VERSLÁBALÓ POÉNEK (POÉNSAROK 27.)

 

BEVEZETÉS

Tisztelt Blogolvasók! Szokásomhoz híven az előző, meglehetősen komoly téma után - szíves engedelmükkel (engedelmetekkel) - most ismét lazítanék. Az évek óta folyamatosan és következetesen jelentkező "Poénsarok" sorozatomnak ebben az epizódjában ismét versekben, verslábakban fogalmazom meg gondolataimat mai életünk visszásságairól, nevetséges jelenségeiről és alakjairól. Ki-ki döntse el: soraim humorosan komolynak, avagy komolyan humorosnak sikerültek-e? S talán az is kiderül, hogy Karinthy szavaival élve: "Humorban nem ismerem a tréfát."

Talán meg kellene magyaráznom a címválasztást, ezért az alábbi néhány sorban röviden meg is próbálom:

Az ősmagyarok kedvenc fegyvere volt a nyíl. A vesszőket az ún. tegezben tartották, ami a lovaglás közben oldalakun fityegett. Ám amikor egy folyóhoz értek, amin muszáj volt átkelniük - a lóról leszálltak. S míg szeretett és megbecsült lovuk mellettük úszott, ők a nyílvesszőket maguk előtt tartva, kezüket kinyújtva csupán lábtempóval úsztak át a folyó túlsó partjára. 

Lábaltak - azaz úsztak. S a későbbiekben ez a kifejezés nyelvünk azonos értelemmel bíró szavaként maradt fenn írásunkban és az élőszóban.  Lábal, lábad = úszik. Ezért mondjuk gyakran ma is, hogyha valakinek nedves lesz a csarnokvíztől, könnyétől a szeme, hogy az könnybe lábad. Ha fájdalmunkban, szomorúságunkban vagy netán a sok nevetéstől könnyes lesz a szemünk, kicsordul a könnyünk - akkor gyakran elhangzik: könnybe lábadt a szemem, azaz: könnyben úszik a szemem. 

Nem véletlenül írta Petőfi is a Távolból című versében: "könnyben úszik két szemem pillája". S hogy következetesen, a továbbiakban is e szép romantikus kifejezésnél maradjon, s utaljon arra: mitől is szokott könnyezni, könnybe lábadni az ember szeme - csodálatos, egyéni költői képével így fogalmaz:  

"S kínja lángi el nem aluvának

Jéggyöngyétől szeme harmatának."

Gyanítom, hogy az időmértékes (azaz: a hosszú és rövid szótagokra épülő) verselés alapegységeként használatos versláb éppen azért kapta ezt a nevet nyelvünkben, mert ezeken nyugszik, ezeken áll az egész építmény. Ezeken haladnak, gördülnek, úsznak tova a rímek a versekben. A rövid és hosszú szótagok lüktetése, sodró lendületű menetelése, szabályosan mozgó úszása biztosítja azt a csakis versre jellemző akusztikus jelenséget, ami fülünkkel is érzékelhető, ha elhangzik valamilyen jó előadásban egy szép magyar vers. 

Mert bizony akkor ér igazán valamit egy vers, ha az elhangzik, és nem olvassuk, mint ahogy a prózát szoktuk. "A vers az, amit mondani kell." - mondta egyszer Kányádi Sándornak egy kisgyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy mi is az a vers. És milyen igaza volt! Nos - e rövid, de talán nem haszontalan nyelvészkedés után - az alábbiakban következzenek a verslábakkal úszó, lábaló poének mai életünk sokunk számára nevetséges jelenségeiről, alakjairól, eseményeiről. 

S ha valakinek kedve szottyan - akár hangosan is felolvashatja ezeket verseket. Melyeknek 13 szótagos soraiban bandukoló verslábak következetesen menetelnek a végkifejlet felé. Oda, ahol  summázom az ún. "eszmei mondanivalót". 

KÖZÉLETI,  POLITIKAI  RIGMUSOK   VERSLÁBAKBAN

Mi  jellemző  jelenünkre,

mi nem válik épp kedvünkre?

Mi bosszantja kedélyünket,

mi rontja el a kedvünket?

Mi az, amit nagyon únunk, 

s távirányítóhoz nyúlunk?

Amitől már rossz kedvünk van,

Miből nagyon elegünk van?

Mitől válunk nyugtalanná,

és nem egyszer életunttá?

Mi rontja meg szellemünket, 

békés,  nyugodt  életünket?

S  legfőképpen mi az oka?

Ez a rohadt politika.

Mi az ókorban mint bárka,  

még a köznépet szolgálta.

Ám minálunk nem szolgálja,

de ízlésünk devalválja.

Semmit nem ad a többségnek,

csak  közpénzt  a  kisebbségnek.  

Nem  ad nyugdíj-támogatást,  

csak  csókosnak  luxus- lakást.

Megkeveri  lapjainkat,

és  átszövi  napjainkat.

Nem  hoz nyugdíjkorrekciót,

nem emeli  meg  a közjót.

Bérlakásokat  nem  épít,

ám Kossuthon ferdít, szépít.  

Befolyásol embereket,

köz-, és magánéleteket.

Bekúszik hálószobánkba,

családba  és  házasságba.

Sok feleség már kedvére

szankciót hoz rossz férjére.

Az meg bújik hálózsákban,

s vétót emel egyben-másban.

Vagy ha kedve tartja: ásít, 

s szintén szankciókat állít.

Azt gondolja: mi fenének? 

S ellenáll a bé nejének.

Pedig eszébe juthatna,

s talán mást is állíthatna.

S mellőzve a politikát,

simogatna   inkább    ..nát. 

Mert az undok politika

rosszabb, mint a jó patika.

Mert az legalábbis gyógyít,

politikus meg csak szédít. 

Politikánk nem szolgálja

kisembert csak ledarálja. 

Csak azoknak imponálnak, 

kik a tűzhöz közel állnak.

Azoknak nyújt szőlőt, földet,

és dagadó bankbetétet.

Ingatlant meg autókat,

családjuknak  milliókat. 

Közben meg koldus-szegények

iskolák és intézmények.

Lassan nem lesz egészségügy, 

csakis egészségtelen ügy!

Orvosnak is kérdés máma:

Elmenjen  privát-szférába?

Csak  akinek  van  tőkéje,

az nem megy innen külföldre.

Az forgatja  a  tőkéjét,

s   megnyitja  a  rendelőjét.

Hová oly'  betegek mennek,

kik  betéttel  rendelkeznek.

Idős betegek nagy része

sajnos nem egy tőkés-réce.

Így ő nem gyógyulhat másban,

csak  állami   közszférában.

TB-t fizettek nyugdíjig, 

nagyon  sokan negyven évig!

Mért nem jut jobb ellátásra,

tán  kiürült  az  a  tárca?

Kormányunkhoz kéne szólni:

ezt  nem  tudja kipótolni?

Gyanítom az ők szándékát:

tudnák -  csakhogy nem akarják.

Így aztán hát áll itt minden,

rendelői-,  s   kórház-szinten.

Nyugdíjast  kell megműteni?

várólistára   kell   tenni.

Magánpraxist megfizetni? 

nyugger ilyet nem tud tenni!

Négyszázezret  kiperkáljon,

hogy megműtsék idén nyáron?

A lakosság nagy többsége.

ezért  is  kiáltja:  vége! 

Elég  a  képmutatásból,

sok lopásból, hazugságból.

Újgazdag  megy a  WC-re,

zsebében sok  papírpénze.

Ahogy ül  az  ülőkére

kilóg a sok köteg  pénze.

Megfordul fejében az  is:

használhatná talán azt is...

De  nyúl  a  WC-papírér',

mert forintunk már szart sem ér.

Köszönhetjük  ezt  Orbánnak,

s az ortodox koholmánynak.

S Vargának is túl nagy falat

a  jegybanki  alapkamat.

Gazdaságban fejetlenség,

vezetők közt nincsen egység. 

Veszekedésük nem enyhül,

forintunk  is  ezért  gyengül.

Ellent mondanak egymásnak,

sok-sok borsót falra hánynak.

Sok  milliót  elherdálnak,

házat,  bútort  rekvirálnak.

Műkincseket, festményeket

nem tudnak venni eleget.

Matolcsy  is - szedtevette,

Postapalotát  megvette!

Gyönyörűen kiglancolta,

s  vagyonába áttáncolta. 

Pénzmúzeum  lett ott kérem,

ugró   szarvassal   tövében. 

Hátán sok-sok aranycsóva,

szép  simára  polírozva.

Menekíti  az  irháját,

s bankunk aranytartalékát.

Példát  mutat  gím-őkelme:

nyugatra  néz,  s nem keletre!

Szemben  megrendelőivel,

s  kormány-befektetőivel.

Vonzódik   ősei   iránt:

célozza  a  déli   irányt.

De  azért nyugatra  tekint,

s  szemeivel arra  kacsint.

Agancsát a  Napnak  tartja,

szép  ugrását  igazgatja.

Szökik  szilajon  magától,

Pénzmúzeum  irányából.

Hová "jó" forintunk kerül,

mert biz' azzal állunk csehül!

Jöhet  akár  hét  vagonban,

hisz többet ér múzeumban.

Nem kell  ide  mini-Dubaj

van itt más baj, ihaj-csuhaj!

S iszlám mecset sem kell ide,

a  szent leborulás  helye.

Végtelenség-torony sem kell,

hiszen van már - pedig nem kell.

Mészáros cég-birodalma  

már a Végtelenség tornya!

Övé lett  fél  Hungária,

tudja minden ember fia.

S  drága  jó  Andikájának 

szállodalánc  lóg  nyakában.  

Testén  drága,  márkás ruha,

Mindent  megad  férjeura! 

Géppel röpdös, pénzért nyargal,

s kis Gömböcként mindent felfal.

Van már bankja, erőműve,

stadionja,  s  tenger  pénze.

Igaz  álmot  hoz  rá  éje,

de  közben is  nő  tőkéje... 

Néki nem kell Dubaj-mini,

van már birodalma maxi!

Rákosmező?  Nem  érdekli,

rá   szeme  se  rebben  neki.

Hihetünk  a  szóbeszédnek,

a  felspangolt szenvedélynek?

Igaz, amiről  beszélnek:

felhőkarcolót terveznek?

No,  az  fölösleges  nekünk,

Hisz eggyel már rendelkezünk. 

S  ez  e  rezsim  alkotása:

államunknak  adóssága.

Ily magas't  senki sem csinált,

még  Amerika sem pipált. 

Oly nagy annak a kamatja,

hogy már a felhőt karcolja.

Unokáink  segge  kilesz,

ezt nyújtja nékik a FIDESZ.

Telve  bizonytalansággal,

s  töméntelen adóssággal. 

Orbán  sajtója  - barátja,

médiája  őt  nem  bántja.

Mit  "Magyar Hang"  messze  megvet,

nyomja  azt  a  "Magyar  Nemzet."  

Kossuth-adón  ejti  szerét:

reggel mond ott esti mesét.

Mit  nem  élvez  már  senki  se,

mert  az  bizony  nem  népmese.

Annak szerzője  nem  népünk,

nincs  rajta  védjegyül  képünk.

Hanem  alkotja  azt   krémje,

kormányfőnknek   ötlet-tímje.

Hazugság  az  - tömény  habban,

minden  rózsaszínű  abban. 

Csak azt halljuk:  holnap  mi lesz,

s mindent  megold  majd  a  FIDESZ!

"Európa  főutcája",

az az övék, s nem a járda?

Holott  nem   Főutcán  vannak,

promenádon sétálgatnak.

Kényelmesen,  lődörögve,

milliókat  is  elverve.

Van  itt ispán, kastélygróf   is,  

s  bánként  él  a kormányfő  is.

De  csak nevében van "bán"-ja,

valóban  nincs  méltósága.

Nem képes rá, mit Bánk adott:

ki  népéért  ölni  tudott. 

Madzagra  keni  a  mézet,

s meg sem hallgatja a népet.

Szerkeszt szavakat - szépeket,

s  konzultációs  íveket.

Hol a kérdés egyben válasz,

s senki számára nem támasz.

És  aminek  eredménye:

NER  győzelmi  jelentése.

És ha  Orbán egyszer bán lesz,

nékünk abból is kárunk lesz!

Mert  nagyobb lesz a hatalma,

s még drágább lesz majd az alma.

De oly messze ő  Bánk bántól, 

mint Jeruzsálem -  Makótól. 

Tiborc  néki  panaszkodna,

ki  vagyonát  tőle   kapta?!

Bánk kiállt a szegényekért,

tisztességért, becsületért.

De ma ki szól védelmükben,

ki  lép  fel  az  ő  nevükben?

Nincs média, nincsen éter,

ki értük szól - csakis Péter!

Mit igér - meg  fogja tenni,

bízzunk benne: megérdemli!

S hogy állok az ellenzékkel,

másként mint e rút rezsimmel?

Hogy ne légyen semmi károm,

válaszomat  így summázom:

Bal karommal integetek

baráti manccsal  Gyurcsánynak,

jobb öklömmel meg beintek 

a most regnáló kormánynak!

E kormány csak marakodik,

sorosozik, viaskodik.

Ragaszkodik  hatalmához,

luxusához, vagyonához.

A szurkot meg miránk keni,

a "sulykot" is  jól  elveti.

Köztársaság?  az itt nincsen,

de elnök van! - s nem is ingyen.

Ki   nevével  ellenkezik,

mivel  sose  "tamáskodik".

S mivel tud nagyot rontani:

hogy nem tud ellent mondani.

Karácsonykor kívánt szépet, 

s mondott újévi beszédet

Hangsúlyozta  tanítását:

a  közösségek  fontosságát.

Csak  nem mondta - s ez hiánya:

mi ennek az  akadálya.

Hogy  a  NER  hatalmi  kéjjel

épp  ezeket  zúzza  széjjel!

Bankszámlája egyre hosszul,

bár elődje sem járt rosszul!

Illegette  molett  testét,

s megvédte a kutyánk kölykét.

Szép volt, mint egy brit királynő, 

s büszke, mint az orosz cárnő.

S  annak  jellemét  is  hozta: 

csábos volt  ő,  de  nem  tiszta.

Göncz   Árpáddal   összevetve

mily  érték  volt  működése?

Melyikük  vajh'  hogy  profitált,

Egyik,  s  másik  hogy  muzsikált? 

 

Volt   eltérés   kottáik   közt,

s   tán    különbség  kettejük  közt?

Mit   jelentett   működése,

Novák   asszony  zenélése? 

Véleménnyel  állok  elő,

álláspontom  következő:

csak annyira tért el Göncztől

mint  rossz  werklis  Rubinsteintől.

Bátran   tudnánk   lalalázni,

különbséget zongorázni.

Balogh  s  Orbán  állt  megette,

s  népet,  Istent  emlegette.

Népének csak tömjént  adott,

ellent mond'ni  ő  sem  tudott.

Volt  kegyelmi  nagy  botránya,

s most  van  csinos ellátmánya!

Hiába  védte   püspöke,

megtagadta  őt  főnöke.

Ehhez nem volt elég drága

vallásuk   azonossága.

FIDESZ? -  útján tovább haladt,

s  Balogh  úr  a  helyén maradt.

Meccsét Orbán elcsaklizta,

de a  döntetlent kihozta.

Tamást  óvja  gőgös "bán"-ja,

meg a NER-nek egész klánja.

Kerül  külföldi  szállásra, 

meg   szerecsenmosdatásra.

S nem számít: hogy ki-ki tudja:

mi  a  rokonai  múltja.

Megvédik  ők -  akár   Szájert,

jöhet vissza - hoz friss ájert.

Aki  minap  ment  Plázába,

hisz  új  tévé  kell  házába.

Kérdik  képviselő  úrtól:

mégis milyen márkát gondol?

Szép  szakállát  birizgálja,

s  gyors  válaszát  ím  kivágja:

"Mindegy,  milyen a márkája,

csak legyen sok csatornája!"

S ha már e témánál tartunk,

négy betűvel lesz most dolgunk.

L M B T Q    jelzése:   

ez   a  FIDESZ   ábécéje.

Ez a  NER-nek legfőbb gondja, 

támadásuk  fő  célpontja.

Ebben  melléjük  állt,  nosza

a  szélsőjobb  nagyasszonya.

Milliókat   adnak   szarért,

de  letiltják  Varnus Xavért!

S  amitől  óv  hit,  a  Tóra

Arra  köp  egy  Dúró Dóra. 

"Szeresd   felebarátidat,

úgy tiszteld, mint  tenmagadat!"

De  hát  felebarát  az  is,

a  más  identitású   is!

E hölgy  kreál,  kavar,  szétdúl,

pusztít és ront elég vadul.

Hozzá sokkal méltóbb lenne,

ha  a  neve "Dúló"  lenne. 

Akcióit  úgy  szervezi

hogy mondhatnánk: rontó zseni.

Bezúz, betilt és fóliáz,

mindig botrányokra halász.

S kinek pártja - mint  "érdemét": 

büszkén  viseli  a  nevét.

Egyáltalán  nem  átallnak

pártjukat  hívni  jobbiknak. 

*

Ellenzékünk   seregében

férfiak vannak többségben.

S mégsem látunk itt hím-áldást,

kemény,  hősies  kiállást.

Ellentmond   a  férfinemnek,

hogy itt csak töketlenkednek?

S  erősíti ezt a képet:

nők hozzák a minőséget.

Parlamentben van büntetés,

veszekedés,  gyűlölködés.

Nem venné be Duna, Nílus,

oly  alpári  ott   a  stílus! 

 

S míg a nívó ott csak esik,

Tiszánk szintje emelkedik,

S elszabadul itt a golyó,

ki fog csapni ez a folyó!

Petőfi   utalt   e "táncra": 

hogy "víz az úr", s nem  a gálya!

Köznép fog  majd választani,

s  lehet  akkor csomagolni.

Egész nemzet forrong itt már,

lelkekben tűz, és nem lekvár.

Csakis  egy pöccintésre vár, 

s dőlni kezd itt a kártyavár!

Vagy mondhatjuk dominónak,

ami ingani kezd holnap.

Elsőnek kell csak ledőlni, 

s  utána majd  jő  a  többi.

*

Oktatásügy? az itt nincsen,

butítás van napirenden!

Gyermekotthonba segéllyel?

miniszteri engedéllyel!

Sokaknak nincs perspektíva

csak a Megasztárban díva.

Mert annyi ott a csalogány,

önjelölt sztár megahány...

Huszonéves megy külföldre,

s ott is marad mindörökre.

A többi meg köznapi hős,  

középkorú,  öreg,  idős.

Befektetni nem tud másba, 

csakis gyermekét ágyába. 

Vagy tán egy-egy "megmentőjét":

kedvesét vagy szeretőjét.

"Akinek nincs semmije se,

annak annyi az értéke." -

Hallotta ezt falu, város:

mondotta jó Lázár János,

Bezzeg, hogy ő már sokat ér,

hisz vagyona egekig ér!

Hatalmas  az  ő  értéke,

hogy ezt "csak úgy" megszerezte.

Pedig még nincs ötven éves,

s lám ezalatt mire képes!

Ennyi kastélyt felépít'ni?

Ötszáz évet kéne élni!

De ő bezzeg gyorsan haladt,

megtette ezt pár év alatt.

S ezalatt is nőtt "értéke":

földje, erdeje, s betétje.

*

Itten semmi biztos nincsen,

változik itt nálunk minden.

Változik a benzin-, s gázár,

Kövér,  Orbán,  Fodor,  Lázár.

Ám egyik sem előnyére, 

legalábbis egyenlőre.

S nem az a baj, hogy változnak,

hanem  rossz irányba húznak.

Pedig egykor hajdanában

nem erre készültek páran.

Akik  demokraták voltak

most a néppel jól kitolnak.

Amit mondtak negyven éve,

megcáfolják ma már rendre.

Mit  Orbán  szólt   alsó hangon,

ma cáfolja torokhangon.

Jött zászlaján szabadsággal,

igérettel,  olajággal.

"Az olaj az jő Keletről,

a szabadság meg Nyugatról!

Demokrácia nincs felülről,

csak az emberek szívéből!"

Mondotta ezt  jó húsz éve

népünk mokány reménysége.

És  mi  lett  belőle  mára?

Bödöcs  Tibi " türk - basája."

Ma már elveinek foglya:

régi  magát  lehurrogja. 

Szembe került a világgal, 

s  jól induló önmagával.

Mellőzi  őt  Európa,

Kelet felé hajtja dolga.

Jöhet  forró,  jó  Afrika,

Kína, s széles, nagy Ázsia.

Nem érdekli a kormánya,

csak  Erdogán  barátsága.

Orbán  úgy néz  dolga felé,

hogy trampol  más  földrész felé.

Tramptól  várja a megváltást,

s  ő ad  néki   "tisztánlátást."

Hiszi: mindenkit lefőzött,  

s  véle   együtt ő is győzőtt.

S  nemcsak  itthon  kebelező, 

tengeren túl is tényező!  

Mert ha néki győz a híve,

az  persze  az  ő sikere!

Ám, ha veszít - az már csapás,

s nem egyéb, mint piszkos csalás!

Nem  látja,  hogy jól leírták,

beiktatásra se hívták.

Donaldnak  baleknak kellett,

hogy álljon kampánya mellett.

S most, hogy“Szőke Torgyán” győzött,

"persze" az igazság győzőtt...

Ő jobb, mint a magyar Torgyán,

mert “Viktorkám” hangzik torkán!

Azt nem értem, s ez egy csoda:

mért kell neki  nagy Panama?

Nem elég, mi ott van náluk,

attól szenved a hazájuk! 

Nem támadja Orbánt olykor,

mint a magyar  jogi  doktor.

Nem jő magyar parlamentbe,

s nem kiáltja, hogy “mondjon le!”

Míg nem ellenkezik véle, 

addig szimpatizál véle!

S ha Trampban Viktorunk csalódik,

Kínával  vígasztalódik.

Vagy rohan a Kreml termébe,

Putyinnak füttyentésére.

Ott ingatja büszke főjét,

s húzogatja nyakkendőjét.

 

Mert Putyin  csak arra vadász, 

aki  bólogató  juhász.

Kivel közös minden érvük,

s  azonos személyiségük.

Mindkettejük azt kedveli,

ki ostobán  érvel neki.

S baj van, kinek más az elve,

s nincsen hegyes, hosszú nyelve,

  

Aki  tőkét, s nyelvet adhat,

Orbán tortáján osztozhat.

S ki nem  korrupt kellőképpen,

süllyesztőbe megy itt szépen.

S ki  a  korrupciót  irtja,

annak megvan ásva sírja.

S aki Brüsszelt támogatja:

az  a  háborút  pártolja. 

S ki a jogállamot védi

azzal nem is kell beszélni.

S ki  itthon  a bajt feltárja,

hazaárulás lesz vádja!

Kormányfőnk a béke híve,

csak  sikere van, s  önképe.

Úgy küzd a háború ellen,

hogy nem lép fel Putyin ellen!

Inkább  haverkodik  véle

ő  - és  harcos legénysége.

Így itt békésen halászhat

az  orosz   titkos-szolgálat...

Nemzetünk “békegalambja”,

minek saját magát  tartja.

Ki az iparral visz hajrát,

s most kezdi repülőrajtját.

Hadat üzen NER-lovagként,

sárkányölő nagy Szent Györgyként.

Viaskodik bőszen fent, lent,

pedig nem György és nem is szent!

Unió    az    ellensége,

az  ő  kardjától  lesz  vége!

Az  egész  NER-t  fogja  hadra,

s  lő  a brüsszeli nagy vadra.

Frontban  támad  "jó fejekkel",

csupa mesteremberekkel:

Pintér,  Szíjjártó és Varga,

csupa  válogatott  fajta.

Negyedik  is  mesterember,

kinek  szakálla nem kender.

Kocsis   -  frakcióvezető,  

s  Máté,  de  nem  adószedő.

S  népünket  egy   Gulyás  hajtja,

vezényszóra   cserben  hagyja.

Mindig    mozog,  sosem hever

nem  jó  pásztor,  mert  csak  terel.

Van   őnéki   jó   gazdája,      

kinek  van  hatvan  pusztája.

Ám  ott nem  jut  hely  a népnek,

ott  nincs  helye  terelésnek.

S van, ki szakemberként páros: 

gázszerelő  és  Mészáros!

Akinek   ő   jó   strómana,

annak  van  rá  gondja -baja.

Az  tömi  őt  sok   pénzmaggal,

s  nem  késik  a feladattal:

hogy  névnapjára  sört  vigyen,

s  így   a  dinnye  kásás  legyen!

Hol  ennyi  a  mesterember,

oda  inas  már nem  is  kell!

Jogász-had  az  egész  fészek,

csak  jogászok   -  s  nem  jogészek!

Felülhet apraja-nagyja

a  felcsúti  kisvasútra.

De a MÁV az  biz döglődik,

azzal  csak  Lázár  "törődik"

Focizás és disznóölés

öregasszony - ölelgetés

Karmelita,  sok stadion

nem egyéb mint Orbán-ikon. 

Kormányfőnk  foci  barátja,

népét  is  csatárként  látja.

Próbálna  vélük  focizni,

megtanulna jól  kikapni!

Kábításra  nyitja  száját,

s közben elszed nyugdíjt, áfát

Az  néki  jár,  s  családjának,

keresztény-demokratának! 

Pedig  aztán  ő egyik sem,

kettő együtt meg pláne nem.

Mert amit mond és ahogy tesz,

minket ugyan biz' meg nem vesz!

Úgy védi a magyar munkást:

behoz ezer vendégmunkást.

Ipar nincs itt, csak szerelés

és   az   akku-gyár   építés.

Debreceni   vendégmunkás

mit csinál - ha épp  nem kurvás?

Hazagondol - s minden rendben,

ha másképp nem -  képzeletben.

 

S  ha  fantáziája  nincsen,

alkoholizál  több szinten.

S ha nem erőszakos fajta

hazamegy és lelke rajta.

Várja  asszonya,  s  hazája

de megint nem lesz munkája.

Nagy Sándornak  lenne fogó

ez   a  gordiuszi csomó.

Világprobléma  ez  máma

s nem itt rejlik megoldása.

Ez ott kint vár megoldásra

ez a gond nem Orbánt várja.

 

Ki  itt gyárat, földet elad

s még egy fővárost is felad.

Mintha  az  sajátja  lenne,

tálcán  felkínálja  rendre.

Korrupció?  -   őt segíti,

s  embereit  erősíti. 

Bolygója vonz vagyont oda

s  így áll össze holdudvara. 

Minisztere korrupt talán?

Annál erősebb lesz posztján!

S piszkos tán főnöke keze?

Annál gazdagabb lesz veje!

Rogán látótérbe vetült, 

s szankciós listára került.

Ettől lett a NER rossz kedve,

s nyomban reagált is erre:

"Ez nem más, mint orvtámadás,

betartás és bosszúállás!

Szuverenításunk  sérül,

megbánják ezt ők majd végül!"

A FIDESZ bosszút emleget?

ezen ember már csak nevet!

Mikor ebben nincsen párjuk: 

bosszú a  fő  taktikájuk. 

Ezzel nyugosznak és kelnek

karaktergyilokért élnek.

Mert amit ők jól elszúrnak,

azzal másokat vádolnak. 

Hibáikat  úgy  "tussolják":

hogy  az  ellenzékre  nyomják.

Bűneiket  másra  kenik,

késüket  Brüsszelre  fenik.

Node ezt már megszokhattuk,

hogy  a rosszat jóként kapjuk.

Kritizálókat    lenézik,

s  a bajt erénynek becézik.  

Bagoly mondja kis verébnek:

nagy a fejed - nézz az égnek! 

S  hasonló  -  bár  kicsit  durva:

mikor szűz lányt szid egy kurva.

Gyűlölködnek, rágalmaznak,

a köznéppel  jól  ki...nak.

S  rátámadnak  bőszen arra, 

ki  az  igazat  kimondja.

*

Vajh', hogy hat e sok-sok strófa 

egy  fideszes olvasóra?

Sok  jót  Tőlük  nem  várhatok,  

tán  egy  gúnyos mosolyt  kapok... 

 

Rosszabb esetben megérem:

sötét  autó  jő  értem...

De ez nem lesz majd fekete

narancssárga lesz a színe... 

 

Nem félek én  -  ez  a  tétel,

megvéd engem Magyar Péter.

Kőszikla  ő - hű  nevéhez,

ám  szíve  húz  gyermekéhez.

Tudja: kivel kell megvívni, 

és  mi ellen megharcolni.

S származásában sincs zavar,

mert ő aztán duplán magyar.

Országunknak sok-sok fője

felnéz rá, sokat vár tőle.

Keze   által  épül  vára,

Halad   tégláról  -  téglára. 

Pártja lesz az erős vára,

s  igazság cementje,  váza.

S mivel az a népünké lesz,

szabad, bevehetetlen lesz!

NER reszket e kősziklától,

de  félnek  egy nyugdíjastól?

Tőle százszor jobban fosnak,

s nem ugranak nyugdíjasnak.

 

A  nyugger  itt nem egy tétel,

hisz  alig  kell  néki   étel.

Félnek  egy  idős  firkásztól,

aki  NER-t  és  FIDESZT  vádol?

Beperelnek  tán  e  versért,

netán  "becsületsértésért" ?

De hogy  tudnék   ilyet  tenni,

becsületet  itt  sérteni?

Próbálnék  én - csupán  ingyen, 

megsérteni  -  azt,  mi  nincsen...

Tisztességet   lejáratni,

mi  ott  egy  hiányzó  holmi?

Hisz'  belőlük   ez  hibádzik:

tisztesség,  becs  régen  mállik.

Egy   jó  népet taccsra  dobnak,  

ha  kérdeznek  is -  hazudnak. 

Ha  vétkükre  szemet húnynék,

akkor nagy  gazember  lennék.

S  én  lennék  tisztessségtelen,

magam volnék  jellemtelen!

S  mert e  slunggal   tudok  bírni:

kötelességem  megírni!

Vétkesek közt néma cinkos,

még  ártatlanként   is   piszkos.

Vagy átvesznek  orosz módszert,

s  eltüntetnek néhány fószert?

S   tán   kilöknek    ablakomon?

De  hát  én  földszinten lakom...

Ráadásul nyugalmam van:  

ablakom  előtt  egy  rács   van !

Mégsem érzem magam rabnak,

könyvek,  s  CD-k  békén hagynak.

  

Tisza-párt a reménységünk,

azt  kiáltjuk:  mi  nem félünk!

Összefogjuk  kezeinket

s  növeljük  a  seregünket.

*

 

És hát ennek reményében

folytatom strófáim szépen.

Ám lassan végére érek,

csak egy kis türelmet kérek:

Szép  kevés   jut  iskolára,

annál több hajó-flottára!

S  nem  fordítunk  mi  színházra 

vasútra  meg  kultúrára!

Tehetségesek   filmjeit

nem  szíveli  ez  az  elit.

Milliárdért "Most  vagy  soha",

annak  jött  el most a  kora!

 

Lóth Balázs ezt megrendezte,

s  adózó  nép  megfizette...

Megcsúfolván  benne  haza,

Petőfi  meg  szép  Júlia.

A költőnk   itt   úgott-búgott, 

s langyos "Tapra  magyar" -t mondott.

Ha   ezt    így  szavalta  volna,

forradalom  sem  lett  volna.

Júlia  meg  -  szenvedélyből

kiugrott  az  emeletről.

S  landolt  víg  akcióhősként,

több  hónapos  terhes  nőként.

 

"Kincsem" után  jő  Herendi?

Aztat  nem  kell támogatni!

De  válaszolt  nékik  menten:

üzeni, hogy  "Futni  mentem."  

 

Mert filmje nagy  sikert  fogott:

félmillió   nézőt   hozott.

Film - címmel  ők  egyek lettek 

mert a  jegyért  futni  mentek.

Rákay  s  Herendi  filmje,

mi e kettő különbsége?

Nézők  egyiktől  szaladtak,

a másikhoz meg  futottak.

S  mi van most az Operával?

Zenék mennek  nagy  botránnyal! 

Műsortervük egy nagy massza,

fontosabb  a   büffé-kassza!

Hol  narancs  kapható  doszta,

egy  hű   pártkatona  hozta.

Pénz, hatalom  és  elvhűség,

ebben ne légyen itt ínség!

Összegyúrva  FIDESZ-nézet,   

üzlet  és  a  nagy  művészet.

Melyben   az  lesz  újabb  tünet:

áriák   közt  -  ebédszünet!

Kovácsnak   van  itt   fogója, 

s  üllőt  veri   - parancsszóra.

Mely  nem  Trubadúr  kelléke,

s  nem  Verdié  a  csengése.

S mit nem írtak meg Rómában,

csak   fenn,  a  Karmelítában.

Ott  készül  a  szignatúra,  

az   itt  hangzó  partitúra.

Ami  itt  is   érvényesül,

akár  a  Nemzetin  belül.

miben    fő   a  kottahűség: 

mert  abból  származik  bőség!

 

S  amiből  Ő  vígan  játszik, 

milliárdokból   halászik.

Több  jut  néki  bankjegyekből, 

mint  zenésznek   kottafejből.

Színpadon nem  vasal  soha,

mert  e  Háznak: direktora.

Irodában   kovácskodik,

a  NER-nek ott szorgoskodik.

Ott   üti  a  vasat  váltig,

FIDESZ-éra   bukásáig.

S  hogy ki is ez a mesterember?

Ókovács  -  kié  a  tender.

Elhagyhatja  az "Ő házát",

ki  igazra nyitja  száját.

Nála erre nincsen mentség,  

lojalítás  a  tehetség!

Énekespalántát   öntöz,

s  világsztárokat  elüldöz.

Ki nem egy követ fúj vele:

nem számít hangja, hírneve.

És ha már a vasnál vagyunk,

légyen a vasútról szavunk!

Mi a csőd szélére jutott,

mert pénz  ide sose jutott.

NEM  a  heti egy ígéret

mire a MÁV rég megérett.

Hanem fel kéne újít’ni, 

ellopott pénzt IDE nyomni!

De rég nem történik semmi,

csak az ígéret-cunami!

Amit Lázár közhírré tesz:

itt-ott giga-fejlesztés lesz!

 

De mint gyerek bábák között

majd elveszik sok cég között.  

Alvállalkozók   serege?

ennek  nem kell  a  fele se. 

 

Mik  megszállják  szegény MÁV-ot,

nem ismerve semmi gátot. 

Nem jó lesz, ha nekilátnak

mert mindent elSÍNkófálnak.

 

Van  elég gond  ihaj-csuhaj,

Nem kell ide mini-Dubaj!

S amit énekelt jó Majka,

abból lett a kalamajka! 

 

Az egész NER szitkozódott,

felhördülve ógott-mógott.

Értik   e  videó   élét:

szórják ők a népnek pénzét.

 

S bár Bindzsisztánban játszódik,

rajta minden látszódik.

Egy bölcsisnek is látható:

hogy kiről szól e videó!

 

Szemlélhetik  pénzmagukat: 

felismerték  önmagukat.

Hogy mik a korrupt erények:

"rám vannak írva törvények."

 

Hogy a pénz itt csurran-cseppen,

az nem lenne itten rendben?

"Hisz az embereknek hajha,

bőven van itt tartaléka!"

 

Hangzik sokszor - talán százszor, 

kormányfőnknek a szájából. 

Holott ez csak hamis vigasz,

s enyhén szólva: nem is igaz!

 

Mert hogy kinek mire tellik, 

s kire mennyi pénzcsepp hullik,

kinek bőség, kinek ínség,

ebben áll itt a különbség.

 

Mi számunkra nem is kérdés,

itt a vízállás-jelentés:

Pénzcsepp hull a kisemberre,

s árvíz zúdul a FIDESZ-re.

 

Kormányfőnktől minden hétre 

hét hazugság jut e népre.

Az észosztásban úgy halad,

hogy végül néki nem marad.

 

Hogy  fasza  legények  vagyunk

"útszélén senkit nem hagyunk?" 

Inkább  kirúgjuk  középre

hogy a forgalom elérje!

 

 *

Férfi nem bír fájdalmával,

s beszél urológusával:

"- Doktor úr segítsen rajtam

a herém megdagadt rajtam."

 

Tudom is, hogy mi okozta

ami bajomat fokozta:

A FIDESZ  itt csak gond a köbön,

teli van vélük  a   tököm!

Orvos  mondja  hüledezve:

“golyója  van  megkékülve.

S ha  már  ez  elszíneződik

a   daganat  felvetődik.

Ily  esetben mit  kell tenni?

a  legjobb helyre kell menni:

beutalom   Önt  Budára,

föl  a  Kékgolyó  utcába!”

A FIDESZ  biz’ nem nagy  zseni,

csak  a  mellét  veregeti.

Jellemző  ott  az  ígéret,

s  a szüntelen  öndícséret.

Ahogy  büszkén   jelentették,

hogy  a  járványt  hogy  "fékezték". 

Hallottuk  a  bősz   ömlengést: 

a  nagy  győzelmi   jelentést.

 

Videón nyomták a népnek: 

COVID ellen hogy felléptek!

Ahogy  a  járványt kezelték,

s  sikersztorinak könyvelték! 

 

Míg ők biznisznek hódoltak,

majd ötvenezren meghaltak.

Mikor elvesztünk sok embert,

sikerről beszélni mért kell???

 

Inkább  tán  hallgattak volna,

és ne lelkesedtek volna!

Öndícséret mond szájuk?

Gondoltak volna Őrájuk!

Nem tudják, hogy mi a vétek,

pedig büszke "keresztények".

Nem fordult meg a fejükben:

mennyi  áldozat  lett  itten?

 

Hogy utólag  kéne szólni

és  részvétet kimutatni,

szegény áldozatok iránt,

s  hozzátartozóik  iránt!

Úgy  viszonyultak ők  ehhez,

mint  a gyermekvédelemhez.

Bánja  is,  hogy  vélük  mi lesz

ez  az  "emberarcú"  FIDESZ?

Hozzátartozókhoz szólni,

empátiát gyakorolni?

Szerettek felé fordulni.

s  netán bocsánatot kérni?!

 

Ehelyett a magyar népnek

hősi  tettekrők beszélnek!

Sikert arattak - de mivel?

hisz csak nékik volt ez siker!

 

Nékik jó üzletként éltek:

a  lélegeztető  gépek.

S ma nem biznisz semmi áron,

sokezer  rohad  raktáron.

 

Aminek a kárát nyeljük,

mert a raktárt mi fizetjük.

S amit ezen nyerészkedtek:

milliókat  zsebre  tettek.

 

Képmutatásukban   vezet: 

évenként  a "békemenet"!

Mutatni kell: minden kóser,

hogy itt minden oké, szuper!

 

Hogy mily nagy az összefogás

s  gigászi  a FIDESZ-bagázs:

akik  nemzetüket  féltik,

s  az  ellenfélt  kiherélik.

 

Erdélyiek  buszra kelnek,

s   lefizetve   menetelnek.

"NO  WAR" -  virít   a  felirat,

Semjén  bájvigyora  alatt.

Ki  nagy  büszkén  jár  vadászni,

s  nem  épp gyalog: trófeázni.

Parlamentben  nem  szól  sokat, 

s  Orbán  mellett  ott bólogat.

A  menetben  sok   grácia,

s   magas   "intelligencia".

Helységnévtáblákat  visznek

s   Orbán  erejében  hisznek.

Bayer,  Győzike,  Pataki,

csupa  "eszes, remek"   pali !

Bencsik, Deutsch, Kövér és Áder,

a sok  "jellemes,"  nagy  káder.

 

Gerincük  rég  sutba  dobták, 

s  FIDESZ-tagként  elhajlíták.

Kiket   az   AI  sem   tenné

intelligens,   jó   emberré.

Feró,  s  a díjakra  hajtók, 

luxuslakást  elbitorlók. 

Üresfejű  vén  hárpiák,

s nem  ártatlan szűz Máriák.

Lengetnek  kendőt,  sapkákat,

s  büszkén  zászlókat, táblákat.

Úgy   tartják   a   feliratot,

mint   kurvák  a  liliomot.

Utánuk  az  újgazdagok,

ócska,    lubickoló  gazok.

Bólogatók, lojálisak,

csókosak és vagyonosak. 

 

Kik gyorsan váltak krőzussá,

kiket a NER  tett gazdaggá.

S kinek jó  hosszi a nyelve,

s ugrik gyorsan minden seggre.

 

Ki  addig  nem  marakodik,

míg  vezérük  adakozik.

S ha eleget már nem kapnak,

vezérüktől  elpártolnak.. 

 

S  ellenállnak  majd  Orbánnak,

ha  pénzre  esélyt  nem látnak.

S bomlik majd  a "szent" szövetség, 

s   jő  a FIDESZ-re  az  ínség.

 

S akkor nem  lesz "békemenet",

(a FIDESZ már most sem vezet!)

Ha  szétfoszlik  minden belül  

a  menet  dugóba  kerül.

 

Akkor aztán ki lesz hunyó,

lesz-e  ottan  dugóhúzó? 

Ha leáll  a  FIDESZ- menet

nem  lesz  többé "békemenet"!

 

Tisza - párt azt  rendbe rakja.

a  nagy  dugót  feloszlatja.

S  indul majd  a magyar menet:

az     igazi     békemenet.

 

 

2025. január 31.

(P.S.  József  Attila  szavaival  csak ezt mondhatom  - zárszóként:

"Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!")

                           

*******************************************************