AZ EMBER ÉS AZ Ő KLÍMÁJA

 „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” /2Timóteus 1:7 / 

enki ne gondolja azt - akár a Föld bármely területén vagy országában is él - hogy csakis a nagyüzemi, gyári termelés, az ipari-, és mezőgazdasági környezetszennyezés, a növényzet lelkiismeretlen megszabdalása az egyedüli oka a légkör megbolondulásának, az emelkedő hőhullámoknak, a 40 fokos döglesztő melegnek, s az élővizek folyamatos elapadásának. Mert ehhez a hatalmas méretű, és immár visszafordíthatatlan klímaváltozáshoz jelentősen hozzájárultunk - és sajnos, ma is hozzájárulunk - mi, földi emberek is. Kortól, nemtől, felekezettől, foglalkozástól függetlenül valamennyien. Teszünk érte nem szépen, de alaposan - ki ennyi, ki annyi százalékban - nagyon is helytelen életmódunkkal, táplálkozási és egyéb szokásainkkal, lelkiismeretlen szemeteléseinkkel, hulladékkezelésünkkel, közlekedési-, és egyéb beidegződéseinkkel, emberi kapcsolataink rendezetlenségével, felelőtlenségével stb.

Ha kevébé finom akarok lenni, úgy is fogalmazhatnék: valamennyiünknek vastagon felelőssége van  mindabban, amit most átélünk, s amiért sopánkodunk, morgolódunk. Ki-ki mentalításától függően szidva a múltbeli vagy jelenkori kormányok helytelen döntéseit, vízgazdálkodásának szakszerűtlenségét,  a száguldozó motorosokat és autósokat. Vagy egyesek éppen a Teremtőt, aki - szerintük - büntetésként és figyelmeztetésként rótta reánk erkölcstelenségeink miatt a napokig tartó szélcsenddel párosuló, éjszaka sem mérséklődő hőséget - úgy, mint annak idején a sáskajárást vagy az özönvízet. 

Az előzőkben még lehet igazság (nem is kevés) bár az esőt, a szörnyű meleget meg az UV-sugárzást nem az éppen adott politikai kurzusok szabályozzák, ám az utóbbi feltételezés az már hit kérdése. Aminek tudományos igazolása egyrészt lehetetlen, másrészt fölösleges is. Mert mint ahogy a hitéletben, a vallásban, a teológiában semmit nem lehet, nem kell, s nem is érdemes tudományos, logikai érvekkel egzakt módon bizonygatni, magyarázni  - ugyanúgy a tudományok területén sincs semmi szerepe, jelentősége és értelme a hitnek, a teológiai magyarázatoknak. A kettő ugyanis teljesen különböző alapok, elvek mentén működik évezredek óta. Röviden és cáfolhatatlanul a következővel lehet erre leginkább érvelni: ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a hit. 

De igaz ez fordítva is: a tudományos hipotézis mindaddig a hit területén marad, amíg azt tudományos érvekkel nem támasszák alá perdöntően. A vallásos hit területén viszont nincs szükség hipotézisekre és azok bizonyítására, mert ezzel az értelmetlen próbálkozással a hit egyedi jellege azonnal elveszik. A hit egy belső lelkiállapot, egy mély meggyőződés, egy fejlődésre képes lélektani jelenség, mely nem igényel fizikai bizonyítékot. Mindenféle tudálékoskodás, magyarázgatás, bizonygatás megöli a hit természetes, magától értetődő voltát.

A magyarázgató, bizonygató személy megpróbálja bizonyításaival a tudományos tétel jelmezébe öltöztetni a vallást és a hitet, s egyfajta bizonyítható, megmagyarázható jelenségként könyveli el azt. A bibliai eseményeket, jelenségeket, valamint az abban szereplő személyek tetteit, Isten cselekedeteit és döntéseit természettudományos érvekkel próbálja megmagyarázni mások számára. Amit a hittanórák oktatói  bibliamagyarázatnak neveznek - az tulajdonképpen nem más, mint bibliai történetek elmesélése a gyerekek részére. S ha az oktatás itt megáll, s ezen nem megy túl, nem lép át a hit megmagyarázásába - az a helyes. Az már mindenkinek saját személyes, belső ügye lesz - ha felnő, és hívővé válik.  

Az Istenben hívő embernek minderre a magyarázkodásra nincs szüksége, a nem hívőt viszont képtelenség lenne rávenni az istenhitre, legfőképpen azért, mert ateista meggyőződése van. Senki sem tudományos érvek alapján válik hívővé, hanem éppenséggel a képzelt dolgok általi meggyőződése és elmélyült bibliaismerete teszik őt hívséges emberré, és erősítik meg őt ebben, mint ahogy fentebb is utaltam erre. ("A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” - írja a Zsidókhoz írt levél - 11: 1-3)) Ám azt kell mondanunk: a hit és a tudomány mindezek miatt sem kell, hogy ellentétben legyenek egymással, bizonyos esetekben pl. kiegészíthetik egymást.

Amit viszont nem kell különösen bizonygatni - sajnos az, hogy súlyos mulasztások, hanyagság, svendriánság, kényelemszeretet és sok minden egyéb kisebb-nagyobb vétkünk is szerepet játszik e trópusi időjárás kialakulásában. Abban, amiért mostanában szenvednünk kell naponta, s amiért sokan, sajnos életüket is veszítik, mert nem bírják a szervezetükre rótt megpróbáltatásokat. Kínlódunk, szédelgünk nappal és éjjel a szinte kibírhatatlan hőségtől, a levegőtlenségtől, az éjszakai forgolódásoktól, a légszomjtól, a helyenként jelentkező vízhiánytól.

S türelmetlenkedünk, gyötrődünk, kínlódunk (sokan pánikolnak) attól a kritikus állapottól, az energiaszolgáltatás csökkentésétől, megszokott életvitelünk felborulásától. Amelybe ezekben a napokban került szegény, szerencsétlen, már eddig is sok rosszat elviselt népünk. (Akár a többi európai, ázsiai, afrikai, sőt távolkeleti nemzet is, hiszen a klímaváltozás globális, így mindenkit egyaránt sújt, ha nem is egyenlő mértékben.

S aminek természetesen még további következményeivel is számolnunk kell, melyek közt elsősorban az energiadíjak emelkedése nagyon is érint bennünket, továbbá az előző kormányok által megspórolt vízügyi fejlesztések pótlása fog újabb milliárdokat felemészteni. Ami persze évekig tarthat.

Az, hogy a légkör az utóbbi években a háborgó, elromlott, elrontott gyomorhoz hasonlóan viselkedik, azaz: nem tud megnyugodni, s kiszámíthatóbb, arányosabb időjárást produkálni - az ugyanúgy KÖVETKEZMÉNY, mint ahogy egy elrontott gazdaságpolitikának is megvan a súlyos, és nehezen helyrehozható következménye. Ahogy az emberi szervezetben egy rosszul megemésztett, vagy megromlott étel elfogyasztása után nem történik meg rendesen a kiválasztás, a feldolgozás, a kellő méregtelenítés, nem működnek rendesen a "szelek" - ugyanígy az élő és élettelen természetben is VALAMI MIATT alakulnak ki mindezek a jelenségek.

A földet körülölelő légkör bizonytalansága, rendszertelensége, kiszámíthatatlan, szélsőséges viselkedése is annak folyamatos mérgezése, széndioxiddal, metánnal megspékelt telítettsége, az állandó motorizáció során elégett üzemanyagok folyamatos felszállása, annak folyamatos utánpótlása miatt alakul ki. 

S mivel NINCS SZÜNET, nincs akadozás mindezek utánpótlásában, csak ezek megállíthatatlan, folyamatos áradása az, ami jellemző - így nincs nyugalom sem a légkörben. Nincs pihenés,  tisztulás, nincs szelektálódás, nincs kiválasztódás, ami a fölösleges mérgek távozását jelentené; s nincs oly kívánatos gyorsasággal végbemenő transzformáció,  aminek eredményeként mindezek jó sok csapadék (eső, jég, hó, dara stb.) képében hullanának le aztán a földre.

Amik aztán szerencsére már nem egészen olyan formában csapódnak vissza a talajra és a növényzetre, mint ahogy felkerültek (jól is néznénk ki) hanem némileg átalakulva - ami sajnos sokszor több ideig eltart - a légkör sajátos jellegének megfelelően. És mindezek mellett még sok szennyező anyagot is tartalmazva, ezért vannak pl. az ólmos és savas esők is. S amíg megfelelő mennyiségű, folyókból, tavakból felszívott víz nem gyűlik össze a pattanásig a felhőkben - addig ne is várjunk onnan esőt, jégesőt, vihart, dörgést, villámlást. 

Pontosan ugyanúgy van ez, ahogy az emberi szervezetben is mindez történik. Ott például hogy a vizelet, a széklet sürgetően távozzanak onnan, mint már fölöslegessé váló káros anyagok - ahhoz bizony sokféle változásnak kell bennünk bekövetkezni, végbe menni a gyomorban, a vesében, s másutt is. S ugyanígy változásoknak kell lejátszódni a légkörben is a csapadék megindulásához. Mert ott is, akárcsak itt lent, bennünk - minden mindennel összefügg. 

Röviden: amit itt lenn teszünk, amit itt lenn elkövetünk, elszúrunk, ami ellen itt lenn vétkezünk - annak következményei ott fenn a sztratoszférában következetesen jelentkeznek. A földi  békétlenség, a rendetlenség, a hanyagság, sőt az erkölcstelenség ott fenn megbosszulja magát. De ugyanez érvényes fordítva is: a nyugalom, a rend, a béke, az egymás iránti segítőkészség, együttműködés, empátia és a szeretet magában az időjárásban is szemléletesen megjelenik, sőt hasznot hoz - bármily furcsán hangzik is. Az Istenben való hit, a krisztusi szeretet és a Teremtő törvényeinek  elfogadása és betartása, ami az ember földi cselekvésében ölt testet - befolyásolja még az időjárást, a légkör állapotát is. 

Ami most, 2026 nyarán tapasztalható a fönti légkörben - az az előző években folytatott emberi tevékenységeink egyenes következményeként értelmezhető. S nemcsak a mi hazánk polgárainak, de más országok lakosságának közelmúltban lefolytatott életmódjának, luxusra törekvő, káros, természetet és önmagát pusztító tevékenységének az eredményeként. S ez nem lenne oly kritikus, nem lenne reánk nézve oly elviselhetetlen, ha mindenki önmagába nézne, s a jövőben változtatna alapvető, eddig megszokott magatartásán, viselkedésén és gondolkodásán. Ha önkritikus szemléletre váltana át, s kissé, hogy úgy mondjam: visszafogná magát - óvodás gyermektől egészen a nyugdíjas korúakig.

Mindenkinek szívből ajánlom Dr. MOLNÁR CSABA biológus, újságíró és műfordító cikkét a Magyar Hang most megjelent számában (22.o) melyben 10 olyan dolgot sorol fel, mellyel mindenki tudatosan hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozás ilyen pusztító és súlyos hatásokkal jár a földi ember, azaz önmaga számára. Ha csak ezeket alaposan megfontolnánk, sőt mellőznénk, elkerülnénk - már nagyban segítenénk a megháborodott légkörön.

Hogy személy szerint KI MIT TEHET a klímaváltozás ellen, mit kellene korrigálnia, másképp csinálnia, mit kellene beszüntetnie mindennapi életében - az újságíró arra ad tanácsokat, intenciókat e tíz pontban. S ez a lista akár a tízparancsolat egyfajta változataként is felfogható, vagy ki ahogy gondolja. De mindenképpen megfontolásra érdemes, s ha már csak felét is "betartjuk" már biztosan jelentős előrelépés lesz a légkör szerkezetében.Köztük szerepel pl. a túlzásba vitt, értelmetlen, vagy kihasználatlan autóhasználat. Az utóbbira utalva: már magam is észrevettem, hogy az autók 90 %-ában egyedül ülnek, s az utcákon ezért is van a szörnyű túlzsúfoltság, amiben teljesen egyet értek Molnár úrral. 

A vonat helyett legtöbben a leginkább környezetszennyező repülőzést  részesítik előnyben, holott ma már sok helyre hamarabb odaérhetünk vasúton. Olvashatunk még e cikkben az állati eredetű tápanyagoknak és az otthoni energiafogyasztásnak a szükséges és fontos viasszaszorításáról, a hulladék ("mely kétszer öli meg a bolygót") megfelelő kezeléséről, a szelektálásról, komposztálásról, a zöld környezet növeléséről, ápolásáról stb.

Mivel a világon egyetlen légkör és egyetlen földgolyó létezik - így a holland ember szemetelése, életmódja ugyanúgy befolyásolja a légkör és a bolygó állapotát, mint ahogy a budapesti vagy a szegedi polgáré. S a spanyol halász táplálkozása, klímahasználata, közlekedése és öltözködése ugyanúgy hozzájárul ahhoz, hogy egyformán senyvedjen és fulladozzon a bolgár vagy olasz paraszt is 45 fokban, s ugyanolyan borzasztó legyen a légkör a magyar, a francia vagy az indiai fölött is. 

Sokszor leírták már, s én magam se tehetek mást: ha az ember nem lesz önkritikusabb önmagával, nem változtat a szemléletén - addig a helyzet csak romlani fog. És akkor az életmódja mindenkinek rosszabb lesz, s a betegségek, halálaesetek csak fokozódnak, akármelyik országban is él.

Ha a bűnbakot kereső ember nem mindig másra mutogatna, ha nem mindig a szemétgazdálkodást szidná s inkább a maga portáján nézne körül - már előbbre lennénk. De ha ő maga továbbra is kidobálja autója ablakán a chipses zacskót és a csikket, kertjében égeti a szemetet, zöldhulladékot, s pazarolja a vizet - akkor ugyanúgy szenvedni fogunk jövőre is a háborgó gyomorként viselkedő földi és égi légkörtől.

Ahogy egy életünk van - úgy egy a légkörünk, egy a földünk, egy a természetünk is. S ha ezt nem óvjuk meg kritikus és gyökeresen megváltoztatott viselkedésünkkel és életmódunkkal - akkor pusztulásba hajszoljuk mindezt, és természetesen önmagunkat is. Tehát nincs más megoldás a klímaváltozás káros hatásainak elkerülésére, mint megfontolni, s igyekezni betartani az említett újságcikkben kiemelt fontos "szabályokat". Nincs más alternatíva e nagy probléma hathatós csökkentésére, netán leküzdésére, mint életmódunkon változtatni, összefogni, s így ezzel önmagunkon és embertársainkon is segítünk.

Isten azokon tud segíteni, azokat támogatja elsősorban, azok iránt kegyelmes, akik bíznak Benne és önmagukban is egyaránt. ("segíts magadon és Isten is megsegít." - szól a régi, népi szólásmondás, és nem véletlen, hogy az idők során bebizonyosodott ennek igazsága.) Mert akikben megvan a segítőkészség, a hit és meggyőződés önmaga káros és elavult szemléletének, gondolkodásának megváltoztatásában - azokat Isten különösen szereti és támogatja.

De azért a többieket sem hagyja el, még akkor sem, ha ennek ők nincsenek is tudatában. Ám egyet figyelembe kell vennünk: a Teremtő nem helyettünk fogja megoldani földi és égi problémáinkat, megoldandó gondjainkat a jövőben, mint ahogy a múltban sem így tett - csakis vélünk együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált forrásmunkák, segédanyagok:

Biblia

Ez a Nap! Magazin (internetes honlap)