hit, a krisztusi szeretet és a Teremtő törvényeinek  elfogadása és betartása - ami az ember földi cselekvésében ölt testet - befolyásolja még az időjárást, a légkör állapotát is. 

Ami most, 2026 nyarán tapasztalható világszerte a fönti légkörben - az az előző években folytatott emberi tevékenységeink egyenes következményeként értelmezhető. S nemcsak a mi hazánk polgárainak, de más országok lakosságának közelmúltban lefolytatott életmódjának, luxusra törekvő, káros, természetet és önmagát pusztító, önző tevékenységének az eredményeként. 

S ez még önmagában nem lenne oly kritikus, nem lenne reánk nézve oly elviselhetetlen, ha mindenki saját magába nézne, s a jövőben változtatna alapvető, eddig megszokott magatartásán, viselkedésén és gondolkodásán, s nem a másikra hárítaná a felelősséget. Ha önkritikus szemléletre váltana át, s kissé, hogy úgy mondjam: visszafogná magát - óvodás gyermektől egészen a nyugdíjas korúakig.

Mindenkinek szívből ajánlom Dr. MOLNÁR CSABA biológus, újságíró és műfordító cikkét a Magyar Hang most megjelent számában (22.o) melyben 10 olyan dolgot sorol fel, mellyel mindenki tudatosan hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozás ilyen pusztító és súlyos hatásokkal jár a földi ember, azaz önmaga számára. Ha csak ezeket alaposan megfontolnánk, sőt mellőznénk, elkerülnénk - már nagyban segítenénk a megháborodott légkörön.

Hogy személy szerint KI MIT TEHET a klímaváltozás ellen, mit kellene korrigálnia, másképp csinálnia, mit kellene beszüntetnie mindennapi életében - az újságíró arra ad tanácsokat, intenciókat e tíz pontban. S ez a lista akár a tízparancsolat egyfajta változataként is felfogható, vagy ki ahogy gondolja. De mindenképpen megfontolásra érdemes, s ha már csak felét is "betartjuk" már biztosan jelentős előrelépés lesz a légkör szerkezetében.

Köztük szerepel pl. a túlzásba vitt, értelmetlen, logikátlan, egészségtelen, s hogy ne mondjam: önző magánautó-használat. S emellett az az elterjedt autózási gyakorlat, amit legtöbben űznek előszeretettel, s ami  gépkocsijaik kihasználatlanságát eredményezi. Ez utóbbira utalva: már magam is észrevettem azt a furcsa jelenséget, hogy az autók 90 %-ában egyedül ülnek (csakis az úrvezető) s az utcákon többek között ezért is van a szörnyű túlzsúfoltság, amiben teljesen egyet értek Molnár úrral. 

A vonat helyett legtöbben a leginkább környezetszennyező repülőzést  részesítik előnyben, holott ma már sok helyre hamarabb odaérhetünk vasúton. Olvashatunk még e cikkben az állati eredetű tápanyagoknak és az otthoni energiafogyasztásnak a szükséges és fontos viasszaszorításáról, a hulladék ("mely kétszer öli meg a bolygót") megfelelő kezeléséről, a szelektálásról, komposztálásról, a zöld környezet növeléséről, ápolásáról stb.

Mivel a világon egyetlen légkör és egyetlen földgolyó létezik - így a holland ember szemetelése, életmódja ugyanúgy befolyásolja a légkör és a bolygó állapotát, mint ahogy a budapesti vagy a szegedi polgáré. S a spanyol halász táplálkozása, klímahasználata, közlekedése és öltözködése ugyanúgy hozzájárul ahhoz, hogy egyformán senyvedjen és fulladozzon a bolgár vagy olasz paraszt is 45 fokban, s ugyanolyan borzasztó legyen a légkör a magyar, a francia vagy az indiai fölött is. 

Sokszor leírták már, s én magam se tehetek mást: ha az ember nem lesz önkritikusabb önmagával, nem változtat a szemléletén - addig a helyzet csak romlani fog. És akkor az életmódja mindenkinek rosszabb lesz, s a betegségek, halálaesetek csak fokozódnak, akármelyik országban is él.

Ha a bűnbakot kereső ember nem mindig másra mutogatna, ha nem mindig a szemétgazdálkodást szidná, s nemcsak a lakása küszöbéig látna el és söprögetne, hanem szélesebb spektrumban is nézegetne - már előbbre lennénk. Nem az én dolgom, hogy összeszedjem a szemetet a folyosón! - csattan fel, amikor szóvá teszi valaki a hetek óta ott heverő nejlonzacskókat. De! Az ő dolga, és valamennyiőnké is egyben. Vannak, akik a járdán fekvő, elpusztult galambot, macskát, ételmaradékokat is közömbösen kikerülik, holott megvan erre a megfelelő fórum, ahová ezt be lehet jelenteni, hiszen ez közegészségügyi kockázatot jelent. 

Többek között erre is alkalmas a mobiltelefon, nemcsak arra, hogy intim magánügyektől harsogjon a villamos, a busz, vagy az utca, amikor azon folyik a beszélgetés, a barátnővel való szócsata... Ha ezt a - ki tudja honnan örökölt - közömbösséget, fene nagy büszkeséget, kivagyiságot levetkőznék sokan, a köztisztaság, az utcai magatartás, a közlekedési morál tekintetében nagy előrelépést tapasztalnánk. 

De ha sokan továbbra is kidobálják autójuk ablakán, erkélyükről a papírszemetet, vagy séta közben elszórják a járdán önző hanyageleganciával az energiaitalos dobozokat, féldecis üvegeket,  a chipses zacskót,  a csikkeket, cukrospapírt stb. vagy kertjükben égetik a szemetet, zöldhulladékot, s pazarolják a vizet - akkor ugyanúgy szenvedni fogunk jövőre is a háborgó gyomorként viselkedő földi és égi légkörtől.

EPILÓGUS

Ahogy egy életünk van - úgy egy a légkörünk, egy a földünk, egy a természetünk is. S ha ezt nem óvjuk meg kritikus és gyökeresen megváltoztatott viselkedésünkkel és életmódunkkal - akkor pusztulásba hajszoljuk mindezt, és természetesen önmagunkat is. Tehát nincs más megoldás a klímaváltozás káros hatásainak megelőzésére mint megfontolni, s igyekezni betartani az említett újságcikkben kiemelt fontos "szabályokat" - saját érdekünkben!

Nincs más alternatíva e súlyos és nagy probléma hatékony csökkentésére, majd végül leküzdésére, mint életmódunkon, felfogásunkon változtatni, összefogni egymással, s így ezzel önmagunkon és embertársainkon is segítünk. Nem jellemet, egyéniséget, karaktert - hanem felfogást, nézőpontot, viselkedést kell változtatnunk, felelős gondolkodásra kell törekednünk!

Isten azokon tud, és azokon fog segíteni továbbra is, azokat támogatja elsősorban, azok iránt kegyelmes, akik bíznak Benne és önmagukban is egyaránt. ("Segíts magadon és Isten is megsegít." - szól a régi, népi mondás. És nem véletlen, hogy az idők során bebizonyosodott ennek igazsága, mint megannyi más magyar közmondásé is.) Mert akikben megvan a segítőkészség, a hit és meggyőződés önmaguk káros és elavult szemléletének, gondolkodásának megváltoztatására - azokat Isten különösen szereti és támogatja. De azért a többieket sem hagyja el végleg, még akkor sem, ha ennek ők esetleg nincsenek is tudatában.

"Isten megszaggatott foglyai vagyunk, de ő is gyógyít meg bennünket. Sebeinket, a szenvedések harlekin-kiütéseit fehér kötéssel takarja be orvosként." - szól a bibliai ige. ( Ózeás könyve: 6/1.) Ám egyet figyelembe kell vennünk: a Teremtő soha nem helyettünk fogja megoldani földi és égi problémáinkat és gondjainkat a jövőben, mint ahogy a múltban sem így tett - csakis vélünk együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált forrásmunkák, segédanyagok:

Biblia

Ez a Nap! Magazin (internetes honlap)

Szentkuthy Miklós: Händel (Zeneműkiadó, 1967.)

Magyar Hang hetilap (2026. jul.31. - 22.o.)