POÉNSAROK 28. (KÖZÉLETI POÉNEK)

 

PROLÓGUS

Kedves poénekre éhes honfitársaim! Köznapi-, és  főként politikai életünkben mostanában annyi mosolyra, nevetésre, fejcsóválásra ingerlő esemény, gúnyolódásra ösztönző narratíva hangzik el, mint eddig még sosem. Annyi felháborító megszólalás, kiszólás, beszólás, kijelentés, megfogalmazás; annyi botrányos eset, oly sok eddig teljesen elképzelhetetlen balhé, sőt balhék sorozata fordul elő, ami arra készteti az embert, hogy tollat (helyesebben leptollat, leptopot) ragadjon. 

És az sem ritkaság, hogy a közerkölcs fellazulásával - úgy a közbeszédben, mint az újságok, hetilapok, a Facebook hasábjain, s a  különböző médiákban - megannyi mocskolódás, rágalmazás, gyalázkodás tör utat magának. Annyi csípőből jövő rosszindulat, annyi irigykedő és gyűlölködő fröcskölődés nyer magának utat és teret manapság - amit nem lehet megszokni. S nem lehet elviselni ezeket reagálások, megjegyzések nélkül. A legkörmönfontabb és ördögi módon kiagyalt lejáratások, karaktergyilkosságok, illetve annak kísérletei bombázzák a jobb sorsra érdemes  állampolgárokat és azok hozzátartozóit.  

 

S mindezek bizony könnyen megtéveszthetik azokat, akik nem látnak tisztán, nem olvasnak világosan a sorokban és sorok között. A világosan-t nem úgy értem, hogy nappal - mert lámpafénynél is ugyanolyan ocsmány, aljas és rosszindulatú feltételezések ezek, mintha tűző napfénynél olvasnánk, hallanánk valamennyit. Hanem arra értettem, hogy sokan vannak, akik azonnal nem látják át, vagy nem akarják átlátni mindezeknek a mögöttes tartalmát és indítákait. Arra vonatkozott fenti megjegyzésem, hogy vannak, akik nem gondolkodnak józanul és rugalmasan, nem rendelkeznek természetes intelligenciával a sokszor mesterséges intelligenciával kreált anyagok között. S ők ezért, és így könnyebben megtéveszthetők. 

 

Szerény véleményem szerint nem hagyhatjuk ki a humor, a gúnyolódás, a bökölődés különböző eszközeit sem akkor, ha ezekkel szemben hatékonyan kívánunk fellépni, tiltakozni. S ezekben az esetekben  joggal élhetünk a poéngyártással is, ha már nemtelenül, vagy aljasan vádolnak bennünket valamivel. A bosszú eszközeit és fegyverét azonban semmiképpen nem ajánlom, mert azzal csakis ellenkező hatást érhetünk el. 

 

Normális körülmények és egészséges, természetes észjárás szerint  az lenne a leghelyesebb, hogyha az ezekre adott első reakciónk nem a védekezés, a legtöbbször valós igazságtalanság bizonygatása lenne. Hanem ehelyett azonnal a leghatározottabb, legegyértelműbb tiltakozás látna részünkről  napvilágot. S mentül hamarabb ez jelenne meg több fórumon is az ócska, színvonaltalan, aljas és nemtelen eszközök bevetése ellen. 

 

     

                                         

Ennek kell hangot és megfogalmazást adnunk, így kell és érdemes felemelnünk szavunkat, élőszóban vagy írásban, a saját, fent jelzett eszközeinkkel és stratégiánkkal - az emberi méltóság, humánum és tisztesség nevében! S át kell látnunk: mindezekkel az alpári és primitív fogásokkal és támadásokkal mi is valójában az igazi céljuk és szándékuk mindazoknak, akik ellenünk támadnak - nem egyszer orvul - s ilyen eszközökkel, modorral és stílussal képesek élni; akik ily eszközökkel akarnak, és tudnak is támadni. 

Fontos, hogy mindezekben a támadásokban ne csak véljük, hanem határozottan tudjuk is felismerni a minden áron történő hatalommegtartásnak, a tömegek kézben tartásának legnemtelenebb eszközeit és módszereit. Hogy bennük a megfélelemlítés minden korban (és ideig-óráig sajnos bevált) aljas és fortélyos módszereit legyünk képesek meglátni és felismerni azok raffinált ellenszenves stratégiájában, undorító karakterében, felénk forduló ocsmány arcában. 

Hogy átlássuk a lényegét annak a hatalmi mechanizmusnak, ami egyértelműen a tömegek lenézésére és további biztonságos elnyomására törekszik. Ami minden áron ezt célozza és szorgalmazza. S amelynek gyakorlására azért van egyre inkább szüksége a fennálló erőszakos rezsimnek, mert vesztét és végét érzi. Ily eszközökkel azért élnek, mert - ahogy Puzsér Róbert írja: "Orbán Viktor negyedik ligás kihívóiból telepített kicsiny boncsailigete a Tisza áradásától kirohadt."  

Annak idején, még az 1920-as években Kodály mondotta sokak által megrágalmazott kollégájának: "semmiképpen ne védekezzen, mert akkor rögtön azonosítják magát azzal, ami ellen védekezik." S ő maga is tartózkodott ettől, amikor igaztalanul megtámadták, ami bizony elég sokszor előfordult életében. Helyette ő is tiltakozott szóban és írásban - feltárva a támadó személynek, s cselekvésének természetrajzát, annak célját, valódi szándékát és elveit.

 

S nagyon helyesen és pontosan így tesznek és cselekszenek  napjainkban is sokan: vagyis tiltakoznak és nem védekeznek. Mert e kettő bizony nem ugyanaz! Az őket érő, ellenük irányuló rágalmazási hadjáratokra észérvekkel tiltakozva válaszolnak, illetve reagálnak - komolyan, elszántan és határozottan. Viszont előfordulnak napjainkban olyan helyzetek, történnek olyan események, elhangoznak olyan beszólások (vagy kiszólások) amelyekkel szemben, amelyeken felülemelkedve csakis a humor, a szatírikus gúny lehet a legjobb, leghatásosabb eszköz. 

 

Előfordulhat, hogy a legnagyobb ostobaságot, hülyeséget, átlátható hazugságot, a legprimitívebb megfogalmazást már csakis egy-egy gúnyos, csipkelődő, jól eltalált poénnel tudjuk reflektorfénybe állítani. S csak ezáltal vagyunk képesek annak szürreális jellegét nevetségessé tenni. Ahogy jómagam is sok esetben ezt a fajta reagálást tartom legideálisabbnak és legcélravezetőbbnek. 

 

Mert a humor és jóízű poén, az élc, a gúnyolódás, a szatíra kihegyezett, nem egyszer vitriolos fegyvere sokszor célba tud találni. (Már azáltal is, hogy megnevettet bennünket és másokat is, bár azt valószínűleg nem, akire éppen vonatkozik.) S ha nem is mindent, de van, amit el tud érni a jól eltalált poénkedés. De csak a jól eltalált! S leginkább azokat képes megnevettetni s elgondolkodtatni, akik mindezt olvassák. Így hát én is  ezt alkalmazom, ezt a metódust választom az alábbiakban a magam szerény képességével és eszközeimmel itt, e Szimfonia Blog hasábjain is. Jöjjenek tehát a poének:

 

1. A 2025-ös augusztus 20-i ünnepnapot megelőzően azt olvashattuk Dr. Perintfalvi Rita teológusasszony Facebook-os posztjában: ez az ünnep jó alkalom lenne arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök (aki már többször átlépte a vörös vonalat)  és a Fideszesek - mint "igazi keresztények" - bűnbánatot tartsanak és megtérjenek. Én erre a magam részéről így reagálnék:

Orbán és nertársai akkor fognak bűnbánatot gyakorolni, amikor az erdőben elkezdenek beszélgetni egymással az állatok. És a róka arról fogja meggyőzni állattársait, hogy a kormány mikor lépte át a vörös vonalat. Mert azt, hogy mi a vörös - ő tudja a legjobban. S hogy ki a ravasz - azt is!

2. Ma, a számítógépezés, az eszeveszett mobilozás hőskorában új és új szavakkal, kifejezésekkel kell megismerkednünk. A Messenger, az Instagramm vagy a Facebook-profil, a szmájli, a szelfi, a pornofogyasztó, a csetelés, transzparens kommunikáció, az adott kontextusból való kiemelés - és még sorolhatnám - mellett meg kell lepődnöm olyan kifejezéseken és fogalmakon, amikre fel kell, hogy kapjam a fejem 75 évesen is. 

Idős nyugdíjasként kell megtudnom, hogy nemcsak búzamező létezik, de kommentmező is. Hogy nemcsak perspektíva létezik már manapság, de narratíva is, nemcsak emberekkel szembeni szimpátia van, de pártszimpátia is, s nemcsak a vállalkozásokban, vezetői testületekben, cégekben van poszt, hanem a Facebook-oldalon is, s nemcsak a kőműveseknél van tömörítés, hanem a számítógépen is. S ma már nem kizárólag csak a férjek készítenek magánéletükben feleségükkel ikrek esetében biztonsági másolatot, hanem a számítógépre írók is, nemcsak a kártya-csalóknál lehet elrejve bővítőkártya, hanem a leptopon is, ahol még hang-, és hálózatikártya is létezik. 

S hogy a pin-kódot-ot nemcsak a férfiaknak kell figyelembe venni a szexuális életükben, ha be akarnak lépni egy bizonyos helyre. De ennek ismerete mindkét nemnek fontos, ha pl. a bankkártyájukat akarják ellenőrizni. Bárhogy is nézzük - a kód biztos tudása minden téren - mind a magánéletben, mind a számítógépezésnél, s a mobilozásnál egyaránt fontos. Ha ezt nem ismerjük - számunkra a belépés technikailag lehetetlen!

Aztán hogy a cilinder az nemcsak egy fejfedőt, hanem sávok kombinációját is jelentheti, továbbá a felbontást nemcsak a konzerveknél alkalmazhatjuk, hanem jelentheti a képpontok (pixelek) számát is. És hogy a protokoll nemcsak az estélyeken és az orvosi praxisban fontos, de egyfajta szovtverszintű leírás is lehet. S magam is bővíthetném a számítógépes szakkifejezések tárházát azzal hogy az országyűlési ülésteremben a képviselők előtt fekvő laptopokat szívem szerint inkább loptopoknak nevezném. 

És még - közeledve a választásokhoz - az internetről olyanokat is megtudhat az ember, hogy nemcsak lebegő mérleghinták, lebegő vitorlások és lebegő óriáskerék-fülkék léteznek, de lebegő körzetek is. Olyanok, ahol vacilálnak azon: hová is szavazzanak.  S megtudhatjuk azt is, hogy manapság már nemcsak mesterséges megtermékenyítés vagy tórendszer létezhet, de intelligencia is, amely borzasztó és ízléstelen videókat is képes letrehozni.   

3. Elszabadult fantázia.

Elgondolkodtam azon: mi lenne, ha a Biliában leírt vízözön ma történne itt hazánkban? S Isten egy jól menő nagyvállalkozót kérne fel a bárka megtervezésére és ácsolására, és az ehhez szükséges pénzforrást is biztosítaná a számára? Valószínűleg az történne, hogy az emberiség megmenekülne a vízözöntől. Miért? 

Mert a vállalkozásra kapott összeg nagy része a különböző offshore-cégek számlájára vándorolna. Aztán kézen-közön eltűnne, pénzmosással boltok, üzletek, vállalkozások vagyonába épülne. Aminek már - szó szoros értelmében - az Isten sem tudna utána járni, aki ezt a pénzt bárka-építésre adta. Majd a cégek szépen sorban egymás után megszűnnének, úgy, ahogy ebben a fene nagy piacgazdálkodásban azt már megszoktuk.  

Amire az alvállalkozókhoz eljutna a sok pénzből valamennyi - már rég kormánybarát kezekben lenne a korrupció által. S amit eredetileg Isten adott a bárkára - így már rég elvesztené közpénz-jellegét, Így aztán a bárka sohasem készülne el. Ennélfogva tehát maga a vízözön is elmaradna. 

 

Azonkívül amiatt sem valósulhatna meg, mert az állatokat nem sikerülne párosával összeszedni. Erre vonatkozóan soha nem lenne közmegegyezés. (Mint ahogy másban sincs.) Ugyanis széleskörű vita alakulna ki arról, hogy ki melyik háziállatát adja fel a bárkára. S abban is polemizálnának: melyik állat hová, melyik rendbe, fajba, osztályba tartozik. Széleskörű vita, sőt veszekedés alakulna ki a kormány képviselói és a Magyar Tudományos Akadémia tudósai között: mely egyedeket  lehet egyáltalán háziállatnak minősíteni. 

Mert pl. a szobakutya ugye a NER szerint, jogilag  nem lehet házi állat, hiszen nincs nekije háza, csakis szobája. (De  még az sem az övé.) A dzsenderkérdés is bonyolítaná a témát, mert veszekedés alakulna ki az LMBTQ egységes értelmezésében. Egyesek felvetnék azt, hogy van-e az állatok között is meleg, homoszexuális stb. ami esetleg problémákat okozna a bárkán történő hosszú együttélésük során. S olyanok is akadnának, akik képesek lennének az egész bárkát kívülről lefóliázni, nehogy betekintést nyerjenek oda "illetéktelenek". De ezzel se mennének semmire, hiszen ahogy írva vagyon:  "Isten szeme mindent lát".  

Továbbá a 132. ügydöntő népszavazás (!) sem döntené el, hogy melyik párt lógója kerüljön fel eme vízijármű jobb vagy bal oldalára, s kivetítővel  mennyi reklámfelület jusson ott a kormánypárti, és mennyi az ellenzéki médiának - százalékos arányban. És ha netán félig meg is épülne ez a bárka, az ácsolás leállna, mert közben petíciót nyújtna be a Bárka-színház az építőknek. Pert indítana az önkényes névváltoztatás miatt a Szerzői Jogvédő Hivatalban és a Cégbíróságon.

A Zöldek és az állatvédők pedig tüntetést rendeznének - részben az ácsolás érdekében eddig kivágott fák, részben pedig az állatok nem megfelelő begyűjtése és tervezett elhelyezése érdekében. Úgyhogy a bárka-ügy egy második Bős-Nagymaros üggyé terebélyesedne, s a vízijármű így soha sem készülne el. A reá szánt pénz viszont már nem lenne sehol, mert közben mindent elsínkófálnának. Pontosan úgy, ahogy a vasúton, ezért is hiányoznak a sínek itt-ott, az ország különböző régióiban... 

4. 

Egy férfi elment az urológiai szakrendelőbe vizsgálatra. Az orvos arra kérte, hogy egy műanyag pohárba friss vizeletet "produkáljon" a bakteriális vizsgálat elvégzése céljából. 

- Hát ez nehéz lesz, mert épp az imént mentem el  vizelni - mondta a beteg. 

Az asszisztensnő mérgesen rárivallt:

- Uram, jegyezze meg egyszer és mindenkorra: az urológia előtt nem pisilünk!

Mire a páciens megszólalt:

- Kedves Hölgyem, én nem is az urológia előtt pisiltem, hanem a mosdóba mentem be a folyosó végén....

5.

A fővárosi tömegközlekedési eszközökön (metron, buszon és villamoson) rendszeresen mondanak be különböző figyelmeztető vagy tájékoztató  felhívásokat. Néhányat kigyűjtöttem ezek közül:

  

- Kérjük kedves utasainkat, hogy valamennyi szabadon lévő ajtót használják a leszállásnál! 

(Kérdezem szeretettel: nem elég egy ajtó ahhoz, hogy valaki leszálljon? Minek kell ahhoz az összes?...)

- Következő megállónk: Kolozsi tér - így zs-vel hangzik el rendszeresen a 9-es busz hangszórójából. 

De mért nem Kolosi - s-sel? 

Ez elég pongyola, mintha a Kossuth-ot Kozsutnak mondanánk, vagy szegény hősszerelmes költőnket, Balassit - Balazzsinak. Pedig Kolosy György igazán megérdemelné, hogy tisztán ejtsék a nevét, hiszen az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei közé tartozott. Egyik vezetője és résztvevője volt annak a dühödt tömegnek, amely Lamberg grófot felkoncolta, amiért aztán később halálra ítélték.   

És még egy nüansz: 

A metro-aluljárókban, ahol az utasok várakoznak a majdan beérkező járatra - rendszeresen bemondják: "a vágányra vonat érkezik. Kérjük a biztonsági sávot elhagyni!"

Kérdezem én egyfajta szőrszálhasogatásként: ha egyszer biztonsági sáv - miért kell azt elhagyni. Ott, azon szorosan állva nem lehet biztonságban az ember? Akkor meg mitől és miért nevezik biztonságosnak, bocsánat: biztonságinak? 

Ha mereven és türelemmel megáll valaki és nem mozdul se jobbra, se balra, akkor éppúgy biztonságban van a sávban és a sávon kívül egyaránt. A biztonság szerintem nem a sávtól lesz, nem attól lesz az utas biztonságban, mert egy csíkot odafestettek. Hanem magától az embertől, önmagától - akkor ha mereven megáll a síntől tisztes távolságban egy helyben és nem mozdul - akárhol is áll. Mert azért senki nem olyan hülye, hogy a sín mellé álljon szorosan.  

6.

Sokaknak szemet szúrt miniszterelnökünknek ama megjegyzése (figyelmeztetése, fenygetőzése) melyben ellenfeleit, a véle teljesen más platformon lévő, más elveket képviselő állampolgárokat, szervezeteket, pártokat stb. poloskáknak minősítette. Olyanoknak, akikkel szemben harcot kell indítani, akiket minden áron el kell távolítani, meg kell semmisíteni. Ehhez lenne egy - mindössze egy - megjegyzésem:

 

Mivel jómagam most abszolút megingathatatlan kormány-, és rendszerellenesnek tartom magamat, s minden óhajom, akaratom és törekvésem a kormányváltásra, sőt: rendszerváltásra irányul, így minden bizonnyal szerintük én is ebbe a kategóriába tartozok. És tekintettel arra, hogy idős nyugdíjasként nemcsak éjjel alszom, de napközben is ledőlök az ágyba egy rövid sziesztára - így a tisztelt NER tudományos fői engem nyugodtan besorolhatnak az ágyi poloskák osztályába. Ha valóban így tennének - már azon se lepődnék meg. 

És itt az ideje, hogy poénkedésemet abba hagyjam - megfogadva a jól ismert közmondást, miszerint "aki sokat markol, az keveset fog." Így hát megelégszem azzal, ha akár egyszer (vagy kétszer) elnevette magát valaki a fenti eszmefuttatások olvastán. Szép napot, jókedvet, optimizmust, minden jót kívánok Mindenkinek!