Batthyány tér, 2026.ápr.12. 21.30.
.jpg)
mi ennek a napnak az estéjén, majd éjszakáján történt a fővárosban az a tomboló örömujjongás, extatikusan felcsapó boldogság és ujjongó lelkesedés vulkánszerűen kirobbanó megnyilatkozása volt. A lelkesültségtől felajzott, több tízezres tömeg a Duna budai partján a Margit hídtól egészen a Lánchídig sűrűn összetömörülve, izgatottan, vidáman és sugárzó arccal figyelte a médiák különböző tudósításait. Már este nyolc előtt gomolygó embercsoportok vonultak a Batthyány téri eredményváró gyülekezőhelye felé, s percről percre kezdett felforrósodni a hangulat a hatalmas kivetítők előtt, ahol feszülten figyelhettük a folyamatosan változó eredményeket, százalékokat és statisztikai adatokat.
Ám ami akkor történt (úgy fél kilenc magasságában) amikor tíz százalékot ugrott a TISZA előnye a FIDESZ-szel szemben - akkor tört ki igazán az eufórikus lelkendezés, az "Árad a Tisza!" örömteli skandálása az ujjongó tömegből. Amihez képest egy nemzetközi futballmeccs magyar gólja utáni örömkitörést és üvöltést csupán egy csöndes, szolíd reagálásnak jellemezhetnénk.
Nagyjából este kilenc óra volt az a pillanat, mikor már mindenki nem csak sejtette, de már tudta is: Magyar Péter győzelme abszolút biztos, ez a nagyarányú különbség már többé nem megfordítható, legfeljebb fokozható. S az utóbbi be is igazolódott: meglett a 2/3, így a Tisza - ugyan még nem a teljesen végleges adatok szerint - 138 parlamenti mandátumot szerzett (ami a következő héten 141-re emelkedett a levélszavazatokkal) a Fidesz "szinte jelentéktelen" 55, s a Mi hazánk 6 helyével szemben.
Batthyány tér, 2026. április 12. 21.ó.
Egyértelmű pozitívumnak fogható fel, hogy Orbán Viktor - visszatérve egykori, harminc évvel ezelőtti européer önmagához - gesztust gyakorolt Magyar Péternek. Gratulált a számára is meglepő, elsöprő győzelméhez. S ezt már meglehetősen korán, úgy fél tíz tájban megtette (amikor még nem voltunk közel a teljes feldolgozottsághoz, hiszen sok helyen még éjfél után is újraszámolták a szavazatokat.) Ezzel nem is volt senkinek semmi baja, bár Hahn Endre szerint a leköszönő miniszterelnök - aki hangúlyozta: soha nem mond le elveiről, céljairól - egy kurta bocsánatkéréssel kiegészíthette volna tőle szokatlanul nyugodt hangnemű és rövid gratulációját.
Ám az, hogy tudomásul vette vereségét - igaz nem ezekkel a szavakkal fogalmazta meg - azt jól tette. Hiszen ha másképp cselekszik - talán utcai zavargások is lehettek volna a leginkább csalódottak, s a bosszúállásra kész, betokosodott fideszesek részéről és szervezésében. (Akik közt szép számmal vannak olyan megrögzött, bigott NER-hívők, akik még életük végéig is a Fideszre adják a voksukat. Még akkor is, ha ez a párt már nem is létezik…)
Győzelmi jelentés: Batthyány tér, 2026. április 12. éjfél előtt
A Magyar Péter által távozásra felszólított köztársasági elnök, Sulyok Tamás reagálása kissé váratott magára, s csak a reggeli hírekben hallhattuk, mit nyilatkozott: “A Tisza győzelméből az látszik, hogy hazánkban mégiscsak működik a demokrácia." Ám jómagam úgy gondolom: Sulyok - ha valóban ezt hiszi - hát alaposan téved. Nem azért győzött a Tisza párt, mert itt "működik" a demokrácia, hanem éppen azért, mert nem! Magyarnak azért sikerült ilyen nagyarányú győzelmet aratnia népmozgalmával, mert éppenhogy a demokrácia és a jogállam teljes hiánya, s az elviselhetetlen intézményes szabadrablás miatt már a 2020-as évek elejére olyannyira felháborodott, dühös és elégedetlen volt már nép.
S az úgy látszik elkerülte a Fidesz-kampányfőnökök figyelmét, hogy számításba vegyék a hazánkban élő fiatalokat. Közömbösek maradtak azirányban, hogy itt bizony időközben felnőtt egy új, internetes generáció. Egy olyan nemzedék, amely a második Orbán kormány idején volt óvodás, most pedig szavazó. Ez a korosztály az utána folyamatosan regnáló harmadik, negyedik és ötödik fideszes rezsim alatt nőtt fel, s végezte el alap-, és középiskoláit, tehát az utolsó, ötödik NER-kormány alatt vált szavazóképes állampolgárrá.
És bizony ők már mindenről teenager koruk óta napi szinten értesültek és értesülnek ma is. Egy olyan - előzőektől eltérő, teljesen más - nemezedékről beszélhetünk, amely kreatívan és rugalmasan gondolkodik, s akit nem lehet behülyíteni a médiatulsúlyban pöffeszkedő kormánypropaganda hazugságaival.
Ezért biztos, hogy jelentős százalékkal járultak hozzá ők is a Tisza számottevő szavazattöbbségéhez. Mintegy kiegészítve, növelve tapasztaltabb, s ugyancsak fellázadt (s Magyar országjárása során még jobban fellázadt) szüleik, nagyszüleik tömegét. Ők azok, akik felnőttkorúvá válásukkal párhuzamosan követhették, figyelhették azt a folyamatot, amikor a Fidesz, a NER színtársulata egyre jobban belelendült hazánk módszeres kifosztásának tragikomédiájába. Mondhatnánk: bevadult, hiszen a Fidesz holdudvarához szorosan tartozók között voltak már olyanok, akik milliárdos vagyonokkal, földekkel, erdőkkel, kastélyokkal, szállodákkal, jachtokkal rendelkeztek.
Értelmük nyiladozásával, szemük kinyílásával, gondolkodásuk izmosodásával a fiatalok lassan felismerték - ugyanúgy, ahogy apjuk, anyjuk és nagyszüleik - ennek az évek során játszódó silány "színdarabnak" a jellemzőit. Pontosan felismerték annak hazug, álszent, sunyi, képmutató, hatalomittas, korrupt, maffiamódszerekkel működő, erkölcstelen voltát, amely hazánkat csak elszegényíti és romlásba dönti, más országok előtt lenézetté teszi. Ezeket tudva és látva úgy döntöttek: már ők sem hajlandók passzív nézőkként mindezt az aljas színjátékot tovább szemlélni és végigszenvedni, s kíméletlenül behúzták az ikszet, akár az idősebb nemzedék képviselői. S így aztán össze is jött a 3 és fél millió voks a Tiszára.
A gazdaság lejtmenete, a növekvő infláció és a súlyos erkölcsi, társadalmi, szociológiai problémák miatt úgy 2022-től már érezhetően egyre inkább nőtt az emberekben a feszültség. Világosan látták, hogy ez a kormány már nem tudja megoldani a társadalmi és gazdasági problémákat, s nem is foglalkozik már kormányzással, csakis a maga hatalmának fenntartásával, bebetonozásával. Láthatóvá vált mindenki előtt (kivéve azokat, akik megszédülten és megvezetve ájuldoztak és leborultak Orbán Viktor személyisége előtt, s szűklátókörűen, hamisan és tévesen értelmezték annak állandóan harcra kész mentalítását) hogy a kormány tulajdonképpen nem tud, de nem is akar ezzel foglalkozni. Maga Orbán pedig szüntelenül saját bel-, és külpolitikai rögeszméinek erőszakos megvalósításán dolgozik.
Mindezek miatt lényegében egy békés, morgolódó - ugyan nem kapát és kaszát fenő, de erősen nyugtalankodó, zúgolódó - forradalmi helyzet alakult ki, ami ugyancsak békés és lelkes forradalommá nőtte ki magát a Tisza ELSÖPRŐ győzelmével. Amiből már csak egy hiányzott, hogy Magyar Péter és vezetőtársai szimbolikusan egy söprűvel jelenjenek meg a Duna-parton felállított dobogón, amikor bejelentették az eksztatikusan lelkesedő tömegnek: "Megcsináltuk!"
Azért tudott eljutni ez a pártalakításba torkolló mozgalom egészen a fergeteges győzelemig, mert már évek óta forrongott a települések lakossága a tapasztaltaktól és a tettre készségtől, hiszen - ha nem is juthatott el mindenkihez a valóság a médiákon keresztül - az interneten semmi nem volt elrejtve. Csak el kellett ügyesen igazodni, s tudni kellett szétválasztani az álhíreket a valódiaktól. A felszínre kerülő disznóságok, lopások, törvénysértések stb. következtében gyűlő népharag csak egy erős, karizmatikus vezetőre várt, amit "meg is kapott" Magyar Péter személyében 2024 februárjában. Aki aztán következetes országjárásával (2024-26) csak még jobban felerősítette az elégedetlenség lelkeket emésztő és örvénylő hullámait.
Magyar Péter támogatóival szelfizik a Tisza Párt országjárásának soproni állomásán 2026. március 21-én – Fotó: Ránki Dániel / Telex
Felvilágosító szónoklataival, beszédeivel, az emberekkel történő közvetlen kommunikációival és következetes tetteivel - jó szemorvosként - százezrek és százezrek szemét nyitotta fel. S elképesztő, iszonyú szervező munkát elvégző team-jével, egyedülállóan energikus fellépésével demonstrációkra, közös összejövetelekre, sőt határon túli vándorlásra hívta a falvak, városok lakosságát. S mindezt következetesen végigcsinálta milliárdos médiabirodalom nélkül, csupán a nép önkénteseinek, szimpatizánsainak erős támogatásával.
S ebből az erős támogatásból születtek meg sorban, szerveződtek meg párhuzamosan egymás után és folyamatosan országszerte - alulról jövő kezdeményezésekként - a Tisza-szigetek. Bárki fejéből is pattant ki - ez bizony igen találó elnevezés, hiszen a természetben a folyóban keletkező szigetek éppenhogy feldúsítják, felgyorsítják a folyóvíz sodrását azáltal, hogy szűkebbre veszik annak medrét és biztosítják erős és megállíthatatlan áramlását. Nem véletlenül lett e párt szlogenje: áradjon!
S ezek a szigetek a jövőben is megmaradnak majd, nagy a szerepük és jelentőségük ma, és holnap is. Ám kérdés, hogy a régi értelemben vett pártra vajon ezek mellett lesz-e egyáltalán szükség majd a jövőben. Ez majd elválik, illetve kialakul, ám egy biztos: ezek a Tisza-szigetek fogják biztosítani a továbbiakban - széles társadalmi tarkaságukkal - a leendő Magyar-kormány (ami kétszeresen is magyar lesz) hátországát. Ők képviselik és realizálják a fékek és ellensúlyok rendszerének, valamint a demokratikus jogállam megtartásának szilárd biztosítékát.
Egy azonban biztos: ahogy Magyar mondotta, a Tisza-mozgalom most van a történet elején. A neheze most kezdődik igazán a gazdaság, az oktatás, a kultúra stb. gatyába rázásával, rendbe tételével, a felelősségre vonások elkezdésével, az együttműködésre hajlandók "beszervezésével", a békés egymás mellett élés megteremtésével, a korrupció teljes felszámolásával. Mert azt tapasztaltuk eddig is, és fogjuk látni ezután is: ki a Tisza vizét issza - az a NER-t nem sírja vissza.
Jómagam az első pillanattól fogva, Magyar Péter, majd Nagy Ervin és Radnai Márk feltűnésétől és akcióba lendülésétől kezdve a Tisza vizét iszom, és azt bizony igencsak ízletesnek, zamatosnak tartom. Minden demonstrációján lelkesen részt vettem (sőt az ezeket megelőző oktatási rendszer elleni tüntetéseken is) következetes propagandát, agitációt folytattam lakókörzetemben és másutt, mindenhol, ahol csak tudtam, s rendszeresen jelentkeztem tudósításaimmal, glosszáimmal a Facebook hasábjain és minden egyéb írásomban.
Sőt, a Szimfónia Blog nevű internetes oldalamon még a NER és Orbán természetrajzát is megírtam “Nicsak, ki beszél” címmel.) Amikor a 2024-es Kossuth téri demonstráción - ahol a NER-rendszer úgy istenigazából megrettent és megroppant - a hatalmas tömegben sikerült találkoznom Magyar Péterrel és Nagy Ervinnel.
Kossuth tér, 2024. ápr. 6.
A kölcsönös üdvözléseken és szoros ölelkezéseken túl ott röviden azt mondtam Magyarnak: "Péter, nevedhez hűen: légy kőszikla!" Mire így reagált: "Igyekszem, és azon vagyok!" Elmondhatom: maradéktalanul betartotta a szavát és ígéretét, s meggyőződésem, hogy ezután is rászolgál majd a bizalmunkra. és szeretetünkre. Ervin pedig örömmel dedikálta ott Péterfy Gergellyel közösen írt könyvét, melyet azóta is ereklyeként őrzök. "Hazafias szeretettel!" - írta a könyv belső címlapjára.
Kossuth tér, 2024. ápr. 6.
Pedagógusként és közéleti állampolgárként működve magam is érzékeltem és világosan láttam már a 2010-es évektől kezdve, hogy hová süllyesztette, züllesztette ez a rendszer szegény hazánkat, mind gazdasági, mind kulturális, mind etikai, mind jogi értelemben. Azzal, hogy ennek az elkerülhetetlen változást sürgető mozgalomnak, a Tiszának a szimpatizánsa és segítője lettem - egyben drága feleségem óhaját is teljesítettem. Aki már sajnos nem érhette meg ezt a győzelmet, s aki - amíg csak élt - szüntelenül a Fidesz és Orbán mielőbbi bukását óhajtotta és sürgette.
2025. dec.13. József Attila u.
Majd nyugdíjas pedagógusként a fővárosba költözve is - amit tudtam, igyekeztem megtenni az elmúlt hónapokban, s megteszek ezek után is ezen a területen. S egyébként is a Tisza fényes győzelméhez az a sok-sok apró tevékenység, melyet mindenki erejéhez, s lehetőségeihez mérten elvégzett - az mind hozzájárult a végső győzelemhez. Úgyhogy továbbra is csak áradjon és áradjon! Soha ki ne fáradjon, soha ki ne száradjon! Előre, a teljes rendszerváltásig és a társadalmi béke, a mindenki számára kívánatos demokrácia megteremtéséig.
A "mindenki számára kívánatos" kitétellel elsősorban arra utaltam, hogy a demokrácia megteremtésében és megszilárdításában mindenkinek részt kell vállalni, abban mindenkinak tevékenyen részt kell venni. Amihez persze társadalmi egyetértésre, összefogásra és együttműködésre van szükség. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő maga csupán tudomásul veszi és elviseli a demokrácia létét és működését, s annak fenntartását intézzék a politikusok, hisz azért választottuk meg őket - az bizony enyhén szólva: téved.
Mert a demokrácia nem más, mint népuralom. És ha már az akar lenni, illetve azt választottuk - akkor a legegyszerűbb, legkisebb honpolgárnak is tennie kell érte - a maga módján, a maga erejével - óvodástól egészen a nyugdíjasig. Azaz: minden egyes állampolgárnak ergo: uralkodnia kell, nem pedig hagyni azt, hogy vezetőik uralkodjanak felettük, s hogy csupán ők tegyenek meg mindent a demokráciáért. Nem alattvalókként kell viselkednünk és léteznünk a magunk országában - ha már demokráciában élünk - hanem uralkodókként.
Olyan uralkodókként, akik a haladást, a fejlődést, a jó ügyet, a szüntelen jólétért vívott tevékenységet folytatják mindennapjaikban mind a gazdaság, mind a kultúra, mind az egészségügy és az oktatás területén. Olyan uralkodókként kell élnünk, akik az egész nép szabadságát és felemelkedését szolgálják, azért küzdenek, azért dolgoznak. Önmaguk és mindenki számára egyaránt.
A történelemben is azok voltak az igazi és humánus királyok, fejedelmek, akik úgy uralkodtak, hogy azzal szolgálták, nem pedig elnyomták a népet! Egyszerre tudtak szolgálatot gyakorolni a népüknek azáltal, hogy uralkodtak. És ami a legfontosabb: mérhetetlen vagyonukat, kincseiket nem kizárólag a saját maguk és családjuk meggazdagodására fordították, hanem népük javára és épülésére. S ha végigtekintünk az egész történelmen - nézzük meg, kik azok, akik hosszú ideig tudtak uralkodni, s kik azok, akik csak rövid ideig maradtak trónon. Garantálom, hogy meg fogjuk találni a megfelelő indokot és magyarázatot erre is.
A demokráciáért mindenkinek tennie kell a maga választott hivatásában, a maga szakmájában, a maga munkatevékenységében, a maga magánéletében is - bármily furcsán hangzik. Vagyis: nem szabad, hogy magukra hagyjuk választott vezetőinket! Senki nem mondhatja: ez egyedül az ő dolguk, én politikával nem foglalkozom, végzem a magam munkáját és kész. Nem is kell mindenkinek politikával foglalkozni! Politizálni ugyan lehet, sőt kell is, mert az értelmes vitára, kommunikációra, a látókör szélesítésére a 21. századi embernek szüksége van. De azzal foglalkozni, politikai döntéseket hozni és annak megfelelően gyakorolni a vezetést - az a vezetőink dolga.
Vagyis az ő szerepük az irányítás, a vezetés, a kormányzás, a politikai irányvonal kidolgozása és annak realizálása a gyakorlatban. A karmesteri pálca az ő kezükben van, de egy demokráciában abba beleszólhatunk, sőt bele is kell szólnunk, hogyan bánjanak vezetőink a karmesteri pálcával. Egy ország az nem zenekar, ahol a muzsikusok nem szólhatnak bele a vezénylés szisztémájába és ritusába,, sőt az a jó, ha nem is szólnak bele. A zenekarban diktatúra van, a demokráciában viszont ennek pont az ellentéte.
Egy ország vezetőit mi bíztuk meg az X behúzásával, s pont ezért fogadjuk el vezető és törvényhozó szerepüket. És ha ezt rosszul, következetlenül, megalkuvóan végzik, ha nem teljesítik maradéktalanul mindazt, amit megígértek sorsunk jobbításáért - akkor igenis jogunk van őket 4 év után leváltani. Ám ha mindebben nem segítjük, nem támogatjuk őket, s működésüket közömbös nézőként egyfajta színházi előadásként szemléljük - akkor összeomlik minden, és ismét elindulunk a diktatúra felé. Azt pedig - gondolom - senki nem akarja újra, hiszen volt benne jócskán részünk és tudjuk, hogy mit jelent, s mivel jár mindez.
Tehát a demokráciáért mindenkinek tennie kell! A kisóvodás is tehet a demokráciáért már a homokozóban is, ha szülei abban a szellemben nevelik, hogy társaihoz szeretettel, bizalommal, toleranciával, előzékenyen, de nem meghunyászkodva viszonyuljon. S nyugodtan, szabadon fejtse ki saját véleményét és ragaszkodjon is hozzá, ha azt meg tudja indokolni, ha mindazt észérvekkel alá tudja támasztani. Ám ha szülei szó nélkül hagyják, sőt talán meg is dícsérik, hogy már ott, a homokozóban a hatvanpusztai birodalom kicsinyített mását formázza meg a homokvár helyett, vagy kastélyt épít a kislapátjával - akkor bizony sosem lesz a demokrácia híve.
2025. dec.13. Széchenyi tér.
És igenis tenni tud (ha akar) a demokráciáért a diák iskolai közösségében, a teenager fiú vagy lány saját baráti és ismeretségi körében, s tenni tud a középkorú férfi vagy nő, a férj, a feleség akár a munkahelyén vagy a családjában,. S tenni tud és képes a nyugdíjaskorú egykori mérnökember, tanár vagy kőműves a közéletben, ha megkeresi azokat a civil szervezeteket, bázisközösségeket, kezdeményezéseket, amelyekben lehetősége adódik, hogy a maga képességeit, elképzeléseit bedobva tegyen valamit a demokrácia kiszélesítéséért. Hogy a szó szoros értelmében gyakorolja a népuralmat. Hogy ne csupán otthon, önmagán uralkodjon - bár ez is fontos, hanem hogy a demokrácia fennmaradásán őrködjön.
Ha mindenki csak azt várja, hogy a sült galamb majd belerepül a szájába, s annak a galambnak a konyhakésszé tételéért, majd megsütéséért semmit nem tesz a maga területén, a maga bármily szerény képességeivel is - akkor az nem fog megsülni soha. És akkor hoppon marad - ő is, és mások is. Csupán a politikai vezetés egymagában - a tömegek segítsége és támogatása, tenniakarása és aktivítása nélkül nem tud egyedül rendszerváltást megvalósítani. S nem tud demokráciát teremteni és azt fenntartani, ha belaszakad, akkor sem. Egyetértés, összefogás nélkül soha nem lesz demokrácia! Mindannyiunkra szükség van ehhez, mint ahogy mindannyiunkra óhatatlanul szükség volt a Tisza párt szavazattöbségének eléréséhez is.
Passzív szemlélők, gúnyolódók, árkon túli hegymesterek, könnyelmű okoskodók és öntelt kritizálók, olcsó hibakeresők és fejek vételét követelők hadával nem lehet rendszerváltást megvalósítani, demokráciát fenntartani. Nem arról van szó, hogy nem lehet kritizálni. Természetesen lehet múltat és jelent egyaránt, de reális, jól felépített érvek felsorakoztatásával, s főleg a javaslatok, a kivezető utak ésszerű megjelölésével szabad és érdemes csak bírálni, kritikát megfogalmazni. Társadalmi diskurzusra, folyamatos kommunikációra, szervezetek, egyesületek, közösségek, magánemberek szoros együttműködésére, a kölcsönös szeretet és bizalom kiépítésére és megtartására, annak gyakorlására van (illetve lesz) feltétlenül szükség a jövőben. Most ez előtt állunk.
Ez az tehát, ami reánk vár. Ezt kell megvalósítanunk, megtennünk - a gyűlölet, a bosszúállás jelenlétét szigorúan mellőzve, az értelmetlen, indulatos retorzió legcsekélyebb alkalmazását is kerülve, de a feltétlenül szükséges jogi eljárások végiggondolásával és megtervezésével, majd az igazságszolgáltatás alkalmazásával - a társadalmi megbékélés megteremtése érdekében.
Nem lesz könnyű feladat mindezt véghez vinni, s ebben - még egyszer hangsúlyozom: mindannyiunk véleményére, részvételére, közreműködésére és aktivítására is szükség lesz. Kinek-kinek a maga képességei, lehetőségei szerint a maga területén, s a maga eszközeivel. S ha mindezt megvalósítottuk, akkor még a hölgyek, lányok és asszonyok is mosolyogva konstatálhatják Vörösmarty szavaival: "ez jó mulatság, férfimunka volt."
Hősök tere, 2026. március 15. 18 ó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése