ZONGORAHÍVOGATÓ, TAVASZÉBRESZTŐ CSALÁDI KONCERT

 

2026. február 28.

Bár nem voltak éppen túlvilágítottak e nap késő estéjén Piliscsaba dimbes-dombos utcái, mégis felvillanyozva ballagtam hazafelé a város központjában megtartott koncert után, amit a BAZSINKA-család tagjai adtak a Klarissza-házban. S mint az alábbi képen is látható: abszolút telt ház fogadta az előadókat a teremben. A rendkívül bensőséges, jó hangulatú télbúcsúztató, s egyben tavaszi frissességet hozó hangversenyen fellépett e népszerű zenész-famíliának valóban apraja és nagyja 7 évestől egészen a 63 évesig. 

Sőt, az előadói kollektíva még ki is egészült az impulzív és érzékeny zongoraművészként bemutatkozó Mayer Angyalkával, a Páduai Antal Művészeti iskola vezetőjével, aki példamutatóan állt helyt az előadott zenedarabok szólistáinak kísérőjeként. Sőt, az est végéhez közeledve még egy önállóan eljátszott Schubert-zongoradarabbal is megörvendeztetett bennünket.  

Mivel a program a "Mesterek és tanítványok" cím alatt futott - így az est folyamán vezérfonalként (mondhatnánk vezérszólamként) húzódott végig tanárok és tanítványaik, szülők és gyermekeik, nagyszülők és unokáik közös és egyéni előadói bemutatkozása. A családfő és nagyapa, idősebb Bazsinka József, a Liszt-díjas, világhírnévre szert tett tubaművész igazi sportemberként a Balatonfüreden megrendezett maraton győzelmi érmével érkezett ide a fellépésre. 

Hiába, kell a fizikai kondíció, hiszen egy ilyen embert próbáló hangszer bizony nemcsak a kar-, és rekeszizmok edzettségét, állóképességét és szívósságát követeli meg a művésztől, hanem a légzőszervek kifogástalan állapotát, fizikumát és kedvező működését is. A fúvós, de különösen a rézfúvós hangszerekkel előadott darabok hatásos interpretálásánál mindez éppen olyan fontos és szükséges, mint az énekeseknél, ahol elengedhetetlen feltétel a megfelelő tüdőkapacítás és légzéstechnika. Csak elég rátekinteni a hangszer hatalmas testére, amit az előadónak nemcsak erőteljesen fújnia, de azt végig biztonságosan tartania is kell, és a billentyűket (ventileket) közben még persze működtetnie, nyomkodnia is a hangok magasságának megfelelően. 

Sőt, ennek egy ugyancsak mélyen búgó "társát", a szó szoros értelmében "nyakatekert" szuzafont a hangszerjátékos a vállán helyezi el, miközben folyamatosan magasban kell tartania annak tölcsérét. Az utcán méltóságteljesen végigsétáló fúvószenekarokban pedig még az is nehezíti a zenész játékát, hogy álló helyzetben, menetelés közben kell a zenekari tagnak ezeket az instrumentumokat folyamatosan megszólítaniuk. Idősebb Bazsinka József a  fiával, a Junior Príma-díjas Bazsinka József jr-rel együtt játszottak el egy - előadását, átdolgozását  tekintve - unicum-számba menő darabot. Bach d-moll kéthegedűs versenyének tubaátiratával lepték meg a közönséget, ami nagy tetszéssel fogadta jeles produkciójukat. 

 

Ifjabb Bazsinka József egyébként aktív zenei tevékenysége mellett rádiózik is. Kitűnő és népszerű munkatársa a Bartók Rádiónak, ahol rendszeresen szerepel önálló műsoraival és a Muzsikáló Reggel műsorvezetőjeként. Édesanyja Puszta Betty csellóművész tanítványával, Szerémi Emmával, a tehetséges, fiatal csellista-növendékkel együtt játszottak. Emma testvére, Szerémi Bálint pedig trombitán mutatta be hangszeres tudását tanárával, Mayer Angyalkával.

Mindezeken kívül megcsodálhattuk szólistaként a Bazsinka-testvérek: Joel és Barnabás együttes és szóló zongoraprodukcióit is. S utoljára, de semmiképpen sem utolsósorban édesanyjuknak, Bazsinka Ivett Éva fagottművésznek és anyósának zárószámként elhangzó cselló-fagott duóját élvezhettük. Amiről csak röviden annyit jegyeznék meg: bárcsak minden anyós és menye között olyan fantasztikus összhang, harmónia, egymásra koncentráló figyelem és szeretet munkálkodna, mint amit az általuk előadott Telemann-darabban tapasztalhattunk ezen az esten közös interpretációjuk során. Nagyon is jó ötlet volt a műsorszerekesztés szempontjából ez az előadást tenni a koncert végére, mert szinte megkoronázta az egész est programját. A dulciánból kialakult majd félezer éves, nagy hangterjedelmű hangszernek, a fagottnak tenor és basszushangokat egyaránt megszólaltató hangszíne nagyon is jól "passzolt" a cselló mély zengésű hangjához, tehát az összhang, az egyetértés még a hangszerek közt is megvolt. 

S

ha már imént a szeretetről, empátiáról tettem említést -  feltétlenül meg kell említenem, hogy a mélyen vallásos Bazsinka-szülők a zene, a művészet és az Istenben való hit, kegyelem szellemében nevelik mind a három gyermeküket már egészen pici koruktól. Nem is csoda, hiszen a művészettel, zenével hivatásosan foglalkozó házaspár természetes feladatuknak tartják mindezt, s persze így azt is, hogy nyilvánosan, közönség előtt adjanak lehetőséget tehetséges gyermekeik előadóként történő bemutatkozására. 

Mint azt

József egy interjúban korábban elmondotta: házasságkötésüket Isten előtt is megerősítették. Mindketten a katolikus vallás jegyében szentesítették meg korábban már megkötött frigyüket, hiszen a Prédikátorok könyve szerint "a hármas kötél nem szakad szét egyhamar." 

 

Ám azt is hozzátette: gyermekeik felnőtté válásáig mindent megtesznek, hogy csemetéik otthon végig Istennek tetsző nevelésben részesüljenek, s a családi körben mindvégig a művészet, a zene szárnyán, a kölcsönös szeretet és harmónia ölelésében töltsék el, éljék meg mindennapjaikat. S ha e boldog gyermekkor után majd nagykorúakká válnak - természetesen maguk döntik el, már megszerzett tapasztalatuk, lelki feltöltődésük és élményeik alapján: hogyan tovább.

Hogy mindezek szellemében élnek-e, munkálkodnak-e majd felnőttként, mindezek szellemében töltik-e be szerepüket, fejtik-e ki tevékenységüket a maguk választotta művészi hivatásuk területén. Hogy  vállalják-e a annak felülmúlhatatlan szépségeit, buktatóit és nehézségeit és az ezzel járó sikereket is. Vagyis: zenészpályára lépnek-e, szólókarrierbe fognak-e, élnek-e Istentől kapott tehetségükkel? Élnek-e azzal a szívet melengető, lelkesítő hittel, melyet a családjukban kaptak, s ami erőt és kitartást adhat nékik mindehhez, vagy más, ettől eltérő pályára lépnek-e majdan, a most még előre nem látható jövőben. 

A fenti fotón mintha a család minden tagja eme távoli jövő felé tekintene, elmerengve és azt kémlelve: vajh mit is hozhat az számukra? Reméljük, sőt kívánjuk is: csakis szépet és jót, sikereket és diadalt hozzanak nékik az elkövetkező évtizedek. S akik most itt ülnek e békés családi körben a szédító magasságban e kiugró szikla peremén a messzeségbe tekintve, a távoli pilisi lankákat és bérceket szemlélve - reméljük, hogy valamennyien sok szép élményt fognak szerezni zenész létükkel és működésükkel mind maguknak, mind pedig a közönségüknek az évek, évtizedek során hangszeres játékukkal vagy énekükkel.  S bízunk benne, hogy művész-karrierjük egyre magasabbra ível majd a jövőben - önmaguknak és másoknak is sok-sok örömet hozva, megérdemelt sikereket aratva. 

S ha esetleg mégsem így lesz, mert más hivatásra váltanak, más útra lépnek, más szakmát választanak, szüleik meggyőződése szerint ez esetben is, akkor is Isten fogja segíteni, támogatni őket döntéseikben és jövőbeli útjukon - mint azt szüleik felvetették és bizakodva mondották. (S ahogy mindezt olvashattuk is egy újságnak adott interjújukban.) És hozzáteszem: magam is ebben hiszek, bármit is hozzanak a jövendő évek. Mert azt - a tegnapi remek produkcióik alapján - sejteni ugyan lehet, de biztosan tudni most még nem, hogy mit hoz a holnap szép és tehetséges gyermekeik számára.

Mert bizony mindannyiunk élete tele van ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint kiszámítható mozzanatokkal, eseményekkel és történésekkel. Ahogy poénkodva mondta Mark Twain, a híres író: "nem szeretek jósolni, különösen akkor nem, ha jövőről van szó." Jósolni tehát magam sem akarok, de engem (és sokakat) személy szerint pl. nagyon megfogott Barnabás Bartók, Beethoven és Liszt-interpretációja, s a többi tanítvány igéretes tehetsége is. S fölöttébb szimpatikus és imponáló volt mindaz a harmónia, szeretet és segítőkészség, ami szüleikből, nagyszüleikből, s a tanítványokat segítő tanáraikból áradt itt is, egész este.

Rajtuk, az utódokon, e következő nemzedék fiain és lányain múlik (így például a Bazsinka-testvéreken is) hogy "a gének moccanásában, folyamatosan a miértekre keresve a választ" - ahogy Nagy Gáspár költő írta - sorsuk, életútjuk hová, merre kanyarodik, avagy nyílegyenesen tart a művészi kiteljesedésük, a tehetségük egyre teljesebb kibontása irányába. S ha netán mégsem a zenészkarrier csodálatos mezsgyéjére, Árkádia mezejére visz majd életútjuk és hivatásuk - akkor is életre szóló élményekkel gazdagodnak már most is. És a hit, a művészet ereje, amire fentebb utaltam - ilyen gyermekkort megélve - olyan impulzusokat ad majd számukra a távoli jövőben is, ami semmi más eszközzel el nem érhető.

Sokak nevében köszönöm e csodálatos koncertet, annak felemelő, szeretetteljes, közvetlen, barátságos hangulatát. S hogy utaljak a fenti furcsa, magam kreálta költői címre, amit szóban forgó esszémnek adtam: az est létrejöttében egy jótékony cél szerepelt. Ugyanis a helység polgárai elhatározták, hogy egy Yamaha-koncertzongorát vásárolnak a Művelődési Ház részére, aminek vételi költségét igyekeznek közakadozásból összehozni, előteremteni. S ebben tevékeny szerepet vállalt propagálásával, felhívásával, no meg koncertezésével a Bazsinka-család is. Családi koncertjük maga is ennek jegyében jött létre. (Zárójelben jegyezném meg: egy ilyen márkás zongora ára manapság 7 -től 50 millió Ft-ig terjed.) 

S mivel itt, a teremben megfelelő, alkalmas hangszer nem állt még rendelkezésre, így erre az estére saját otthonukból szállíttatták ide a helyszínre egyébként épp "eladósorban lévő" zongorájukat. Ám a család reményét fejezte ki, hogy talán az áprilisi hangversenyen már az új zongorát hallhatja a zeneszerető közönség. Mint azt a a koncert szervezőinek hozzászólásaiban hallhattuk: a település vezetői és lakói egy, a múltban lezajlott szomorú történelmi esemény kompenzációjaként, egyfajta lelkiismereti adósságként kívánják ezt a hangszervásárlást megvalósítani. 

A zongorára felhívó szó sok-sok itt és másutt élő, hazaszerető lakost megérintett, amiben nemcsak a lokélpatrióta szellem és lelkület, hanem a művészet iránti rajongás is szerepet játszott. Így az adakozás már javában folyik, s a havonta megrendezett koncertek látogatásával, a közönség és az akció további szervezésével tovább gyűlik a pénz, s hamarosan össze is jön a megfelelő összeg a zongorára. Kissé keresetlen poénkodással, de komolyan gondolva azt írhatom: már ketyeg a zongóra, folyik a visszaszámlálás...  

S hogy mi is volt ez a drámai, és egyben szégyenteljes történelmi esemény? 1944 végén a hazai háborús viszonyok között az orosz katonák barbár módon semmisítették meg Piliscsaba község zongoráit. S ráadásul ez éppen karácsony napjaiban történt, amikor a település az orosz csapatok fennhatósága alá került. A győztes bevonulást megünnepelve féktelen duhajkodás, ivászat, pezsgőzés közepette lovakkal rúgatták, tapostatták szét, majd máglyán elégették a felkutatott hangszerek darabjait. 

Mindezekért a falu akkori lakói magát a felszabadulást inkább megszállásként élték meg annak idején. S talán majd most, 82 év után sikerül egy új, világszínvonalú, márkás instrumentumot beállítani a Klarissza Ház nagytermébe. Egy olyan rangos hangszert, ami méltó módon kielégíti a lakosság kulturális igényeit, emeli az itt megrendezett koncertek színvonalát, fejleszti a helyi (s nem csak a helyi, hanem a környékbeli) zeneszerető polgárok, a koncerteket látogató és hallgató közönség zenei ízlését. 

Mindenképpen úgy érzem, hogy egy ilyen város, aminek címerét a sólyom, a madarak szakrális királya, őseink lélekhordozó madara uralja, s amelynek nevében a török eredetű Csaba (Choba, Cheba) név, az egykori királyfi titulusa is szerepel - különösen megérdemli, hogy egy nívós, a zeneszerető lakosság kulturális fejlődését, gazdagodását szolgáló, a település rangját erősítő, jó hangzással, erőteljes mechanikával, és rugalmas, mozgékony klaviatúrával bíró, varázslatos hangszíneket produkáló hangszerrel is rendelkezzen. Amelyen aztán méltó módon szólalhatnak meg itt az európai zenekultúra alkotásai mellett a magyar nemzet legnagyobb zeneszerzőinek, Lisztnek, Bartóknak, Dohnányinak, Kodálynak, Ligetinek, Kurtágnak és másoknak is örökbecsű, zongorára írott kompozíciói. 

És még valami, amit a műsorszerkesztők figyelmébe ajánlanék: roppant stílusos, e majdani koncertek hangulatába, szellemiségébe illő lenne, ha e zenedarabok között egy-egy prózai részlet is elhangozna Arany János elbeszélő költeményéből vagy Benedek Elek meséjéből, amelyek központjában éppen Csaba királyfi személyisége és tettei állanak. 

A magam részéről minden esetre teljes sikert kívánok e nemes kezdeményezéshez és őszintén drukkolok annak majdani megvalósításához. E kezdeményezés és széleskörű összefogás több, mint dícsérendő és mindenképpen támogatást érdemel. S nem csak erkölcsi vonatkozásban, a nemzeti érzés, a hazaszeretet ébrentartása érdekében, hanem - mint említettem - a lakosság esztétikai, művészi nevelésének, ízlésének fejlesztése, a kultúrális értékek megbecsülése tekintetében is.

E színvonalas, tavaszébresztő, a jó és nemes ügy érdekében kifejtett, közös tenniakarásunkat serkentő koncertélménnyel gazdagodhattam ezen az estén. Amely után - mint említettem - valóban  felvillanyozva, az összefogás sikerében reménykedve térhettem haza. Megfogadva magamban, hogy hamarosan visszatérek ide, s akkor már bizonyára meghallhatom annak a bizonyos új zongorának a hangját. Melynek megszerzéséhez és felállításához - sokak mellett - magam is szerényen bár,  de nagy örömmel hozzájárulhattam.

Felh. irodalom, segédanyagok:

A zenészek wikipédiái.

A hármas kötél nem szakad el... (Újváros online - 2023. jun. 30.)

Piliscsaba felszabadítása ((Google)

Nagy Gáspár: Szabadítót mondani (CD - Magyar Katolikus Rádió kiadványa, 2006.)