ZONGORAHÍVOGATÓ, TAVASZÉBRESZTŐ CSALÁDI KONCERT

 

2026. február 28.

ár nem voltak éppen túlvilágítottak késő este Piliscsaba dimbes-dombos utcái, mégis felvillanyozva ballagtam hazafelé ezen a tavaszközeli szombati napon a város központjában megtartott koncert után, amit a BAZSINKA-család tagjai adtak a Klarissza-házban. S mint az alábbi képen is látható: abszolút telt ház fogadta az előadókat a teremben. A rendkívül bensőséges, jó hangulatú, télbúcsúztatónak megjelölt, de egyben tavaszi frissességet is hozó hangversenyen fellépett e népszerű zenész-famíliának valóban apraja és nagyja pici kortól egészen a 63 évesig. Közös-, és szólóprodukcióval egyaránt képviseltette magát nagypapa, nagymama, édesanya és édesapa, valamint három gyönyörű gyermekük: két fiú (Joel és Barnabás) és egy pöttöm kislány (Borbála.) Mindhárman zongorajátékukkal lepték meg a zenére áhitózó hallgatóságot. Rajtuk kívül pedig tanítványok, növendékek is felléptek az est során különböző hangszeres produkcióikkal.

Sőt, e kedves, szimpatikus előadói kollektíva még ki is egészült az impulzív és érzékeny zongoraművészként bemutatkozó  Mayer Angyalkával, a Páduai Antal Művészeti iskola vezetőjével. Aki példamutatóan állt helyt a zongoránál az előadott zenedarabok szólistáinak kísérőjeként. Ezen kívül az est végéhez közeledve nagy örömünkre még egy önállóan eljátszott Schubert-zongoradarabbal is bemutatkozott, amivel ugyanolyan nagy tetszést aratott, mint a többiek valamennyien.

Mivel a program a "Mesterek és tanítványok" cím alatt futott - így az est folyamán vezérfonalként (mondhatnánk  stílusosan: vezérszólamként) húzódott végig tanárok és tanítványaik, szülők és gyermekeik, nagyszülők és unokáik közös és egyéni előadói bemutatkozása. A családfő és nagyapa, idősebb Bazsinka József, a Liszt-díjas, világhírnévre szert tett tubaművész - igazi sportemberként és egyben fellépő művészként - a Balatonfüreden megrendezett maratoni futóverseny győzelmi érmével érkezett ide a Művelődési Központba. 

Hiába, kell a fizikai kondíció, hiszen egy ilyen embert próbáló hangszer bizony nemcsak a kar-, és rekeszizmok edzettségét, állóképességét és szívósságát követeli meg a művésztől, hanem a légzőszervek kifogástalan állapotát, fizikumát és kedvező működését is. A fúvós, de különösen a rézfúvós hangszerekkel előadott darabok hatásos interpretálásánál mindez éppen olyan fontos és szükséges, mint az énekeseknél, ahol elengedhetetlen feltétel a megfelelő tüdőkapacítás és légzéstechnika. Csak elég rátekinteni azz ívelt csővel és széles furattal rendelkező tubára, a zenekarok legmélyebb hangú rézfúvósára, annak hatalmas testére, amit az előadónak nemcsak erőteljesen fújnia, de azt végig biztonságosan tartania is kell. És persze a billentyűket (ventileket) közben még működtetnie, nyomkodnia is a hangok magasságának megfelelően. A latin nyelv tuba szava egyértelműen harsonát jelent magyarul, ami tévesen terjedt el így, hiszen a két hangszer merőben különböző, s a tuba közel sem magas, harsány, hanem nagyon is mély, dörmögő hangot ad. A harsona tehát (aminek hangjára a Biblia szerint egykor Jerriko város falai összeomlottak) harsány hangot ad (tehát harsog, ezért is harsona a neve) a tuba viszont dörmögő, brummogó mély hangot. A Rekviemek Tuba mirrum (Rettenetes harsona) tételében azért alkalmazták a zeneszerzők a harsonát, mert ennek hangja hívja az égi trónhoz, az utolsó ítélethez a holtakat. És innen ered a zavar a kifejezésekkel, mert az bizony nem a tuba, hanem a harsona lesz odafent.    

A tubának egy ugyancsak mélyen búgó, de harsányabb "kollégáját" a szó szoros értelmében "nyakatekert" szuzafont a hangszerjátékos érdekes módon a vállán helyezi el, miközben folyamatosan magasban kell tartania annak tölcsérét. Az utcán méltóságteljesen végigsétáló fúvószenekarokban álló helyzetben, menetelés közben kell a zenekari tagnak ezeket az instrumentumokat folyamatosan megszólítaniuk. S annak idején éppen azért fejlesztették ki a hangszergyárak ezt a variánst, mert a tuba hordozhatóságával elégedetlenek voltak a muzsikusok. Ezen a februárvégi estén Idősebb Bazsinka József fiával, a Junior Príma-díjas Bazsinka József jr. tubaművésszel együtt játszottak el egy - előadását, átdolgozását tekintve - unicum-számba menő darabot. Bach d-moll kéthegedűs versenyének tubaátiratával lepték meg a közönséget, ami nagy tetszéssel fogadta jeles produkciójukat.

 

Ifjabb Bazsinka József egyébként aktív, szerte ágazó zenei tevékenységei mellett rádiózik is. Tanít a Zeneakadémián, növendékeivel rendszeresen hangversenyt adnak,  előadóművészként és a Fesztiválzenekar tubásaként, valamint a mókás ás találó "In media Brass" (a réz közepén) nevű fúvóskvintett alapító tagjaként is működik. S nem mellesleg: együttesével számos külföldi elismerést, díjat is bezsebeltek már.

A Bartók rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként, a nagy múltú "Ki nyer ma" rádiós zenei kvíz "felélesztője"-ként, ottani önálló műsoraival, kedves, szimpatikus, anekdotázó stílusával, megnyerő orgánumával és beszédmódjával nagy népszerűségre tett szert a hallgatók körében. Édesanyja (fenti képen) Puszta Betty csellóművész tanítványával, Szerémi Emmával, a tehetséges, fiatal csellista-növendékkel együtt játszottak ezen a hangversenyen. Emma testvére, Szerémi Bálint pedig trombitán mutatta be hangszeres tudását tanárával, Mayer Angyalkával.

Mindezeken kívül - mint fent már említettem - megcsodálhattuk a Bazsinka testvérek szóló-, és közös produkcióit. A legidősebbik, Barnabás - aki már kiemelt első díjat is szerzett a tavalyi országos versenyen - ezen az estén többször is pódiumra lépett különböző zongoradarabok megszólaltatójaként. Joel - aki már szintén országos első helyezéssel büszkélkedhet - itt most húgával Borbálával négykézre improvizált kis zongorajátékkal mutatkozott be. S utoljára, de semmiképpen sem utolsósorban édesanyjuknak, Bazsinka Ivett Évának (a Budafoki Dohnányi Zenekar szólamvezető fagottművészének) és anyósának zárószámként elhangzó cselló-fagott duóját élvezhettük. Amiről csak röviden annyit jegyeznék meg: bárcsak minden anyós és menye között olyan fantasztikus összhang, harmónia, egymásra koncentráló figyelem és szeretet munkálkodna, mint amit az általuk előadott Telemann-kompozícióban tapasztalhattunk ezen az esten közös interpretációjuk során. S egyébként nagyon is jó ötlet volt a műsorszerkesztés szempontjából ezt a zenei produkciót tenni a koncert végére, mert ez az előadás szinte megkoronázta az egész est programját. A dulciánból kialakult - majd félezer éves, nagy hangterjedelmű, több részes hangszer, a tenor-, és basszushangok megszólaltatására egyaránt képes -fagott olyan hangszínnel rendelkezik, amely nagyon is jól "passzol" a cselló mély zengésű hangjához. Tehát az összhang, az egyetértés, a harmónia még a hangszerek közt is megvolt.

S ha már imént a szeretetről, empátiáról tettem - nem véletlenül - említést, feltétlenül el kell mondanom: a mélyen vallásos Bazsinka-szülők a zene, a művészet, az Istenben való hit és kegyelem szellemében nevelik mindhárom gyermeküket már egészen pici koruktól fogva. Nem is csoda ez, hiszen a művészettel, zenével hivatásosan foglalkozó házaspár természetes feladatuknak tartják mindezt. S persze így azt is, hogy nyilvánosan, közönség előtt adjanak lehetőséget tehetséges gyermekeik számára az előadóként történő bemutatkozásukra.

Amint azt József egy interjúban korábban elmondotta: házasságkötésüket Isten előtt is megerősítették. Mindketten a katolikus vallás jegyében szentesítették meg korábban már megkötött frigyüket, hiszen a Prédikátorok könyve szerint "a hármas kötél nem szakad szét egyhamar.”

Ám azt is hozzátette: gyermekeik felnőtté válásáig mindent megtesznek, hogy csemetéik otthon végig Istennek tetsző nevelésben részesüljenek, s a családi körben mindvégig a művészet, a zene szárnyán, a kölcsönös szeretet és harmónia ölelésében töltsék el, éljék meg mindennapjaikat. S ha e boldog gyermekkor után majd nagykorúakká válnak - természetesen maguk döntik el, már megszerzett tapasztalatuk, lelki feltöltődésük és élményeik alapján: hogyan tovább.

Hogy mindezek szellemében élnek-e, munkálkodnak-e majd felnőttként, mindezek szellemében töltik-e be szerepüket, fejtik-e ki tevékenységüket a maguk választotta művészi hivatásuk területén, s hogy vállalják-e a annak felülmúlhatatlan szépségeit, buktatóit és nehézségeit és az ezzel járó sikereket is - ma még kérdés. Hogy a későbbiekben zenészpályára lépnek-e, szólókarrierbe fognak-e, élnek-e Istentől kapott, áldott tehetségükkel, élnek-e azzal a szívet melengető, lelkesítő hittel, melyet a családjukban kaptak, s ami erőt és kitartást adhat nékik mindehhez, vagy más, ettől eltérő pályára lépnek-e majdan a jövőben, az most még előre nem látható, s nem tudható.

A fenti fotón mintha a család minden tagja eme távoli jövő felé tekintene... (Vagy csak én magam látom így?) Elmerengnek valamennyien, és azt kémlelik: vajh mit is hozhat az számukra? Reméljük, sőt kívánjuk is: csakis szépet és jót, sikereket és diadalt hozzanak nékik az elkövetkező évtizedek. S akik most itt ülnek e békés családi körben a szédító magasságban e kiugró szikla peremén a messzeségbe tekintve, a távoli pilisi lankákat és bérceket szemlélve - reméljük, hogy a későbbiekben valamennyien sok szép élményt fognak szerezni zenész létükkel és működésükkel mind maguknak, mind pedig a közönségüknek.

Bízunk benne, hogy számtalanszor maradandó élményeket fognak nyújtani a zenére áhító hallgatóságuknak az évek, évtizedek során hangszeres játékukkal vagy énekükkel. Hisszük, hogy művész-karrierjük - ha ezt a pályát célozzák meg - egyre magasabbra ível majd a jövőben - önmaguknak és másoknak is sok-sok örömet hozva, megérdemelt sikereket aratva.

S ha esetleg mégsem így lesz, mert más hivatásra váltanak, más útra lépnek, más szakmát választanak, szüleik meggyőződése szerint ez esetben is, akkor is Isten fogja segíteni, támogatni őket döntéseikben és jövőbeli útjukon - mint azt szüleik felvetették és bizakodva mondották, s ahogy mindezt olvashattuk is egy újságnak adott interjújukban. És hozzáteszem: magam is ebben hiszek, bármit is hozzanak a jövendő évek. Mert azt - a tegnapi remek produkcióik alapján - sejteni ugyan lehet, de biztosan tudni most még nem, hogy mit hoz a holnap szép és tehetséges gyermekeik számára.

Mert bizony mindannyiunk élete tele van ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint kiszámítható mozzanatokkal, eseményekkel és történésekkel. Ahogy poénkodva mondta Mark Twain, a híres író: "nem szeretek jósolni, különösen akkor nem, ha jövőről van szó." Jósolni tehát magam sem akarok, de engem (és sokakat) személy szerint pl. nagyon megfogott Barnabás Bartók, Beethoven és Liszt-interpretációja, s a többi testvér és tanítvány igéretes tehetsége is. S fölöttébb szimpatikus és imponáló volt mindaz a harmónia, szeretet és segítőkészség, amit ezen az esten láttunk és tapasztaltunk, ami szüleikből, nagyszüleikből, s a tanítványokat segítő tanáraikból áradt itt, egész este.

Rajtuk, az utódokon, e következő nemzedék fiain és lányain múlik (így például a Bazsinka-testvéreken is) hogy "a gének moccanásában, folyamatosan a miértekre keresve a választ" - ahogy Nagy Gáspár költő írta - sorsuk, életútjuk hová, merre kanyarodik, avagy nyílegyenesen tart művészi kiteljesedésük, a tehetségük egyre teljesebb kibontása irányába. S ha netán mégsem a zenészkarrier csodálatos mezsgyéjére, Árkádia mezejére visz majd életútjuk és hivatásuk - akkor is életre szóló élményekkel gazdagodtak már eddig is. És a hit, a művészet ereje, amire fentebb utaltam, az ilyen szép és gazdag, hitben és művészetben megélt gyermekkor olyan impulzusokat ad majd számukra a távoli jövőben is, ami semmi más eszközzel el nem érhető, s  nem helyettesíthető.

Sokunk nevében köszönöm e csodálatos koncertet, annak felemelő, szeretetteljes, közvetlen, barátságos hangulatát. S hogy utaljak a fenti furcsa, magam kreálta költői címre, amit szóban forgó esszémnek adtam: az estet tulajdonképpen egy jótékony, karitatív cél hozta létre és működtette. Ugyanis a helység polgárai elhatározták, hogy egy Yamaha-koncertzongorát vásárolnak a Művelődési Ház részére, aminek vételi költségét igyekeznek közakadozásból, a művészet iránti rajongásból előteremteni. S ebben tevékeny szerepet vállalt propagálásával, felhívásával, no meg aktív koncertezésével a Bazsinka-család is. Családi koncertjük maga is ennek jegyében jött létre. (Zárójelben jegyezném meg: egy ilyen márkás zongora ára manapság 7 -től 50 millió Ft-ig terjed.)

S mivel itt, a teremben megfelelő, alkalmas hangszer nem állt még rendelkezésre, így erre az estére saját otthonukból szállíttatták ide a helyszínre egyébként éppen "eladósorban lévő" zongorájukat. Ám a család reményét fejezte ki, hogy talán az áprilisi hangversenyen már az új zongorát hallhatja a zeneszerető közönség. Mint azt a a koncert szervezőinek hozzászólásaiban hallhattuk: a település vezetői és lakói egy, a múltban lezajlott szomorú történelmi esemény kompenzációjaként, egyfajta lelkiismereti adósságként kívánják ezt a hangszervásárlást megvalósítani.

A zongorára felhívó szó sok-sok itt és másutt élő, hazaszerető lakost megérintett, amiben nemcsak a lokélpatrióta szellem és lelkület, hanem a művészet iránti rajongás is szerepet játszott. Így az adakozás már javában folyik, s a havonta megrendezett koncertek látogatásával, a közönség és az akció további szervezésével tovább gyűlik a pénz, s hamarosan össze is jön a megfelelő összeg a zongorára. Kissé keresetlen poénkodással, de komolyan gondolva azt írhatom: már ketyeg a zongóra, folyik a visszaszámlálás...

S hogy mi is volt ez a drámai, és egyben szégyenteljes történelmi esemény, amire fentebb utaltam? 1944 végén a hazai háborús viszonyok között a szovjet katonák barbár és kegyetlen módon semmisítették meg Piliscsaba község zongoráit. S ráadásul ez éppen karácsony napjaiban történt, amikor a település az orosz csapatok fennhatósága alá került. A győztes bevonulást megünnepelve a diadalittas katonák féktelen duhajkodás, ivászat, pezsgőzés közepette - a falu plébánosának zongorajátéka után - lovakkal rúgatták, tapostatták, zúzatták szét, majd máglyán elégették a felkutatott hangszerek darabjait. 

Mindezekért a falu akkori lakói magát a felszabadulást inkább megszállásként élték meg annak idején. S talán majd most, 82 év után sikerül egy új, világszínvonalú, márkás instrumentumot beállítani a Klarissza Ház nagytermébe. Egy olyan rangos hangszert, ami méltó módon kielégíti a lakosság kulturális igényeit, zeneszeretetét, emeli az itt megrendezett koncertek színvonalát, fejleszti a helyi (s nem csak a helyi, hanem a környékbeli) zenerajongó polgárok, a koncerteket látogató és hallgató közönség zenei ízlését. 

Mindenképpen úgy érzem, hogy egy ilyen város, aminek címerét a sólyom, a madarak szakrális királya, őseink lélekhordozó madara uralja, s amelynek nevében a török eredetű Csaba (Choba, Cheba) név, az egykori királyfi titulusa is szerepel - különösen megérdemli, hogy egy nívós, a zeneszerető lakosság kulturális fejlődését, gazdagodását szolgáló, a település rangját erősítő, jó hangzással, erőteljes mechanikával, és rugalmas, mozgékony klaviatúrával bíró, varázslatos hangszíneket produkáló hangszerrel is rendelkezzen. Amelyen aztán méltó módon szólalhatnak meg itt az európai zenekultúra alkotásai mellett a magyar nemzet legnagyobb zeneszerzőinek, Lisztnek, Bartóknak, Dohnányinak, Kodálynak, Ligetinek, Kurtágnak és másoknak is örökbecsű, zongorára írott kompozíciói. 

És még valami, amit a műsorszerkesztők figyelmébe ajánlanék: roppant stílusos, e majdani koncertek hangulatába, szellemiségébe illő lenne, ha e zenedarabok között egy-egy prózai részlet is elhangozna Arany János elbeszélő költeményéből vagy Benedek Elek meséjéből, amelyek központjában éppen Csaba királyfi személyisége és tettei állanak. 

A magam részéről minden esetre teljes sikert kívánok e nemes kezdeményezéshez, és őszintén drukkolok annak majdani megvalósításához. E kezdeményezés és széleskörű összefogás több, mint dícsérendő és mindenképpen támogatást érdemel. S nem csak erkölcsi vonatkozásban, a nemzeti érzés, a hazaszeretet ébrentartása érdekében, hanem - mint említettem - a lakosság esztétikai, művészi nevelésének, ízlésének fejlesztése, a kulturális értékek megbecsülése tekintetében is.

Elmondhatom tehát, hogy színvonalas, léleküdítő és tavaszébresztő, a jó és nemes ügy érdekében kifejtett, közös tenniakarásunkat serkentő koncertélménnyel gazdagodhattam ezen az estén. Amely után - mint említettem - valóban  felvillanyozva, az eredményes összefogás sikerében reménykedve térhettem haza. Megfogadva magamban, hogy hamarosan visszatérek ide, s akkor már bizonyára meghallhatom annak a bizonyos új zongorának a hangját. Melynek megszerzéséhez és felállításához - sokak mellett - bár szerényen, de nagy örömmel magam is hozzájárulhattam.

Felh. irodalom, segédanyagok:

A zenészek wikipédiái.

A hármas kötél nem szakad el... (Újváros online - 2023. jun. 30.)

Piliscsaba felszabadítása ((Google)

Nagy Gáspár: Szabadítót mondani (CD - Magyar Katolikus Rádió kiadványa, 2006.)